Csepel Művek: Weiss Manfrédtől a modern ipari örökségig – cégek neveinek és történetüknek áttekintése
A főként a hadseregnek szállító ferencvárosi gyár mellett néhány évvel később konzervdoboz-készítő üzem létesült, ahol a szezonális munkából adódó állásidőt kihasználandó 1886-tól tölténytárakat, később lőszereket is gyártottak. Egy üzemi robbanás után a 40 munkást foglalkoztató Weiss Manfréd Lőszergyárat 1892-ben az alig lakott Csepel-szigetre költöztették. Bertold 1896-ban kilépett a cégből, az egyedüli tulajdonos Manfréd lett, aki a kilencvenes évek végére saját kohót, öntödét és hengerdét, majd később acélművet épített. Az 1903-ban közkereseti társasággá, majd 1913-ban családi részvénytársasággá alakult cég továbbra is elsősorban a hadsereg megrendelésére dolgozott, s az első világháborús konjunktúrának köszönhetően a Weiss Manfréd Vas- és Fémművei Rt. a Monarchia második legnagyobb - közel 30 ezer embert foglalkoztató - hadiüzemévé nőtte ki magát.
Hatalmas kiterjedésű gyárvárossá fejlődött a település, amely a háború után polgári termelésre állt át: szerszámgépeket, kerékpárokat, varrógépeket, tűzhelyeket gyártottak, később pedig repülőgépgyártást is megkezdtek. Az 1918-as bárói rangot kapott alapító halála után fiaik és egyik veje vitték tovább a céget, a harmincas évek közepére pedig már ismét 15 ezer embert foglalkoztatott. A második világháborús fegyverkezés újabb fellendülést hozott, harckocsik és terepjárók készültek a Vörös Csepelnek nevezett gyárban. A második világháborúban számos bombatalálat érte a hadiüzemet, amelyet 1944-ben az SS 25 évre „kezelésre átvett” a letartóztatott tulajdonosoktól.
A csepeli üzemeket 1948-ban államosították, először WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalatként, majd 1950 és 1956 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek néven, 1956-tól pedig Csepel Vas- és Fémművek néven tevékenykedett. Ebben az időszakban a gyár a szocialista nagyipar fellegvárának számított: készültek például a hazai árufuvarozásban és a hadseregben hosszú időn át használt Csepel teherautók, s 1950-ben átadták az első P-20-as motorkerékpárt. Az ötvenes-hatvanas években mintegy 25 ezer embernek adott munkát, akik a gyár közelében épített lakótelepen éltek.
A hatvanas években megalakult a Csepel Művek Tröszt, amely mintegy 15 tagvállalatot fogott össze, s 1983-ig működött; ezt követően az egyre inkább veszteséges vállalatok önállóvá váltak, sok közülük a kilencvenes évek elején átalakult vagy megszűnt. Amerikai többséggel alakult meg 1988-ban a Schwinn-Csepel Kerékpárgyártó Kft., amelyet 1994-ben RT-vé, majd 2000-től Tandem-Szolnok Kft. tulajdonában lévő vállalatként jegyeztek. A jogutódok közé tartozik a Schwinn kerékpárgyártás továbbélése a Csepeli Fémmű Rt.-ben és a Csepeli Acélcső Kft. használta a Weiss Manfréd márkanevet.
- A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek gyárnevei alatt indult a konzervgyár, majd a 1892-es költöztetéssel a Csepel-szigetre költözött a termelés.
- 1948-tól 1950-ig WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat néven az államosítás jegyében fejlődött tovább.
- 1950-től 1956-ig a Rákosi-éra erőltetett iparosítása hozta a korszak legnagyobb volumenű beruházásait.
- A 60 kilométeres belső vasúthálózat és a Dunai kikötő is kiemelt szerepet játszott a gyár működésében.
Az 1970-es évek elején a gyár termelési értéke 13,47 milliárd forint környékén állt, miközben a külkereskedelmi tevékenység négyszeresére nőtt, s a dolgozók átlagos éves jövedelme megközelítette a 31 ezer forintot. A rendszerváltás után a korábbi állami tulajdon helyett magánosítás és átalakulások következtek: a kerületben több mint száz vállalkozás működik ma is, köztük olyanok, amelyek közvetlenül a Weiss Manfréd-hagyatékból induló örökséget viszik tovább. A modern időszakban jelentős az is, hogy a városrész igyekszik új funkciókkal megvalósítani a terület újjáéledését: a Siemens transzformátorgyár például újrafogalmazza az ipari-hagyaték használatát, miközben kreatív műhelyek és technikai-alkalmazottak költöznek a területre.
