Budapest bérházak államosítása és lakásügyi átalakulásainak története
Budapest mai hangulatát nagyban meghatározzák a 19. században épült bérházak és bérpaloták, melyek többsége szerencsére a háborús pusztításokat is átvészelte - bár sok közülük ma már nem feltétlenül van jó állapotban. Elképzelni sem tudnánk Budapestet a 3-4 emeletes, hol díszes, hol egészen puritán megjelenésű bérházai és bérpalotái nélkül, amik a 19. század során terjedtek el városszerte. A kiegyezés után indult be igazán a város fejlődése: egyre-másra épültek az újabb középületek, megindult a nagyobb utak kiépítése, és igazi európai nagyvárossá vált.
Budapest történetében többször is visszaköszönt a lakásínség, így a 19. században is sok helyen felmerült, hogy az ingatlanpiac hogyan tudná kielégíteni a növekvő lakásigényt. Rengeteg tanulmányban található adat arról, hogy micsoda összegeket lehetett keresni egy pesti vagy budai bérlakásos ház felépítésével és kiadásával: egy pesti belvárosi ház évente simán hozott 15 ezer forint bevételt, de voltak olyan esetek is, amikor ez az összeg akár a 40 ezer forintot is elérte. A budapesti bérházépítés aranykora című tanulmány szerint Széchenyi 60 ezer forintos éves jövedelmét is megközelítette az az éves bevétel, ami az Orczy-házból folyt be: 1822-ben mintegy 41 ezer forinttal gazdagodott a tulajdonos.
A bérházak és bérpaloták létrejötte mögött alapvetően a pénz motiválta mainál is erősebben: az építtetők minél többet szerettek volna belőle kinyerni. Ennek ellenére örömre adhat okot, hogy olyan mesterek tervezték ezeket az épületeket, mint Ybl Miklós, Málnai Béla, Hültl Dezső vagy Lechner Ödön. A városi sétákon vagy építélettörténeti cikkekben gyakran előkerül a bérpalota és a bérház fogalma, melyek jelentése - még ha csak árnyalatnyit is - különbözik egymástól. Ilyen épületekben gyakran 8-10 szobás lakások kaptak helyet, az épület nívóját pedig kocsiszín, díszkút, udvar, több lépcsőház és gazdag ornamentika emelte.
- A Királyi Bérpalota a Ferenciek terén például a Habsburg-család által építtetett, főnemesek és magas rangú államhivatalnokok számára készült luxuspalota.
- Horánszky utca 16. egy másik jellemző bérpalota példája lehetett.
A bérpalotákhoz képest a bérházak már nem csak díszesek voltak, de a sokszobás lakások helyét az 1-2 szobás garzonok vették át, és a belvárosi részeket elhagyva gyakran többszörös családok laktak egy-egy szobakonyhás lakásban. Ilyen „Csikágó” jellegű negyedet a millennium idején felépült külső-erzsébetvárosi területeken is megfigyelhetjük. A gangos házak és a franciaudvaros bérházak többek között ezek közé tartoznak - témákról korábban is írtunk.
Az 1840-es évektől kezdve erősödő lakásigényet a magánbefektetők, egyházak, városi tanács és hitelezők is kielégítették jelzáloghitelezés beindításával és a különféle társasház- vagy részvénytársasági formák alkalmazásával. 1853-ban kezdetét vette a jelzáloghitelezés jogi alapjainak rögzítése, amely lehetővé tette a házépítések finanszírozását. A főváros adóbevételeit pedig jelentős részben az ingatlanbérbeadásból szerzett adók jelentették, például a házbérkrajcár és a bérleti díjak adója.
A város népességének rohamos növekedése és a lakáshiány azonban később még erőteljesebb politikai beavatkozásokat tett szükségessé. A háború utáni évekre visszanyúló államosítási törekvések során pedig a társasházak, bérházak és lakások átalakítása egyszerre vált megoldási eszközzé és politikai eszközzé. A budapesti Teréz körút 41. és 37. számú ház története például jól szemlélteti ezt a folyamatot: az ingatlanokkal kapcsolatos állami beavatkozás, részvénytársasági formában történő irányítás vagy a lakáskiutalás és kiválasztott lakások kiosztásának gyakorlata mind mutatják, hogyan formálódott a város lakhatási rendszere a 20. század elején.
Budapest története: Római erődtől a Duna gyöngyéig
1951-ben Budapesten széles körű kitelepítési akciót hajtottak végre, amely 5182 lakást érintett 12 704 személlyel, és a kormányzat a történet szerint a lakásmegosztást és a szolgálati lakások használatát részesítette előnyben. A kitelepítések a fővárosban összhangban a korábbi törvényekkel és rendeletekkel visszhangzottak, és olyan intézkedések is szerepeltek, mint a családtagok telepítése és a lakások átmeneti kiosztása. Ezek a lépések azonban - bár ideiglenesek voltak - hozzájárultak a budapesti lakásállomány átalakulásához és a társadalmi kapcsolatok újraszerveződéséhez.
Az államosítási hullámok azonban nemcsak Budapestre korlátozódtak: általános tendencia volt az egész országban, de Magyarország esetében a bérházak államosítása mindenhol különböző mértékben érintette a lakókat. A bérházak államosítása Budapesten kb. 200 ezer lakást érintett, ebből 36 ezer ingatlanegységre vonatkozott a statisztika. Ebben a korszakban a lakások harmada körülbelül still maradt magántulajdonban 1970-re is, amely a későbbi privatizációs szakaszok alapjául szolgált.
A 19. század közepétől kezdve a bérházak építése nem csupán lakhatási probléma megoldását célozta meg, hanem a város gazdasági növekedésének motorja is lett. A magánvállalkozók, hitelintézetek és intézmények egyaránt részt vettek a beruházásokban, és a megvalósult bérházak tovább formálták a város arculatát, legyen szó gangos vagy franciaudvaros típusokról, vagy a korszak egy-egy ikonikus bérpalotájáról. A korszak legfontosabb építészei és tervei nélkül elképzelhetetlen volna Budapest jellegzetes városképe.
tags: #budapesti #berhazak #allamositasa