A Nicolae Ceaușescu-korszak futballöröksége: A Viitorul Stadion emlékezete
Scornicești, a romániai kisváros, amely Nicolae Ceaușescu, a kommunista diktátor szülőfaluja volt, ma már inkább a múlt emlékeit őrzi, mintsem a jövőt építi. A városka egykor büszkesége, a Viitorul Stadion, ma a hanyatlás és az abszurditás szimbóluma, amely Ceaușescu megalomániájának és a rendszerváltás utáni sorsának szomorú lenyomata.
A Viitorul Scornicești felemelkedése és bukása
A futballtörténeti pillanat 1979-ben következett be, amikor az SC Olt (korábbi nevén Viitorul Scornicești) feljutott a román élvonalba. A csapat, amely 1973-ban alakult, gyorsan emelkedett, és 11 évig az első osztályban maradt, egyszer még a negyedik helyre is előrelépett, és majdnem elérte a nemzetközi kupaszereplést. A klubban olyan későbbi BEK-győztes játékosok is megfordultak, mint Bumbescu és Barbulescu, valamint a későbbi Chelsea-játékos, Dan Petrescu.
A csapat felemelkedése szorosan összefüggött Nicolae Ceaușescu hatalmával. A diktátor szülőfalujaként Scornicești jelentős fejlesztéseket kapott, és a futballcsapat is Ceaușescu energiapolitikájának részévé vált. A csapat 1991-ig folyamatosan az első osztályban maradt, ám a diktátor kivégzése megpecsételte a klub sorsát. A következő szezonban a csapat már csak 12 pontot szerzett, és végül kiesett az élvonalból.
A Viitorul Stadion: A dicsőség és a pusztulás
A Viitorul Stadion, amely 1985 és 1988 között épült a legmodernebb technológiával, egykor Közép-Európa egyik legfejlettebb sportlétesítménye volt. A 25 000 férőhelyes aréna ma már az enyészeté. Az épület földszintjén varrodák és autószerelők működnek, míg az emeleteken lakások találhatók. A stadionhoz vezető járdákat benőtte a gaz, a lelátókon a fapadok eltűntek, helyüket rozsdás vasmaradványok vették át.
A főlelátón 21 sort számoltak meg, ami nagyjából 15 ezer néző befogadására volt alkalmas. A diktátor számára kialakított VIP-páholy öt helyiségből állt, és a korát megelőző luxust sugárzott. A csapok, mosdókagylók, sőt még a szekus őrségnek fenntartott helyiségek is megmaradtak, emlékeztetve a múlt fényűzésére és paranoiájára.
Ceaușescu és a futball: Megalománia és propaganda
Bár Ceaușescu nem volt nagy futballrajongó, és inkább a röplabdát kedvelte, a megalomániájához passzolt a futball mint propagandaeszköz. A diktátor szülőfaluját, Scorniceștint városává fejlesztette, és a futballcsapat felemelkedése is ennek a tervnek a része volt. A csapat dúskált a javakban, és Románia legjobb játékosait foglalkoztatta. A klub vezetése mindig a Ceaușescu család tagjai közül került ki, és a futballszövetség, valamint az ellenfelek is pontosan tudták, ki született Scorniceștiben.
A stadion kihasználtsága rendkívül szerény volt, még büfé sincs benne. A 80-as években azonban a stadion megtelt, a szurkolókat mesterségesen duzzasztották fel, sőt, tétmeccsre még a megyeközpontból is kirendelték az embereket. Ma körülbelül ezren járnak a negyedosztályú klub mérkőzéseire.
A romániai forradalom és a diktatúra vége
Az 1989-es romániai forradalom, amely a legvéresebb volt a kelet-európai rendszerváltozások között, véget vetett Ceaușescu uralmának. A diktátort és feleségét, Elenát kivégezték. A forradalom után a Viitorul Scornicești sorsa is megpecsételődött. A csapat kiesett az élvonalból, és később kizárták a román futballból, hogy a kivégzett diktátor öröksége ne éljen tovább.
A Viitorul Stadion ma is áll, de már csak árnyéka egykori önmagának. A romos épületben varrodák, autószerelők és lakások kaptak helyet, a stadion egykori dicsősége pedig csak a nosztalgiákban él tovább.
Stadionul Viitorul este atractia turistica a orasului Scornicesti 23.01.2012
A Scornicești-i Viitorul Stadion esete rávilágít a diktatúrák természetére: az építkezés, a fejlődés és a nagyszabású tervek gyakran csak propagandaeszközök, amelyek mögött az emberi szenvedés és a fenntarthatatlan gazdasági modellek húzódnak meg.
tags: #ceausescu #stadion #epites