Olkiluoto–3: a finn atomerőmű építésének története, teljesítménye és globális kontextusa

Az OLkiluoto 3 (OL3) reaktor 1,6 gigawattos kapacitásával Finnország első új atomerőműve több mint négy évtized után, Európában pedig 16 év után az első új atomerőmű. A finn OL3 reaktor építése 2005-ben kezdődött, az eredeti terv szerint 2009-re kellett volna befejeződnie. A reaktor üzemeltetője, a Teollisuuden Voima (TVO), különösen hangsúlyozta, hogy egysége várhatóan Finnország villamosenergia-szükségletének körülbelül 14 százalékát fogja kielégíteni, ezáltal csökkentve a svéd és norvég importot. A technikai problémák miatt rengeteget csúszó OL3 először tavaly márciusban kezdett próbaüzembe, akkor már betáplált Finnország villamosenergia-hálózatába. Az első lépéseket követően újabb problémák léptek fel, amelyek késleltették a teljes körű üzembe állítást. Az OL3-at a finn Teollisuuden Voima (TVO) üzemelteti, amely a Fortum finn közműszolgáltató és energetikai és ipari vállalatok konzorciumának tulajdonában van. Az OL3 gyártása stabilizálja az áram árát, és fontos szerepet játszik Finnország zöld átállásában - mondta Jarmo Tanhua, a TVO vezérigazgatója a közleményben. Az európai energiarendszerben az OL3 annak a törekvésnek a részét képezi, hogy a norvég és svéd importot mérsékeljék, és az energiafüggetlenség felé haladjanak. A finnek mellett Magyarország, Svédország, Franciaország és Nagy-Britannia is új fejlesztéseket tervez, miközben Németország szombaton lekapcsolta utolsó három megmaradt atomerőművét. A finnOL3 megkezdte a termelést, miután Németország befejezte atomerőmű-korszakát, és ezzel párhuzamosan Finnország energiabiztonsága került a figyelem középpontjába a Rubel- és gázszállítási bizonytalanságok idején. A projekt megkezdésekor a finn parlament úgy döntött például, hogy az atomenergia támogatása mellett szavaz, mivel az energiaszektor stratégiai jelentőséggel bír. A mértékadó kapacitás a tervek szerint 60 évig vagy akár tovább is működhet. A beruházásban részt vevő vállalkozók minősítési eljáráson mennek keresztül; a Titan 2 orosz fővállalkozó ideiglenes minősítést kapott 2020 decemberében, amely lejárt. A STUK állapota szerint a Hanhikivi-1 projekthez viszonyított engedélyeztetési folyamat során több technikai részlet megválaszolásra vár, és a jogi-szabályozási keretek is finom hangolásra szorulnak. A 2021-ben kiadott indítási engedély ellenére a próbaüzem másfél évig tartott, mivel a rendszerfeltöltés több alkalommal leállt. A finn bejelentések szerint az OL3 üzembe állítása elérkezett egy olyan pillanathoz, amikor az ország energia-önállósága fontos stratégiai kérdéssé vált. A finn közigazgatási és energiaügyi közbeszólások rámutattak, hogy az OL3-on alapuló energiafüggetlenségi törekvések részben az ukrán háború és az orosz energiafüggőség hatásai miatt kerültek napirendre. Az olaj és földgáz árának változékonysága, valamint az energiapiacok dinamikája miatt a finn áramszektor különösen érzékeny a külföldi energiaimporttal szemben. A Nord Pool adatai szerint a finn áram májusi átlagára 26,6 euró volt, majd júniusban a piac ingadozott, és a napi átlagárak a 45-60 euró közötti sávban maradtak. A zsinórtermelés szerepe - azaz amikor az erőmű folyamatosan a maximumon termel - egy tipikus és gyakran használt kifejezés az atomerőművekre; az OL3 esetében is ezt a jellegzetességet említik több forrásban. A finn energiapiac azonban nem csak az OL3-tól függ: a szélerőművek mennyisége 75 százalékkal nőtt az előző évhez képest, és az újonnan telepített 437 szélturbina 2430 MW kapacitástöbbletet jelentett a hálózaton. A jövőbeni energia-mix tekintetében Finnország 2030-ra a tiszta energiatermelésre támaszkodó céllal tekint előre: a Tervezett projektek és a megújuló energiák aránya növekszik, többek között a szárazföldi szélerőművek és a tengerparti projektek által. A Hanhikivi-1 és a Roszatom kapcsolata jelentős politikai és gazdasági kockázatokat rejt, és a finn STUK engedélyeztetési eljárásai továbbra is szigorú ellenőrzést várnak el a projektben részt vevő partnerektől. A Fennovoima finn-orosz konzorciumban részt vevő finn tulajdonosai korábban felmondták az atomerőmű-építésről szóló szerződést a Roszatommal, és a projekt szempontjából a finanszírozás, engedélyek és technikai megfelelés folyamatos bizonytalanságot mutat. A Roszatom és az orosz energetikai vállalatok nemzetközi működésében a projektek kockázatai gyakran megjelennek, és a Greenpeace jelentése rámutat arra, hogy az orosz állami vállalatok tevékenységeinek átláthatósága és megbízhatósága gyakran megkérdőjelezhető. A finn és a közép-európai energiamenedzsment más országok példáival összhangban is látható, hogy a nukleáris beruházások engedélyezése és finanszírozása összetett folyamat, amely hosszú távú költség- és határidő-kockázatokat rejt. A finn kormány és a STUK szerint a Hanhikivi-1 engedélyeztetési folyamata a jövőre nézve is olyan döntéseket igényel, amelyek figyelembe veszik a környezetvédelmi és biztonsági kockázatokat, és részletes elemzéseket követel meg. A Paks II. és a finn OL3 viszonya rámutat arra, hogy a nuclear energy projektek összevetése során a nemzetközi kontextus és geopolitikai tényezők nagy hatással lehetnek a döntésekre. A napelemek és a szélerőművek növekvő szerepe mellett a bizonytalan likviditás, az energiaárak és az ellátásbiztonság összefüggéseiben az atomenergia továbbra is vitatott témát jelent Európában. A finn kormány és a Roszatom közötti kapcsolatban a biztonságos és tisztességes mércék megőrzése kulcsfontosságú, hogy a beruházás megvalósulhat, és az ország energiamixében fenntartható szerepet tölthessen be.

tags: #finn #atomeromu #epites

Népszerű bejegyzések:

• Haszonélvezet megszüntetése magyar jog szerint – részletes útmutató
• Termőföld árak Kunhegyesi járásban: legfrissebb alakulás
• Energetikai tanúsítvány Gyomro: hasznosság és működés
• Balaton körüli felelős szakmai gondolkodás a XXIII. főépítészi találkozón
• 3346 bukkszentmarton belterulet 115 hrsz: helyrajzi szám, védelem, közösségi szállások és környéke