Csatornázás helyett alternatív módszerek passzívházakban: szennyvíztisztítás és vízmegtakarítás modern megoldásokkal
Sok koruk béli fiatalhoz hasonlóan Balázs és felesége, Ildikó közös élete is egy fővárosi garzonlakásban indult. Ahonnan persze ők is vágyakoztak tágasabb otthonba, de a kortársaikkal ellentétben nem Budapesten, hanem Nyugat-Magyarország falvait járva keresték a számukra megfelelőt. Választásuk végül a dimbes-dombos Göcsej egyik apró falvára esett. A „fedezd fel Magyarországot!” hangulatú keresést a sokkal prózaibb építkezés követte, miközben mindkettőjüknek főállású irodai munkája volt Budapesten.
Tiszta matematika: a csatornázás alternatívái kisfalvakban
Sok más zalai kisfaluhoz hasonlóan náluk sincs központi szennyvíztisztító. „Kiszámoltuk, hogy mennyibe kerülne egy megfelelően szigetelt derítő építése és fenntartása, illetve annak a biológiai elven működő házi szennyvíz-tisztítási rendszernek a beüzemelése és működtetése, amelyre az egyik Construma kiállításon akadtunk” - meséli Ildikó. Ma Magyarországon a keletkező szennyvíz több mint 60 százaléka tisztítatlanul kerül vissza a környezetbe. „Sűrűn lakott településeken a csatornázásnak nincs alternatívája, ötven-száz-százötven elszórt ingatlanból álló falvakban vagy ritkán lakott kertvárosi részeken azonban célszerűbb lehet egyedi rendszereket telepíteni; település szinten a szennyvíztisztítás kiépítésének költsége ily módon lényegesen olcsóbb, mint a csatornázásé” - magyarázza Forstner Antal szennyvíztisztítási tanácsadó a kisfalvak polgármestereinek élénk érdeklődését.
Új ház építésénél, ha nincs a településen kiépített szennyvízrendszer, az építési hatóság ténylegesen vízzáró zárt szennyvíztározó megépítését írja elő. Ez egy négytagú család esetében, amely tegyük fel, havonta csak egyszer szeretne szippantatni, húsz köbméteres tározó építését jelenti. „Mostani árakon hét-nyolcszázezer forintba kerül egy ténylegesen zárt, 20 köbméteres tartály kiépítése - mondja Forstner Antal. - Ennek a havi szippantási költsége öt köbméterenként hozzávetőlegesen hétezer forint, azaz egy hónapban 28 ezer forint. Ezzel szemben biológiai szennyvíztisztítási megoldás esetén egy átlagos, négytagú családot például véve szükség van egy két köbméteres műanyag tartályra, ez az úgynevezett oldómedence. Összességében egy ilyen típusú és méretezésű rendszer kiépítésének költsége kulcsra készen egymillió forint körül van. A tisztítás két fázisból áll: az első szakaszban a nagy sűrűségű polietilénből készült tartályban, az oldómedencében anaerob módon baktériumok tisztítják a keletkező szennyvizet, majd a víz szűrőn keresztül jut a kötelezően kiépítendő második fázisba. A rendszer havi fenntartási költsége egy négyfős család két köbméteres tartálya esetében 350 forint - azaz egy adagnyi baktérium, amelyet utánpótlásként a vécébe kell beleszórni. Alapesetben ezekhez a rendszerekhez nem kell áram, gravitációs elven, közlekedőedényként működnek: az egyik oldalon belép a rendszerbe egy csepp szennyvíz, a másik oldalon távozik a rendszerből egy csepp tisztított víz. „Áram csak bizonyos terepviszonyoknál szükséges, de akkor sem a tisztítási művelethez - magyarázza a szakember. - Például, ha olyan ingatlanról van szó, ahol a ház az utcaszinten áll, a telek pedig hátul felfelé, a domboldalon terül el. Ilyenkor az oldótartály a ház mellé kerül, ahova a szennyvíz a gravitációval befolyik. A második fázisú tisztításhoz viszont a szikkasztómezőt a kert végében alakítják ki, ahova el kell juttatni az első fázisban megtisztított vizet.
Zölden és függetlenül
Mára a hatóságok is belátták, hogy a csatornázásnak van alternatívája, ezt jól jelzik a jogszabályi változások. Mivel a példaként említett egyedi házi biológiai szennyvíztisztítási rendszerek végeredmény szempontjából a nagy szennyvíztisztítókkal megegyező vagy tisztább környezetet teremtenek, érthető, hogy nem kell talajterhelési díjat fizetni utánuk. A rendszertelepítés engedélyeztetési folyamata is fokozatosan egyszerűsödik. A szakértő szerint persze vannak helyek, ahol muszáj csatornázni, nincs más megoldás. De vannak olyan települések is, ahol nem szabad mást alkalmazni, csak egyedi rendszereket. Habár a települési szennyvíz-elhelyezési rendszerek kiépítése ma általánosságban 80 százalékos állami támogatottságot élvez, a lakossági önrész előteremtése sok helyen még így is gondot okoz. Ezt ma már lakás-takarékpénztári programok is segítik: nyolcéves szerződéssel, havi 1500-2000 forint befizetésével és az ehhez a takarékossághoz társuló 30 százalékos állami támogatással könnyebben előteremthető a lakossági önrész.
Passzívházak és a vízkezelés rejtett kérdései
Kell fűteni a passzívházban is? Rengeteg kérdés felmerül bennünk, ha passzívházak szóba kerülnek. Ezekre a kérdésekre próbál a cikk válaszolni. Külsőleg az épületről nehéz megmondani, hogy ez egy passzívház-e vagy sem. De a rezsiszámlákat vizsgálva már egyértelműsödik a helyzet. Napjainkban egyre gyakran hangoztatott kifejezés a passzívház, ennek ellenére nagyon kevesen tudják megfogalmazni, vagy elképzelni, mi is az. A 22. Járt már passzívházban?
Új bérház épül környezettudatos technológiával a XIII. Nem közműves területen családi, hétvégi házba költözőknek gondot jelenthet, mit kezdjenek a normális életvitel során keletkező szennyvízzel. Nagyméretű tárolóba gyűjtsék, és rendszeresen elszállíttassák, vagy inkább házi tisztítóművel kezelve hasznosítsák a megtisztított vizet? Zárt szennyvíztároló építése akkor indokolt, ha nincs szennyvízcsatorna-hálózat, ugyanakkor tisztításra a helyi adottságok miatt nem kerülhet sor (például nincs akkora kert, hogy szikkasztót építsenek, vagy a megtisztított, ám nem sterile vizet gyökértéri öntözésre hasznosítsák, esetleg olyan ritkán használják az épületet, hogy a tisztítás gazdaságos, netán az állandóan magas talajvíz miatt nem engedélyezik a tisztítómű létesítését).
A tároló épülhet tömör téglából, betonból, belülről vízzáró réteggel úgy, hogy a végleges szerkezet tökéletesen vízzáró legyen, véletlenül se szivárogjon a nitrátos, baktériumos, fertőző szennyvíz a talajba. Korszerűbb megoldást nyújtanak, biztos zártságot garantálnak az előregyártott vasbetonból, illetve különböző típusú műanyagból készített nagyméretű tartályok, amelyek csupán apróbb szerkezeti módosítással különböznek a csapadékvíz összegyűjtésére, tárolására szolgáló tartályoktól. Szintén kiváló gyártók, forgalmazók az Asio Hungária Kft., a Rehau, a SzeBeton Zrt., Sotralentz, a Rit-Poly, a Türk, a Kemfort, a Purator, a Vidraolast. Anyagukat tekintve leggyakrabban polietilénből, PVC-ből és polipropilénből készülnek a tartályok, de legmegbízhatóbbak az üvegszállal erősített poliésztergyantából gyártott tartályok. Az üvegszál a nagy mechanikai ellenálló képességet, a poliésztergyanta pedig a vegyszerállóságot garantálja. Az így kialakított tartály sokkal jobban ellenáll a vegyi, biológiai és természeti hatásoknak, mint a vas, a beton, és a hőre lágyuló műanyagok. Az üvegszálas műanyag nem pattogzik, nem repedezik, nem szivárog, és hőmérsékletváltozásra sem változtatja meg alakját. Összefoglalva: zárt szennyvíztárolókból nincs hiány, a 3-4 m3 űrtartalmú tartályoktól a 20 m3-es óriásokig terjed a kínálat, ám ez utóbbiak a magyar háztartások számára csaknem megfizethetetlenek milliós áruk miatt. Egy négytagú családnál körülbelül 700 liter szennyvíz keletkezik naponta, következésképpen még az óriás tartályt is havonta üríteni kell, tehát gazdaságosabb a házilagos szennyvíztisztítás.
