Dr Opitz Éva ingatlan: épített környezet, közösségi terek és történeti örökség
A cikk a budapesti lakótelepek és társasházak környezetpszichológiai vonatkozásait vizsgálja, hangsúlyozva, hogy az otthon nemcsak belül épül, hanem kívül is - a közösségi terek, erkélyek, loggiák, közös udvarok mind-mind részei ennek a rendszernek.
Bevezető kontextus és közösségi terek fontossága
Az épített környezet hosszú ideig szolgál minket. Ezért fontos, hogy figyeljünk arra, mit üzennek az elmúlt korok épületei. Az átmeneti terek - bejáratok, folyosók, erkélyek - kulcsszerepet játszanak az otthonosság érzetének kialakulásában, és a privát tér védelméhez, illetve a közterület és magánterület közötti kapcsolathoz is hozzájárulnak.
Jan Gehl megállapítása szerint a városi terek „lágy szegéllyel” rendelkeznek; ez a szemlélet a lakások szintjén is érvényesül, hiszen a közösségi terek és átmeneti zónák segítik a környezettel való kapcsolódást. Az otthon tehát nemcsak belül épül, hanem kívül is - a közösségi terek, erkélyek és loggiák összekapcsolódó rendszert alkotnak.
Történeti alapok és Budapest középpontjai
Az 1958-1962 közötti időszakban a II. világháború és az ’56-os forradalom utáni újjáépítés éveiben született budapesti társasházak nemcsak lakóterek, hanem a közösségi élet lenyomatai is. E korszakban számos foghíjtelek épült be a belső kerületekben az Üllői út, az Árpád fejedelem útja és az Attila út környékén, ahol a lakások 40-60 négyzetméteresek voltak, és az akkori előírások szerint alakították ki őket.
Az Üllői út környéke például olyan épületelemeket mutat, amelyek a forgalmas út karakterét újraértelmezik: a történeti homlokzatok közé beszúrt, mérnöki pontossággal megtervezett tömbök, loggiák és erkélyek tagolják a homlokzatokat. Ugyanakkor a korabeli diskurzus kritikusan vizsgálta ezeket az épületeket: a loggiakapcsolatok és a közlekedőterek aránya, a bejáratok elrendezése mind-mind befolyásolták a lakók közelítését az otthonhoz és a közösségi terekhez.
Árpád Fejedelem útja 54. és Attila út 23-25. példái jól illusztrálják a korszak szándékát: erkélyek és loggiák összefüggő térkapcsolatot teremtenek a belső és a külső tér között, hogy a lakók a nappali és a külső kerék között átjárható, egységes térben élhessenek. A lakásfajták típusa: 3 szoba hallos, 2 szoba hallos, 1 szobás; összesen 74 lakás található ezekben a két épületben.
Építészeti diskurzus és a közösségi terek értékei
A korabeli Magyar Építőművészet alapján a budapesti foghíjbeépítések vitái és értékelései feltárták, hogy az átmeneti zónák - például előtér, bejárat, függőfolyosó és erkély - mennyire befolyásolják a lakók kötődését az otthonukhoz. A bejáratok védettsége és az előkert megnyitottsága befolyásolja az erkélyhasználat intenzitását és a lakóközösség érzetét.
Az elemzett házak között az erkélyek és loggiák használata szoros összefüggést mutatott a beépítés módjával: a zárt lépcsőházakban tapasztalt intenzívebb erkélyhasználat és a környezeti kapcsolatok előnyt élvező funkciója nyilvánvalóbb volt, mint a nyitott, utcára néző helyek esetén. Ugyanakkor a forgalmas utcák mentén lévő lakások inkább a belső udvarokra nyíló, csendesebb függőfolyosókat részesítették előnyben.
A kutatás rámutatott arra is, hogy a bejáratok jellege - előkertből nyíló vagy védett bejárat - jelentősen befolyásolja, hogy a lakók mennyire kötődnek otthonukhoz, és mennyire használják az erkélyeket. Az átmeneti terek, a közterülettől a magántér felé vezető határok világossága kulcsfontosságú az otthonosság érzetének kialakulásához.
Oktatott tanulságok a jövő otthonaihoz
A vizsgálatok összegzése szerint az olyan társasházak, amelyek több mint hetven éve épültek, ma is érvényes történeteket mesélnek a térhasználatról és a közösség formálódásáról. A mit üzennek a régi épületek? A válasz: a lakók közössége és a környezeti kapcsolódás működőképes, ha az átmeneti zónák jól felismerhetők, és a bejáratok védelmet és irányítást nyújtanak.
Az infografika mutatja, hogyan oszlanak meg a lakóterek különböző átmeneti zónák között, és hogyan befolyásolja ez a kötődést az otthonhoz.
Részletes példák az épületek feldolgozásából
Árpád Fejedelem útja 54. és Attila út 23-25. példáin keresztül látjuk, hogy a lakások az eredeti terv szerint erkélyesek és loggiásak, melyek összekapcsolják a hallból kilépve a külső tereket. A társasházakban a közlekedőterek és lépcsőházak elrendezése a parkosított kert felé nyílik, ezzel teremtve nyitottabb és zártabb elemek közti arányokat.
Az Üllői út vonalán megvalósult tömbök és loggiák részletes elemzése rámutat arra, hogy az építészek képesek voltak olyan tömböket létrehozni, amelyek egyszerre szolgálják a köz- és magánteret. A korabeli diskurzus ezt úgy értelmezte, hogy a loggiák és erkélyek beépítésének gyakorisága főként a forgalmas utak mentén történt, nem pedig a lakóterület bővítésének érdekében.
Megnyílt Budapest fellegvára – elkészült a Citadella felújítása
A kutatás végkövetkeztetése, hogy a jól működő átmeneti zónák támogatják a lakók összetartását és a közösségi élet fenntartását, míg a védett bejáratok és a belső udvarok hozzájárulnak a kötődés erősítéséhez. Olyan otthonokat érdemes tervezni, amelyek a külső tér és a belső terek közötti gördülékeny átmenetet biztosítják, ahol a lakók személyes terüket hálózatszerűen kapcsolhatják a környezethez.
Az épített környezet hosszú távú szolgálatot jelent: ezért fontos, hogy tudatosan figyeljünk arra, mit üzennek a régi épületek, és hogyan alakíthatóak át ezek a minták a jövő otthonainak formálása érdekében.
tags: #dr #opitz #eva #ingatlan