Az erfi irodahaz kft dr moga jozsef emlékeinek topografikus adattára Farkasréten
Az alábbi, Farkasrét ma meglévő emlékeit felsoroló adattárról mindenekelőtt azt kell kijelentenünk, hogy - jóllehet mintegy 5700 tételes - nem tekinthető teljesnek. Mint az első kötet bevezetésében szóba került, az érdeklődésre számot tartható farkasréti emlékek maradéktalan felsorolása akár nyolc-tízezresre is duzzaszthatná a névsort. Terjedelmi okok miatt nem említhettünk meg minden ismert személyt, és szintén a terjedelemre való tekintettel nem szerepel az adattárban az áthelyezett sírok korábbi fellelhetőségi helye, tehát az újratemetések felsorolása sem.
Az adattár topografikus rendben épül fel: parcellánként, illetve területi egységenként, ezen belül pedig soronként és sírhelyenként veszi számba a jelentősebb emlékeket. Az egyes fejezetek élén mindig a parcella száma áll, az egyes tételek élén pedig a soré és a sírhelyé. Utóbbi egyszerű esetben két számot jelent, melynek feloldása a következő: 1-31 Abody Béla - az első sor 31-es számú sírhelye (a 26/2. parcellában). A névmutatóban a teljes számsor szerepel, tehát Abody Béla: 26/2-1-31. Jelentős számban fordulnak elő dupla sírhelyek, például: 5-7/8 Ábrahám Ambrus Andor - az ötödik sor 7/8-as számú sírhelye (a 2/6. parcellában).
Egyes sírok között előfordulhatnak olyan megoldások, ahol "beszúrt" sírok jelennek meg a két szomszédos szám közé, például: 2-45/1 Ádám Zsigmond - a második sor 45/1-es számú sírhelye (a 41. Nehézséget jelent, hogy Farkasréten egyes parcellák hagyományos számozásúak, általában körbefutó első (és legtöbbször második) sorral, illetve párhuzamos belső sorokkal. Más parcellák számozásukat tekintve teljes egészében első sorosak, egyetlen sor kígyózik végig a területükön. Vannak olyan parcellák is, ahol a két típus kombinálódik.
A két alaptípus, a "párhuzamos", illetve a "soros" parcellák az adattárban könnyen megkülönböztethetők, hiszen utóbbi esetben a ténylegesen meglévő sorok valamennyien 1. A Felső temető parcellái az adattár végén találhatók, a névmutatóban ezeket a sírokat a "Hv" jelölés különbözteti meg, például Abonyi Sándor: Hv13-1-137/138 - a Hóvirág utcai temetőrész 13. parcellájában az első sor 137/138-as számú sírhelye.
A katonai temető parcellái 51-től 58-ig számozva a 49. és a 60. parcellacsoport közé kerültek, így szerepelnek a névmutatóban is, például Abele Ferenc, báró: 53-1-33 - a katonai temetőrész 3. parcellájában az első sor 33-as számú sírhelye. A temetőben található sírboltokat térbeli elhelyezkedésük szerint soroltuk be, az Érdi úti falsírboltok, árkádok és csontfülkék például a 35. parcellacsoport mögé kerültek, az altemplomi sírboltok a templomi fülkecsoporttal együtt az adattár elején, az 1. és a 2. parcellacsoport között találhatók, és így tovább. A különféle kolumbáriumok és más urnás temetőrészek adattárban elfoglalt helyét szintén a topografikus rendszer határozta meg.
A névmutatóban mindenhol feltüntettük a fülkés temetkezést - ami nem azonos az urnás temetkezéssel -, például Abád József: CC-631. fülke - a "CC" jelű (618-as számú) kolumbárium 631-es fülkéje (a negyvenes parcelláknál); Arató Pál: 610-234. templomi fülke - a volt temetőtemplom helyén létesített kolumbárium 610-es számú ("előtéri") részének 234-es fülkéje. A névmutató csak az adattárban - azaz a második és a harmadik kötetben - szereplő emlékeket tartalmazza. Sem az adattárban, sem a névmutatóban nem szerepelnek tehát az első kötetben felsorolt, felszámolt sírok. Hiányoznak továbbá mindazok, akik egykor ugyan Farkasréten nyugodtak, de sírjuk jelenleg már más temetkezőhelyen található.
Az adattárban megpróbáltuk követni a temető - jelentsük ki: elképesztően zűrzavaros - számozási rendszerét, csupán néhol tértünk el attól, ha a racionalitás végképp ezt követelte. Példaként megemlíthető, hogy a sírboltok és az urnasírok néha önállóan, néha viszont a parcella hagyományos sírjaival együtt vannak számozva, vagy hogy egyes részterületek - mint a köröndök, a kolumbáriumok - háromjegyű kódszámmal bírnak, melyek kiosztása azonban illogikus, előfordul, hogy egy kód többféle részterületet is jelent.
