Budai középkori lakóházak és királyi palota története

A budai Vár - a Királyi Palotaegyüttes és a polgárváros - két jól elkülöníthető területet alkot. Születése IV. Béla nevéhez köthető, aki a tatárjárás után várépítéseket rendelt el. Az általa építtetett Budavári Palota köré korábban falat húzatott, s 1247 tavaszán városiasodó területek, templomok és kolostorok alakultak ki a Várhegyen. A XIV-XV. században Buda már az ország fővárosa, királyi székhely, és fejlődésének fénykora Európa jelentős nagyvárosává emelte a várost. A Királyi Palota és a polgári negyed építése egymás mellett folyt, miközben a templomok is növekedtek.

A középkor első értelmezései és a királyi központ kialakulása

A XIV-XV. században a Várhegy déli végén megkezdődött Királyi Palota építése és a polgári negyedben a lakóházak száma nőtt. Zsigmond uralkodásának vége felé, 1437-ben befejezettnek tekinthető a város építésre alkalmas területének felhasználása. Mátyás uralkodása alatt a fejlesztések súlya a palotára tevődik át. A korszakban a palota és a környező épületek káprázatosan gazdag díszítésűek voltak, s a kor művészete, köztük az itáliai reneszánsz hatása is megjelenik a kápolnák és a könyvtárak megtervezésében.

Az oszmán uralom előtti kibővítések és a középkori palota alapelemei

A királyi palota korszakai során Luxemburgi Zsigmond és a későbbi Anjou-kor után Mátyás király építkezései, a reneszánsz elemekkel díszített kápolnája és a könyvtár kátrányosan híres voltak. A XIV-XV. században a palota délnyugati szárnyai, a gótikus és reneszánsz elemek ötvözete jellemző volt, s a lovagteremhez hasonló reprezentatív helyiségek is megjelentek. A középkori palota felszín alatt rejtőző alapfalak, termei, pincéi és erődítései az 1946-os ásatások során kerültek napvilágra. A középkori palota szerves része volt a várfal, a rondella és a Buzogány-torony, melyek rekonstrukciókon keresztül többnyire ma is láthatók.

Víztáplálás és a középkori vízellátás

A vár hétköznapi életének egyik fontos feltétele a vízellátás volt. A Mátyás-kori palotában található Albrecht-pince víztárolóként szolgált, ahol esővizet gyűjtöttek. Zsigmond király korában állati erővel hajtott vízemelő szerkezetet építettek, amely a Dunából származó vizet emelte fel a palotába. Majd a renovált rendszerek a budai hegyek forrásait vezetették a palotához, csővezetéken keresztül.

A reneszánsz palota díszítései és belső terei

Mátyás palotája díszítésére Verocchio tervezte a fehér márvány díszkutat, amely 1485-ben készült és a török idők során összetört. Három egymásból nyíló boltozott helyiség látható az Anjou-kori palota dél-nyugati oldalon lévő szárnyában, amely az egykori tárnokmester házát is magába foglalta. Az itáliai mesteremberek a reneszánsz formavilágot hozták, köztük kőfaragók, majolika padlózat és kazettás mennyezet-töredékek is jelen voltak. A palota középkori része három udvar köré rendeződött: egy nagy, üres udvar és két belső udvarból álló reprezentatív réteg. Innen nyílt a király és királyné lakosztálya, a palota temploma, a könyvtár és a trónterem, mindez a középkori palota fényét adta.

A kápolnák és a templomok sorsa

A budai vár középkori kápolnája a Szent Zsigmond-kápolna elődje volt, az Anjou-kori építkezések alatt épült, majd a 15. század elején bővítették gótikussá. A koronázási ékszerek és ereklyék története a szultáni és keresztény korszakok között változott: 1489-ben II. Bajazid szultán ereklyéit Mátyásnak adta át, amelyet a kápolnába helyeztek el, majd 1526 után a törökök kifosztották Budát. A felső kápolnát 1686-os ostrom után pusztult, majd 1715-ben lebontották; az alsó templom romjait 1949-50-ben fedezték fel, rekonstrukciója 1963-ban fejeződött be. A kápolna 1990-ben újra felszentelték Szent István tiszteletére.

A budai vár és a későbbi korszakok

A XV-XVI. században a budai Királyi Palota Luxemberg Zsigmond idejében kiemelkedően kibővült, majd II. Ulászló korszakában a költségvetés és a politikai helyzet korlátozta az építkezéseket. A mohácsi csata után a török uralom következtében a palota komoly károkat szenvedett: a 1526-os fosztogatás és a 1541-es török elfoglalás után a gazdátlanná vált épületek pusztulása tovább folytatódott. A barokk átépítés a 18. században és a Mária Terézia-korszakban folytatódott, amely során az épületegyüttes a mai formájához közelítő neobarokk külsőt kapott, miközben belső elrendezése ettől némileg megváltozott. A XX. században a második világháború súlyos pusztításokat okozott, de a háború után helyreállították, és a Hauszmann Alajos által tervezett külső megjelenést egyszerűbb homlokzattal és modern beépítéssel kiegészítették. A Vár belső terei között több szobor és emléktár felidézi a történelmet: Turul a Szent György téren, Savoyai Jenő emlékszobra a Magyar Nemzeti Galéria előtt, Stróbl Alajos Kútja és más alkotások a palota környékén.

Átépítések, kiállítások és múzeumi örökség

A Budavári Királyi Palota belső tereiben az idők során több stílusréteg simult egymáshoz. 1967- óta a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma ad helyet a középkori palota kiállításainak, amely bemutatja a palota rétegeit, az ásatások eredményeit és a korabeli díszítéseket. A Vár egykori közéleti jelentősége ma is tükröződik a szobrok, kútok és az udvarok megmaradt emlékeiben. A 19. század vége felé Ybl Miklós és Hauszmann Alajos építészeti munkássága új formát adott a palotának: a kerületeket körülölelő kiegészítő épületek és az Oroszlános udvar megteremtése teljesen megváltoztatta a Várképzetet.

Kapcsolódó érdekességek és kapcsolódó témák

  • A Budavári Palota környéki barokk és reneszánsz részletek együttese a korábbi itáliai hatás nyomait hordozza.
  • A Mátyás-kori palota kútja a fehér márványból készült díszkút, amelynek darabjait 2014-ben találták meg.
  • A Budavári Palota történetében a középkori palota három udvara és a barokk-klasszicista átépítések egymást követik.
  • A Lánchíd és a budai alagút kapcsolata a budai vár történetéhez szorosan kötődik a város fejlődéséhez és a közlekedés fejlődéséhez.
Budavári Palota látképe a Duna felől

tags: #budai #kozepkori #lakohaz

Népszerű bejegyzések: