Budai Várnegyed: Történelem és Örökség

A Budai Várnegyed Budapest I. kerületének egyik városrésze, Vár néven, Buda városának ősi területe. 1987 óta az UNESCO világörökség listáján Budai Várnegyed néven szerepel. A Duna felett 70, a tengerszint felett pedig 175 méter magasan fekvő Várhegy fennsíkja történelmileg jó stratégiai pozíciónak számított. IV. Béla magyar király építtette meg itt a tatárjárás után erődjét, Hunyadi Mátyás pedig királyságának fővárosát. A város egyik leglátogatottabb területe, ez különösen a jól megőrzött örökségeinek köszönheti. A területen az útdíj bevezetésével érték el a forgalom jelentős korlátozását. Úthálózatát a középkori régi színes polgári házakkal szegélyezett keskeny utcák jellemzik. Területén számos középkori eredetű műemlék, valamint 17-18. századbeli lakóházak és középületek találhatóak.

Budapest ma is őrzi az egykori települések szerkezeti és urbanisztikai sajátosságait, így a várfalakkal és várszoknyával körülölelt Budai Várnegyed jellegzetes középkori és barokk stílusát, és Pest nagy kiterjedésű, gyűrűs-sugaras szerkezetű, jelentős középületekkel tarkított, mégis egyedülállóan egységes, historizáló és szecessziós építészeti megjelenését.

A Várnegyed Történelmi Fejlődése

Az őskortól a római korig

A letelepedésre kiváló adottságokat nyújtó természeti környezet azonban már az őskor óta ismert volt. A legkorábbi településnyomok a Duna partján a Vízivárosban mintegy 150 ezer évvel ezelőtti időből, a paleolitikumból származnak, a Várhegyen pedig a korai bronzkorban létesült az első erődített település. Később a kelta eraviscus törzs a meredek Gellérthegyen építette fel erődített telepét, amely törzsi központjukul szolgált. A római hódítók a Kr. u. 1. század elején a Dunáig nyomulva előre felismerték a hely jelentőségét: egyrészt ellenőrzésük alá vonták a kelta oppidumot, másrészt csapataik számára katonai táborokat emeltek a határ és a révek védelmére. A Várhegy északi lábánál a mai Víziváros sík területén épült fel már a hódítás idején vagy kissé utána egy segédcsapat tábor, amely ellenőrizte az itteni révet, másrészt szemmel tartotta a déli révnél lévő kelta települést is. A tábor kezdetben fából készült falait a 2. században szabályos négyzethálós utcarendbe sorolt kőépületekből álló település váltotta fel, amelyet egészen a 4. századig használtak.

A magyar honfoglalástól a királyi székhelyig

A népvándorlás időszakában elnéptelenedett a táj, még a római épületek romjai sem vonzották megtelepedésre az egymást váltó népeket, és nem változott a helyzet a magyarság honfoglalása után sem. Kopár sziklás hegy volt csak a tanúja 1047-ben Szent Gellért mártírhalálának is, mikor a réven átmenni készülő csanádi püspök pogány lázadók kezébe került. A révek környéke megőrizte fontos szerepét, de a korai királyi központok, városkezdemények, Óbuda és a túlparti Pest területén alakultak ki. A budai szakaszon csupán ezen központok vonzáskörébe vont kisebb települések keletkeztek.

1241 áprilisában a Magyar Királyságba betört mongol seregek elfoglalták és felégették Pest (német nevén: Ofen) városát, a virágzó német hospes települést, majd a tél beköszöntével hasonló sorsra jutott a Duna túlpartján fekvő Buda (vagyis a későbbi Óbuda) vára, káptalanja és városa, a római romok közé települt korai királyi és egyházi központ is. A következő év tavaszán a nagykán váratlan halála miatt a tatárok kivonultak ugyan az országból, visszatérésükre azonban bármikor számítani lehetett. Ez indította a tatárok kezei közül megmenekült IV. Béla királyt a királyi várak építésének elrendelésére. Castrum Novi Montis Pestiensis - a pesti Újhegy vára volt az egész közkoron át a hivatalos neve annak a településnek, amely a tatárok ellen épült mentsvárból hamarosan gyorsan fejlődő gazdasági központtá, szabad királyi várossá, állandó királyi székhellyé vált.