Az általában készen szállított berendezések fő alkotórésze a biológiai reaktornak is nevezett biztosan záró tartály vagy tartályrendszer, amelyben lezajlik a biológiai tisztítási folyamat. A kistisztítók modulokból összeállított részei hasonlóak a nagy biológiai tisztítókhoz. Első elemük az előülepítő, ahol a durva szennyeződéseket, a szerves és ásványi anyagokat leválasztják a vízből. Levegőtől elzártan itt mennek végbe az anaerob bomlási, rothadási folyamatok. A második lépcső általában a további biológiai folyamatok lezajlásának teret adó tartály, amelyben sűrített levegőt oszlatnak szét valamilyen műanyag, kerámia vagy rozsdamentes acél buborékoltató fejen keresztül. Levegő adagolása mellett különböző speciális baktériumtenyészetek tömege bontja le a szennyvíz szerves anyagait. Egyes gyártók a reakciófelület növelésére csepegtető, oldótestnek nevezett kokszot, puzzolánt (egyfajta vulkanikus ásványi anyag), vagy vesszőkosárba helyezett faforgácsot alkalmaznak. A rendszer utolsó része általában valamilyen ülepítő, ahol a fölös iszapot választják le, illetve az iszap visszakeringetését végzik különleges szivattyúval a fő tisztító biológiai reaktortestbe. A szennyvíziszap elszállításáról csupán évente, kétévente kell gondoskodni, a nitrátoktól, foszfátoktól mentes víz felhasználható gyökértéri, szivárogtató öntözéshez, vagy elszikkasztható. A tisztított, de nem fertőtlenített szennyvizet a kert felületi öntözésére az ANTSZ a fertőzés veszélye miatt nem engedélyezi. A legegyszerűbb oldó rendszerű tisztítók nem igényelnek keringető szivattyút, kompresszoros légbefúvást, keverést, ezért nincs energiafogyasztásuk. Ezek a szeptikus tartályoknak is nevezett eszközök két kamrából állnak. Az első kamrába beömlő szennyvíz leülepszik, és a szilárd anyagtól mentes víz átfolyik a másik kamrába, ám ezt a tárolást, az előkezelést további beavatkozásnak kell követnie, különben a megfelelő fedés nélkül elfolyó víz kellemetlen szagú. Ez a víz a pontosan méretezett aerob utótisztító homok, kavics, dréncső, geotextília, termőföld szikkasztómezőre kerül. A nagy helyigényű szikkasztó puzzolánnal töltött baktériumszűrő műanyagtartállyal helyettesíthető. S ezzel már vissza is kanyarodtunk a korábban tárgyalt komplett tisztítóművekhez, amelyekről még annyit érdemes még tudni, hogy háromféle anyagból készülnek. Legelterjedtebbek a vastag falú műanyagból, többnyire polietilénből készült, összekapcsolható, bővíthető blokkok. A műanyag mellett szól a könnyűség, valamint a hosszú élettartam, a gyártók szerint a sav-, kénhidrogénálló műanyagtankok több nemzedéket is kiszolgálnak. Ugyancsak könnyűek és hosszú életűek a saválló acéllemezből gyártott szennyvízfeldolgozó berendezések. A Stainless Cleaner nevű tisztítót például két ember képes a helyére beemelni. Ahol elegendő hely van, és darus kocsi is dolgozhat, telepíthetők az előregyártott, csepegtetőtestes vasbeton oldó medencék, tisztítóművek, ilyeneket gyárt Mall márkanéven a magyar SzeBeton cég.
