Castor és Pollux templomának felépítése a Forum Romanumon
A Castor és Pollux temploma a Forum Romanumon, Rómában található, eredetileg i.e. 484-ben épült, majd i.u. 6-ban Tiberius újjáépítette. A görög és a római mitológia szerint Castor és Pollux ikertestvérek, akiknek Leda és Zeusz (Jupiter) voltak a szülei. A történet egyenértékű a Dioszkuroszokkal, Castor halandóként, míg Pollux halhatatlanként született. Mindketten tökéletes lovasok és vadászok voltak. A Castor és Pollux kultúra Rómát is elérte a dél-itáliai görög befolyásnak köszönhetően, és ez a kultusz hamar elterjedt az északi Latium felé is, ahol az ikreknek tanúsítottak győzelmet is.
Az ígéretet egy ütközet után tette meg Aulus Postumius Albinus diktátor a Regillusi-tónál történt csata kapcsán, és a győzelem után az ikrek tiszteletére templomot építtetett. Az első Castor és Pollux tiszteletére épült templom az Forum Romanumon i.e. 484-ben készült el. A templomot később, i.e. 14-ben (vagy i.e. 9-ben) tűzvész pusztította, és restaurálni kellett. Augustus a császári kultuszhoz kötődő kapcsolata miatt újjáépíttette a templomot. A fesztivál napja január 27-e lett, és ebben az időben a Dioscuri Gaius-ra és Lucius Caesar-ra utaló jelképekké váltak.
A templom valószínűleg a IV. században kezdett összeomlani. A régi pompát idéző pódium 7 méter magas volt, méretei 32 x 50 méter. Belül 25 kis kamra kapott helyet, ahol például fogorvosi tevékenység nyomai is felmerültek. A pódium elsősorban a szónokláshoz volt tervezve, ezért a korai platformot a későbbiekben lépcsővé alakították át. A templom egy Korinthoszi Peripterosz formájú volt, amelyet olasz márványból készítettek; a peripterusz olyan elrendezés, ahol a cella körül oszlopos körfolyosó húzódik.
Az épület elején és végén 8-8 oszlop állt, oldalanként pedig 11. A templom az opus caementicum technikájával készült, eredetileg tufával borították, később márvánnyal fedték le. Eredetileg egy lépcső vezetett a podiumra, de ásatások során két lépcső nyomát találták meg. Jelenleg csak a 7 méter magas alap és két 12 méter magas korinthoszi oszlop látható a keleti sarokban, mindkettő eredeti helyén. A templom oszlopainak fehér pentelikus márványból készült faragásai a legkiválóbb korinthoszi elemek közé tartoznak.
A templomot Caligula palotájába építtette be, ahol a Dioscurosok a bejárat két oldalán kapuőrzőként jelentek meg. Claudius váltotta vissza ezt a szentségtörő változtatást, visszaállítva az eredeti állapotot. Domitianus idején újabb felúítás történt, és egyes tudósok úgy vélik, hogy időlegesen Castor és Minerva tiszteletére szentelték fel, de valószínűbb, hogy egy nagyobb helyreállítás volt közelebbi jellegű. A Form Urbis széles, központi lépcsője a 2. évszázadban készült, ma már részben rekonstruált.”
A templomot a II. század közepén a senatus ülései és a contionesek otthonaként használták, továbbá innen indult a transvectio Equituma. A Dioscurosok a Regillus-tónál történt csatában megjelenésükkel a római szabadság és a görög-lovas hagyományok jelképeivé váltak. A Dioscurosok tisztelete a görög kultúrából került át a római vallási gyakorlatba, és a templom az állam jólétéért és védelméért, a lovagrend ideológiájáért, valamint a meghaló és feltámadó istenek kultuszáért is fontos hely volt. Az ika ikrek története a görög mitológiában fontos és a rómaiak körében a tengeri utazók védői lettek, különösen a kikötővárosokban volt nagy tiszteletük.
A Dioscurosok tisztelete volt az első olyan nem római kultusz a városban, amely helyet kapott a Forumon. A templom köztársaság kori funkciói közé tartozott a senatus üléseinek határozataihoz kapcsolódó helyszín és a közgyűlések kiindulópontja. A tágabb történetben a Dioscurosok az etruszk és görög mítoszokból érkező alakokként a római identitás és vallási hagyományok összekapcsoló elemévé váltak.
Az építkezés Kr. e. 484-ben fejeződött be Aulus Postumius Albinus diktátor idején, és a templom elsődleges kötődése a két ikerhez szorosan kapcsolódóan alakult. A templom a Forum Romanum déli oldalán, a Lacus Iuturnae és a Basilica Iulia közelében állt, jelölve a Dioscurosok görög kultuszának fontosságát és ősi hagyományait. A templom alapítása szoros kapcsolatban állt a mítoszokkal: a Regillus-tónál aratott győzelem emlékére épült, és a Dioscurosok tisztelete kifejezte az államhatalom és a vallási hagyományok közti egyensúlyt.
A későbbi századokban a templom Róma hadi dicsőségének szimbólumává vált. A köztársaságkorban a senatus találkozási helye volt, és a császárkorban a császári hiteles súly- és mértékmintáit, valamint a fiscus Caesaris kincseit is itt őrizték. A régi épületet többször restaurálták és átépítették: Metellus fiatalabb korában a dalmát győzelem tiszteletére teljesen felújították, Verres pedig továbbfejlesztette az oszlopok rekonstrukcióját. Tiberius restauráltatta és végleges formába hozta a szentélyt, és a 3. században a peripterosz formát a hosszabb oldalokon 11, a rövidebb oldalon 8 oszloppal zárta le.
A templomot a 16. században részben feltárták és megőrizték, majd 1817-ben kezdődött a régészeti feltárás, amely 1901-ben érte el az ókori alapokat. Ma a maradványok közül csak a keleti sarok három, 12 méter magas korinthoszi oszlopa, valamint néhány mozaik és márványtöredék maradt fenn. Az oszlopok fehér pentelikumi márványból készültek, és a templom padlóját mozaik borította. A belső építészeti részletek között a háromcellás etruszk templom mintáját követő második templomra utaló nyomok is felfedezhetők.
A Dioscurosok és a templom története szorosan összekapcsolódik a római állam és a görög kultusz ideológiai és vallási hátterével. A rómaiak úgy gondolták, hogy a Dioscurosok seregekkel és lovasokkal segítik a birodalmat, a görög mítosz pedig azt mutatja, hogy az ikrek erő és bátorság szimbólumai. A templom a Forum Romanum szívében állt, közvetlenül a római történelem egyik legsikeresebb korszakának emléke előtt.
tags: #castor #es #pollux #temploma #epitese