A társasházi állattartás szabályai és felelőssége
A kutyák és cicák számára a kerti környezet ideális, de mi a helyzet, ha a gazdi társasházban él? Vonatkoznak-e külön szabályok, jogi megkötések az ilyen esetekre? Kutyával, cicával élni nagy felelősség, főleg akkor, ha nem kertesházban lakunk. Egy társasházban különösen nagy kihívást jelenthet egy kiskedvenc, no és a szomszédi jóviszony megtartása.
A társasházakra vonatkozó alapszabályokat a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) szabályozza, de a háziállat tartásra nem kifejezetten tér ki, illetve nem a társasházak vonatkozásában. Mindösszesen az állatok károkozásáért való felelősséget részletezi.
A társasház, mint jogi egység nem jöhet létre alapító okirat nélkül. Amint létrejön az alapító okirat, a társasház ingatlan-nyilvántartási jegyzésére sor kerülhet, illetve a társasházon belüli közös tulajdonban lévő lakás és nem lakás céljára szolgáló helységek is saját jogi egységet képezhetnek. Fontos, hogy tisztázásra kerüljenek a közös és nem közös tulajdonba kerülő részletek, a társasházi törvény kötelez erre, ez képletesen a térbeli szabályozás.
Miután alapító okirattal létrejött a társasház, az abban tisztázott felosztáshoz készülnie kell egy részletesebb, kifejezetten az ott élők, rövidebb vagy hosszabb távon ott tartózkodók „működésére” vonatkozó szabályozásnak, ez nem lesz más, mint az SzMSz. Az SzMSz legfontosabb feladata a társasházi közösség működésére vonatkozó szabályok meghatározása.
Az SzMSz kötelező tartalmi eleme a társasház házirendje, amely szabályzó részletesen kitérhet adott társasház állattartási szabályaira is. (SzMSz elfogadása azon társasházak esetében, ahol hat vagy annál kevesebb lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség található nem kötelező, itt házirend sem rendezi kötelezően a magatartási szabályokat).
A házirend tartalmazza részleteiben a társasház lakóira, annak közösségére, de a területére belépő személyekre is - a társasház adott területeinek használatára - vonatkozó elvárásokat, szabályokat. Az Ingatlanra vonatkozó használati szabályokon túlmenően kitérhet a társasházban tartózkodó személyek, a tulajdonosok, bérlők … stb. … egymás irányába tanúsított viselkedési követelményekre is.
A házirendet megállapítani a társasházi közgyűlésen, az összes tulajdoni hányad legalább egyszerű szavazattöbbségével lehet. Az érvényes házirendhez a tulajdonosok, vagy azok meghatalmazottainak legalább 50 %-a kell. Ahogy az SzMSz-t, úgy az elfogadott hiteles házirendet is az ingatlan-nyilvántartási iratokhoz kell csatolni.
Annak szabályai figyelembe kell, hogy vegyék az épület különböző helyiségeinek rendeltetését, hiszen eltérő szabályok kell, hogy vonatkozzanak a közös használatú területekre attól függően például, hogy az egy lakóépület vagy parkolóház. Az ingatlan-nyilvántartási iratokhoz való csatolásnak a kötelezettsége csak a hozzáférés leegyszerűsítésé célját szolgálja.
A házirend módosítására vonatkozó szabályok ugyancsak megegyeznek a szervezeti és működési szabályzat módosítási szabályaival.
Arról, hogy milyen szabályok kerülnek be a házirendbe kizárólag a tulajdonosok döntenek, de általában megvannak azok alapkövei:
- Közös használatú területek használata, a közös használatú területekre történő pakolás, azon való tárolás gyakori alpont.
A társasházak kevés kivétellel szigorúan tiltják a közös használatú területen való állattartást. Tiltó listások a veszélyes állatok is (pl.: mérges kígyó, pók), de nem csak a közös területeken, hanem a saját lakásunkban is, így tilos minden olyan állat tartása is, ami a lakók egészségét veszélyezteti, vagy a nyugodt/háborítatlan ingatlan használatot a legkisebb mértékben is akadályozza.
A nem veszélyes állatok saját lakásban való tiltására kifejezetten rendelkezéseket nem írhat elő a házirend, de mondjuk azt, hogy az adott ingatlanban nem veszélyes állat (pl.: kutya, macska, nyúl…stb.) csak a mindenkori szomszédok írásbeli beleegyezésével tartható, az már lehetséges.
A kötelezettségek meghatározásánál figyelembe kell vennünk az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény rendelkezéseit is.
