Bűnügyi költség viselése és az eljárás megszüntetése
A büntetőeljárás lefolytatása során az eljárás szereplőinek, illetve az államnak jelentős kiadásai keletkezhetnek.
A törvény a bűnügyi költség körébe eső költségek viselésének a szabályait tartalmazza.
Bűnügyi költség az a költség, amelyet az ügyben az eljárás megindításától a büntetés végrehajtásának befejezéséig, továbbá a rendkívüli jogorvoslati eljárás, valamint a különleges eljárások során az állam előlegezett, a terheltnek, a sértettnek, a magánfélnek, a pótmagánvádlónak és a magánvádlónak, a terhelt és a sértett törvényes képviselőjének az ügyben felmerült készkiadása, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte, a kirendelt védőnek és a sértett, a magánfél, valamint a pótmagánvádló képviselőjének készkiadása és díja, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte.
Az 1. pontban említett költség különösen a tanú megjelenésével felmerült költség, a szakértő, illetőleg a szaktanácsadó részére megállapított munkadíj és költségtérítés, a lefoglalt dolog szállításával és megőrzésével felmerült költség, valamint a tolmács díja és költségtérítése.
Az elővezetéssel, valamint a terhelt elfogása és megtalálása esetén meghatározott bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság elé állításával felmerült költség nem számolható el bűnügyi költségként, az ilyen eljárási cselekménnyel okozott költség megtérítésére külön jogszabály az irányadó.
Ez a külön jogszabály az elővezetés végrehajtásával, valamint a terhelt elfogatóparancs alapján történő elfogásával és előállításával felmerült költség mértékéről, valamint megtérítésének részletes szabályairól szóló 35/2008. (XII. 31.) IRM-PM együttes rendelet.
Bűnügyi költség viselése
Ha valamely törvényi rendelkezés alapján az adott költség viselésére nem mást kell kötelezni, akkor a bíróság a vádlottat kötelezi a bűnügyi költség viselésére, ha őt bűnösnek mondja ki, vagy szabálysértés elkövetéséért a felelősségét megállapítja.
Nem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely - nem az ő mulasztása folytán - szükségtelenül merült fel.
A bíróság a bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezi a bűnügyi költség viselésére.
Ha a bűnügyi költség, illetőleg annak meghatározott része a bűnösnek kimondott vádlottak szerint nem különíthető el, a bíróság a vádlottakat egyetemlegesen kötelezi a bűnügyi költség viselésére.
A bíróság a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti.
Az állam viseli azt a költséget, amelyet az állam előlegezett, ha annak viselésére a vádlott nem kötelezhető, illetve ha részére személyes költségmentességet engedélyeztek.
Ezen kívül az állam viseli azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott hallássérült, beszédfogyatékos, vak, illetőleg a magyar nyelvet nem ismeri, vagy az eljárás során regionális vagy nemzetiségi nyelvét használta.
Költségviselés a vádlott felmentése, az eljárás megszüntetése esetén
Ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették, a pótmagánvádló viseli ezekből a költségekből azt a költséget, amely a pótmagánvádló fellépése után keletkezett.
Ha a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti vagy az ügyész vádelejtése miatt megszünteti, az állam a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül - a külön jogszabályban meghatározott mértékben - megtéríti a vádlott költségeit, továbbá védőjének az eljárás során nem előlegezett díját és a készkiadását.
A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén is kötelezni kell a vádlottat annak a költségnek a viselésére, amely az ő mulasztása folytán merült fel.
Ez a külön jogszabály a terhelt és a védő készkiadása, illetőleg a védő díja állam általi megtérítésének szabályairól, valamint a büntetőeljárásban részt vevő személyek és képviselőik költségéről és díjáról szóló 26/2003. (VII. 1.) IM-BM-PM együttes rendelet.
Személyes költségmentesség
Ha a terhelt a jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a bűnügyi költséget előreláthatóan nem tudja megfizetni, és ezt a külön jogszabályban (lásd lentebb) meghatározott módon igazolta, a terhelt vagy védője kérelmére a bíróság, illetőleg az ügyész határoz arról, hogy a terhelt részére személyes költségmentességet engedélyez.
