Bartók Béla lakásai Budapesten: otthonok és alkotóhelyek
Bartók Béla élete során számos lakásban élt Budapesten, melyek mindegyike tükrözte az akkori életkörülményeket, zenei pályafutását és személyes életének fordulópontjait. Ezek a helyszínek nem csupán otthonként szolgáltak, hanem egyben alkotóműhelyek, ahol a zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató munkássága formálódott.
Az első önálló lakás a körúton és a vidéki kitérő
Nagyszentmiklóson született Bartók Béla 18 éves korában, 1899-ben került Budapestre, a Zeneakadémia növendékeként. Élete első önálló lakásába 1907-ben költözött be, a Teréz körút 17. szám alatti bérház negyedik emeletére. Ez a helyszín közel volt a számára fontos Zeneakadémiához, az Operához és mindössze néhány megállóra a Pesti Vigadótól.
Hamarosan kiderült azonban, hogy a körúti lakás nem alkalmas az alkotómunkára. A város szívéből falusias környezetbe költöztek, az akkori Rákoskeresztúr-nyaralónak nevezett községbe, amelyet később Rákoshegynek neveztek, és akkor még nem tartozott Budapesthez. 1920-ig éltek ott, házuk a mai Rákoshegyi Bartók Zeneház. Bár a négyszobás házban nem volt sem víz, sem villany, sem gáz, sem csatorna, a zeneszerzőt munkájában nem zavarta semmi. Itt töltötte ifjúkorát ifj. Bartók Béla.
Az I. világháború utáni időszak élelmiszer- és nyersanyaghiánya a Bartók családot sem kímélte: nem lehetett kapni gyertyát, petróleumot, tüzelőt, és a Budapest-Rákoshegy között közlekedő vonat is rendszertelenné vált. Ezért döntöttek úgy Bartókék, hogy elfogadják Lukács József bankár (Lukács György kommunista politikus apjának) a meghívását, és beköltöznek a városba.
Szecessziós palota és a második házasság
Egy családi örökség folytán 1922-ben ismét önálló otthonhoz jutott a család: a Szilágyi Dezső tér 4. szám alatti szecessziós-premodern bérpalotába (Förster-palota) költöztek. A ház igazi kuriózum volt a maga korában.
Erre az időszakra esett egy fontos változás Bartók életében: szinte egyik napról a másikra elvált Ziegler Mártától, és még ugyanabban az évben, 1923-ban feleségül vette egyik tanítványát, a nála 22 évvel fiatalabb Pásztory Dittát (első feleségével baráti kapcsolatban maradt).
A Rózsadomb és a vidék ígérete
A művészházaspár 1928-ban ismét költözött; a zajok miatt újra a kertvárosba vágytak, így a Rózsadomb keleti lejtőjén, a Kavics utca 10. szám alatti villába. „… öt percnyire van a villamostól, nagyszerű villa-út vezet majdnem a házhoz, a Dunát Ujpesttől majdnem a Parlamentig látjuk, Pesten tul meg szinte Gödöllőig ellátni.” „Olyan falusi itt a levegő - bornyak bégetnek, tücsök cirpel, néha-néha szamár ordítja el magát. Csakhogy végre kiszabadultunk abból az utálatos lakásból” - írta Bartók az édesanyjának az 1928-ban kelt levélben.
A kezdeti nyugalom után azonban itt sem volt maradásuk: az emeleti lakók lépései zavarták Bartókot, a fölöttük zajló egyre zajosabb és nyugtalanabb élet innen is továbbűzte őket.
A Csalán úti villa: nyolc év otthon
Azt gondolhatnánk, hogy Bartók a nyugtalan természete miatt váltogatta az otthonát, ám ezt cáfolni látszik az a tény, hogy nyolc évig - hazája elhagyásáig - a Csalán út 29. szám alatti emeletes villa volt az otthonuk, amelyre 1932-ben találtak rá. A ház az akusztikai és más szempontoknak is kiválóan megfelelt, igazi családi fészekké vált a művészházaspár és a gyermekek számára (Bartók mindkét fia velük lakott).