A domborzati viszonyokat követő, szabálytalan vonalú alaprajz és úthálózat miatt a parcellák mérete is igen heterogén, a hatalmas 2. parcella például önmagában nagyobb, mint a 44-től 49-ig számozott parcellacsoport. A temető útjai és területi egységei alkalmazkodtak a táj adottságaihoz, így ezt követi a temetői adminisztráció is. Mindez együtt komoly tájékozódási nehézségeket eredményez.
A sírhely- és síremléktípusok részletes keletkezése
A sírhely számát az ott eltemetett személy vagy személyek neve követi - az esetleges praedicatum, rang (báró, gróf), illetve generációjelző szó (id., ifj.) feltüntetésével -, majd /ferde zárójelben/ az eredeti név, férjezett név vagy névvariáció, néhol egy-egy ismert álnév. A személynevet az egyes egységek többnyire legterjedelmesebb része követi (kerek zárójelben): az adott személy tevékenységének és az általa viselt tisztségeknek, valamint legnevesebb hozzátartozóinak néhány szavas, néhány soros bemutatása. A születési és a halálozási évszám utáni [szögletes zárójelbe] tett adatok a síremlékre vonatkoznak, leggyakrabban a tervező-készítő szobrász, építész vagy kőfaragó cég nevéről van szó. Ez természetesen nem szerepel mindenhol, de a szobrászati vagy építészeti szempontból jelentős sírok többségénél igen, akkor is, ha az adott mű mára megcsonkult vagy teljesen eltűnt, de a sírhely még megvan.
Az intézménynevek írásmódjának tekintetében, amennyire csak lehetett, következetesek voltunk. A sírfeliratok és sírversek, amennyiben szerepelnek, mindig az adott tétel végén találhatók. A textuális elemek tekintetében sem törekedhettünk teljességre: csak azok a szövegek kerültek be, amelyek nevezetes síron olvashatók, tehát ha az adott sír a felirattól függetlenül is az adattárba került. Az utóbbi csoportba tartozó, ma is meglévő, egyedi funerális szövegek többsége azonban szerepel az adattárban. Terjedelmi okok miatt mellőztük a nem magyar nyelvű, valamint az elterjedt, sokszor ismétlődő, funerális közhelynek számító szövegeket (bár utóbbiak jellegzetes példái, egy-egy sír esetében, szintén megjelennek).
A szövegek után, zárójelben, azok szerzője vagy forrása olvasható, amennyiben ez ismert. Az adatok elsődleges forrását a temetői dokumentáció jelentette, melynek teljes körű feldolgozását Zsigmond János végezte el. A kontrollálás a sírkert minden részterületre kiterjedő, alapos bejárásával történt, melyet mindkét szerző elvégzett, egymástól függetlenül. Az így létrejött alapnévsorból Tóth Vilmos állította össze az adattárat. Az egyes személyek működésére vonatkozó adatok elsődleges forrása a négykötetes Magyar életrajzi lexikon, az Új magyar életrajzi lexikon 2003 tavaszáig megjelent kötetei, valamint a Szinnyei-féle Magyar írók élete és munkái tizennégy kötete volt.
6: Komarnicki Gyula (alpinista, kartográfus, író, a Tátra-kutatás egyik elindítója; a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. 12: Augustin Béla (botanikus, farmakológus, akadémiai tanár, címzetes egyetemi tanár; a Gyógynövény Kísérleti Állomás megszervezője és első igazgatója) 1877-1954. 20: Nagy Margit (opera- és oratóriuménekesnő) 1902-1941.
Sírfeliratai: "Itt alussza örök álmát Nagy Margit, a M. Kir. Operaház énekmüvésznője." "A magyar ének és zenekul- turának szentelt nemes szép lelkét 1941. október 18.-án visszaadta teremtőjének." Ezek a példák mutatják, hogy a síremlékek sokszor összetett művészi hagyatékokat is jelentenek.
Az adattárban megjelenő példákban a sírversek és feliratok gyakran sajátos irodalmi kort idéznek, gyakran szerepelnek a kapcsolódó családi adatokkal együtt, mint például a férj vagy feleség neve, generációjelzők és jagi jellegzetes megnevezések. A feliratok és adatok értelmezése a temetői hagyományokra és a történeti kontextusra támaszkodik, amely megkívánja a korabeli magyar irodalmi és társadalmi környezet ismeretét.
tags: #erfi #irodahaz #kft #dr #moga #jozsef