A személyes költségmentesség engedélyezése eseténa terhelt kérelmére a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki ésa kirendelt védő díját és igazolt készkiadását az állam viseli.
A személyes költségmentesség tárgyában hozott határozat, illetőleg az okozott költség viselésére kötelező határozatnak a költség viselésére vonatkozó rendelkezése elleni jogorvoslat halasztó hatályú.
A személyes költségmentességet megalapozó körülmények, így a jövedelmi és vagyoni viszonyok igazolásának, a személyes költségmentesség engedélyezésének, felülvizsgálatának és megvonásának a részletes szabályait a személyes költségmentesség alkalmazásáról a büntetőeljárásban című 9/2003. (V. dr. dr. 21/2003. (VI. (4)
A kirendelt szakértő vagy szaktanácsadó a szakértői vizsgálatot, a szakvéleményt az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényben meghatározott költségelőleg alkalmazása kivételével saját költségére végzi el.
A szakértő az eljárásával felmerült és igazolt készkiadását, valamint a szakértő, a tolmács és a tanú a nyomozóhatóság, az ügyész és a bíróság elé idézésre történt megjelenésével felmerült költségét kifizeti, majd részükre ezen bűnügyi költségeket a nyomozóhatóság, az ügyészség, vagy a bíróság előlegezi (megtéríti).
Ha a bizonyítás felvétele kiküldött bíró útján történik, a bírót kiküldő bíróság előlegezi a bűnügyi költséget.
A büntetőügy irataihoz költségjegyzék nyomtatványt kell csatolni, ha a nyomozóhatóság a feljelentés kiegészítését vagy a nyomozást elrendelte, illetve a nyomozást elrendelése nélkül megindította.
A költségjegyzéket a feljelentés kiegészítést vagy a nyomozást elrendelő, illetve a nyomozást elrendelése nélkül megindító feljegyzés (határozat) elé, azt megelőző lapszámmal ellátva az iratokhoz kell fűzni.
A költségjegyzék mögé a költségjegyzékben szereplő tételek alapjául szolgáló bizonylatokat, vagy ezek másolatát el kell helyezni.
A költségjegyzékbe történt bejegyzés tételszámát a vonatkozó utalványon is fel kell tüntetni.
Az ügyész folytatólag jegyzi be a költségjegyzékbe az eljárása során felmerült és az előlegezett bűnügyi költséget.
Ha a terhelt, a védő vagy a sértett az eljárási cselekmények gyorsírással, kép- vagy hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel történő rögzítését indítványozza, ennek előrelátható költségét egyidejűleg a nyomozóhatóság vagy az ügyészség letéti számlájára kell befizetnie, illetve a bíróságon elnöki letétbe kell helyeznie.
Méltányossági eljárás
A méltányossági eljárás írásban vagy elektronikus úton benyújtott, saját kezű vagy elektronikus aláírással ellátott vagy jegyzőkönyvbe foglalt kérelemre indul.
A kérelmet a fizetésre kötelezett, a fizetésre kötelezett védője, a fizetésre kötelezett képviselője vagy hozzátartozója nyújthatja be.
Ha a bűnügyi költség viselésére több terhelt egyetemlegesen kötelezett, a kérelem érdemi elbírálására csak abban az esetben kerülhet sor, ha egyidejűleg valamennyi terhelt benyújtotta a méltányossági kérelmet.
A kérelmet az ügyben első fokon eljárt bíróságnál, vagy az eljárást megszüntető ügyészségnél, illetve a rendbírságot kiszabó bíróságnál, ügyészségnél vagy nyomozó hatóságnál kell benyújtani.
Az Igazságügyi Minisztériumnál benyújtott kérelem - ha a szükséges adatokat tartalmazza - a felterjesztésre jogosult bírósághoz, ügyészséghez vagy nyomozó hatósághoz kerül továbbításra.
A méltányossági eljárás során személyes meghallgatásra nem kerül sor.
A döntéssel szemben panasznak, jogorvoslatnak nincs helye.
Az igazságügyi miniszter kizárólag a büntetőeljárás során megállapított bűnügyi költség, illetve kiszabott rendbírság vonatkozásában rendelkezik méltányossági jogkörrel, más (pl.
A bűnügyi költség és a rendbírság tekintetében 2002. január 1. napjától hozott igazságügyi miniszteri döntésekre vonatkozó statisztikai adatok az Igazságügyi Minisztérium honlapján az Igazságügyi információk Méltányossági ügyek Statisztikai adatok a bűnügyi költség és rendbírság elengedése, mérséklése iránti kérelmekhez kapcsolódó döntésekről oldalon érhetőek el.
Büntetőeljárási legjobb útmutató 2024 Dél-Afrikában
Eljárási szabálysértések és hatásköri kérdések
Feltétlen eljárási szabálysértést valósít meg a járásbíróság, ha olyan cselekményt bírál el, amely a vád tárgyává tett és az elsőfokú ítéletben is megállapított tényállás alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik.
Ha a másodfokú bíróság a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés miatt nem helyezi hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, a felülvizsgálati eljárásban az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése nem mellőzhető.
Hatáskör hiányában a terhelt beismerő nyilatkozatának elfogadására és ügydöntő határozat meghozatalára nincs törvényes lehetőség.
A hatáskör vizsgálata a vádlottnak a beismerő és tárgyalásról lemondó nyilatkozata esetén is a bíróság Be. 23. §-ából fakadó kötelezettsége [Be. 23. §, 484. § (1) bek. g) pont, 485. §, 608. § (1) bek. c) pont].
Az előkészítő ülésen a terhelt beismerő nyilatkozatának - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén történő - az elfogadását követően sem köti a bíróságot a vádirati minősítés.
A bíróságok hatásköre a vád tárgyává tett cselekmény helyes és törvényes minősítéséhez igazodik, függetlenül annak az ügyészség vagy a bíróság általi esetleges téves minősítésétől [Be. 6.
A járásbíróság a nyilvános előkészítő ülésen hozott ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli rablás bűntettében, mint társtettest [Btk. 365. § (1) bek. a) pont], 1 rendbeli lopás vétségében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont], 3 rendbeli lopás bűntettében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont] és 1 rendbeli lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont]. Ezért őt halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre ítélte.
Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, abból az I. r. terhelt kétharmad rész kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható.
A bíróság a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte az I. r. terhelt által bűnügyi őrizetben és letartóztatásban töltött időt.
A bíróság az I. r. terheltet 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
Elrendelte a C. Járásbíróság ítéletében jogerősen kiszabott 1 év szabadságvesztés végrehajtását.
A járásbíróság az I. r. terhelttel szemben 102 440 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli rablás bűntettében, mint társtettest [Btk. 365. § (1) bek. a) pont], 1 rendbeli lopás vétségében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont], 3 rendbeli lopás bűntettében, mint társtettest [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont]. Ezért őt mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre ítélte.
A szabadságvesztést fegyház fokozatban rendelte végrehajtani.
A bíróság a szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte a II. r. terhelt által bűnügyi őrizetben és letartóztatásban töltött időt, egyben megállapította, hogy a II. r. terhelt a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
A járásbíróság a II. r. terheltet 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától.
A járásbíróság az I. r. és a II. r. terheltet egyetemlegesen kötelezte T. F., B. N., Z. K. magánfelek részére, valamint az I. r. és a II. r. terheltet a III. r. terhelttel egyetemlegesen a P. Zrt. magánfél részére megítélt polgári jogi igény megfizetésére.
A bíróság a P. Zrt. magánfél és T. F. magánfél polgári jogi igényét ezt meghaladó részében egyéb törvényes útra utasította.
A bíróság az I. r. és a II. r. terheltet egyaránt 2000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A bíróság kötelezte az I. r. terheltet 50 749 forint, a II. r. terheltet 71 526 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az ügyész jelentett be - többek között a jelen ügyben érintett - I. r. és a II. r. terhelt terhére fellebbezést a velük szemben kiszabott büntetés (a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának) súlyosítása érdekében.
A megyei főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezésben foglaltakat fenntartotta, majd a későbbi átiratában a korábbi indítványában foglaltakat részben megváltoztatta és hivatkozott arra, hogy az I. r. és a II. r. terhelt a bűncselekményeket a rendszeres haszonszerzésre törekvésen túl bűnszövetségben követték el, valamint a 6.) tényállási pontban írt rablási cselekmény jelentős értékre elkövetett, erre figyelemmel a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, de a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő rablás bűntettének megállapítására van törvényes lehetőség az I. r. és II. r. terheltek esetében.