A mongol fenyegetés árnyékában végzett városalapítás hosszú évszázadokra megszabta a város arculatát. Első lépésként felépültek a hegyet körülölelő városfalak a szabályos távolságokra elhelyezett tornyokkal, majd az így elkerített fennsíkon kijelölték az utcákat, kimérték a kiosztandó telkeket, és felépítették a plébániatemplomot (Nagyboldogasszony-templom) és egy kápolnát (Mária Magdolna-templom), a ferences és dominikánus kolostorokat, valamint középületeket (városháza, Kammerhof).

Az alapítás idején a város polgárságának java része német volt, a vezető réteg kizárólag közülük került ki, mind a bíró (a kezdetektől 1347-ig várnagyi tisztséget is betöltő rektor), mind a tizenkét tagú tanács gazdag német polgárokból állott, akik elsősorban távolsági posztókereskedelemmel foglalkoztak. Mellettük a magyar polgárság száma és gazdasági súlya is messze alulmaradt. Az alapítás után egyre gyarapodó város és persze a komoly erődítés magát a királyi udvart is hamarosan befogadta. A 13. század végétől már több országos jelentőségű gyűlést is itt tartottak, III. András, az utolsó Árpád-házi király pedig a budai ferences kolostort választotta temetkezési helyéül.

A király városi szállásául ez idő tájt a németül Kammerhofnak nevezett máig feltáratlan épületegyüttes szolgált, amelynek nevéből arra is következtethetünk, hogy Visegrádhoz és más külföldi példákhoz hasonlóan a királyi pénzverés is itt folyt.

Az Árpád-ház kihalása után a trón utódlásáért vívott harcokban az erődített város fontos katonai szerepet játszott. Kezdetben szembeszegült a nápolyi Károly Róberttel, a későbbi királlyal és a cseh király fiát, Vencelt, majd a bajor Ottót támogatta. A makacs ellenállás odáig fajult, hogy 1304-ben a város papsága nemcsak Károly Róbertet, de még az őt támogató XI. Benedek pápát is kiközösítette. 1307-ben azonban Károly Róbert hívei elfoglalták a várost.

A király ezután néhány évig többnyire itt tartózkodott, de 1312-ben előbb Temesvárra, majd 1323-tól az addig csupán erős váráról nevezetes Visegrádra költöztette udvarát. Bár az elkövetkező száz évben a város gazdasági jelentősége egyre növekedett, a királyi udvar csupán egy rövid időszakban 1347-1355 között, I. Lajos uralkodása alatt tartózkodott itt.

A 14. század végén a gazdag város kínálta előnyök végül is visszavonzották a királyi udvart hivatalaival együtt. Ez a 15. század elején jelentős változásokat okozott a település életében. Az 1370-es évek végétől I. (Nagy) Lajos király nagyszabású palotaépítkezésekbe kezdett, amelyet utóda I. (Luxemburg) Zsigmond még nagyobb léptékben kibővített. Lajos király 1381-ben eladományozta a Kammerhofot, Zsigmond király pedig 1408-ban végleg Budára költöztette udvarát és kormányhivatalait. Ettől kezdve a török megszállásig folyamatosan az új királyi várból irányították az országot.

Ezzel párhuzamosan a város gazdasági hatalma mellé a társadalmi és politikai központból származó összes előny is társult. Egyre több egyházi és világi méltóság vásárolt magának házat, hogy az udvarnál zavartalanul intézhesse ügyeit, egyre több olyan kereskedő települt meg, akik az udvar luxusigényét és vásárlóerejét kielégíteni képesek voltak (az olasz kereskedőkről például már egész utcát neveztek el), az épületek egyre bővültek és szépültek, új templomokat és kápolnákat alapítottak.

