Attila védvonal kiépítése és szerepe Budapest védelmében 1944–1945
Budapest második világháborús ostroma a mai napig meghatározó trauma a fővárosiak emlékezetében. Szüleink, nagyszüleink - ha egyáltalán túlélték - akkori sorsukból adódóan különböző szavakat használtak, más-más történeteket meséltek nekünk. Felszabadulás? Megszállás? Az biztos, hogy a másfél milliós Budapest védelmének 1944. december végén - pusztán katonai szempontból - már semmi értelme nem volt.
Ám a két totalitárius nagyhatalom, Németország és a Szovjetunió vezetői személyes ügyként kezelték a magyar főváros megtartásának, illetve elfoglalásának kérdését. Így Budapesten és közvetlen előterében 108 napon át kegyetlen és pusztító harcok folytak.
Az Attila-vonal eredete és célja
Az Attila-vonal kiépítését a Magyar Királyi Honvéd Vezérkar 1944. szeptember 11-én rendelte el. Az Attila, hun királyról elnevezett védelmi vonal a pesti oldalra terjedt ki, a budai oldalon nem folytatódott. Attila-védvonal kiépítése 1944 szeptember elején kezdődött.
Ez az ellenállási vonal egymástól 150-250 méterre kiásott összefüggő harcárkokból, harckocsiárkokból, szögesdrót-akadályokból és aknamezőkből állt. A védelmi rendszer alapja az első világháborúból származott.
A védőövek tagolása és helyszínei
Az Attila I., II., III. részekből állt. Az I. vagy külső védőöv az Alsógöd - Veresegyház - Ecser - Dunaharaszti íven futott, nagyjából 75 km hosszan. Mögötte 12-15 km-re alakították ki a II. vagy közbülső védőövet kb. 60 km hosszban, Dunakeszitől Isaszegen és Pestszentimrén át Soroksárig. A mai Keresztúri-erdő területén az Attila-vonal III. vagy belső védőöve haladt át, amely Újpest északi részétől Cinkotán, Rákosligeten és Pestszentlőrincen át Csepel déli részéig tartott.
Az első és a harmadik harckocsiárokrendszer volt; az Attila II. többlépcsős védelmi rendszer volt. Ezeknek a nyomai mind a mai napig fellelhetők.
Munkálatok, munkaszolgálatosok és a helyi lakosság
A védelmi vonal kialakításával járó nehéz földmunkát zömében zsidó munkaszolgálatosok és a védőövekhez közeli települések levente fiataljai végezték, de helyenként a polgári lakosságot is bevonták a munkálatokba. Az Attila-vonalat kényszermunkában építették férfi és női zsidó munkaszolgálatosok, és leventéket is kivezényeltek az építésére.
Rákoskeresztúr körzetében 1944. augusztus - október folyamán 200 zsidó munkaszolgálatos légvédelmi tüzelőállásokat épített, aki közülük utána is munkaképes maradt, azt minden bizonnyal belekényszerítették az Attila-vonal kiépítésébe. 1944. november közepén már 28 ezren dolgoztak az Attila-vonal kiépítésén.
Mintegy ötszáz katona- és polgári ruhás lengyel férfit hoztak a faluba, akiket a koronauradalmi erdőben felállított barakkokban helyeztek el. Szeptemberben aztán további több száz (elsősorban zsidó) munkaszolgálatost is a helyszínre vezényeltek a polgári lakosságot is tankcsapdák építésére kényszerítve.
Műszaki megoldások a vonalon
A földből és faanyagból kialakított védelmi rendszer alapja az első világháborúból származott. A támadó páncélozott harcjárműveket olyan harckocsiárokkal lehet megállítani, amely elég széles ahhoz, hogy a lánctalpas jármű belezuhanjon, ugyanakkor az árkok mélysége és faluk dőlésszöge megakadályozza, hogy a beléjük ütköző harcjárművek ki tudjanak „mászni” az árokból.
Voltak csak gyalogság elleni és csak harckocsik elleni, valamint mindkét aknatípus telepítésével kialakított vegyes robbanó műszaki zárak és aknamezők is. A támadó gyalogság közvetlen rohama ellen a védők drótakadályrendszert építettek.
