Baross járműtelep építése: a tér és vasúti központ kialakulásának története

A mai Baross tér legmeghatározóbb térszervező eleme a Keleti pályaudvar és az általa generált jelentős forgalom. A tér története és közlekedési vonatkozásai pedig jóval régebbre nyúlnak vissza.

Korai térhasználat és a Hatvani kapu szerepe

Milyen volt a Baross tér a Baross tér előtt? Pest - avagy Pesth - egyik fő be- és kijárati pontját képezte a mai Astoria helyén korábban állt Hatvani kapu, ezen keresztül áramlott be az Alföldről érkező áruk jó része a városba. A keleti kapcsolatot képező kapun kívül korábban még pusztaság, legelők és mezőgazdasági területek húzódtak, amin néhány poros földút vezetett keresztül különböző irányokba.

Ezek közül a legjelentősebb a feltételezhetően már a 17. századtól létező, Kerepesen át Hatvan és az Észak-Alföld felé irányuló kereskedelmi útvonal volt. A 18. század végén már az utolsó szabad telkeket is kiosztották a városfallal körülvett belvárosi részen, ami a századfordulóra már igen sűrűn be is épült. A határait feszegető város fejlődésének útjába - akárcsak a legtöbb hasonló esetben - a városfal és az egyre szűkebbnek bizonyuló kapu állt.

A Hatvani kapu áteresztő kapacitását egy ideig még különböző átjárók létesítésével igyekeztek növelni, de végül, a városkapuk közül utolsóként, 1808-ban elbontották. Ezzel nagy lendületet vehetett a falon kívüli területek és azon belül az akkori Kerepesi út fejlődése.

A Baross tér előtti kertvárosi és mezőgazdasági funkciók

A mai Baross tér területe ekkor még kívül esett a beépítés alatt álló új városrészeken, az akkoriban fejlődő Erzsébet- és Terézváros határán, mint nevesincs térségként terült el. A természetesen kirajzolódó városhatáron túl a homokos talajon zöldségkerteket alakítottak ki. A Józsefváros történetét kutató és feldolgozó Pilinyi Péter megemlíti, hogy Entz Ferenc, a szabadságharc százados honvéd főorvosa, miután a világosi fegyverletétel után hivatása gyakorlásától eltiltották, itt vásárolt magának területet.

„Telkén, a terméketlenségéről híres, vén Rákosnak egy darabján haszonkertészetet hozott létre" - írja Pilinyi. A magánkertészet annyira felvirágzott, hogy még tanodát is nyitott.

Ipar, vásárok és közlekedési kezdeményezések a térségben

Ezzel együtt egyre több, nagy térigényű, a városközponttól távolabbra települő funkció is megjelent itt, mint például a különböző vásárterek, raktárak, vámház, vagy akár börtön - és kivégzőhely a mai Rákóczi út 66. számú, félbemaradt beépítésű telken -, a század közepétől pedig temető, később lóversenytér. Az a vonal, amit most a Rottenbiller utca, Baross téri felüljáró, Fiumei út rajzol, az tulajdonképpen a város természetes határa volt, ahol egy erecske-patakocska árokvonala húzódott.

A térségben hamar fontos szerephez jutott a közlekedés is. Az áthaladó útvonalakon évszázadok óta jelentős áruszállítás folyt, a mai II. János Pál pápa téren pedig szintén fontos hagyománya volt az állatvásároknak.

régi térkép a Baross tér környékéről

A kőbányai lebegő vasút: kísérlet a felszíni közlekedésre

A térséghez köthető egy hazai - egyes kutatások szerint európai - közlekedéstörténeti kuriózum is, a kőbányai lebegő vasút kérészéletű története is. A merész elképzelés szerint ugyanis Pestet Szolnokkal és Debrecennel kötötte volna össze egy olyan szállító útvonal, amely a felszín felett, egy földbe vert bakokra erősített gerendapályán futott volna.

