Bártfa városfal alaprajza és történelmi emlékei
Bártfa a Felvidék északi részén, a Tapoly völgyében fekszik, és a történelmi középkorban virágzó kereskedelmi központ volt. A XIII. század elején Lengyelországból érkezett cisztercita barátok alapították, nevét az erdőirtással összefüggő bárd szóból eredeztetik. A tatárok 1241-ben feldúlták a várost, majd a tatárjárás után német telepesek láttak hozzá újjáépítéséhez. 1352-ben falakkal és bástyákkal vették körül, és Nagy Lajos király 1376-ban szabad királyi városi rangra emelte. A középkorban a város kereskedelmi összeköttetésben állt Lengyelországgal, ahol bort, vásznat, csipkét és fonalat szállítottak.
A XV- XVI. században Bártfa a felvidéki kereskedelem központjává vált, majd a XVI. században fénykorát élte. Ekkor alakult ki a város kettős városfala, amelyet külső vizesárok is erősített. A városfal és bástyák építése fokozatosan zajlott: a 14. század végéig lezárult a várost teljesen körbevevő fal és a három kapu, majd a 15. században számos tornyot és új védelmi elemet adtak hozzá. A falazat és a kapuk összefüggő rendszere a késő középkorban már komplex védőhálóként szolgált. A kapuk és tornyok a kereskedelmi útvonalakat és a fontos stratégiai helyszíneket védték.
A főtér és a városháza
A korai virágkor idején a főtér szegélyét 64 féle kisiparos és több mint 50 céh tevékenykedett, és az emeletes házak a főtéren felépült gyarapodó gazdaságot tükrözték. A város sakktáblaszerű alaprajzával a négyszögletes Városháza-tér a középpontot képezi. A 15-16. században épült házak a főtér kerítői, a gótikus és reneszánsz jegyeket ötvözve adnak jellegzetes látványt. A főtér közepén áll az 1505-1511 között épült egykori városháza, amelyet Alexius mester tervezett és a késő reneszánsz elemekkel keveredő gótikus alapokra épült. Az épület belső terei a Sárosi Múzeum kiállításainak adnak otthont, amelyben a történelmi és egyházi művészetek gazdag gyűjteménye látható.
A Szent Egyed bazilika a város talán legértékesebb középkori épülete: gótikus alapokra 16. századi reneszánsz jegyeket ötvözve épült, 11 mellékoltárával Európai ritkaság. A bazilika 1390-es évektől kezdve a kereskedő- és mestercsarnokokkal együtt a város védőszentjéről is nevezetes. A torony 1420-1427 között emelkedett, 1486-1497 között megnagyobbították, majd 1640-ben reneszánsz stílusban újjáépítették, az 1725-ös földrengés után azonban részben összeomlott. A torony végső rekonstrukcióját 1898-ban fejezték be, ekkor építették fel újra a Harangokat helyzetbe. A torony 72 méter magas, nyolc emeletes, és a déli homlokzaton helyezkednek el a harangok, köztük az új János és Orbán harang, valamint a Signum harang.
A városfal és a történeti erődítés
Bártfa városmagját a XIV- XVII. század közötti időszakban kiépített városfalak és bástyák vették körül, melyek körül a külső fal előtt mély vizesárok vezetett, amelybe a közeli Lukavica vize is bevezetésre került. A kettős városfalból 4 kapu és 23 bástya volt, melyek közül ma csak 2 kapu és 11 bástya maradt fenn. A bástyákat korábban az iparos céhek neveivel látták el, és ostrom idején ezek a tagok védték a várost. A 18-19. században fokozatosan bontani kezdték a városfalak nagy részét, a várárkok kiszáradtak, területüket felparcellázták, és a tornyokat gazdasági vagy lakáscélra használták.
A főtértől északkeletre áll az 1508-ban épült humanista gimnázium, amely eredetileg reneszánsz stílusú, később Klasszicista stílusban átépítették. A 19. század elején a görög-katolikus templom egyes részletei új-katolikus stílusban készültek, míg a Copf stílusban épült evangélikus templom és az építészeti részletek egészen a modern korig megőrizték historizáló vonásaikat. A Sárosi Múzeum, amely a főtér déli sarkán található, az ikon- és történeti kiállítások gyűjteményével várja a látogatókat. A rózsamintákkal díszített reneszánsz kapuk és a kiválóan megőrzött városfalak mind hozzájárulnak Bártfa történelmi atmoszférájához.