A gazdasági fellendüléssel és az udvar beköltözésével együtt a magyar polgárság is egyre sokasodott és erősödött. A német és magyar nemzetiség közötti rivalizálás állandósuló joghatósági vitákhoz, végül 1439-ben zavargásokhoz vezetett. A feszültségeket azzal a tartósnak bizonyult reformmal oldották fel, hogy a továbbiakban a magyar és német polgárok hat-hat esküdtet választottak a tanácsba, bírót pedig évente felváltva állítottak, magyart és németet.

A középkor végén Buda lakossága - a királyi udvartartást is beszámítva - egyes becslések szerint körülbelül 13 500 főt számlált és ezzel a Magyar Királyság legnépesebb városának számított. (A szomszédos Pest és Óbuda városokkal, valamint Felhévíz és Szentfalva mezővárosokkal együtt alkotott agglomerációban összesen több, mint 20 ezer ember élt.) A polgárság leggazdagabb és legbefolyásosabb rétege általában távolsági kereskedelemmel foglalkozott. Az elsősorban dél-német városokkal - pl. Bécs, Regensburg, Nürnberg - szoros kapcsolatokat ápoló német kereskedők a ruházat legfontosabb alapanyagát jelentő posztó behozatalában játszottak vezető szerepet, de érdekeltségeik kiterjedtek a magyarországi nemesfém bányászatra is. A német lakosságnál jóval kisebb számú olasz kolónia tagjai főként az udvar és a nemesség luxusigényeit elégítették ki. Az udvari szállítás mellett mind a németek, mind az olaszok szakértelmüket a királyi udvarban, az ország pénzügyigazgatásában is kamatoztathatták. A magyar kereskedők legtehetőbbjei az ország külkereskedelmében jelentős szerepet játszó marhakivitellel foglalkoztak.

A gazdag kereskedők mellett a polgárság zömét a kézművesek adták, akik a szakmáikat képviselő céhek szervezetei között végezték munkájukat. Buda a kézműves szakmák és a céhek számát tekintve is élen járt a magyarországi városok között, a fennmaradt adatok, mintegy 29 céhbe szervezett 79 foglalkozásról tudósítanak. Kereskedelem és kézművesség mellett azonban szinte minden polgárnak fontos jövedelme származott a város környéki szőlőbirtokokból. A budai határban szüretelt szőlőből készített bor igen jó minőségű volt, amelyet jó áron lehetett eladni.

A Várnegyed házainak közel fele-harmada a későközépkorban már a királyi udvarban fontos szerepet betöltő vagy ott szolgálatot vállaló nemesek és egyháziak kezén volt. A polgároknak főként a tehetősebbjei éltek velük együtt, a kézművesek és a napszámosok, bérmunkások többsége kiszorult a Váraljára (a mai Vízivárosba). A Várnegyedben a polgárság nemzetiségének megfelelően elkülönült egymástól. A németek a hegy közepén, a város központjában, plébániatemplomuk és a piactér környékén laktak (kb. a mai Szentháromság utcától a Dísz térig terjedő rész). A magyarok az északi részt foglalták el, központjuk szintén a plébániatemplomuk melletti piactér (a mai Kapisztrán tér) volt.

A kereskedelem változatos színtereken zajlott. A kereskedők (posztókereskedők, kalmárok, patikárusok) a piactéren elhelyezett üzleteikben árusítottak. A kézművesek általában házuk földszintjén elhelyezett műhelyeikben kínálták kész termékeiket. A piactereken mindennap be lehetett szerezni a napi táplálkozáshoz szükséges élelmiszereket a mészárszékekben, a pékeknél, illetve a gyümölcsös, zöldséges, baromfiárus, sajtos, és káposztás kofáknál. Fontosabb szerepet játszottak a hetente tartott piacok, szerdán a németek piacterén, szombaton pedig a magyar piactéren, amelyek szélesebb vásárló és eladó közönséget vonzottak.