A nagyszabású tervet József nádor javaslatára Bodmer János Gáspár badeni sóbánya-igazgató kezdte kidolgozni, a vállalkozás üzleti sikerét pedig nemcsak a termények, hanem az építőanyagok szállításában remélték beteljesülni. 1827. augusztus 20-án adták át az első, Kőbányáig tartó 7,5 kilométer hosszú szakaszt, amelynek belső végállomása a Hatvani Linie vámháznál, azaz nagyjából a mai Baross téren volt.

A másik irányban a szőlődűnék felett végiglibegve jutott el a külső, elágazással kialakított végállomásaihoz: a kőbányához és a téglagyárhoz. A főherceg jelenlétében felavatott és általa is kipróbált lebegő vasút azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szeles időben nem lehetett használni, a téli hideg megviselte a gerendákat, sok volt a meghibásodás, s a szekeres szállítók sem díjazták a konkurenciát.

A téglaégetők és kőfejtők is inkább saját maguk bonyolították a szállítást, ezért üzletileg nem tudott nyereségessé válni a vállalkozás. Alig féléves üzemelés után, 1828 márciusában a tulajdonos részvénytársaság a vonal megszüntetése és elbontása mellett döntött. A közlekedés ilyen irányú fejlesztései pár évtizedre pihenőpályára kerültek, mivel az első hazai felszínen futó vasútfejlesztés innen távolabb valósult meg; 1846-ban a Pest-Vác vonallal és a Pesti indóházzal.

A vasúti központ megtervezése: helyszínválasztás és korai tervek

A 19. század közepén megnyílt Neuer Friedhof vagy Kerepescher Friedhof, azaz Új- vagy Kerepesi temető déli szomszédságában épült meg az Magyar Északi Vasúttársaság Pest-Losonc vonalának pályaudvara 1867-ben. A panamákat megfékezendő a társaságot és ezzel együtt magát a pályaudvart egy évvel később államosították, amivel a Magyar Királyi Államvasutak megszerezte első fejpályaudvarát.

A forgalom várható növekedését és az Osztrák-Magyar Államvaspálya Társaság terjeszkedését látva - a korábbi Pesti indóház helyén 1877-ben nyílt meg a ma is ismert Nyugati pályaudvar - a MÁV is azon kezdett munkálkodni, hogy egy kellő forgalom lebonyolítására alkalmas, méltó központi pályaudvart létesítsen. Igaz, az 1870-es években a MÁV még csak a hazai vasúttársaságok kisebb részének birtokolta a részvényeit, de a vonalak fokozatos államosításával várható volt a hálózat dinamikus bővülése, ami indokolta egy nagykapacitású vasúti központ kialakítását.

Pest és Buda 1870-es szabályozási térképén az említett, a mai Rottenbiller utcai-Fiumei úti (Graben) vonal határozottan határolta el a beépített belső városmagot a külső, már szabályosan felparcellázott kertektől és szőlőktől, de már szerepel rajta egy új, négyszögletes kiépítésű tér kialakításának elképzelése a mai Baross tér helyén. Innen kiindulva az akkori Csömöri, mai Thököly utat fejlesztették volna fel „boulevard"-á, azaz pompás fasorrá.

A térképen már szintén szerepel a Losonci - későbbi Józsefvárosi - pályaudvar tehermentesítésének terve úgy, hogy a személyforgalmat az akkori vásártér szélén (ma: II. János Pál pápa tér) keresztül bevezették volna a kiépítendő Nagykörút vonaláig, ahol jelentős új fejpályaudvar épülhetne, az áruforgalom kiszolgálására pedig megmaradt volna az eredeti Losonci pályaudvar. Mivel a külső Józsefváros kiépítése ekkor már javában zajlott, a létesítendő vasútvonal és állomás elhelyezése problematikusnak bizonyult.

Költségtakarékossági megfontolásból végül új helyszínt, a „Csömöri és Kerepesi út közötti csúcsát" választották ki a központi pályaudvar megvalósításához.

Tervek és építés: Rochlitz, Feketeházy és a MÁV szakembergárdája

A tervek elkészítéséhez már 1871-ben hozzákezdett Rochlitz Gyula MÁV Főfelügyelő, a Vasútépítészeti Igazgatóság meghatározó építésze és Feketeházy János MÁV főmérnök, akinek a nevéhez több későbbi kiemelkedő munka mellett a vasúttársaság legtöbb acélszerkezetű hidjának megtervezése, egyben egyfajta standardizálása is fűződik.

