Felújítás fogalma és gyakorlati értelmezése a számviteli gyakorlatban
A felújítás a korszerűsítés is, ha az a korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitől eltérő megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítőképességét vagy gazdaságosságát növeli. Általános szabály: a tárgyi eszközt akkor kell felújítani, amikor a folyamatosan, rendszeresen elvégzett karbantartás mellett a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott, amely már a rendeltetésszerű használatot veszélyezteti. A felújítás Szt. szerinti fogalma nem azonos a hétköznapi szóhasználattal, és az elmaradt karbantartás egy időben való elvégzése még nem felújítás, bár a gyakorlatban gyakran ezt is felújításnak nevezik. A minősítést nem befolyásolja, hogy mekkora összegű költség ráfordítással valósul meg. Célszerű közösen kialakított és következetesen alkalmazott minősítési szempontok alapján történik a besorolás az azonos vagy hasonló tárgyi eszközökre vonatkozóan.
Épületfelújítás
A felújítás és az épület általános fogalmából következik, hogy milyen munkák tartoznak az épületfelújításba: például a meglévő épület födémcsere és az azzal együtt elvégzett munkák; a meglévő épületben lévő szellőző-berendezés teljes cseréje; a személyfelvonó, mozgólépcső, központi antenna, kaputelefon, lépcsőházi levélszekrény, álpadló és álmennyezet teljes cseréje; az épület részének minősülő elektromos-, víz- és gázvezetékek vezetékek teljes cseréje; a központi fűtőberendezések cseréje; fűtéskorszerűsítés, amely átállást jelenthet például központi fűtésről olaj- vagy gáztüzelésre. Az épület tetőszerkezetének teljes cseréje is ide tartozik. Nem részei az épületnek a technológiai vezetékek, riasztóberendezések és azok vezetékei, illetve olyan központi fűtőberendezések, amelyek az adott épület fűtésén kívül más technológiai célú tevékenységet is szolgálnak.
Az épületfelújítás például födémcsere, légkondicionáló berendezés teljes cseréje, lift, mozgólépcső, kaputelefon külön-külön végrehajtott teljes cseréje, fűtéskorszerűsítés, kazánok cseréje, az épület technológiai vezetékek együttes vagy teljes cseréje lehet. A felújítás nővelheti az épület használhatóságát, és a bekerülési értéket is növelheti bizonyos esetekben. Karbantartás viszont a rendeltetésszerű használat érdekében végzett javítási és állagmegóvási tevékenység, amelynek költségei a felmerülés időszakában, az adott év eredményét terhelik.
Építményfelújítás és rekonstrukció
Építményfelújítás olyan végleges vagy ideiglenes rendeltetésű ingatlan jellegű műszaki alkotás megújítását jelenti, amely a talajjal való egybeépítésen keresztül jöhet létre, és amely általában a talaj megváltoztatásával vagy megváltoztatott módon alkotja meg a használhatóságot. A rekonstrukció a tárgyi eszköz technikai megújítását jelenti, amely során az elhasználódott eszközöket teljes vagy részleges újratakarítással, cserével vagy jelentős felújítással egy magasabb műszaki színvonalra viszik. A rekonstrukció lehet például eszközcsere, pótlólagos beruházás vagy felújítás (korszerűsítés) is; egyes esetekben karbantartás is előfordulhat e körben.
A költségek több éven át jelennek meg értékcsökkenési leírás formájában, összhangban az összemérés elvével: a tárgyi eszközök hosszú távon szolgálják a vállalkozást. A karbantartás költségei viszont a felmerülés évében terhelik az eredményt. A gyakorlati döntés során a beruházás, felújítás és rekonstrukció kategóriáinak meghatározása az összetett körülmények figyelembevételével történik, és gyakran előfordul, hogy a felújítás és karbantartás között határeset adódik.
A három fogalom közötti gyakorlati különbségek
- Beruházás: eszközállomány növelése vagy meglévő eszközön végzett olyan tevékenység, amely az élettartamot vagy a teljesítőképességet növeli, és amelyet mérlegtételekként mutatunk be; lehet új eszköz létesítése vagy meglévő eszközben végzett bővítés/átalakítás.
- Felújítás: elhasználódott eszköz eredeti állapotának helyreállítása vagy korszerűsítése, amely a jövőbeni hasznosítási értéket növeli; az élet- és teljesítőképesség növelése argenda.
- Karbantartás: az eszköz zavartalan, folyamatos üzemeltetését szolgáló javítási és karbantartási tevékenység, amely a költségeket a felmerülés évében terheli.
Az OTÉK és a számviteli törvény megkülönböztetései alapján a felújítás és beruházás gyakran egymásba csúszhat a gyakorlatban, és a döntést a konkrét körülmények alapján érdemes meghozni. A mérlegben a beruházás és felújítás két nagy csoportot alkot: olyan befektetések, amelyek a tárgyi eszközök állományát növelik, és olyan tevékenységek, amelyek a meglévő eszközt növelik, de mennyiségi növekedéssel járnak-e vagy sem. E körülmények között a karbantartás a költségeket az adott időszak eredményébe számolja be.
Számos gyakorlati példa segíti a döntést. Például, ha egy vállalat egy bérelt ingatlanban salétromos fallal találkozik és vízszigetelést végeztet, a besorolás felújítás vagy karbantartás kérdése a jogszabályi értelmezéstől függ, és a bérbeadóval kötött megállapodás is befolyásolja a költségek elszámolását. Ha a feladat a bérlő vagy a bérbeadó terhére történik, a költségek elszámolása eltérő módon történhet.
A fentiek összegzéseként elmondható, hogy a felújítás és a beruházás fogalmi rendszere a számviteli törvény szerint kereteket ad a számviteli elszámolásokhoz, de a konkrét esetek mindig a körülményektől függenek. A gyakorlatban a karbantartás és a felújítás közötti határértékek sokszor finomhangolást igényelnek, amelyet a vállalkozás számviteli politikája és a releváns törvényi előírások segítenek meghatározni.
tags: #felujitas #fogalma #otek