A jezsuita templomok alaprajzi és építészeti jellemzői
A jezsuiták elõször a XVI. sz. közepén telepedtek le Magyarországon. A rend felosz-latása, majd visszaállítása után 1853-ban tértek vissza hazánkba, és 1880-ban jöttek Budapestre a kalocsai rendházból. Templomukat és rendházukat 1888-1891 között építették fel egyházi és fõnemesi támogatással. Kohl Medárd püspök szentelte fel 1909-ben. Ez a templom volt a jezsuita lelkipásztorkodás központja Budapesten 1950-ig. 1989 végén ismét a jezsuita atyák gondozásába került.
A magyarországi jezsuiták központi temploma azon kevés szakrális épület közé tartozik, amely a hívek szorgalmazására és nagyrészt közadakozásból épült fel. A templommal egybeépült rendház 1888-1890 között elkészült, de az építkezés befejezése anyagi nehézségek miatt elhúzódott. A templomot végül 1909-ben szentelték fel. Az épületegyüttest Kauser József tervezte francia-román történeti stílusban.
A templom terveit Kauser József készítette francia román átmeneti stílusban (a román korszak jellegének betartásával és a gót rendszer konstrukcionális részének felhasználásával épült, azaz a román díszítéssel ellátott homlokzat mellett támpillérek alkalmazását is látjuk). A kivitelezõ Kauser Gyula volt.
Félköríves ablakai, boltívei és díszítései neoromán jellegűek, de a főhajót támasztó támpilléres szerkezet a gótikát idézi, és a templom külsején felfedezhetők a nemzeti romantikus magyar templomok építészeti jegyei is.
A fõhomlokzatot magas oromzatú bejárati kapuzat díszíti, amelynek sárkány alakjai között az oromcsúcson a hitet jelképezõ angyal szobra áll, mögötte pompás rózsaablak. A fõhomlokzat nem túl magas tornyai nyolcszögűek.
Külseje vörös sajtolt téglából és terméskõbõl készült. A hajókat és a szentélyt bordás keresztboltozat fedi.
A belsõ berendezés építményén Jézus szobor áll, mellette két angyal mozaikképe. A nyugati mellékhajó oltárán az imába merült Szűz Mária, a keleti mellékhajóban a kisded Jézust ölében tartó Szent József szobra áll. A szobrokat és a keresztút domborműveit a müncheni Mayer-cég készítette, az oltárokat az oberaimi Klefer-cég emelte márványból.
A Szűz Mária-oltár melletti márványoszlopon vannak elhelyezve a három kassai vértanú csontereklyéi.
A 17. században a katolikus hit terjesztésében és elmélyítésében nálunk is a jezsuita rend játszott kiemelkedő szerepet, rendházaiban és iskoláiban a hívek lelki gondozásával és oktatásával, hittérítő körutakkal, lelkigyakorlatokkal sokat tett a katolikus hitélet fölélénkítéséért, a katolikus hívek számának gyarapításáért.
Magyarország legelső barokk építészeti emléke is a jezsuiták számára épült: a rend irányítása alatt működő nagyszombati egyetem templomát Esterházy Miklós nádor építtette 1629-1637 között.
A jezsuiták templomépítészeti mintája a római Il Gesù templom volt, amely a barokk építészet archetípusaként szolgált. A templom belseje egyetlen óriási csarnok, egységes térkialakítással. Falainak díszítését barokk freskók sokasága és márvány, illetve aranyborítás biztosítja. Mennyezetén ugyancsak mozgalmas jelenetek láthatók.
A nagyszombati templom esetében persze az építészeti forma alapvető sajátosságai már adottak voltak, hiszen ha a jezsuiták templomot építettek, majd mindenütt a téralakításnak azt a rendszerét követték, amelynek mintáját rendjük központjának temploma, az Il Gesu nyújtotta.
Ugyanakkor mindig nagyon rugalmasan alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, s az Alpoktól északra eső vidékeken építkezve templomaik formáját is többnyire az itteni építészeti szokásokhoz igazították hozzá. A nagyszombati templom közvetlen mintaképe is egy ilyen, a helyi építészeti hagyománnyal összebékített emlék, a bécsi jezsuita templom volt, amelyet néhány évvel korábban II. Ferdinánd császár építtetett.
Kissé módosított séma szerint az itáliai példákon megszokott kupola helyett az északi hagyományoknak jobban megfelelő homlokzati toronypár uralja a templom külső tömegét. A templom belső tere széles, dongaboltozatos hajójával és a hozzá kapcsolódó kápolnasorral a római mintára emlékeztet, de a kápolnáinak oltárait nem a hosszfalaknál, hanem a szentély felé eső válaszfalak előtt állították fel, így azok a templomba lépő előtt egyetlen látószögből feltárulkozó, egységes sort alkotnak.
Mivel kupolát nem építettek, elhagyták a négyezeti teret is, így a templomban a hajó és a szentély határvonala alig észrevehető, inkább csak az alaprajzon látszik. A tér teljes hosszát átfogó dongaboltozat, a hajó falának ritmikus, árkádíves tagolása, a hajó és a szentély oldalfalainak megszakítás nélkül végigfutó párkánya akadálytalanul feltáruló, egységes tér érzetét keltik: a hajó egyenesen torkollik a szentélybe.
Az építészeti tagolás a liturgikus tér gyújtópontjába, a hatalmas képfalként megjelenő, diadalívszerű főoltárra vezeti a tekintetet.
A kilenc méter magas, mozaikkal díszített neoromán főoltár életnagyságú Jézus Szíve-szobrát Langer Ignác alkotta meg.
A templom hamar felvirágzó hitéletéből sarjadtak az első budapesti Mária-kongregációk, majd a Jézus Szíve Társulat és a Jézus Szíve Szövetség, melyek 1912-ben a szomszédos Horánszky utcában nyertek végleges otthont.
A templomban szolgáltak a magyar jezsuiták és a katolikus élet meghatározó személyiségei: Bús Jakab SJ, az első tartományfőnök és a Kongregációs Otthon (a mai Párbeszéd Háza) megálmodója, Bíró Ferenc SJ, A Szív újság alapítója, Bóta Ernő SJ, a hazai Jézus Szíve tisztelet apostola, Bangha Béla SJ és mások.
A II. világháború idején a templom csak kisebb károkat szenvedett, az altemplomban zsidó menekültek, katonaszökevények és kibombázott családok találtak menedéket.
A Mária utcai épületek rendbetétele és újra benépesítése Kelényi Tibor SJ csaknem húsz éves templomigazgatói munkájának köszönhető. Tőle 2005-ben Vértesaljai László SJ vette át a templom igazgatását, szolgálata idején készült el a külső felújítás a százéves jubileumra.
A jezsuita templom épülete a veszprémvölgyi apácakolostor helyreállított romjai felett, a Romkertben áll. A közelmúltban felújított templom egyszerű elrendezésű, egyhajós, szögletes záródású szentélye van, egyik oldalát kis sekrestye bővíti.
Az egykori apácakolostor területét és birtokait a török kiűzését követően már 1625-ben megszerezték a győri jezsuiták, de a kolostor helyreállításának ötlete csak jóval később, a 18. század közepe előtt merült fel. A templom építésére e helyreállítási munka kezdeteként tekintettek.
1747-ben el is kezdődött a kivitelezés egy ismeretlen építész terve alapján, de 1773-ban, amikor II. József feloszlatta a jezsuita rendet, az építkezés félbemaradt.
A tető és padló nélküli templom boltozatai utóbb beszakadtak, sőt, belsejében fák nőttek, és romként állt az 1960-as évekig. A további pusztulást megelőzve ekkor részben helyreállították, boltozatait pedig visszaépítették.
Főhomlokzatának alaprajza hullámzó vonalú, enyhe ívvel kihajló középső résszel. A földszinten pilaszterek keretezik a tört párkánnyal zárt míves kőkaput, ami felett félköríves fülke van. A fülke záradékához karcsú hegedűablak csatlakozik, megnyitva a homlokzatot.
Belül az oldalfalakat erősen kiülő, gazdag fejezettel zárt, karcsú pilaszterpárok szakaszolják, amelyek felett páros hevederívek emelkednek. A hevederek között az 1960-as években igen gondosan újjáépített, ma vakolatlan csehsüveg boltozatok vannak.
A bejárat mögötti szakaszba eredetileg karzatot terveztek, amely azonban nem valósult meg, a karzat helyének előkészítése, a kihagyott csatlakozási helyek jól láthatók a falakon.
tags: #eger #jezsuita #templom #alaprajz