Gyakorlati megoldások a mindennapokra
Nagy méretű tárolóba gyűjtsék a megtisztított vizet gyökérzónás öntözésre, vagy vécéöblítésre is alkalmas lehet a megtisztított szennyvíz, ha további vízkezelést alkalmazunk. A házi szennyvíztisztító üzemeltetése tehát kényelmes és költséghatékony, az egyik legfontosabb szempont azonban a tisztított víz újrafelhasználása. Egy négytagú családban átlagosan 500-700 liter szennyvíz keletkezik naponta, amit a szóban forgó berendezéssel megtisztítva többféleképpen hasznosíthatunk. Legegyszerűbb módja ennek a növények gyökérzónás öntözése, de akár vécéöblítésre, autómosásra is alkalmas lehet a megtisztított szennyvíz, ha további vízkezelést alkalmazunk. A berendezés ára körülbelül 700.000-750.000 forinttól kezdődik típustól, mérettől és gyártótól függően, ami pár éven belül megtérül. Négytagú család esetében egy hagyományos 5 köbméteres emésztőgödör évi szippantásának költsége körülbelül 300.000 forint, ezzel szemben a házi biológiai szennyvíztisztító esetében ez a költség csupán 25.000 forint. Ehhez jön még az áramfogyasztás, ami évente nagyjából 10.000-40.000 forintot jelent. A zárt szennyvíztároló elkészítése közel akkora földmunkával jár, mint egy szennyvíztisztító rendszer telepítése, de cserébe egy elavult beton szerkezetünk lesz, aminek szippantására folyamatosan költhetünk. A rezsiköltséget is jelentősen emeli. Sok helyen - szabálytalan módon - elszivárgósra építik meg a tárolókat, így igaz, hogy az első néhány évben ritkábban kell szippantani, de utána eltömődik az elszivárgó, és ugyanott vagyunk, hogy szippantatni kell, cserébe évekig szennyezzük a talajt a tisztítatlan szennyvízzel. A nyaralók esetén ez kifejezetten kényelmetlenség, ki kell hívni a szippantós teherautót, ami egyrészt visszatérő költség; másrészt újra és újra foglalkozást igényel. A zárt szennyvíztároló tehát olyan helyekre ideális, ahol nincs kiépített csatorna és a tisztítás gazdaságosabb vagy csak rövid ideig használt ingatlanokban nem megoldható.
Az oldómedencés szennyvíztisztító rendszer előnye, hogy nagyon jól tűri a terhelési ingadozásokat, és az egyszerű felépítésének köszönhetően nincsenek cserélendő alkatrészek, nem igényel áramot, és szippantásra csak 5 évente van szükség. Kifejezetten jó választás nyaraló esetében, ahol nincs csatornázás! A rendszer beindításakor beadagolt aktiváló baktérium a táptalajon folyamatosan szaporodik. Mindkét szennyvíztisztító rendszerre igaz, hogy a tisztított víz emberi fogyasztásra nem használható fel, csak gyökérzónás szivárogtatásra és öntözésre. A rendszere öntözővíz minőségű vizet állít elő a szennyvízből. Ha a közcsatorna nem áll rendelkezésre, és emiatt az ingatlan tulajdonos egyedi szennyvíz elhelyezési kislétesítményt alkalmaz, akkor törvény alapján nem terheli talajterhelési díjfizetési kötelezettség.
Mindkét megoldás öntözővíz minőségű vizet állít elő a szennyvízből, amelyet gyökérzónás szikkasztómezőre vagy öntözésre lehet felhasználni. A rendszereket úgy tervezték, hogy energiafelhasználásuk minimális legyen, egyes típusokhoz pedig egyáltalán nem szükséges áram. A fokozatosan egyszerűsödő engedélyezési folyamatok és a 80 százalékos állami támogatás is támogatja, hogy településenként egyedi megoldások legyenek alkalmazhatók a csatornázás hiányában. Mindezek a technológiák lehetővé teszik, hogy a passzívházak korszerű, környezetbarát és gazdaságos módon működjenek, miközben a víz- és hulladékkezelés lokálisan, a tájba illeszkedően valósul meg.
tags: #csatornazas #helyett #alternativ #modszer #passzivhaz