Minden állattartóra vonatkozó általános szabály, hogy köteles folyamatosan betartani a közegészségügyi, a környezetvédelmi, a közbiztonsági, az állatvédelmi, az állat-egészségügyi előírásokat, és tartózkodni a környezetében élők nyugalmának zavarásától.
Az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajtájának, élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. Ennek keretében az állat megfelelő, biztonságos elhelyezését, szükség szerinti, de legalább napi egyszeri ellenőrzését, megfelelő mozgásterét meg kell oldania.
Az ember környezetében tartott állat tulajdonjogával felhagyni nem szabad, továbbá tilos az állat elűzése, elhagyása vagy kitétele. De tilos az állatviadal szervezése, tartása, fogadás szervezése és abban bármilyen módon való közreműködés is.
Mind a községi, városi, mind a fővárosi kerületi önkormányzatok rendeleteikben határozzák meg a kedvtelésből tartott kutya és macska tartási szabályait. Ebből következően a vonatkozó szabályozás településenként más és más lehet, ezért a legáltalánosabb és leggyakoribb rendelkezéseket lehet csak e helyütt megemlíteni.
Amennyiben a helyi rendeletben meghatározott számú ebnél és macskánál többet akar valaki tartani, ahhoz már szükség van az önkormányzat engedélyére.
Megtiltható a kutya és macska tartása erkélyen, lodzsán, vagy többlakásos épület közös helyiségeiben, mint például lépcsőház, folyosó, közös udvar. Ebtenyésztés sem folytatható többlakásos épület lakásaiban. A tenyészet létesítéséhez egyébként is jegyzői engedély szükséges, amelyhez ki kell kérni az ÁNTSZ és az állat-egészségügyi szakhatóság előzetes hozzájárulását is.
A kutya- és macskatulajdonos köteles állatát úgy tartani, hogy az a házban vagy annak szomszédságában lakók nyugalmát indokolatlanul ne zavarja, anyagi kárt ne okozzon, senki testi épségét és egészségét ne veszélyeztesse.
Harapós vagy támadó természetű ebet nappal biztos módon megkötve, vagy kiszabadulását biztosan megakadályozó módon, bekerített és lezárt helyen kell tartani.
Közterületen, lakóház udvarán, valamint közös használatú helyiségben, illetve közös használatú területen a kutyát pórázon kell vezetni. Egyes harapós vagy támadó természetű eb esetén kötelező a szájkosár használata.
Az állattartó kötelessége gondoskodni arról, hogy a kutya, a macska a közterületet és lakóház közös használatú területeit, helyiségeit (gyalogjárda, sétány, park, lépcsőház, lift, pince stb.) ne szennyezze. Amennyiben mégis keletkezett szennyeződés, azt köteles haladéktalanul eltávolítani. Ez a rendelkezés természetesen a kutyafuttatókra nem vonatkozik.
Lakásszövetkezeti és társasházakban szabadon élő macskák utáni köztisztasági szabályok betartásáért a tulajdonosok közössége felelős.
Veszélyes vagy veszélyesnek minősített ebet kizárólag a helyi önkormányzat jegyzőjének engedélyével lehet tartani. Ez az engedély egy évig érvényes.
Az engedély iránti kérelmet a kutya tulajdonosa vagy a felügyeletét ellátó személy és a tulajdonos együttesen nyújthatja be. Ahhoz, hogy a veszélyes eb tartását engedélyezze a jegyző - egyebek mellett - szükséges, hogy az ebtartó egy hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezzen, továbbá a veszélyes eb ivartalanítását igazolja.
Amennyiben közös tulajdonban lévő ingatlanban (lakóházban) lakik, elengedhetetlen a tulajdonostársak hozzájáruló nyilatkozata. Többlakásos házban, illetve egy lépcsőházban lakó valamennyi személy tartáshoz történő hozzájárulása nélkül szintén nem engedélyezhető a veszélyes eb tartása.
A jegyzőnek, az engedély kiadása előtt, helyszíni szemlét kell tartania a hatósági állatorvos és a rendőrség részvételével, illetve a tartás feltételeinek meglétét szakértő bevonásával vizsgáltatni kell.
A veszélyes eb tartását nem engedélyezi a jegyző, ha az ebtartó nem töltötte be a 18. életévét, cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt áll, szándékos, személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt elítélték, és még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, illetve az eb biztonságos tartási feltételeit nem biztosítja.
