Bérház lakás alaprajz 1960: klasszikus megoldások, panellépték és lakótelepi átalakulások nyomában
Erősen elavult, de egyedi hangulatú kis garzon teljes felújítását vezényelte le a lakberendező. Az új enteriőr kiindulópontját a lakásba eredetileg beépített szekrények mesés ornamentikájú ajtói adták. Ezeket gondosan restaurálták, a retro hangulat pedig a burkolatokban és a bútorválasztásban is visszaköszön. A felújítás során az eredeti alaprajzon nem változtak, csupán a beltéri ajtókat távolították el. A lakásban konyha, előszoba, fürdőszoba WC-vel és egy szoba található, amelyet hálófülkére és nappalira osztottak. Az előszobában élénk, virágmintás tapétát használtak. A tárolást egy, az eredeti tervekben is szereplő beépített szekrény biztosítja, a szekrény belső falait szintén tapétával borították.
A konyha letisztult, minimalista stílust kapott, a felső szekrények elhagyásával a tér szellősebbé vált. A tárolás az alsó elemekben összpontosul, az egyik szekció a mosógép számára van fenntartva. A háló egy alkóvban kapott helyet. A falfülkékbe beépített szekrények az eredeti alaprajz részei. Ezeket nem bontották le, hanem modern tárolórendszert alakítottak ki bennük. Ebben a lakásban az egyik szekrény a hálóban, a másik az előszobában található.
A szoba fókuszpontja a nagyméretű, kiugró ablakfülke, amelynek köszönhetően tágasabbnak érződik a tér és természetes fényben sincs hiány. Az ablakkeretek jó állapotban voltak, így nem cserélték ki őket, csupán felújító festést kaptak. A fürdőszobában a falakat csempe és tapéta borítással díszítették. Utóbbi felületét vízálló, átlátszó akril lakkal vonták be a teljes védelem érdekében. Az öntöttvas kádat felújították.
1960-as évek: lakásépítés Magyarországon - alapelvek, technológiák, és társadalmi környezet
Hazánkban a 20. század második felének egyik legnagyobb problémája a nagyarányú lakáshiány volt. Az 1960-as évtized mind az épített lakások mennyiségében, mind az építkezések jellegében alapvető változásokat hozott. 1960-ban elindult a 15 éves lakásfejlesztési program, amely összesen egymillió lakás építését irányozta elő, ebből 250 ezer Budapesten. Az évtized közepére a lakásépítés megtorpant, majd 1965-től ismét nagyobb lendületet vett. A korszak lakótelepei elsősorban a belső városrészek körüli átmeneti zónában épültek fel, megindult tehát a lakótelepi építkezések kifelé tolódása. Kedvezőbben alakult a lakások összetétele: megnőtt a kétszobás, a fürdőszobás és a központi fűtéssel ellátott lakások aránya.
A 1960-as években a keretes beépítés vált az egyik jellegzetes megoldássá. Az egymással párhuzamos sávházak és pontházak váltották fel a korábbi zártudvaros modelleket, a belső udvarok eltűntek, helyettük pedig nagyobb szabad területek kerültek be. A lakótelepeket három fő típus jellemezte: a 4-5 szintes sávház, a kockaház és a kezdetben 4-5, később 9-10 emeletes pontház. Az átlagos lakásszám telepenként 1000-1500 közé becsült, és presztízsük magas volt, hiszen a magasan kvalifikált, vezető beosztású és értelmiségi rétegek, valamint többgyerekes családok költöztek ide.
Házgyárak és panelprogram
A korszak második felében és a 1970-es évek elején megvásárolták az első házgyárakat, ami a paneles technológia elterjedését hozta magával. Az egyes házgyárak csak néhány típusépületet gyártottak, amelyeket a hatóságok kötelezően előírtak. A lakótelepeken az alkalmazott technológia megváltoztatásával egyre nagyobb szerep jutott a modern építészet elveinek, a keretes beépítés pedig együtt járt az áttekinthetőbb városi környezettel, ugyanakkor a belső terek funkcionális megoldásai és a lakók igényei között feszült az összhang.