E bűncselekmény büntetési tételére (5-től 15 évig terjedő szabadságvesztés) figyelemmel az ügy elbírálása a Be. 21. § (1) bekezdésének 1. pontja alapján első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik, így az elsőfokú bíróság hatáskörét túllépve járt el.
Ezért a Be. 608. § (1) bekezdésének c) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta.
A törvényszék mint másodfokú bíróság a nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában a büntetést kiszabó részében annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben 106 440 forint erejéig vagyonelkobzást is alkalmazott; egyebekben a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. r. és a II. r. terhelt vonatkozásában is helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Megállapította, hogy az I. r. és a II. r. terhelt az elsőfokú eljárásban 2019. november 25-ig volt letartóztatásban, ezt követően az I. r. terhelt 2019. december 26. napja óta, a II. r. terhelt pedig 2020. július 28. napja óta van ismét letartóztatásban.
A másodfokú bíróság mindkét terhelt büntetésébe beszámítani rendelte az elsőfokú ítélet kihirdetése óta a másodfokú bíróság ítéletének kihirdetéséig előzetes fogvatartásban töltött teljes időtartamot olyan módon, hogy 1 napi előzetes fogvatartásban töltött időnek 1 napi szabadságvesztés felel meg.
Ugyanilyen módon tekintette beszámítottnak az elsőfokú bíróság által a büntetésekbe beszámított időtartamokat is.
A másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezésre irányuló ügyészi fellebbezést nem tartotta alaposnak, ugyanis a járásbíróság helyesen járt el, amikor az ügyészség vádirati tényállás alapján, a vádiratban írt minősítésnek megfelelően állapította meg a vádlottak terhére rótt bűncselekmények, így a rablás bűntettének minősítését is.
Álláspontja szerint amennyiben az elsőfokú bíróság a vádlott beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, úgy a bíróság a tényállását - és a vádlott bűnösségének a megállapítását - a Be. 565. § (1) bekezdése alapján a bűnösség beismerésére, a nyilatkozat elfogadására és az ügy irataira alapítja.
Jelen ügyben az előkészítő ülésen mindhárom vádlott a váddal egyezően [melyben a rablás tekintetében az ügyészség az I. r. vádlottat 1 rendbeli a Btk. 365. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a szerint minősülő rablás bűntettével vádolta] bűnösségére is kiterjedő, beismerő vallomást tett és egyben lemondott a tárgyaláshoz való jogáról.
A beismerés végzéssel történő elfogadása okán - melyet az ügyészség is indítványozott - a járásbíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a vádtól eltérő minősítést alkalmazzon.
A másodfokú bíróság hivatkozott továbbá a Be. 606. § (3) bekezdésére, mely szerint az elsőfokú bíróság ítéletét, amennyiben az a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapul, a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezései tekintetében akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye.
Mindezek alapján álláspontja szerint az ebből eredő abszolút eljárási szabálysértésre történő hivatkozás eredményre nem vezetett.
A másodfokú bíróság ugyanakkor a Be. 565. § (1) bekezdése alapján szükségesnek tartotta az elsőfokú ítélet 11. oldalának 1. bekezdésében rögzített indokolás kiegészítését a következőkkel: „Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság az I., a II., a III. r. vádlottak beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, a bíróság a tényállást - és a vádlottak bűnösségének megállapítását - a bűnösségük beismerésére, a nyilatkozatuk elfogadására, valamint az ügy irataira alapította.”
Mindezekre tekintettel a törvényszék a Be. 591. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság tényállása megalapozottsága vizsgálata nélkül a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.
A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a terheltek bűnösségére, és a terheltek terhére megállapított cselekmények minősítését is a büntető anyagi jogszabályokkal összhangban állónak, törvényesnek ítélte.
A megyei főügyészség 2021. május 12. napján felülvizsgálati indítványt nyújtott be a jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatokkal szemben a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból.