Ahhoz, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, és ennek megfelelően közelítsen és viselkedjen a veszélyes kutyával szemben, kötelező az eb nyakövén jól látható jelzést (bilétát) elhelyezni.
A veszélyes és veszélyesnek minősített eb csak olyan, megfelelően zárt, bekerített, elkerített helyen (kennel) tartható, amely teljes biztonsággal megakadályozza az ebnek a közterületre történő, felügyelet nélküli kijutását, illetve azt, hogy az eb embernek vagy állatnak sérülést okozzon.
Az ingatlan bejáratán jól látható helyen „Vigyázat! Veszélyes eb!” feliratú táblát kell elhelyezni.
Szigorúan betartandó szabály, hogy veszélyes és veszélyesnek minősített ebet közterületen sétáltatni, illetve tömegközlekedési eszközön szállítani kizárólag a harapás lehetőségét megakadályozó, biztonságos fém szájkosárral és a kibújást megakadályozó fojtó nyakörvvel szabad, olyan pórázon, amely két méternél nem hosszabb.
Tilos a veszélyes ebről szájkosarat levenni, illetve a pórázról elengedni ezeken a helyeken.
Fontos és tisztázandó kérdés az is, hogy mit jelent az eb biztonságos tartása.
A veszélyes állatok köre igen széles, amelyet egy miniszteri rendelet melléklete részletesen meghatároz. A teljesség igénye nélkül említésre érdemesek a következők: ragadozók, majomfélék, elefánt, bivalyfélék, strucc, emu, keselyűk, krokodilok, mérgeskígyók, varánuszok, óriáspókok, skorpiók stb.
A haszonállatok körébe azokat az állatokat kell sorolni, amelyeket élelmiszer, gyapjú, bőr vagy szőrme előállításához, vagy egyéb mezőgazdasági célra tenyésztenek, illetve tartanak. Ilyenek például a ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, póniló, sertés, juh, kecske, baromfi, galamb, nyúl, csincsilla, nutria, pézsma, nyest, hermelin, méh.
A haszonállatok tartása során figyelembe kell venni az egyes állatfajok élettani igényeit, szakszerűen kell gondozni, etetni, továbbá fajtájának megfelelő mozgásszabadságot kell biztosítani számukra.
Az állattartónak nyilvántartást kell vezetnie az állatlétszámról, az elhullásokról és azok okáról, illetve az állományváltozásról. Ezt a nyilvántartást legalább öt évig meg kell őrizni.
A haszonállatot tartó személy is köteles folyamatosan betartani a közegészségügyi, környezetvédelmi, közbiztonsági, állatvédelmi, állat-egészségügyi, valamint építésügyi előírásokat.
Az állatok tartásáról oly módon kell gondoskodni, hogy azok a szomszédok birtokában semmilyen kárt ne okozhassanak, a környezetben élők nyugalmát ne zavarhassák.
A törvény rendelkezései tehát kitérnek az állat tartása kapcsán a mások nyugalmának zavarásától való tartózkodásra is, amely megfelel a Ptk.-ban rendezett szomszédjog általános szabályának.
Az állattartással járó hatások szempontjából azonban nem lehet közömbös az állomány nagysága, főként akkor, ha ez a helyben szokásos mértéket rendszeresen és jelentős mértékben meghaladja, még akkor is, ha az ebből eredő hátrányok esetleg csak időszakosak.
Figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy az állatok elhelyezésére szolgáló épület csak építési engedéllyel létesíthető, melynek során be kell tartani az építésügyi szabályokban szereplő védőtávolságokat.
A települési önkormányzatok rendeletükben korlátozhatják a haszonállatok tartásának helyét. Így például az önkormányzat megtilthatja a település belterületén; egészségügyi intézmény, élelmiszer, italt előállító vagy értékesítő üzemek, üzletek, oktatási és művelődésügyi intézmények telekhatárától számított 50 méteren belül.
Szabályozhatja oly módon is, hogy csak a család fogyasztási szükséglete biztosításáig terjedő mértékben engedi meg a haszonállat tartását, vagy korlátozza a haszonállat egy-egy fajtájára.
Rendelkezhet oly módon is, hogy a település üdülőterületén kizárja a nagy vagy közép haszonállat, illetve mindkettő tartását, ott csak kizárólag kis állat tartását engedi meg.
Az állattartás szabályozásának neuralgikus pontja a főváros esetében itt ragadható meg. Budapest fővárosi jellegéből adódóan a kerületek több esetben megtiltották bizonyos állatfajták tartását a kerület egész területére kiterjedően.
