Dunakeszi Város és Környezete: Földrajz, Történelem és Infrastruktúra

Dunakeszi a budapesti agglomerációban, Pest vármegyében található, és a Dunakeszi járás székhelye. A megye második legnépesebb települése Érd után. A város a Duna bal partján, Budapesttől mintegy 15 kilométerre északra helyezkedik el. Földrajzi koordinátái északi szélesség 47. fok 38. perc és keleti hosszúság 19. fok 8. perc.

Dunakeszi az Alföld Duna menti síkság nevű középtájához tartozik, azon belül nagy része a Pesti-hordalékkúpsíkság, kisebb része a Vác-Pesti-Duna-völgy kistájak területén helyezkedik el. A város határos Budapesttel, Fóttal, Göddel és a Szentendrei-szigeten a Szigetmonostorhoz tartozó Horánnyal.

Dunakeszi területének nagy része 100 és 160 méter közötti tengerszint feletti magasságon fekszik. A Duna mentén, a Vác-Pesti-Duna-völgyhöz tartozó terület a legalacsonyabb, amely enyhén hullámos felszínű síkság. Itt az alacsony- és a magasártér átlagosan 3, illetve 6 méterrel magasabb a Duna 0-pontjánál, és a felszíni formák döntő többségét a folyóvíz romboló (eróziós) és építő, felhalmozó (akkumulációs) tevékenysége alakította ki.

A Pesti-hordalékkúpsíksághoz tartozó terület magasabb helyzetű, a Duna I. és II. hordalékteraszain alakult ki, kelet felé lépcsőzetesen emelkedik a magasabb teraszok irányába.

A Duna, amely a Volga után Európa második leghosszabb és legbővizűbb folyója, Dunakeszi nyugati határát alkotja. A Szentendrei-szigetnél két ágra szakadt Duna nagy-dunai medrének szélessége Dunakeszinél 500-600 méter, vízmélysége a parttól 50-100 méterre meghaladja a 2,5 métert. Pontosabb adatok a közelben Budapestnél ismertek, ahol a legnagyobb vízmélység 3 és 10 méter közötti, és a vízmélység növekedésével növekvő vízsebesség átlagosan 0,5 m/s, de árvízkor a 2,5 m/s értéket is elérheti.

A Duna vízállása, illetve a medrében lefolyó vízmennyiség a csapadékviszonyoknak megfelelően változik. A klímaváltozás aszályt okozó hatásai előtt az Alpokban lehulló csapadék és a hóolvadás következtében évente általában két jelentős árhullám vonult le a Dunán. Az egyik a tavaszi jeges ár, a másik pedig a kora nyári zöldár volt. Az árvizek elleni védelmet a folyam mentén épült gátrendszer és a hajózást is elősegítő korábbi mederkotrások biztosítják.

Dunakeszi és környezete területén a felszín kelet-nyugati irányú lejtése miatt a kisebb vízfolyások a Gödöllői-dombság felől a Duna völgye felé haladnak. A város déli határánál folyik a Mogyoródi-patak, amely dél felől a Csömöri-patak, észak felől a csatornává alakított Óceán-árok vizét összegyűjtve Újpestnél torkollik a Szilas-patakba, utóbbi végül a Dunába ömlik.

A Duna-part menti sávban a folyamot több kelet-nyugati irányú rövid kisvízfolyás, vízkiszivárgás éri el, amelyek közül csak a legnagyobbaknak van nevük: a város északi határában a Malom-árokban folyik a Nagycsurgó és a révátkeléstől kissé északra található a Kiscsurgó.

Az állóvizeket a Szabadságligettől, azaz Dunakeszi-Alsó vasúti megállóhely és a bevásárlóközpontok között elhelyezkedő kis lápi tavacskák, valamint a tőzeg- és kavicsbányászat során létrejött mesterséges tavak képviselik (Tőzegtavak, Kavicsbánya-tó, Barrakuda-tó). A talajvízszint a Duna mentén a felszín közelében, 1 méter mélység felett húzódik. Kelet felé a felszín emelkedése miatt egyre mélyebb a helyzete.

Dunakeszi éghajlata mérsékelten meleg-száraz. Az évi középhőmérséklet 9-10 °C között változik, az évi átlagos csapadékmennyiség 500-550 mm, a napfénytartam kb. 1920-1940 óra/év az 1971 és 2000 között mért adatok alapján. Az uralkodó szélirány északnyugatias, de a déli és az észak-északkeleti szelek sem ritkák. Az átlagos szélsebesség 2-2,5 m/s, ami más hazai területekhez képest kis érték. Ritkán fordul elő 6 m/s-nál nagyobb sebességű, erős szél. A párolgás mértéke meghaladja a csapadék mennyiségét.