A Be. 651. § (1) bekezdése alapján az I. r. és a II. r. terhelt terhére előterjesztett felülvizsgálati indítványában a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállásra alapítva utalt arra, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. r. és II. r. terhelt az előkészítő ülésen a Be. 504. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a váddal egyezően beismerték a bűnösségüket és lemondtak a tárgyaláshoz való jogukról, amelyet az elsőfokú bíróság végzésével elfogadott.
Az elsőfokú bíróság erre figyelemmel az ítéletében a vádirattal egyező tényállást állapított meg, és a terheltek cselekményét is a vádiratban foglaltakkal egyezően minősítette.
A főügyészség megítélése szerint a másodfokú bíróságnak a másodfokú ítéletben kifejtett álláspontja téves, mert az I. r. és a II. r. terheltnek a 6.) tényállási pontban foglalt rablási cselekménye a bűnszövetség és a jelentős értékre történő elkövetés miatt a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, jelentős értékre, bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettének minősül, amely első fokon a Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik.
Hivatkozott arra, hogy a bíróságok hatásköre - és ezzel összefüggésben a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt feltétlen hatályon kívül helyezési ok - a vád tárgyává tett cselekmény helyes és törvényes minősítéséhez igazodik, függetlenül annak az ügyészség vagy a bíróság általi esetlegesen téves vagy hiányos minősítésétől.
Ez abban az esetben is így van, ha a bíróság a terhelt bűnösségét beismerő nyilatkozatának elfogadásával hoz ügydöntő határozatot.
Ellenkező esetben a hatásköri szabályok értelmüket veszítenék, illetve az ügyészi vád esetleges téves minősítése alapozná meg a bíróság hatáskörét.
A hatásköri szabályok megsértése ugyanakkor olyan súlyos eljárási szabálysértést jelent, amely kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezésével küszöbölhető ki, és amely ekként kizárja a további érdemi felülbírálatot, valamint az annak keretében meghozható egyéb rendelkezéseket.
A tárgyalás előkészítése során a bíróságnak a Be. 484. § (1) bekezdés a) pontja és a Be. 495. § (1) bekezdése alapján vizsgálnia kell - egyebek mellett - a vád tárgyává tett cselekmény eltérő minőségének lehetőségét és azt is, hogy erre figyelemmel az ügy áttételének pl. hatásköri okból helye van-e.
Ez a vizsgálat megelőzi az előkészítő ülést.
A bíróság hatáskör hiányában törvényesen nem bírálhat el a hatáskörébe nem tartozó bűncselekményt, még akkor sem, ha a terhelt a bűnösségét a tévesen minősített vád szerinti bűncselekményben beismeri és lemond a tárgyaláshoz való jogáról.
Miután az elsőfokú ítélettel szemben csak az ügyész és csak a büntetések súlyosítása végett jelentett be fellebbezést, ekként a Be. 504. § (1) és (3) bekezdése szerinti vádlotti beismerő vallomások és a Be. 580. § (2) bekezdés b) pontja alapján rögzült a tényállás és rögzült a minősítés is, így az ítéletnek a Be. 590. § (3) bekezdés szerinti korlátozott felülbírálatára került sor (a minősítés tekintetében).
A Be. 590. § (5) bekezdés a) pontja azonban előírja, hogy a másodfokú bíróság a Be. 590. § (3) bekezdésében meghatározott esetben az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az elsőfokú bírósági eljárást, és ennek során vizsgálja azoknak az eljárási szabályoknak a megtartását, amelyek megsértése esetén a Be. 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni.
A főügyészség álláspontja szerint a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontja az ilyen korlátozott felülbírálat esetén is előírja a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezés felülbírálatát.
Ez akkor is irányadó, ha a Be. 606. § (3) bekezdése alapján a minősítés megváltoztatása kizárt, ez azonban nem akadályozza a helyes minősítésre alapozott, a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés megállapítását.
A főügyészség kifejtette ugyanakkor, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a bíróság a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontja alapján felülbírálja a minősítést és megállapítja, hogy a tényállás alapján a vádlottak terhére milyen bűncselekmény állapítható meg.
Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva, az első- és másodfokú bíróság ítéletét a Be. 663. § (2) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és az iratokat a Be. 20. § (1) bekezdés 1. pontjára figyelemmel, az új eljárás lefolytatása végett a törvényszéknek, mint elsőfokú bíróságnak küldje meg.