A földszinten a házmester rendezkedett be, az emeleten lévő öt szobában pedig elég hely jutott a négyfős család minden tagjának. Az emeleten két helyiségben két zongora is állt, így a házaspár külön-külön (de akár egyidőben is) tudott gyakorolni a közös koncertekre. A külvilág zajaitól eredetileg még párnázott ajtóval is óvott emeleti dolgozószobájában vetette papírra Bartók remekműveinek egész sorát az 1930-as években.
Az emigráció és az utolsó búcsú
Bartókot 1934-től saját kérésére fölmentették zeneakadémiai munkája alól, és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett, ahol népzenét rendszerező, tudományos munkát folytatott. Fokozatosan érett meg benne a döntés, hogy Amerikába emigrál.
Utolsó magyarországi hangversenyét 1940. október 8-án a Zeneakadémia nagytermében adta, ahol feleségével lépett fel. A zsúfolásig megtelt nézőtéren a közönség tombolva ünnepelte a művészházaspárt. Székely Júlia írónő - volt Bartók-tanítvány - így emlékezett erre: „Fájdalmasan szép, gyötrelmesen vészterhes este. Azok a fiatalok, akik Bartók hangversenyei után mindig ott tolongtak a pódium körül, most is megjelentek. Nem tudtak elszakadni Bartóktól és Pásztory Dittától. [...] Megszűnt a taps, a kiáltozás, de mi csak álltunk ott a sötét nézőtéren a pódium körül, tanácstalanul, tehetetlenül, balsejtelmektől gyötörve. Volt egy perc, amikor mindenki megérezte, hogy soha többé nem látja Bartókot.” A koncert legvégén, a ráadások után Bartók az Elindultam szép hazámból... kezdetű dalt énekelte el.
Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt, 1940. október 12-én a házaspár kijelentkezett a Csalán úti lakásból, és a Déli pályaudvaron vonatra szállt. Olaszországon át Svájcba, majd onnan Dél-Franciaországon és Spanyolországon keresztül Lisszabonba utaztak, ahol október 20-án felszálltak az Excalibur nevű hajóra, és elhagyták Európát. Tíz nap múlva érkeztek meg New Yorkba.
Bartók életének utolsó öt évét Amerikában töltötte, ahol állandó anyagi nehézségekkel küzdött, és sokat szenvedett megromlott egészsége miatt. 1945-ben tüdőgyulladást kapott, de legyengült szervezetét végül a leukémia emésztette föl. Bár haláláig visszavágyott Magyarországra, többé már nem tért haza. New York-ban hunyt el 1945-ben.
A zeneszerző szobra a Bartók Béla úton, a Kosztolányi Dezső térnél (Somogyi József, 1981), amelyet születésének 100. évfordulójára állítottak. Földi maradványait 1988-ban hozatta haza fia, július 7-én hatalmas gyászoló tömeg kíséretében a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Nagyságát számtalan emlékhely és szobor jelzi a fővárosban. Több intézményt és utcát elneveztek róla, többek között a XI. kerületben a Bartók Béla utat. Szelleme és művészete ma is köztünk él, a városban lépten-nyomon emlékezhetünk rá.
A Gellért tér környéke és a házak története
Még nincs Gellért-fürdő és a háznak (a felállványozott mellett, balra) megvan a sarokkupolája. A sarokkupoláját vesztett ház a Hotel Gellért melletti sarkon, amelynek eredeti terveit nem őriz a levéltár, így nem tudni ki tervezte és mikor, de valószínűleg az 1890-es évek legvége lehet. A házban a lépcsőfordulókban a kövezeten valami szokásos "IKV-s barmolás" nyomaival, és persze le is van pusztulva, meg időnként vakolatdarabok potyognak le. A képek 2013-2014-ben készültek.
