A bérlő köteles bejárást biztosítani jogszabály szerint
A bérbeadó nemcsak a tulajdonos lehet, hanem mindenki más is, aki a szerződésben meghatározott dolog harmadik személy használatába adására jogszabály vagy szerződés alapján jogosult.
A bérleti szerződést a használati szerződések alaptípusaként szabályozza a Ptk (2013. évi V. törvény), és mint ilyen, a bérleti szerződés kettős gazdasági funkcióval rendelkezik: a bérlő számára lehetővé teszi, hogy nem tulajdonosként meghatározott dolgot birtokoljon, használjon, és esetenként hasznait szedhesse, a bérbeadó számára pedig biztosítja, hogy - tulajdonosként, vagy más jogcímen magánál tartott - meghatározott dolgot hasznosíthasson.
A bérleti szerződés alanyai a bérbeadó és a bérlő.
Ilyen személy lehet - a tulajdonos mellett - például a haszonélvező, vagy - feltéve, hogy az albérletbe adás jogszabály vagy szerződés által nem kizárt - maga a bérlő is.
A szerződést bérlőként - a jog- és cselekvőképesség általános szabályai által támasztott korlátok között - bárki megkötheti, kivéve, ha bérleti jogosultságát speciális jogszabály kizárja.
A bérbeadó számára a legtöbbször egyáltalán nem közömbös az, hogy ki az, aki ténylegesen használja a tulajdonában álló dolgot.
Ezért a Ptk. a bérbeadó hozzájárulásához köti a bérlő azon jogának gyakorlását, hogy a dolog használatát ez utóbbi harmadik személynek átengedje.
A bérlő a dolog használatát bérlet jogcímén (albérlet), vagy más jogcímen engedheti át.
A Ptk. a bérlőnek a harmadik személy használóért fennálló helytállási kötelezettsége attól függően alakul, hogy a bérbeadó a használat átengedéséhez hozzájárult-e, vagy nem.
Amennyiben a bérbeadó hozzájárulását megadta, a bérlő a tényleges használó magatartásáért úgy felel a bérbeadóval szemben, mintha maga járt volna el.
Ilyenkor tehát a bérlő akkor mentesülhet a felelősség alól, ha a felelősség alóli mentesülésre vezető körülményeket mind a saját személyét illetően, mind a tényleges használó vonatkozásában bizonyítani tudja.
Ha azonban a bérbeadó a használat átengedéséhez nem járult hozzá, a bérlő minden olyan kárért felel, amely a használat átengedése nélkül nem következett volna be.
Amennyiben a bérbeadó nem tulajdonos, hanem maga is bérlő, akkor a bérlő albérlőnek minősül.
A kaució egy általános biztosíték a bérbeadó számára, amit a bérleti díjon felül ad.
A szokások alapján a kaució összegét kéthavi bérleti díjban határozzák meg, amit az első havi bérleti díjjal együtt fizet ki a bérbe vevő a szerződéskötés és beköltözés során.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kaució előre fizetett lakbér, ami utóbb lelakható.
A kaució felhasználását a bérbe adó dönti el, a felmerülő költségei nyomán.
És végül: a leginkább szenzitív kérdést jelentő kiköltözés „kihívásaira” érdemes alkalmazni a közjegyzői okiratba foglalt kiköltözési nyilatkozat írásba foglalását és vállalását a bérlő által.
A bérlő jogai és kötelezettségei
A lakás bérlőjének használati joga van a lakásra, amit kizárólag rendeltetésszerűen és a szerződésnek megfelelően használhat.
A bérlő lakáshasználati jogát harmadik fél nem korlátozhatja vagy akadályozhatja.
A bérlő megszerzi a birtoklási jogot a bérleti szerződés aláírásával.
Fontos, hogy ezt a jogot akár a tulajdonossal szemben is gyakorolhatja.
Erre példa lehet, ha a bérlő vitatja a bérleti szerződés bérbeadó általi felmondását és nem költözik ki a lakásból a megadott időpontig.
