Domus áruház építése és öröksége Budapesten
A lakásépítkezés fellendülésének velejárója a bútor és más lakberendezések iránti igény hasonló arányú növekedése” - írta a Magyar Hírlap 1970-ben. A növekvő kereslet kielégítése érdekében kezdődött meg a Domus áruházlánc építése is, melynek budapesti zászlóshajóját Lázár Antal és Reimholz Péter tervezte. „Még hosszú ideig fog tartani a bútorkonjunktúra és mind az ipar, mind a kereskedelem nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a szükségleteket ellássa. Országszerte egymás után nyílnak a nagy alapterületű bútor- és lakberendezési áruházak” - írta a Magyar Hírlap 1970.
Az 1960-1970-es évek lakásépítési vágyát az akkori bútorgyártók is igyekeztek lekövetni, ezért az új, főleg kisebb méretű lakásokba való bútorok forgalmazása vált a fő szemponttá. A Domus hálózat egyik leghíresebb eleme Budapesten a Róbert Károly körút és a Lehel út sarkára tervezett áruház volt. A lap ekképp mutatta be: „a majdnem 10000 négyzetméter alapterületű bútoráruház 4800 négyzetméter eladótérrel és 2200 négyzetméter raktárral fog rendelkezni. Építési költségére 80 millió forintot irányoztak elő. (…) Az emeletek között mozgólépcső és több lift szállítja a vásárlókat. A bútorokat boxokban és szabadon kiállítva mutatják be.”
Az építészet és a tervezők szerepe
A Domus áruházat az 1949-ben alapított Bútorértékesítő Vállalat, a BÚTORÉRT hozta létre. A hatvanas-hetvenes évek fordulójára a lakásépítések a bútorok iránti keresletet is felfokozták, hiszen az új otthonok berendezéséhez szükség volt mindent átgondoltan megtervezni. A tervezői feladatot Lázár Antal és Reimholz Péter kapták az IPARTERV munkatársaiként. A Lovassport iránti szenvedélyük segítette őket abban, hogy a saroktelek 100%-os beépítettségű területére egy élénk, különleges tömegű épületet álmodjanak meg. A tervezés első körében már munkaidőn kívül, otthonaikban dolgoztak, és ezzel született meg a mai szemmel a strukturalizmus irányzatába besorolható épület.
A kivitelezéshez használt megoldások között kiemelkedett az előregyártott vasbeton cellák alkalmazása, amelyek lehetővé tették a belső terek rugalmasságát. A nagy fesztávolságú eladóterek és a vasbeton magokban elhelyezett kiszolgáló funkciók sokrétűségének köszönhetően az áruház külső és belső arculata egyaránt megfelelt a korszak technikai és funkcionális elvárásainak. Az épület tömege és tömbszerkezete a brutalizmus jegyeit mutatja, bár a főhomlokzatot eredetileg kerámia kismozaik burkolat tervezte, amely végül a projekt részét képező részletes konstrukciók miatt hagyományos módon került alkalmazásra.
A Domus mint márka és a falak megőrzése
A Domus a szocialista időszak egyik emblematikus márkájává vált, és a BÚTORÉRT átalakulásával létrejött Domus Lakberendezési Áruház Vállalat érdeme volt. Az 1970-es évek végére új üzletstratégiákat dolgoztak ki a változó piaci körülményekhez: a külföldi bútoráruházak, például az IKEA megjelenése és az ingatlanárak drágulása hatással volt a hazai piacra, és vidéki üzletek bezárásához vezetett. A budapesti üzlet azonban hosszú éveken át a város egyik legnagyobb bútorboltja maradt, míg a vidéki egységek kiárusításokra és bezárásokra kerültek sor.
Az utolsó időkben a Róbert Károly körúti homlokzat végkiárusítás feliratával jelzett, és az épület 2012-ben helyi védelem alatt álló státuszt kapott. A 2016-os napirendben az önkormányzat az épület felújításáról, átalakításáról beszélt, ami jelzi a történelmi épület rendkívüli megőrzésének és újraértelmezésének fontosságát.
Az ipari és várostervezési összefüggések
Az építészet önálló művészeti mélyítése mellett a Domus projekt olyan városrendezési és közúti kérdéseket is figyelembe vett, amelyek a későbbi évtizedek urbanisztikáját befolyásolták. A tervezői megközelítés két alapvető tércsoportot különített el: a primer funkciók, azaz a közönségforgalmi terek számára a lehető legnagyobb szabadságot biztosító terek, és az alárendelt zónák, amelyek egyedi, monolitikus elemekből álltak. Ezen felül a három alrendszer mobilitást biztosított: a strukturális-szerkezeti elemek, a beépített alkatrészek, a mobil épületszerkezetek és a berendezések mind részt vettek a tervezés konzekvens végigviteleként. A kivitelezés során a kor ipari lehetőségei és a tervezők céljai kölcsönhatásban álltak, ami hozzájárult ahhoz, hogy a Domus meg testben és funkcióban is sikeres legyen a piacon.
Jelenkori megőrzés és történeti visszhang
A Domus története több mint egy kereskedelmi lánc története: a tervezők és az építészet közös vállalkozása példát mutatott a korszak designfilozófiájáról és a piac igényeiről. A budapesti zászlóshajó megépítése után a vállalat folyamatosan alkalmazkodott a piaci környezethez, és bár a vidéki egységek bezárása megtörtént, az épület továbbra is megőrizte jellegzetes masszív tömegét. A későbbi években a helyi önkormányzat és a helyi közösség figyeli az épület állapotát, és a felújítások lehetőségeit mérlegeli a városkép és a történeti értékek megőrzése érdekében.
A 2020-as Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén az Othernity - Modern örökségünk újrakondicionálása című koncepció három dimenzióban mutatja be Budapest 1962 és 1986 közötti építészetét, köztük a Domus építészetét is. A kiállítás tervezői a korszak ikonikus épületeit újraértelmezik a határokon átívelő együttműködések keretében, bemutatva a modern örökség megőrzésének alternatív lehetőségeit.
Épületek és érdekességek a Domus történetében
- 13. kerületi pártház (1979) - tervezők: V. Lázárék; Mies van der Rohe elméletére támaszkodva a funkcionalitás és a konstrukció hármas egységét kiegészítették a flexibilitás követelményével.
- A Domus első megnyitója Budapesten 1974-ben a Bútorértékesítő Vállalat jóvoltából.
- A pécsi áruház 1981-ben ünnepelt megnyitóval vette kezdetét, majd a későbbi időszakban kiárusítások és bezárások következtek.
Az építészek nézőpontja szerint a Domus egyedülálló tömegformája és belső tervezése kiváló példája annak, hogyan lehet a struktúrált rendszereket és a plasztikus elemeket összehangolni egy fontos közvetítő funkciót betöltő kereskedelmi térben. A Domus projekt tehát nem csupán egy kereskedelmi létesítmény volt, hanem egy korszak technikai és esztétikai mérföldköve is.