A Csepel Művek elhelyezkedése és infrastruktúrája a sokrétű belső vasúthálózata alapján jelenti a terület egyik legfontosabb logisztikai csomópontját: a 60 kilométer hosszú belső iparvágány az ipari központra és a korábbi gubacsi hídon át a Dunához kötődik. A terület jövője azonban már nem kizárólag iparcél: a kormányzati fejlesztési program keretében a Csepel Művek „aranytartalékká” válhat a hazai ipar számára, barnamezős beruházások révén pedig új munkahelyek és innovációs lehetőségek jelenthetnek előrelépést. A beruházásokhoz azonban szükség van állami támogatásokra és infrastrukturális fejlesztésekre, amelyek jelenleg többnyire csak ígéretek formájában léteznek.
Az ipari örökség megőrzése mellett napjainkban számos magán- és kisvállalkozás használja ki a terület adta lehetőségeket: például a Siemens transzformátorgyára és a különféle kreatív tevékenységek lakó- és kereskedelmi célú újrafogalmazása folyamatosan bővül. Ugyanakkor a városrész szomorú jelensége ma is az elhagyatott vagy rossz állapotú épületek sora, amelyek a Weiss-család történetét, a gyár ikonikus kultikus hangulatát idézik, és egyedi atmoszférát kölcsönöznek a városrésznek. A további fejlesztések esetében Tibor Bárány, a helytörténeti egyesület vezetőségi tagja hangsúlyozza: a Csepel Művek jövője a köz- és magánszféra közös munkáját igényli, és csak így lehet visszaállítani a terület korábbi ipari lendületét, amely az ország ipari hagyatékának egyik meghatározó fejezete volt.
A gyárnevek története rövid áttekintése
- Weiss Manfréd Acél- és Fémművek - a gyár eredeti neve, amely a Weiss-testvérektől származik.
- WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat - államosítás utáni név a poszt-WWII időszakban.
- Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek - az ipar szocialista átformálásának része a 1950-es években.
- Csepel Vas- és Fémművek - a gyár központi neve a 1956 után.
- Csepel Művek Tröszt - 1963-ban létrehozott szervezeti keret, amely több alvállalatot fogott össze.
- Schwinn-Csepel Kerékpárgyártó Kft. - amerikai többséggel alapított vállalat, később Rt-vé, majd más tulajdonba került.
- Csepeli Fémmű Rt. - jogutódként megőrizte a termelést és a Weiss Manfréd márkanevet használta.
- UBP Csepel Rt. - amerikai tulajdonú acélöntöde, napjainkban is termel, de jogutódként nem tekinti magát a Weiss Manfréd örökségének.
- Maikai állapot: Csepel Zrt. és más kisebb vállalkozások, amelyek a területet kiépítik és hasznosítják.
Csepel Művek és a csepeli gyárak egykori dolgozóinak a találkozói
Az egykori gyártelep ikonikus képe ma is élő valóság: a 300 labdarúgó pályányi terület és a mai mellékvárosi élet ugyanúgy része a városképnek, mint a történeti emlékek és a fejlesztési tervek. Bár a látvány és hangulat nosztalgikus, a terület megújulása is sürgető feladat: a közlekedés infrastruktúrájának javítása, az út- és vasúti hálózat korszerűsítése elengedhetetlen a hosszú távú gazdasági fenntarthatósághoz. Az aranytartalék szerepe megkívánja a kormányzati támogatást, és az Ipar 4.0 stratégiához igazodó fejlesztéseket, hogy a Csepel Művek ismét a magyar ipar meghatározó hajtóerejévé váljon.
Rövid statikus adatok és összefoglaló jegyzetek
- A gyár területe és koordinátái: Budapest XXI. kerület, 47°25′58″ N, 19°03′56″ E.
- belső vasúti hálózat hossza: kb. 60 km, ma részben használt
- 1944-ben több száz óvóhely épült a bombázások ellen.
- A gyár története több mint 120 évet ölel fel, és ma is számos cég működik a területen.
tags: #csepel #vas #es #femmuvek #teruleten #berlo