Az Alkotmánybíróság 63/1991. (XI. 30.) sz. határozata is kimondja, hogy a helyi önkormányzat nem tilthat meg kategorikusan olyan magatartást, illetve tevékenységet, amelyet a magasabb szintű jogszabályok kifejezetten lehetővé tesznek.
Az állattartás egyes szabályainak megsértése esetén az állattartó szabálysértést követ el, s az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendeletben vagy más jogszabályban meghatározott szankcióval sújtható.
Az állattartás a társasházban számos jogi és közösségi kérdést vethet fel. Bár az állatok jelenléte a lakásokban sokak számára örömforrás, egy társasházban a tulajdonosoknak figyelembe kell venniük a helyi rendeletek és a társasház szervezeti-működési szabályzatának (SZMSZ) előírásait. Ezek a szabályok segítenek megőrizni a lakóközösség harmóniáját, miközben biztosítják az állattartók jogait.
Az állattartást alapvetően a helyi önkormányzat rendeletei szabályozzák, amelyek meghatározzák például: Hány állat tartható egy lakásban. Milyen feltételeknek kell megfelelni a higiénia és a közbiztonság érdekében. Miként kell kezelni a közterületeken történő állatsétáltatást.
A társasház SZMSZ-e azonban ennél szigorúbb szabályozásokat is bevezethet. Például előírhatja: Az állatok számának korlátozását. Bizonyos állatok (például nagy testű kutyák) tiltását. Az állatok tartásához a szomszédok vagy a közgyűlés hozzájárulását.
Az SZMSZ betartása kötelező, és bármilyen eltérés esetén a lakóközösség jogosult eljárást indítani.
Az állattartás felelőssége és veszélyei
1. Higiéniai és zajproblémák
Az állatok tartása során kiemelten fontos a higiénia fenntartása, hiszen a rosszul gondozott állatok fertőzésveszélyt jelenthetnek. Emellett a zajos állatok, például ugató kutyák vagy rikácsoló madarak, zavarhatják a szomszédokat.
2. A veszélyes állatok tartásának szabályai
Különösen nagy figyelmet kell fordítani a veszélyes állatok tartására, például harci kutyák vagy egzotikus állatok esetében. Az ilyen állatok tartásához általában speciális engedély szükséges, és a tulajdonosnak biztosítania kell, hogy az állat semmiképpen ne veszélyeztesse a lakóközösséget.
3. Az állattartás jogi következményei
Ha egy állat kárt okoz más lakóknak, a tulajdonos felelősséggel tartozik érte. Ezért érdemes biztosítást kötni, amely fedezi az esetleges károkat.
Tippek az állattartóknak a társasházban
- Tartsuk be a szabályokat: Mindig legyünk tisztában az önkormányzati rendeletekkel és az SZMSZ előírásaival.
- Figyeljünk a szomszédokra: Az állattartás közben ügyeljünk arra, hogy ne zavarjuk a többi lakót. A folyamatosan ugató kutya például komoly konfliktusforrás lehet.
- Tisztítsunk rendszeresen: Gondoskodjunk arról, hogy az állatok után ne maradjon szennyeződés sem a lakásban, sem a közös területeken.
- Legyünk készek a párbeszédre: Ha problémák merülnek fel, próbáljuk azokat barátságosan, párbeszéd útján rendezni a szomszédokkal.
A társasház közös képviselője és a lakóközösség jogosult ellenőrizni, hogy az állattartás megfelel-e a helyi rendeleteknek és az SZMSZ előírásainak. Ha szabályszegés történik, a közös képviselő írásban felszólíthatja az érintett lakót, és szükség esetén jogi úton is eljárhat a közösség érdekében.
Az állattartás a társasházban egyensúlyt igényel a lakók jogai és a közösség érdekei között. A helyi önkormányzati rendeletek és a társasház SZMSZ-e egyaránt meghatározzák az állattartás feltételeit, amelyeket minden tulajdonosnak és bérlőnek be kell tartania.
A társasházi lakóközösségekben az állattartás kérdése gyakran vitás pont, amely számos jogi, etikai és közösségi szempontot érint. Régebben sok társasház házirendjében tilos volt állatot tartani, vagy csak a lakók beleegyezésével lehetett. Az Alkotmánybíróság azonban kimondta, hogy a társasházak nem tilthatják el a lakókat az állattartástól. Ugyanakkor más szabályokat meghatározhatnak az állattartásra vonatkozóan.