Arra figyelemmel, hogy az I. r. és a II. r. terhelt a jelen ügyben jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetésüket töltötték, a főügyészség indítványozta, hogy a Kúria a Be. 663. § (1) bekezdése alapján rendelje el az I. r. és a II. r. terhelt letartóztatását a Be. 276. § (2) bekezdés a) pontjának aa) és ab) alpontjában és a Be. 276. § (2) bekezdés c) pontjának cb) alpontjában foglalt okok fennállására figyelemmel, az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig.
A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
Hivatkozott arra, hogy a cselekményt a helyes minősítése szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jogosult elbírálni, ennek hiánya esetén abszolút eljárási szabálysértés valósul meg.
E főszabály az előkészítő ülésen is érvényesül, függetlenül a terheltek beismerésének esetleges elfogadásától, ugyanis amennyiben az elsőfokú bíróság helyesen jár el és észleli az eltérő minősítést, abban az esetben a vád szerinti tényállás minősítése eltérésének lehetősége miatt a bűnösségre kiterjedő beismerő vallomás elfogadása feltételeinek vizsgálatára már nem kerülhetett volna sor.
A másodfokú eljárásban a korlátozott felülbírálat nem akadálya az abszolút eljárási szabálysértés vizsgálatának és megállapításának.
Hivatkozott a BH 2...
A költségvetési csalás és a vesztegetés annak ellenére, hogy más típusú bűncselekmények, gyakran kerülnek egymással bűnhalmazatba.
Több magatartással több bűncselekmény valósul, ha pl. az elkövető a sértettől ellopja a táskáját, majd fél órával később erőszakkal elveszi egy másik sértett mobiltelefonját, és ezek a cselekmények egy eljárásban kerülnek elbírálásra.
Például ha az elkövető egy büntetőeljárás során más - létező személynek - adja ki magát, egyetlen magatartással két bűncselekmény is megvalósulhat.
Megvalósul egyrészt a hamis vád bűntette, hiszen az elkövető ártatlan személyt vádol bűncselekmény elkövetésével.
A halmazati büntetés lényege, hogy a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül a magasabb büntetési tétellel fenyegetett bűncselekménynek a felső határa a felével megemelkedik.
Így a bíróság a büntetést ebben a módosult tételkeretben szabja ki, ahol magasabb a felső a határ, és így magasabb az irányadó középmérték is.
(Hiszen a büntetéskiszabás során az adott bűncselekményre kiszabható büntetés középmértékéből kell kiindulnia a bíróságnak.
Azonban a megemelkedett büntetési tétel nem haladja meg a bűncselekmények büntetési tétele felső határának összegét.
A költségvetési csalás egyik törvényi fordulata, hogy aki a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, elköveti a költségvetési csalás bűntettét.
Tipikus gyakorlati eset, amikor a gazdasági társaság ügyvezetője olyan számlát fogad más gazdasági társaságtól, amely mögött nincsen valós gazdasági esemény.
Ezt hívja a szakma fiktív számlának.
A számlát befogadó gazdasági társaság ügyvezetőjének célja, hogy a befogadott számlák áfatartalmának levonásba helyezésével a saját áfabefizetési kötelezettségét csökkentse.
Rendszerint a gyakorlatban ez úgy történik, hogy a számlát befogadó gazdasági társaság megállapodik a számlát kiállító gazdasági társaságot irányító személlyel (aki legtöbb esetben nem a papíron ügyvezetőként bejegyzett személy), hogy milyen értékű fiktív számlára lenne szüksége.
A számlát kiállító gazdasági társaságot irányító személy a számlabefogadó bűnsegédje lesz, így őt a bíróság költségvetési csalás bűntettében mint bűnsegéd fogja felelősségre vonni.
A vesztegetés és a vesztegetés elfogadása pedig itt kerül képbe.
A vesztegetés bűntettét követi el, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek vagy rá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje.
A cselekmény másik oldalaként pedig a vesztegetés elfogadásának bűntettét az követi el, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja.
A számlabefogadó cég ügyvezetője, aki csökkenteni akarja az áfabefizetési kötelezettségét a fiktív számlákkal, a fiktív számlabefogadással és azok áfatartalmának levonásba helyezésével megvalósítja egyrészt a költségvetési csalás bűntettét.