A 1970-es évekre a 1-2 hálószobás lakások aránya nőtt, miközben a központi fűtés és a modern komfort tovább erősítette a lakások általános minőségét. A lakótelepek társadalmi összetétele is változott: a jövedelmi és családi helyzetek figyelembe vétele alapján a lakáskiutalás jövedelmi és szociális helyzethez kötődött, ami szélesítette a hozzáférést a lakótelepi lakásokhoz, ugyanakkor a szegényebb rétegek részéről fennálló igények továbbra is megmaradtak. A 1980-as évek végével azonban a lakótelepi építkezések többsége lezárult Magyarországon, és a magánberuházások megerősödésével a lakásépítés más szisztémái kerültek előtérbe.
A garzonlakások társadalmi kontextusa és alaprajzi hagyományai Budapesten
A budapesti garzonlakások és kisebb lakások történetét számos hirdetés és alaprajz őrizte meg. A korabeli garzonlakások gyakran három-négy szobásak voltak, és a hirdetésekben gyakori volt a „külön bejárattal”, „felmenet külön lépcsőházból” jelölés, amely a külön kis lakrész kiadását vagy garzonkénti használatát jelezte. Az alaprajzokból kiolvasható, hogy a belvárosi helyszínek és a komfortosabb, önálló garzonok egyre gyakoribbá váltak, miközben a fürdőszobák és a konyhák variációi is megjelentek a 19-20. század fordulóján.
A korszakban a garzonlakások népszerűségét részben olyan hirdetések is alátámasztják, amelyek „finom es intelligens urak” vagy „gyermektelen házaspárok” számára kínáltak lakótereket. A belső terekben a konyhák gyakran hiányoztak vagy korlátozottan voltak jelen, és a „garzon” fogalmát gyakran ötvözték a szobakiadással. A korszak végére viszont egyre inkább jellemzővé vált a beépített bútorokkal felszerelt, kisebb alapterületű, praktikus konyhás megoldások megjelenése, amelyet a panelprogram részeként modernizáltak tovább.
Néhány korszakközi példamutató részlet
Az 1872-es évi garzonlakás ajánlatok közé tartozott például az évi 500 Ft bérleti díjú két utcai szobából álló garcon-szállás. A hirdetések gyakran a belvárosi címeket említették, például a Váci utca vagy Erzsébet körút környékét. A 1890-es évek elejétől egyre több hirdetés foglalkozott garzonlakásokkal a fővárosban, ahol az alaprajzok alapján meg lehetett érteni, hogy milyen elrendezésben készültek a lakások. A 1897-es példa a Szentkirályi utca 6. épületében egy háromszobás, két nyíló szobás, külön bejáratú garzonlakás kialakítását mutatja, amelyet gyermektelen családdal és egy vagy két intelligens úrral azonosítottak kiadható formaként.
Az 19. század végén Budapesten már megjelentek a garzonlakások speciális formái: az egyedi garzonok, a szobabútorok és beépített előszobák, valamint a fürdőszobák külön beépítésének igénye. A korszak végére a garzonokat gyakran lehetett használni irodának, üzlethelyiségnek vagy orvosi rendelőnek is, miközben a lakhelyek egyre inkább a belvárosi körzetekhez kötődtek.
Összegzés a 1960-as évek bérház-alaprajzairól és a lakótelepi fejlődésről
A 1960-as években Budapest és környéke a lakóteleposodás jegyében átalakult: a hagyományos, nagyobbre tervezett lakások helyét a moduláris, kompakt és előre gyártott elemek vették át. A keretes beépítés és a panelprogram megváltoztatta a városi életet, miközben a lakások mérete és típusa a lakóközösségek igényeihez igazodott. A beépített bútorok elterjedése új fejezetet nyitott a lakberendezés történetében, és a korszakban megfigyelt garzon- és szobalakiadások tükrözték a társadalom szerkezetének változásait: nőtt a középosztály, bővült a városi lakhatási lehetőségek köre, és megkezdődött a modern, funkcionális lakások korának felépítése.
Budapest Retró - A pesti lakás (1. rész)
- 1960-es évek: 15 éves lakásfejlesztési program kezdete
- Házgyárak és paneltechnológia megjelenése
- Keretes beépítés és két szoba hallos lakások jelentősége
- Lakótelepek társadalmi összetétele és központi fűtés
- A garzonlakások és szobabérletek történeti háttere
tags: #berhaz #lakas #alaprajz #1960