Bár tarthatunk állatot társasházban, fontos, hogy biztosítsuk a lakásban az előírt alapterületet a kedvencünk számára. Ne felejtsük el, hogy például kistestű ebet 10 m²-nél, közepes testű ebet 15 m²-nél, nagy testű ebet pedig 20 m²-nél kisebb területen nem tarthatunk. Tehát ha például egy garzonlakásban élnénk egy nagytestű kutyával, a szabályra hivatkozva megtilthatják az eb tartását.
Ha több háziállatot szeretnénk tartani, először olvassuk el a házirendet, a társasház ugyanis korlátozhatja a lakásban tartható állatok számát. Ennek hiányában a rendelet a mérvadó: ha tartósan több ebet szeretnénk a lakásban tartani, akkor egyedenként legalább 6 m² akadálytalanul használható területet kell biztosítanunk számukra.
A lakásokkal ellentétben a házirend előírhatja, hogy a közös tulajdonú és használatú területeken semmilyen állatot nem tarthatunk, tehát ilyen helyiségekbe, területre állatot kiengedni, etetni, sétáltatni vagy odaszoktatni nem szabad. Ez magában foglalja azt is, hogy a társasház saját udvarán sem szabad kutyát sétáltatni.
Lakott területen, közterületen a kutyát csak pórázon lehet sétáltatni. A társasházi terület azonban magántulajdon, így a házirend szabályozza, hogyan kell a közös területeken az állatokat sétáltatni vagy átvinni, például a lépcsőházban vagy a közös udvaron. Ha a házirend előírja, hogy a lépcsőházban csak pórázon lehet vezetni a kutyát, akkor azt már a lakáson belül rá kell adni, és nem elég csak a kapun kilépve.
ÁllaTVilág Akadémia - Állatosok, állattalanok
Gyakori vitát okoz az udvaron hagyott kutyapiszok, ezért szinte minden társasház alapvető szabálya, hogy a közös tulajdonú területeken, például a lépcsőházban vagy a liftben is a gazdi kötelessége feltakarítani az állat ürülékét. Madarak esetében is előírhatják, úgy tartsuk azokat, hogy ne szennyezzék más lakások erkélyét, ablakpárkányát és a közös használatú ingatlanrészeket.
Sokszor bosszúságot okoznak a szabadon kijáró macskák is, akik előszeretettel használják alomként a szomszéd kertjét. Akár a szabadban, akár a lakásban tartjuk az állatot, a tartási helyüket úgy kell kialakítanunk, hogy ne tudjanak kiszökni, és ne okozzanak másoknak sérülést vagy balesetet.
Az állattartók felelősek az állataik által okozott szennyeződések eltakarításáért. A közös használatú területeken, mint például a lépcsőház vagy az udvar, kiemelten fontos a tisztaság fenntartása. A házirend előírhatja, hogy az állattartók kötelesek eltávolítani az állataik által a közös helyiségekben okozott szennyeződéseket.
Az állattartók kötelesek biztosítani, hogy háziállataik ne zavarják a többi lakót. Jegyzői bejelentés: Állatvédelmi hatósági eljárást kezdeményezhetünk a jegyzőnél, ha úgy véljük, hogy az állat éhes, szomjas, magányos, beteg, vagy más okból folyamatosan ugat. Szomszédjogi per: Ha a fenti problémákat kizártuk, bírósági pert indíthatunk szomszédjogi alapon.
Tudomásul kell venni, hogy a lakóközösségben élés együtt jár a mindennapi zajok elviselésével, és egy kutya ugatása önmagában nem indokolja az állattartás megtiltását. Az állatnak tilos indokolatlan vagy elkerülhető fájdalmat, szenvedést vagy sérülést okozni. Az állatokkal való bánásmódnak kíméletesnek kell lennie.
Mivel a társasházi területek nem minősülnek közterületnek, a társasház saját közgyűlési döntéssel szabályozhatja, hogyan kell az állatokat a közös részeken (pl. lépcsőház, udvar) vezetni. Az állattartók nemcsak szomszédaik iránt tartoznak felelősséggel, hanem az állataik jólétéért is. Az állatok megfelelő gondozása és a szükséges mozgás biztosítása alapvető feltételei az állattartásnak.
A társasházi állattartásból eredő konfliktusok gyakoriak lehetnek, ám ezek kezelése érdekében több módszer is rendelkezésre áll. A közgyűlések és a társasház közös képviselőjének bevonása hatékony eszköz lehet a problémák megoldásában.
tags: #allattartas #tarsashaz #kozos #kertjeben