A terület talajtani adottságait az éghajlat mellett nagyrészt a felszín közelében elhelyezkedő talajképző kőzetek határozzák meg, amelyeket főként futóhomok, és folyóvízi homokos, kavicsos üledékek alkotnak. Ezért Dunakeszi területén a humuszos homoktalaj a legelterjedtebb. Ennek vízelnyelő és vízvezető képessége igen nagy, illetve nagy, vízraktározó képessége gyenge, vagy közepes, szervesanyagkészlete mindössze 50-100 tonna/hektár, vagy annál kevesebb, ami miatt gyenge a termőképessége. Nagy területet borít réti öntéstalaj is, elsősorban a Duna menti sávban. Helyenként kissé termékenyebb, gyengén savanyú barna erdőtalaj, barnaföld és agyagbemosódásos barna erdőtalaj is képződött. A tőzegtavak környékén réti és lápos réti talajok alakultak ki.

Dunakeszinek a Pesti-hordalékkúpsíkságon található területein a nyílt homokpusztagyepek, homoki sztyepprétek, homoki tölgyesek és nyáras-borókások képezik a potenciális vegetációt, ezeknek azonban már csak kis töredéke maradt fenn. Helyükre főként fehér akácot (Robinia pseudoacacia) és erdei fenyőt (Pinus sylvestris) telepítettek. Homokpusztagyepeket csupán a repülőtéren és a lóversenypálya területén találhatunk. A Vác-Pesti-Duna-völgyhöz tartozó területen a potenciális növényzet az erdőssztyepp. A Duna partján vízhez kötött élőhelyek alakultak ki.

A növénytermesztés terén a 19. század végén megkezdődött paradicsomtermesztést kell kiemelni, de egyéb, a homokos talajt kedvelő zöldség- és gyümölcsfajta termesztése is folyt (főleg kajszibarack). A terület állatvilágát tekintve a Dunában élő állatok és halak jelentősek. Itt él a dunavirág nevű kérészfaj is. A vízimadarak közül a sirály, és télen a récefajok a legjellemzőbbek. A természetes növényzet és állatvilág elterjedését a tájhasználat határozza meg.

Dunakeszin a természet megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű az a 181,64 hektár, amely az Európai Unió természetmegőrzési és madárvédelmi hálózatának részeként Natura 2000 területnek minősül. Ez a város területének 5,85%-át teszi ki. Ide tartozik a Duna medre és ártere a parti erdősávval, amelynek védelméről a város önkormányzata gondoskodik. Emellett a vizes területek jellegükből adódóan automatikusan országos jelentőségű „Ex lege” védett területek. Idetartozik az Óceán-árok déli lápterülete a Dunakeszi-tőzegtavakkal, és a Duna közelében megjelenő források.

Helyi jelentőségű védett terület a Nemzeti Lóverseny Kft. alagi telepének kül- és belterülete, amelyen a természeti és művi értékek egyaránt védelmet élveznek. Az Országos Ökológiai Hálózat magterületéhez tartozik az Óceán-árok lápja, az alagi repülőtér és lóversenypálya, míg ökológiai folyosót alkotnak a Duna menti puhafás ligeterdő-maradványok, a város nyugati szélétől induló és a fővárosi ivóvízkutak védművéig tartó csatorna mentén a kisebb mocsarak, fűzligetmaradványok, a Duna víztere, a Mogyoródi-patak melletti és az Óceán-árok menti nádasok, kisebb gyepfoltok és a lápterület egy része.

Dunakeszin nincsen rendszeres levegőszennyezettség-mérés, csak a budapesti és váci mérőállomások adatai állnak rendelkezésre. Ezek alapján a dunakeszi levegő megfelelő/jó. Az önkormányzat kidolgozta a „Zöld Dunakeszi” programot, amelynek keretében számos rendelkezést hozott a lakott és azon kívüli települési környezet védelmére.