A tervek a kor szellemének megfelelő fejpályaudvari funkcionális kialakításról szóltak, az érkező és induló, valamint a különböző kocsiosztályokat igénybe vevő utasok térbeli szeparálásával és mozgatásával. Az építkezés számos nem várt nehézségbe ütközött, legnagyobb problémát az alapozás okozta: „Poros vidék volt, mély és egyenetlen talajjal. Az épités megkezdésekor derült ki, hogy e hely nagyon vizenyős is. Czölópöket kellett leverni azon a helyen mindenütt, a hol az indóház áll" - írja az átadás után részletes bemutatójában a Vasárnapi Újság.

A Központi pályaudvar tervezését és kivitelezését alapvetően már magyar szakembergárda végezte: „azt a nagy indóházat, mely a maga nemében a legdíszesebbek közé tartozik, s kényelemben, a beosztás czélszerüségében pedig csak messze földön akad párja, a legkisebb részletekig hazai erők emelték." A pályaudvar, amely kétségtelenül a főváros egyik legnagyszerűbb és számos megoldását tekintve technikailag is az egyik legmodernebb középülete lett, végül 1884 augusztusára készült el.

Keleti pályaudvar homlokzata és diadalív motívum

Építészeti megoldások és művészeti díszítés

Homlokzatát a szimbolikus városkapunak is felfogható diadalív motívum uralja, amit két oldalt Stephenson és Watt egészalakos szobra keretez, felül a Közlekedés allegóriája (a Gőz születése) szoborcsoport koronáz, a párkányszinten pedig a bányászatot, könnyűipart, mezőgazdaságot és a kereskedelmet megtestesítő szimbolikus egészalakos szobrok állnak. Az indulási udvar pénztárcsarnokát Lotz Károly és Than Mór freskói díszítik.

„A nagy mértékben kivitt és squarekkel környe­zett felvételi épület a pályaudvarnak a fővá­ros felé eső végén, a külső Kerepesi-utboz párhuza­mosan s olyképen van elhelyezve, hogy főhomlokzatá­ból kimagasló díszkapujának tengelye a kibővített kerepesi-ut meghosszabbított középvonalára talál, melyelhelyezésénél fogva az indóbáz főhomlokzata, neveze­tesen az említett diszkapu, a Kerepesi-ut folytatását képező Hatvani-utcza végéről, tehát a belvárosból már látható és ekkép a Kerepesi-utnak művészi elzárását képezi és nagy méreteinél fogva messziről az indóházcsarnokát jelzi, melyben a magyar államvasutak köz­vetítésével a világforgalom hazánkra nézve összpon­tosul." (Pesti Napló, 1884.)

Az új pályaudvar hatása a városképre és forgalomra

A pályaudvar elhelyezése, műszaki és esztétikai megoldásai révén nemcsak a vasúti forgalom lebonyolítására szolgált, hanem új városrendezési tengelyt is kijelölt a Kerepesi út meghosszabbításának vizuális folytatásával. A létesítmény és a környezete határozottan hozzájárult ahhoz, hogy a Baross tér a város egyik közlekedési és logisztikai csomópontjává váljon.

Időszak Jelentős esemény
18-19. század forduló Hatvani kapu elbontása (1808), falon kívüli területek fejlődése
1827-1828 Kőbányai lebegő vasút kiépítése és megszüntetése
1867-1872 Losonci pályaudvar, területi tervek és a Baross tér négyszögletes kiépítése
1871-1884 Központi pályaudvar tervezése (Rochlitz, Feketeházy) és építése; 1884 átadás

A Baross tér és a Keleti pályaudvar fejlődése jól példázza, hogyan alakult át egy mezőgazdasági és kertvárosi területből a város egyik legfontosabb közlekedési csomópontja, ahol a városrendezési elképzelések, gazdasági érdekek és műszaki megoldások összefonódtak.

tags: #baross #jarmutelep #epitese

Népszerű bejegyzések: