Dungyerszky palota emeletépítésének hatása a Szabadság tér városképi értékeire
A mai Szabadság tér az ún. Újépület bontása után alakult ki, és a terület rendezésére 1892-ben kiírt pályázat nyertes tervei alapján született meg a végleges szabályozás. A tér formálásánál számításba vették a Várostengely lehetséges felépítését is: a tér délre tájolt, félkörívvel záródó alakja szolgál a metszéshez és a befejezéshez.
A Szabadság tér 14. szám alatti neobarokk magánpalota 1901-ben épült a dúsgazdag bácskai gyáros és földbirtokos Dungyerszky család részére. A tervező Meinig Artúr volt, aki a korabeli arisztokrácia kedvence volt Szászországból. Az államosítás után a palota minisztériumi, majd irodai és szövetkezeti székházzá alakult. A belső udvart a szolgálati Ladák parkolójává alakították át.
A megrendelő program célja a teljes épület reprezentatív bérirodaházzá történő átalakítása volt: üvegtetővel lefedett belső udvar, a tetőtér beépítése, rugalmas és áttekinthető irodai alaprajzok, új közlekedési rendszer, új lépcsőházak és liftek. A legnagyobb problémát a tetőtér-beépítés jelentette: a megrendelő a panorámát és az üvegfelületeket, a műemlékvédelem pedig a tetőtér eredeti formáját és a palafedés anyagát kérte számon. Az elvárások összecsapása végül egy üvegfalas megoldáshoz vezetett, amelyet táblánkként mozgatható pala-lamellarendszerrel kombináltak. A táblák mozgatásával játékos változatosság érhető el; külsőleg zárt állapotban palaborításnak tűnik, nyitott állapotban pedig árnyékolóként működik.

Az aranyozott hatású vécéfolyosó szimbólum, de a Matolcsy-féle felújítás pénzügyi mutatói ezt a jelképrendszert árnyalják. A 105 milliárdos felújításért felelős kiegyenlítés és a városkép szempontjából kritikus értékelés szerint a költségek túllépése és a rekonstrukció részletei jelentős mértékben meghaladták az érintett középületértéket. Az Állami Számvevőszék jelentése szerint a beruházás külső kintlépései okán a költségek megemelkedtek, és a csaknem 70 milliárd forintos keret 2019-ben 69,2 milliárdra nőtt, majd 2024-re bruttó 104,9 milliárd forintra ugrott.
A székház rekonstrukciójának három nagy tétele az építészet (13 mrd), a tartószerkezet (14 mrd) és a tető/homlokzat (9,3 mrd). Bár a belső terek és műemléki elemek restaurálása kimagasló színvonalon történt, a ráépítés elvégzése a városképi értékeket és a történelmi kontextust nagymértékben befolyásolta. A főtérre néző városképi látványértékek - a Szabadság tér egységes arculata - a legfontosabb értékek közé tartoznak, és a felújítás legtöbb pozitívuma ellenére a külső megjelenésben bekövetkezett változások városképi szempontból megkérdőjelezhetők maradtak.
Az épület 1902 és 1905 között Alpár Ignác tervei szerint az Osztrák-Magyar Bank budapesti Kirendeltsége számára épült, és ezt a funkciót a Magyar Nemzeti Bank az alapítása óta megtartotta. A történelmi középületek között kevés olyan, amely ennyi ideig változatlan funkciót tölt be, ám a 20. század eleji történelmi környezetben remains megőrizve maradt. 1948-ban a belső udvart lefedték, a harmadik emelet loggiáját befalazták, de ezt a beavatkozást később részben visszafoglalták, és az udvar eredeti térhatása visszaállt. Az új funkciók és terek új előadótermet és egy modern közösségi teret is magukban foglalnak, és a föld alatt rejtett rész is világos fényt kapott a fa- és üvegfalakon keresztül.

A kiber-történelmi megközelítés a Vasúti utcát és a tér közvetlen környezetét érinti: az építészeti formanyelv a késői historizmus jegyeit viseli, és a két monumentális palota - a Tőzsdepalota és a Magyar Nemzeti Bank székháza - középtornyos, rizalitos homlokzata a városkép központi eleme. Az oldalsó rizalitokat kiemelő kőglóbuszokkal díszített oromzatok és a háromháznyi szecessziós tömbök harmonikus összhatást adnak, amelyet a későbbi ráépítés összezáró jellegével részben ronthatott volna. A végleges összkép azonban úgy szemlélhető, hogy a történelmi karakter és a kortárs beépítés közötti dinamikus játék adja meg a tér idejétálló értékét.
Az egyeztetések során kiderült, hogy a ráépítés Matolcsy György szándéka volt a panorámaszint érdekében, a tervező a minisztérium jóváhagyását követően elmondta, hogy a miniszterelnök is támogatja az elképzelést. Azt azonban már a szakemberek is jelezték, hogy a jogi és gazdasági szálak összetett összefonódása miatt a székház sorsát végül személyes döntés befolyásolta, és a városképet érintő hatások figyelmen kívül maradtak. Ezzel kapcsolatosan a fenntartható megoldások és a történeti értékek közötti egyensúly hiányzott a döntések során.

Szabadság tér városképe a történelmi középületek tükrében
Az Újépület bontása utáni tér a késő historizmus jegyeit hordja magában, amelyben két monumentális épület, a Tőzsdepalota és a Magyar Nemzeti Bank székháza dominál. Alpár Ignác tervezése nyomán a bankpalota és a felépített tömbök közti viszony harmonikus, mégis dinamikus városképet alkot. A tér záródása, a környező utcák kapcsolódása és a látvány vonatkozó elemei mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szabadság tér a korabeli Budapest egyik legszebb terének számított. A 2011-es tetőtér-beépítés és a későbbi felújítások ellenére is a tér központi értékei közé tartozik a városképben betöltött szerepe, még akkor is, ha a ráépítés módja megosztotta a szakmai közönséget.
A székház külső megjelenésének modernizálása és a belső terek restaurálása közötti egyensúly megőrzése kulcsfontosságú lett volna a városképi kockázatok minimalizálásához. A történelmi elemek megőrzése mellett a kortárs elemek integrált alkalmazásanek megoldása lehetett volna a leghatékonyabb megközelítés. A városképi megjelenés legfontosabb értékei ezek voltak: a történelmi kontextus megőrzése, a reprezentatív közterek és a közlekedés funkcionális korszerűsítése. A székház fő jellemzői közé tartozik a főlépcsőház, az előcsarnok, a tanácsterem és a folyosók eredeti stukkó-, kő- és fa díszítésének rehabilitációja, a Róth Miksa-féle ólomüveg ablakok, valamint a kovácsoltvas korlátok visszaállítása. A selyemtapéták és a faajtók újragyártása is történelmi szakértelemmel történt, a restaurátori munkák összesen 9,4 milliárd forintot tettek ki.

A három legfontosabb költségtétel az építészet (13 mrd), a tartószerkezet (14 mrd) és a tető/homlokzat (9,3 mrd). A projekt kapcsán felvetődő kérdés azonban marad: vajon a ráépítés szükségszerű volt-e a városképi érdekek védelme mellett, és megérte-e a pénzügyi áldozatokat a történelmi középület értékeinek megőrzése érdekében? A történelmi középületek megőrzése csak akkor lehetne példaértékű, ha a szükséges beruházások kiegyensúlyozottan, átláthatóan és arányosan történtek volna meg, megtartva a város arculatát és történeti összhangját.

A tér és az épületek környezete továbbra is központi témája Budapest városképi fejlődésének. A Szabadság tér a 20. századi történelmi középületek gazdag örökségét hordozza, és a városkép fenntartása érdekében a jövőben is szükség lesz a történelmi elemek megőrzésére és az ésszerű, átlátható beavatkozásokra. A történelmi épületek és a modern kor igényeinek összhangja továbbra is kihívást jelent, de e kihívások kezelése adhatja Budapest városképi identitását a jövő generációinak.

tags: #dungyerszky #palota #emeletraepites