Ebben az esetben birtokvédelmet kérhet a területileg illetékes jegyzőtől, amely azt eredményezi, hogy a bérlő addig a lakásban maradhat, amíg nincs jogerős bírósági döntés a kiköltözéséről.
A bérlőnek tehát joga van a birtoklás folytatásához a szerződés fennállása alatt.
A bérlőnek joga van albérletbe adni a lakás egy részét, amennyiben a bérbeadó ehhez hozzájárul.
Gyakori probléma a jogvita esetén, ha a bérlő nem fizet, és a bérbeadó a zárcsere vagy a közművek kikapcsolása útján próbálja fegyelmezni a bérlőt; ezek azonban nem jogszerű eszközök.
A birtokvédelmi eljárásban a jegyző a lakás tényleges birtokosát védi, és nem vizsgálja a szerződés fennállását vagy felmondását.
A bérleti szerződés megszűnésekor a bérlő köteles a lakást kiüríteni és elhagyni.
A kiürítési kötelezettség azt jelenti, hogy a bérlő minden olyan ingóságot, melyet ő vitt be a bérleménybe, köteles elszállítani, kivéve ha a bérbeadóval megállapodnak, hogy maradhatnak, és a költségeket a bérbeadó téríti.
Ha a bérleti szerződés megszűnik, a bérlőnek ki kell költöznie, és a lakást a bérbeadó részére átadni.
A bérlők és bérbeadók elszámolása a bérleti díjjal, illetve egyéb költségekkel gyakran vitákhoz vezet, és ilyenkor a bérlő használati díjat fizetési kötelezettséggel tartozik, ha kizárólag jogcím nélküli használatba kerül.
A jogviták megelőzése érdekében érdemes írásos szerződést kötni, és a bérlőt mindkét fél jogait és kötelezettségeit pontosan rögzíteni.
A szerződés és a kaució részletei
A lakásbérleti szerződés kapcsán a bérlő és a bérbeadó jogai és kötelezettségei a Ptk. és a Lakástörvény kereteiben értelmezhetők.
A bérbeadónak kötelessége biztosítani a bérlő számára a bérlet, ingatlan, lakás használatát, ezt a bérlő birtokába adni, valamint karbantartási kötelezettségeket is vállalnia.
A bérlőnek viszont kötelessége a bérlemény rendeltetésszerű használata, az állapot megőrzése, a rendszeres karbantartás, a rendellenes használatból eredő károk helyreállítása.
A lakásszerződésekben a kaució roleszerepe egyfajta biztosíték: általában 2-3 havi bérleti díjnak megfelelő összeg, amelyet a bérlő a szerződésben meghatározott célokra ad át.
A törvény - ha nem ír elő kötelező óvadékfizetést - ezt a két-háromhavi összegű óvadékot hagyományosan alkalmazza a gyakorlat, és a szerződés megszűnésekor a fel nem használt óvadékot a bérbeadó elszámolja.
Gyakorlati példák és jogesetek
Ha a bérbeadó megszeg minden kötelezettséget, a bérlő a szerződés felmondását vagy a birtoklás védelmét kérheti a jegyzőtől, valamint a bíróság előtt érvényesítheti kárigényét.
A bérbeadó és a bérlő közös jogait és kötelezettségeit a szerződésben rögzíteni kell, hogy elkerüljék a későbbi jogvitákat és peres eljárásokat.
A kötelezettségek teljesítését és a lakás rendeltetésszerű használatát legalább évente egyszer vagy a szerződés szerint többször ellenőrizheti a bérbeadó a bérlő szükségtelen háborítása nélkül.
Ha a bérbeadó a jogszabályban vagy a szerződésben foglalt kötelezettségét a bérlő írásbeli felszólítására sem teljesíti, a bérlő a 9. § (1) bekezdésében megfogalmazott felhívásokkal élhet.
Az albérletbe adás kérdését a szerződésben érdemes meghatározni, hiszen a Polgári Törvénykönyv szerint a bérlő csak a bérbeadó hozzájárulásával adhatja albérletbe a lakást.

Hogyan kezeljük hatékonyan a nehéz bérlői helyzeteket!
tags: #berlo #koteles #bejarast #biztositani
