Felsővezeték építés terepasztalon
A terepasztal építése egy összetett és időigényes folyamat, amely során számos technikai és esztétikai kérdést kell figyelembe venni. Az egyik ilyen fontos elem a felsővezetékrendszer kiépítése, amely különösen az árnyékpályaudvar lefedése után válik fontossá. Ha már lefedtük a tárolóvágányokat, nehézkes lesz pótolni a felsővezeték kiépítését, ezért célszerű ezt még a fedés előtt elvégezni.
A felsővezetékrendszer kiépítése gondos tervezést igényel, mielőtt nekikezdünk a munkának. A Viessmann által gyártott rendszer nagy előnye, hogy gyorsan és sérülés nélkül bontható, majd újraépíthető, ha az alatta lévő dolgok 100%-osan elkészültek. Csak a lecsavarozott talpak árulkodnak az oszlopok helyeiről.
Az első pár oszlop kijelölése, szerelése órákig is tarthat, de rutinosan már gyorsabban megy. A szükséges oszlopok, vezetékek, kiegészítők beszerzése elengedhetetlen. A Viessmann rendszerrel kapcsolatban az egyik első negatív tapasztalat a talapzat-rögzítő csavarok gyengesége volt. A mellékelt szerelési útmutatóban leírt 1 mm-es előfúrt lyukban is kettészakadt a csavar, ami miatt új fúrást kellett végezni, ezzel elment a méret, ami fontos a sínen futó áramszedő szempontjából.
A Viessmann utasításával ellentétben 1,5 mm-es fúróval előfúrt lyukba műszerolajat kell nyomni, majd a talapzat alját vékonyan beragasztózni, és a csavart betekerni addig, amíg a ragasztó el nem kezd kinyomódni. Másik tapasztalat, hogy a gyárilag hajlított munkavezetékek lötyögnek a tartószárakon.
A munkavezeték spannolásának (feszítésének) lehetséges módjai az oszlopokkal és súlyokkal történő rögzítés. A felsővezetékek visszabontása után, hasonlóan az első szakaszban leírtakhoz, a munkát a peronok építésével lehet folytatni. Ezután következhet a teljes kavicságyazat elkészítése, valamint a bakterház, a növényzet és sok kiegészítő elem elhelyezése.
A felsővezetékrendszer kiépítésekor fontos szempont a vágányzat szigetelése és a foglaltságérzékelők, betáplálási pontok, váltóhajtóművek és váltódekóderek elhelyezése. Ehhez mindenhol a megfelelő furatokat kell létrehozni a rétegelt lemezen.
A vasútmodellezés egyik jellegzetessége, amely megkülönbözteti a többi modellezési ágtól, az asztalok világa. A legegyszerűbb rendszer a "Szőnyegvasút" (Teppichbahn), amely a padlószinten vagy magán a szőnyegen fut. A német területeken komoly hagyománya van a "szőnyegvasutazás"-nak, ahol néha még nagyobb méretű találkozókat is szerveznek.
A továbbiakban a "létesítmények" világába jutunk, amelyeket összefoglalóan terepasztaloknak nevezünk. A vasútmodellezés a 19. század végi Németországból indult, ezért a szaknyelv és a szakkifejezések is német eredetűek. Az eredeti német elnevezés a "Modellbahnanlage", vagyis a "modellvasút(i) létesítmény". Ez a kifejezés gyűjtőfogalomként áll a különböző rendszerek felett, mivel a terepasztal igazából ezen létesítmények egyik válfaja.
A fizikai kivitel, vagyis az építési forma tekintetében 3 fő fajtát különböztetünk meg: a hagyományos asztal formát, a modulasztalokat és a szegmensasztalokat. A modulasztaloknál egy központi szabvány érvényes, amely tartalmazza a modulok mechanikai, villamos, valamint méretezési és fix kapcsolódási paramétereit. A szabványok célja, hogy összefüggő asztalrendszer legyen összeállítható a különböző magánszemélyek vagy klubok rendszereiből anélkül, hogy kisebb vagy nagyobb villamos vagy/és mechanikai változtatásokat kellene végezni.
A szegmensasztaloknál nem beszélhetünk szigorú értelemben vett szabványról, hanem az építő állít fel egy szabályrendszert, amellyel a moduláris felépítés, az áthelyezhetőség, a szállíthatóság és a bővíthetőség feltételei teljesíthetők. A szegmensasztaloknál a pálya kialakítása rugalmasan változtatható az igényeknek megfelelően, és folyamatosan bővíthető.
A terepasztalokon a sínek fektetése során számos technikai megoldást kell alkalmazni. A sínszálakat a Dremel mikrogéppel lehet méretre vágni. A puha anyagú kétoldali ragasztószalagtól némi hangtompítást várunk, de ha minden ív előtt, közben és mögött szeggel kell rögzíteni a vágányokat, akkor ez az előnye elvész. Azonban, ha minél hamarabb elkészül a terepasztal, és olcsón készül el, érdemes kipróbálni ezt a módszert.
A vágányzat rögzítése a következő érdekes kérdés. A puha anyagú kétoldali ragasztószalagtól némi hangtompítást várunk, de ha minden ív előtt, közben és mögött szeggel kell rögzítenem a vágányokat, akkor ez az előnye elvész. Ráadásul, ezek az anyagok állítólag mintegy öt év alatt elöregednek és porózusossá válnak, gyakorlatilag elporlanak. Azért én mégis azt hiszem, hogy teszek egy próbát vele így, hogy minél hamarabb elkészüljön a terepasztal, és olcsón készüljön el - aztán legfeljebb majd átvariálom a tárolóállomást később.
tags: #felsovezetek #epites #terepasztalon