Harci események, védekezés és áttörési kísérletek
A szovjet hadvezetés Joszif Sztálin követelésére először 1944. október 29-én indított támadást Budapest elfoglalására, és mindössze néhány nap alatt, menetből tervezte elfoglalni a magyar főváros pesti oldalát. Azonban november 5-ig a német és magyar csapatok megállították a szovjeteket Budapest dél-délkeleti előterében. Ez csak azért sikerülhetett, mert a védők az Attila-vonalnak nevezett, több hónapos munkával kialakított védelmi vonalon vették fel a harcot a támadókkal.
Hitler 1944. december 1-i hatállyal erőddé nyilvánította a magyar fővárost és felállította annak egységes parancsnokságát. A kapott parancs szerint Budapestet az utolsó töltényig, akár házról házra kellett védeni.
Budapestet ekkor összesen mintegy 143 ezer katona ostromolta, ebből 120 ezer 500 szovjet és 22 ezer 500 román. A bekerített fővárosban 100 ezer védő állomásozott, ebből 48 ezer német és 52 ezer magyar. Ám a ténylegesen harcolók száma ennek alig ötöde volt, és folyamatosan csökkent.
Az Attila 2. dec. 11-12-én fennakadt az ellenség (szovjet, román) támadása. Ezen a szakaszon a 10. gyaloghadosztály, a 271. páncélgránátos hadosztály részei voltak védelemben. A mindkét oldalú kimerültség következtében 1944. dec. 12-21. között a szembenálló felek soraik rendezésére és feltöltésére használták fel az időt. A támadó páncélosok ellen több helyen 300-600 méter mélyen betörtek az Attila II. védővonalaiba.
A Csömörtől északra harcoló honvédeink megpróbálták megállítani az előretörő hordákat; összefogással próbálták védeni Budapestet. December 26-án indult támadásban a Kerepesnél harcoló 10. magyar gyaloghadosztály 2., 3. és 4. századát is bevonták az ellenlökésbe, ahol menetből vettek részt az ellenlökésben, melynek főereje a 10. sikerült elérniük az eredeti vonalakat súlyos veszteségek árán.
Konkrét fronttérségek és hatásuk a civil lakosságra
A keleti front közeledtével a német-magyar hadvezetés hozzálátott az ország fővárosát körülvevő védelmi állások kiépítéséhez. Isaszeg térségén is keresztülhúzódott a Budapestet keletről védő úgynevezett Attila vonal első és második árokrendszere, melynek munkálatait augusztus hónapban kezdték meg.
A lendületesen előretörő támadó ékek december 12-én érték el Isaszeget, és a Kossuth Lajos utca-Templom u. 25. számú házig (Szathmáry-ház) nyomulva a település egy részét elfoglalták. Itt a 6. német hadsereg állományában álló 13. német páncélos hadosztály és a III. magyar hadsereghez tartozó 10., 12. gyalogos és az 1. páncélos hadsereg megmaradt részeiből álló egységek szívós ellenállásán a támadás megtört, a front a községben két hétre megmerevedett.
Ez a polgári lakosságnak nagy pusztulást és rengeteg szenvedést okozott. Októberben és novemberben súlyos bombatámadásokat élt át a község, sokan meghaltak, megsebesültek, számos ház elpusztult vagy súlyos sérülést szenvedett. A Katonapallagon, továbbá Isaszeg és Pécel között kiépített hatalmas aknamező a polgári lakosság határbeli mozgását is lehetetlenné tette.
Megmaradt emlékek, bunkerek és tanösvények
Az I. világháborús és második világháborús eredetű védművek nyomai a mai napig fellelhetők: lőszerfülkék (betonbunkerek), harckocsiárkok és gyalogsági állások maradványai. A fenti listában is olvasható, bizonyos állomások az 1944-ben kiépített II. világháborús megfigyelőállást, a harckocsi-, gyalogsági- és összekötő árokrendszert, az Attila-védvonalat, Pest XVIII-XX. századi határköveit és az erdősítés történetét, a temető 301-es parcelláját, az 1956-os forradalom utáni megtorlás áldozatainak nyughelyét mutatják be.
A hadtörténészeknek a bunker a név nem elég szakszerű, de mit tehetünk, a helybeliek így nevezik. A földbe süllyesztett vasbeton építmény nagy valószínűséggel az első világháborúból származhat, tüzérségi megfigyelőállás lehetett. Ha a jelzett kis úton visszatérsz a sétaútra, majd megteszel jobbra néhány lépést, látni fogod a bunkerhez vezető csapást. Az úttól már csak 30 méter. Hogy még könnyebben megtaláld, a fényképét is megmutatjuk.