Mivel pedig a számlabefogadó cég ügyvezetője pénzt ad a fiktív számlákért, ami a számlakibocsátó részéről kötelességszegés, megvalósítja a vesztegetés bűntettét is.
(Megjegyem, jogi álláspontom szerint a kötelességszegést nem lehetne megállapítani ebben az esetben.
Ugyanis a büntetőeljárásban semmilyen tény nem értékelhető kétszer.
A fiktív számlakiállítás ugyanakkor maga a költségvetési csaláshoz nyújtott bűnsegély, azaz a bűnsegédi elkövetési magatartás.
Amennyiben értékelésre került a fiktív számlakibocsátás ténye a vesztegetés esetében is azzal, hogy megállapításra kerül a „jogtalan előnyért kötelességét megszegi” minősített eset, valójában ugyanaz a tény kerül kétszer értékelésre, ami a büntetőeljárásban tilalmazott.
A büntetési tétel felső határa így viszont már 8 évre ugrik.
Ugyanis, ha a költségvetési csalás elkövetési értéke nem haladja meg az ötmillió forintot, csupán három évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntetendő.
Amennyiben a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány mértéke ötmillió-egy és ötvenmillió forint között van, a költségvetési csalás 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
2018-ban aztán a Kúria hozott egy precedensértékű határozatot, amelyet az alsóbb szintű bíróságoknak is követniük kell.
A Kúria indoka az volt, hogy a büntetőeljárásban a minősítés során minden olyan tényt értékelni kell, amelynek büntetőjogi relevanciája van.
Amennyiben a vesztegetés/vesztegetés elfogadása nem került megállapításra, értékeletlenül marad az, hogy a fiktív számlák kibocsátója nem ingyen, hanem pénzért végezte a fiktív számlák kibocsátását.
Jogi álláspontom szerint annyiban kiegészítendő lenne a kúriai állásponton, hogy a büntetőeljárásban minden büntetőjogilag releváns tényt értékelni szükséges, de semelyik tény nem kerülhet értékelésre kétszer.
Amennyiben a vesztegetés elfogadójánál a „jogtalan előnyért kötelességét megszegi” minősítés megállapításra kerül, a kötelességszegés kétszer kerül értékelésre, mert a költségvetési csaláshoz nyújtott bűnsegélynek ez az elkövetési magatartása.
Látható tehát, hogy a költségvetési csalás és a vesztegetés a gyakorlatban sokszor kézen a kézben jár, ugyanakkor a büntetéskiszabás kapcsán a jogkövetkezmények rendkívül súlyosak.
Különösen a költségvetési csalás bűntettét bűnsegédként elkövető számlakibocsátó esetében a többszörös minősített eset miatt, ami indokolatlan megkülönböztetést eredményez a költségvetési csalás bűntettét tettesként elkövető számlabefogadótól.
A túlzó büntetési felsőhatár pedig különösen akkor jelentkezik, ha a költségvetési csalás büntetési fenyegetettsége nem olyan magas.
A Büntető Törvénykönyv értelmében a büntetést úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához.
A kérdés, hogy amennyiben egy számlabefogadó fiktív számlát fogad be, és a fiktív számláért pénzt ad a számlakiállítónak, a vesztegetés valóban fokozza-e a cselekmény tárgyi súlyát?
Hiába valósul meg mindkét bűncselekmény, a vesztegetés/vesztegetés elfogadása és a költségvetési csalás is, büntetőjogi ügyvédként mégis az a gyakorló jogász érzése, hogy a vesztegetés ebben az esetben csak formálisan valósul meg, és valójában egy költségvetési csalás történt.
A költségvetési csalás tárgyi súlyának legfontosabb meghatározója pedig az okozott vagyoni hátrány.
Amennyiben az relatíve alacsony, a büntetésnek is ehhez kellene igazodnia.
A bíróságnak a büntetéskiszabás lehet és kell is korrigálnia, ha a költségvetési csalás és a vesztegetés/vesztegetés elfogadásnak halmazati megállapításával a büntetési tétel felső határa túlzó lesz a bűncselekmény valós tárgyi súlyához képest.
tags: #bunugyi #koltseg #illetek #vadlottak #kotelezte