A tizennyolcadik század végén, amikor még csak a Gellért Gyógyfürdő elődje, a Sárosfürdő létezett, állt egy földszintes, nádtetős épület nagyjából a tér közepén, a Sinel vendéglő, amelyet tulajdonosáról, Sinel Rezsőről neveztek el.
A Sárosfürdő a vendéglővel együtt akkor tűnt el, amikor 1894-ben a főváros hozzáfogott a Ferenc József híd építéséhez, majd a tér rendezéséhez és a Gellért rakpart kiépítéséhez. Az új híd tengelyébe eső, többnyire földszintes épületeket elbontották, és ez várt a Duna-parton a Rudas fürdőig húzódó viskókra is.
A Hotel Gellértet 1911-ben kezdték el építeni, de csak 1918-ra készült el. A mi házunk már áll, és megvannak már az Eraviszkusz-ház és a Műegyetem Ch épülete is a kép bal szélén, ez utóbbi 1903-ra lett kész.
A Budapesti Czím- és Lakásjegyzékből kiderül, hogy az 1890-es években az akkor még Fehérvári (1920-tól Horthy Miklós, majd '45 után Bartók Béla) út 1. szám alatti telek a kis vendéglő tulajdonosainak, a Sinel család tagjainak nevén volt. 1903-1904-ben Müller Ignác Lajos, illatszergyáros- és kereskedő az új háztulajdonos, valószínűleg ő rendelte meg a háromemeletes, sarokkupolás bérház terveit.
Ezen a képen már olvasható a felirat az épület sarkán: Gebauer, és mellette a Gellért Kávéház a Kemenes utcai homlokzat alján. A Gellért Kávéház kb. 1908-tól létezett a Fehérvári út 1-ben. Gebauer Józsefnek ekkor még a Ferenc krt. 46 szám alatt volt kávémérése, de 1910-től évtizedeken át ő vezette a Gellért Kávéházat.
Az "IKV-s barmolás", amire az elején utaltam, a lift áthelyezése miatt történt. Erről tanúskodik a lépcsőfordulókban, a lift régi helyére, téglalap alakban lerakott olcsó cementlap és a lépcsőházi korláton befelé, a lift irányába néző napraforgó virágok is, amik így egyáltalán nem érvényesülnek. Kár, hogy áthelyezték, teljesen tönkretették vele a lépcsőházat. A kovácsoltvas napraforgók a gangon is megjelennek.
A Déri Miksa utca 15. és ez a ház, akkori címén Fehérvári út 33. mindkettő a Kraemer úr (aki civilben bankár volt) és az építész feleségének közös munkája. A budai helyszín sokkal elegánsabbnak számított, de a szép, sötétkék, lépcsőházi csempeborítás (Zsolnay?) mindkét házon visszaköszön.
Az eredetileg 3-4-5-6 szobás lakásokkal épült, két lépcsőházas bérház gyönyörűen felújított állapotban van. Legszebb részei mintaszerűen mutatják, hogyan nézhetne ki Budapest, ha minden, mi régi, és szépnek épült, meg lenne becsülve.
A belső udvart díszítő szoborpár Krivácsi Szűts Miklós art deco műve, ami kissé elüt az eklektikus, helyenként neobarokk hangulattól. Az itteni szobrokat helyből absztraktnak szánta a művész.
A családi emlékezetben él V. Gusztáv svéd király látogatása, aki az itt lakó híres teniszező, Kehrling Béla meghívására érkezett. A kis Kornélia felajánlotta, hogy felkíséri liften, de „ő csak felszaladt a lépcsőn…”.
Micsoda izgalom lehetett egy csendes budai délutánon a híres, koronás sportember villámlátogatása. A házak történetének megírásában az a legnagyobb adomány, ha a régen ott éltek jóvoltából életre kel a fénykor.
tags: #bartok #bela #terez #koruti #lakas