A blog írása közben rátaláltam az alábbi orosz nyelvű térképre. Ezen bekereteztem az Attila III. védvonal rákospalotai szakaszát, mely a Szilas- és a Csömöri-patak között lett kialakítva. Két harcárok (lila vonalak), továbbá páncélosok elleni akadályok (narancssárga vonal), valamint tüzérségi tüzelőállások (rövid, vastag lila jelölések) voltak a két patak közt elterülő szántóföldeken.
Meghagyott terepformák és tanösvény
A mai Keresztúri-erdő területén az Attila-vonal III. vagy belső védőöve haladt át. A földrajzi értelemben a Pilisi-síkságon fekvő Keresztúri-erdőt az 1950-es években ültették, hogy a területen megkössék az akkor homokos talajt. Manapság Pest legnagyobb összefüggő erdeje a Pilisi Parkerdő Zrt. kezelésében van. Az erdő egyik szegletében egy betonbunker is található, hiszen Budapest ostromakor Rákoshegy környékén hat napon át folytak a harcok, a szovjetek egészen a Keresztúri-erdő széléig szorították vissza a magyarokat, itt voltak az Attila-védvonal - védelmi rendszer Budapest keleti oldalán - védőövei.
A tanösvény tizenöt állomása között szerepelnek a II. világháborús megfigyelőállások, a harckocsi-, gyalogsági- és összekötő árokrendszer, az Attila-védvonal és a temető 301-es parcellája. A legfontosabb attrakció persze a tanösvény, amely kb. 1 (tizenöt állomás) és bemutatja a terület történetét és természeti értékeit.
Források, kutatás és emlékezés
Az Attila-vonal története jelenleg is kutatás alatt áll. Egy hosszabb lélegzetű összefoglaló [Juhász Attila: Budapest védelmi vonalainak rekonstrukciója (1944)] pedig az Arcanum Kft. Online kiadványai közt jelent meg. A védvonal történetében és nyomaiban a helyi emlékek, személyes visszaemlékezések és többnyelvű források (magyar és orosz térképek) egyaránt fontos szerepet játszanak.
Kommunista terrorszervezet – Az államvédelem a diktatúra szolgálatában
A védvonal áttöréséért a szovjet csapatok nehéz harcokat vívtak 1944. november 4. és december 28. között. Ez a védvonal gyalogsági és páncélvédelmi árkokat, állásrendszereket, lőszerfülkéket jelentett. E védvonalaknak kevés, ma is látható nyoma maradt fenn, ám azok, akik keresik, megtalálhatják a betonbunkereket, árokrendszereket és egyéb emlékeket a budapesti keleti előterekben és a Keresztúri-erdőben.
Helyi közösségek és a háború utáni élet
A község lakossága a második világháború szörnyűségeiről a rádió, az újságok, a mozi, különösen pedig a bevonult és frontszolgálatot teljesítő szeretteik útján 1941-től folyamatosan tájékozódott, ám az igazi megpróbáltatások 1944 tavaszától kezdődtek. A háború borzalmai azonban nem múltak el a front elvonulásával; az aknák és a robbanások áldozatokat szedtek a háború után is.
A meginduló élet jeleként ismét gabonát őrölt Toma Ferenc gőzmalma és Loncsár Antal vízimalma, a tavasz jöttével a parasztok hozzáláttak a szántáshoz-vetéshez. A háború utáni első években a lakosság bár roppant szerényen élt, az életöröm mégis visszaköltözött a faluba. Egymás után alakultak meg azok a szervezetek, amelyek az elkövetkező hónapokban, években a község életének újraszervezésében szerepet játszottak.
| Időpont | Esemény |
|---|---|
| 1944. szeptember 11. | Attila-vonal kiépítésének elrendelése |
| 1944. október 29. | Szovjet támadás megindítása Budapest ellen |
| 1944. november 5. | Német-magyar csapatok megállítják a szovjeteket dél-délkeleti előterében |
| 1944. december 1. | Budapest erőddé nyilvánítása |
| 1944. december 11-21. | Átfutó harci cselekmények, védelem soraik rendezésére |
Tisztelgünk emléktúránkkal és a helyben megőrzött emlékek feltárásával azok előtt, akik a védelmi munkálatokban részt vettek, és azok előtt is, akik a harcok áldozatai lettek. A védvonal emlékei és a környező települések visszaemlékezései ma is fontos forrásai történelmünk megértésének.