A Török uralom és a Visszafoglalás

A 150 éven keresztül tartó török uralom a hajdan virágzó középkori település pusztulásához vezet. A palota az 1578-as és az 1686-os lőporrobbanás során pusztult el. A középkori palota, a trónterem, a királyi lakosztály, a csillagvizsgáló és a könyvtár építését Mátyás király fejezte be.

1525. május 11-én a városban néhány napos zavargás tört ki. Egy évvel később II. Lajos király a vár őrizetét Bornemissza János várnagyra bízta. 1526. szeptember 12-én a mohácsi csata után I. Szulejmán szultán bevonult Budára. 11 nappal később, miután a várat és a várost is felgyújtatta és kirabolta, Szulejmán hadaival elvonult. Október 31-én a mohácsi csatavesztés után a várat Szapolyai János erdélyi vajda szállta meg. 1527 júliusában I. Ferdinánd osztrák főherceg, magyar király kezére került. 1529. szeptember 3-án I. Szulejmán sikertelenül ostromolta a várat. 1530-ban Roggendorf gróf császári tábornok sikertelenül ostromolta a várat. János király az ostrom után Domenico da Bologna olasz mérnökkel javíttatja ki a megsérült falakat. 1541. augusztus 29-én Szulejmán szultán csellel elfoglalta. A következő évben, 1542-ben a magyarok sikertelenül ostromolták a várat. 1598-ban Pálffy Miklós, Schwarzenberg Adolf és Nadasdy Tamás sikertelenül ostromolták a várat. Russwurm Hermann Kristóf császári tábornagy sem tudta elfoglalni, sem 1602. október 2. - november 15. között.

1684. július 10-én megkezdődött Károly lotaringiai herceg és Miksa Emánuel bajor választófejedelem által vezetett első ostrom a török ellen. Az ostromot 109 nap küzdelem után abbahagyták. 1686. június 24-én megkezdődött a vár Lotaringiai Károly és Miksa Emánuel által vezetett második, sikeres ostroma. 1686. szeptember 2-án a vár felszabadult a török uralom alól. A várban szabadrablás folyt, tűzvész pusztított, a lakosság nagy részét lemészárolták. A visszafoglalás után a falak helyreállítása azonnal megkezdődött.

A Barokk Kortól a 19. századig

1749-ben kezdődött meg a palotaépület helyrehozatala, amire Mária Terézia akkori magyar királynő is áldását adta, de az építéshez szükséges pénzt a magyaroknak kellett előteremteni hozzá. Elkészülése után maga Mária Terézia ugyanakkor csak kétszer járt benne. Később a Nagyszombati Egyetemnek adott otthont, majd 1795-től nádori rezidenciaként szolgált tovább.

A szabadságharc leverése után a császáriak megkezdték a romos vár kijavítását. 1849. május 21-én Görgey Artúr és hadai bevonultak a Várba. 1848-49-ben a városban zajlott az egyik legjelentősebb ütközet. 1849. május 21-én a magyar honvédek bevonultak a Budai Várba.

1885-ben Ybl Miklós kezdte megtervezni a palota bővítését, 1890-ben kezdődtek a munkálatok, amiknek tervezését Ybl egy évvel későbbi halála után Hauszmann Alajos vette át, az ekkori bővítés során számos korábbi korszakból származó épületet el vagy visszabontottak.

A 20. század és a Világörökség

1944-1945 között, a második világháború alatt a budai Várnak még egy súlyos ostromot kellett kiállnia. A kormányzati, közigazgatási funkciójú épületek miatt komoly célpontnak számított. A második világháborúban a Budavári Palota és a Várnegyed jelentős része is elpusztult. A műemlék épületek jelentős részét az 1960-as évek során közel eredeti formájukban újjáépítették, helyreállították, egy kisebb részét lebontották, vagy éppen a Kádár-korszakra jellemző hiánygazdaság és a szűkös költségek behatárolt mozgástere miatt új, egyszerűbb homlokzati kialakítással építették vissza.

Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1987-ben, a magyarországi várományos helyszínek közül elsőként, 400bis azonosító számon vette fel a Világörökség Jegyzékbe, kulturális kategóriában Budapest Duna-parti látképét, illetve a Budai Várnegyedet. 2002-ben a világörökségi helyszín határmódosításával a Hősök tere és környéke, a Millenniumi Földalatti vasút, valamint az Andrássy út és környezete is a világörökség részévé vált.

A Budavári Palota építészettörténete Mária Terézia idejére nyúlik vissza. Az épületegyüttes legrégibb része a Dunára tekintő északi szárny a XVIII. században épült, amely 1766-tól Albert szász-tescheni herceg, Magyarország helytartója székhelyéül szolgált. A császári és császárnői lakosztályt az első emeleten alakították ki. 1777-től 1784-ig itt működött a Nagyszombatról áttelepült egyetem. Az 1848-49-es szabadságharc során megrongálódott épületek renoválását 1856-ban fejezték be. A palota külső és belső átalakítása a kiegyezés és I. Ferenc József császár magyar királlyá koronázása (1867) után indult meg. Az épületegyüttes a ma is látható formáját Ybl Miklós, majd Hauszmann Alajos - a korszak két kiváló építésze - tervei alapján nyerte el. A II. világháború végén a várossal együtt a palota is romba dőlt. Újjáépítése során a Hauszmann Alajos által tervezett neobarokk külsőt egyszerűbb homlokzat váltotta fel, és a beomlott kupola helyébe az épületegyüttessel kevésbé harmonizáló új kupola épült. Nemcsak a háború pusztításainak, hanem az újjáépítésnek is áldozatául estek az egykori enteriőrök.

A Budai Várnegyed Főbb Részei és Látnivalói

A Budai Várnegyed három fő része: a Budavári Palota, a Szent György tér (együtt: Budai Palotanegyed néven is) és a történelmi lakónegyed.

Budavári Palota

A Budavári Palota a Budai Várnegyed kiemelkedő épületegyüttese. A palota építészettörténete Mária Terézia idejére nyúlik vissza. Az épületegyüttes legrégibb része a Dunára tekintő északi szárny a XVIII. században épült. A második világháborúban a Budavári Palota és a Várnegyed jelentős része is elpusztult. Újjáépítése során a Hauszmann Alajos által tervezett neobarokk külsőt egyszerűbb homlokzat váltotta fel.

A Királyi palota környezetét egykor díszítő szobrok közül ma is több látható. A Szent György téri kapu Duna felé eső pillérén a Turul madár Donáth Gyula alkotása (1903). A Magyar Nemzeti Galéria főbejáratánál, eredeti helyén áll Savoyai Jenő emlékszobra, Róna József műve (1900). A főbejárat előtt két oldalon, egy-egy önálló talpazaton áll Ligeti Miklós két szobra, Csongor és Tünde. Eredetileg az első szintre felvezető ún. Habsburg Lépcsőt díszítették.

Az egykori Szent Zsigmond kápolna északi homlokzata előtt Stróbl Alajos Mátyás kútja című szoborcsoportja (1904) állít emléket Mátyás királynak, és egyúttal utal a palota történetének fénykorára. A palotának a budai hegyekre néző oldalán, a mai B. épület előtt, helyezték el ifj. Vastagh György Lófékező című szobrát. A Várpalota Hunyadi udvarát díszíti Stróbl Alajos szobrász alkotása, Hunyadi Mátyás kútja, amelynek felállítására 1904-ben került sor.

A magyar jelleg hangsúlyozására rendelte meg ifj. Vastag Györgytől a Királyi Palota Építőbizottsága a szilaj mént elővezető csikós szobrát. A Hunyadi udvarban álló, közel 4 méter magas, vert vörösréz lemezből alkotott szoborral kapcsolatos előtanulmányokat a szobrász Hortobágyon és Bábolnán végezte.

Történelmi Lakónegyed

A Budai Várnegyed történelmi lakónegyede a középkori és barokk épületek gazdag tárházát rejti. A területen számos középkori eredetű műemlék, valamint 17-18. századbeli lakóházak és középületek találhatóak.