Dunakeszinél - vélhetően - még jó minőségű a Duna vize, de mérőállomás nem működik a területén. Ritkán a bányák környezeti hatásának vizsgálatára is sor került. Dunakeszi területén több homokbánya haszonanyagának kitermelése után, a rekultiváció során, a bányák helyén hulladéklerakó létesült, ami környezetvédelmi problémákat okoz. Nagy gondot jelent azonban az illegális szemétlerakás, mivel a város vizet jól vezető homokkal fedett felszínén a lerakott hulladékból leszivárgó szennyezett vizek rövid idő alatt bejutnak a talajvízbe. Mivel Dunakeszi területén nemcsak saját ivóvizét biztosító, de a főváros vízbázisait jelentő kutak egy része is megtalálható, a megfelelő hulladékelhelyezés kiemelten fontos. A mezőőri szolgálat bevezetésével az illegális hulladéklerakás mennyisége csökkent.

A város és a környező települések (Fót, Mogyoród, Göd, Csomád) szennyvizét a Dunakeszi Szennyvíztisztító Telep gyűjti be, ahol napi 10 000 m³ szennyvíz tisztítható meg, és a kibocsátott tisztított szennyvíz megfelel az elvárt határértéknek.

A város címere ekevas alakú. Középen ezüst - a Dunát jelképező - hullámvonallal kettéosztott, álló pajzs. Felső része kék alapszínű, benne a város védőszentje, Szent Mihály ezüst színben látható.

A mai Dunakeszi közigazgatási határain belül már az újkőkorszakban is éltek emberek, legjelentősebb telepüket a székesdűlői ásatások során tárták fel. A rézkorból is több emlék maradt fenn a város térségében: a Koplya-tetőn, a Hegyrejáró dűlőn és az M2-es út építési területén számos korsót, edényt, fazekat és más leleteket is találtak a régészek.

Az ókorban a Székesdűlőn kelták telepedtek meg, akiknek három házát sikerült a régészeknek feltárniuk. A római császárkorban a Dunántúl a Római Birodalomhoz tartozott, amelyet a keleti „barbár” szomszédoktól a Duna határolt el. A keleti részen viszont a szarmaták vetették meg lábukat. A rómaiak 371-372-ben erődített kikötőt és átkelőhelyet építettek itt. Ez része volt az I. Valentinianus által kiépített Duna balparti erődök (contra castrum) rendszerének, amit Marcus Aurelius kezdeményezett a markomann háború után, majd Diocletianus sűrített.

A környező terület akkor a szarmata jazigoké volt, akiknek városai között Ptolemaiosz Vácot (Uscenum) említi. A településtől délre, a Dunától indul el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala. Dunakeszin egy jellegzetes határvédelmi kiserőd épült, amelynek maradványait a mai Duna sor 28-30. sz. házak telkein sikerült feltárni. Az 50,5 x 43 m alapterületű erőddel szemben, a Szentendrei-szigeten, Horánynál is állt egy római erőd, a kettő közösen védte a Római Birodalom határait.

Dunakeszi és Alag környezeti adottságai és kedvező fekvése mellett az éppen aktuális birtokosának az országos és a megyei hatalmi hierarchiában elfoglalt pozíciója határozta meg a települések középkori életének alakulását. Dunakeszi létrejötte a 10-11. század fordulóján történhetett. Első okleveles említése (Kezu néven) IV. Béla magyar király (1235-1270) 1255. évi oklevelében található, amelyben a települést korábbi birtokosaitól, János fiai Péter és Jánostól elvette, és Seywerdusnak adományozta. A melki származású, eredeti nevén Siegfridnek nevezett Fejér vármegyei ispán fia, Erdő egészen 1317-ben bekövetkezett haláláig birtokolta Keszit. Valószínű, hogy az Ipolytól északra lévő Keszi törzsbeliekről levált töredék népcsoport alapította, vélhetően az itt talált gyér (elsősorban avar és szláv) népességgel közösen.

Alag első fennmaradt írásos említésére 1328-ban került sor, bár birtokosairól már korábban is szó esik a forrásokban. A falu jellegzetes Pest megyei település volt, kisnemesi birtokosokkal, így számos örökségi vita tárgyát képezte. Dunakeszi - vagyis akkori nevén (Káposztás)Keszi - 1518-tól a solymári uradalomhoz, így II. Lajos magyar király (1516-1526) birtokához tartozott. A mohácsi csata (1526) után azonban a település sorsa megpecsételődött, 1543-ban, Vác török kézre kerülésének időpontjában Dunakeszi elnéptelenedett, és 1642-ig nem is számított lakott településnek. Ez azonban nem azt jelentette, hogy földjeit nem művelték!