A város kulturális öröksége és látványosságai
A város a Világörökség része, amelyet 2000-ben nyilvánítottak védetté. A főtér körül található historikus épületek és a gótikus Szent Egyed bazilika, a reneszánsz városháza, a Sárosi Múzeum kiállításai mind kiemelik Bártfa kultúrtörténeti- és építészeti jelentőségét. A város falain belüli, de a falak előtt álló tornyok és kapuk megőrzött részei, valamint a barbakánok és a vizesárok rendszerének maradványai a középkori erődítési módszerek kiváló példái. A város túlélte a korábbi háborúk és tűzvészek pusztításait, és ma is a megőrzött középkori városközpont egyik legszebb példájának számít Európában.
A Bártfafürdő a város közelebb eső gyógyfürdője a Szepesi-Magura tövében, amely szintén az UNESCO világörökségi körébe tartozik. Az itteni források és a gyógykezelések története egészen a középkorig nyúlik vissza, és a gyönyörű parkok, erdei ösvények adják a gyógykezelések és pihenés élményét. A városfalak és a kapuk állapota a 20. század közepéig fennmaradt, de a városvezetés folyamatos rekonstrukciós munkákkal igyekezett megőrizni az épített örökséget. A város falai még ma is megjelennek a belváros peremén, és különösen az északi és délnyugati szakaszokon figyelhetők meg részletekben.»
Részletes alaprajzi és történeti sajtó- és térképi források
A falrendszer helyzetét, beosztását és az egyes toronyneveket a korabeli térképek és leírások részletesen dokumentálják. A 14-15. század fordulóján épített, többszintes tornyokkal és a barbakánokkal megerősített kapu- és toronystruktúra ma is nyomokban megfigyelhető az északi, keleti és déli városrészekben. A 17. század végéig a várárkokat és a falakat karbantartották, de ezt követően a védelmük fontossága csökkent, és sok részük elbontásra került vagy átépítették. A keleti és déli városfalak helyreállítása részben a 18-19. században történt, és ezek között az északkeleti Alsó kapu, a Vörös bástya és a Nagy torony fontos megfigyelési pontok maradtak Megfigyelhetők a volt Felső kapu közelében és a keleti oldalon található védőtorony-konstrukciók is.
Összefoglaló
Bártfa városfal-rendszere, a vele összefüggő vizesárok és a városháza-tér, a Szent Egyed bazilika és a Sárosi Múzeum együtt egyedülálló példát kínál a középkori városépítészetre és védelmi mérnökségre. A városfalak mai állapota részben rekonstruált, de a történeti mag élő emlék: a főtér és környéke a gótikus-reneszánsz stílusok egységes egységét mutatja, ezzel pedig a Felvidék egyik legszebb, UNESCO által is elismert középkori városát képezi. A látogatók számára a városfalak mentén való sétálás lehetőséget ad arra, hogy megismerjék a kereskedelem, a kézművesség és a történelmi események összefüggéseit - mindezt a felvidéki táj varázslatos környezetében.
"A mi viaduktunk" - helytörténeti séta mindenkinek - Völgyhíd TV
- A városfalak története és alaprajza a 14-16. században kezdődő fejlesztéseket mutatja be.
- A főtér és a városháza a gótikus-reneszánsz keveredésével jellemző, ikonikus látványt ad.
- A Szent Egyed bazilika a város egyik legértékesebb középkori emléke, értékes berendezési tárgyakkal és történelmi örökséggel.
- A városfalak részben megőrződtek, részben rekonstruálódtak a 19. századig, ma is tükrözik a középkori védekezés technikáit.
Relikviák és emlékek
- A 11 mellékoltár és a 1466-ból származó NV-szobor a Szent Egyed bazilikában.
- A városháza 1590 óta a Városháza tér közepén áll, és a Sárosi Múzeum otthona.
- A gótikus-reneszánsz stílus együttesét az 1879-1898 közötti restaurálások szentesítették.
tags: #bartfa #varosfal #alaprajz