A Szentháromság utca és az Úri utca sarkán álló épületegyüttes a várnegyed egyik legösszetettebb műemléke. Nem csupán egy épület, hanem egy valóságos „kőbe vésett történelemkönyv”, amely a középkortól napjainkig őrzi Buda városigazgatásának és újjászületésének emlékeit. Középkori alapok: A pincében és a falak mélyén még ma is fellelhetőek a 13-14. századi gótikus részletek és ülőfülkék. Barokk pompa: A török kiűzése után az épületet Venerio Ceresola és a híres Payer János tervei alapján építették újjá. Ekkor nyerte el jellegzetes, zárt erkélyes, elegáns belső udvaros formáját.

A sarokerkély: Az épület egyik legszebb dísze a sarokerkély, amely alatt egy kis fülkében Pallas Athéné szobra látható - a város bölcsességének jelképeként. Városháza (1710-1873): Több mint 160 éven át itt székelt Buda városvezetése, egészen Pest, Buda és Óbuda egyesítéséig. Közigazgatási központ: Az egyesítés után a II. kerületi elöljáróság működött itt, majd a Fővárosi Levéltár egy része kapott benne helyet.

A Budai Várnegyedben található a Budavári Palota, a Halászbástya, a Mátyás-templom, a Collegium Budapest a Buda régi városházában, a Országos Széchényi Könyvtár, valamint a Magyar Köztársaság elnökének palotája, a Sándor-Palota.

Halászbástya és Mátyás-templom

A Várhegyen fekvő, középkori utcákkal és lakóházakkal teli polgári városrész kiemelkedő építészeti alkotásai a Schulek Frigyes neve által tervezett Halászbástya és Mátyás templom.

A Mátyás-templom, eredeti nevén a budavári Nagyboldogasszony-plébániatemplom, Budapest egyik legfontosabb és legszebb műemléke. Gótikus stílusban épült, de a török időkben mecsetként használták, majd barokk stílusban építették újjá. A templomot a 19. század végén Schulek Frigyes tervei alapján neogótikus stílusban építették át.

A Halászbástya, melynek építését 1901-1902-ben fejezték be, a Mátyás-templommal együtt a budai Várnegyed egyik legimpozánsabb épületegyüttese. A bástya kilátóterasza páratlan kilátást nyújt a Dunára és a pesti oldalra.

Közigazgatás és Üzemeltetés

A Budai Várnegyed közigazgatási és üzemeltetési feladatait számos iroda és szervezet látja el. Ezek közé tartozik a Budavári Önkormányzat Városüzemeltetési és Beruházási irodája, az Ügyfélszolgálati irodája, a Szervezési csoportja, a Vagyongazdálkodási Igazgatóság, az Igazgatási Iroda, a Főépítészi iroda és az Adóügyi csoport.

A Közterület-felügyeleti Iroda feladata a közterületi jogsértések megelőzése valamint azok megszüntetése érdekében a gyors reagálást biztosító, kellően felkészült, és differenciáltan szankcionáló állomány alkalmazása, valamint az érvényben lévő jogszabályok betartatása, egyben a törvényesen végrehajtott közterület-felügyelői intézkedések végrehajtása.

A Budavári Önkormányzat számára fontos, hogy az I. kerület területén észlelt hibák, hiányosságok mielőbb az intézkedésre jogosultak tudomására jussanak, ezért telefonos képüzenet - MMS - és telefonos szöveges üzenet - SMS formában is várják a bejelentéseket.

Budapest Főváros I. Levelezési cím: 1276 Budapest, Pf. A Budavári Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának elérhetőségei: 1014 Budapest, Országház utca 9. és 1014 Budapest, Kapisztrán tér 1.

tags: #budai #uj #haz #centrum

Népszerű bejegyzések:

• Szülői ház elhagyása és támogatások
• Vidéki házfelújítási támogatások Magyarországon
• Kiadó ingatlanok Diósdon
• Eladó nyaralók Pescara
• Információk a "Tetju Regi" térségről