Az 1642. évi visszatelepülést követően a térségnek magyar urai is voltak, akik azonban rendszerint a hódoltságon kívüli területről irányították a birtoktestet a falubíró segítségével. A település az Alagi Bekény család birtokából előbb Mágócsy Ferenc, majd gróf Esterházy Miklós magyar nádor (1625-1645), ezután öccse, Esterházy Pál kezére került, utóbbitól eladta a falut - más birtoktestekkel együtt - Buday Bornemissza Bolgár Pálnak és Pilinyi Benedeknek. A falu lakossága magyar és oszmán birtokosaival egyaránt kénytelen volt ügyeit intézni, amennyiben békésen kívánta élni hétköznapjait. Az oszmán uralom alóli felszabadításkor Dunakeszi a Wattay család kezén maradt. Wattay János a váci járás szolgabírájaként és a Rákóczi-szabadságharc idején a vármegye első kuruc alispánjaként irányította a települést.

Az 1715. évi népességösszeíráskor 18 család élt itt. Az okiratban már Dunakeszi néven szerepel. Bár a település a Wattayak birtokában maradt egészen 1731-ig, de előbb Ordódy (II.) György, majd Orczy István (1699-1749) zálogbirtoka lett. 1747-ben megvette tőlük a falut gróf Grassalkovich (I.) Antal személynök és aradi főispán, aki hamarosan a gödöllői uradalomhoz csatolta Dunakeszit és Alagot. A Grassalkovichok uralma a település számára virágkort jelentett, a békés gazdálkodás, az egységes igazgatás meghozta gyümölcsét: a falu a gyarapodás útjára lépett.

1725-ben a váci püspök, Althann Mihály Frigyes plébániai rangra emelte Dunakeszit, Fót és Rákospalota a leányegyházai lettek. Plébánosai azonban gyakran cserélődtek, és a falunak ekkor egy „téglából épült szűkös temploma” volt, az is felújításra szorult. Ebben is Grassalkovich Antal birtokba kerülése hozott változást: a plébános, Leszkovszky János hosszabb időszakot töltött el Dunakeszin, és Grassalkovich egy új templom építésébe kezdett. Utóbbit 1756. szeptember 29-én, Szent Mihály napján szentelték fel, ezzel Szent Mihály a falu és temploma védőszentje is lett.

1768-ban a gödöllői Grassalkovich-uradalom része volt a falu, 600 lakossal. II. József uralkodása (1780-1790) idején készült el a falu első részletes katonai térképe. Az 1785-ös népszámlálás szerint pedig már 740 lakosa volt a településnek.

A reformkorban országosan megtapasztalható változások Dunakeszin is megmutatkoztak. Az egyik legfontosabb eseménynek a Budapest-Vác vasútvonal kiépítését tekinthetjük, ami alapjaiban változtatta meg a település akkori mindennapjait. Ünnepélyes átadásra 1846-ban került sor. A településen ekkor olyan plébánosok szolgáltak, mint Szép Mihály, aki lejegyezte az egyházi élet legfőbb jellemzőit (pl. milyen imákat mondanak szívesen a hívek), renováltatta a templom egyes részeit, a leszakadt harang helyett újat öntetett és felújíttatta a Szent István-kápolnát.

Az 1848/49-es szabadságharc - természetesen - Dunakeszin is éreztette hatását. Az áprilisi törvények átalakították a falu igazgatási rendjét, és a lakosok egy része választójogot nyert, amellyel éltek is. A nemzeti őrsereg felállításához Dunakeszinek, ahogyan minden településnek, hozzá kellett járulnia. A hadműveletek idején pedig a tisztek elszállásolása és élelmezése rótt hatalmas terhet a falubeliekre.

A tavaszi hadjáratig Dunakeszi térségében nem került sor komolyabb hadműveletekre, de az április 6-ai, isaszegi csatát követően a település hadszíntérré vált. Április 8-án a Kmety-hadosztály érkezett a faluba, amelynek - és a hozzá csatlakozó további egységeknek a - feladata az volt, hogy az esetleges osztrák támadásokkal szemben fedezze a Vác felé tartó magyar főerőket. Ezt sikeresen teljesítették is a váci csata idején.

1850-ben - egy hosszú és fordulatos pert követően - az utolsó Grassalkovich-leszármazott értékesítette Dunakeszit, amelyet báró Sina György vásárolt meg.

Infrastruktúra és Közszolgáltatások

A hulladékgazdálkodási közszolgáltatásokat a helyi önkormányzat rendeletei szabályozzák. Tápiószentmárton Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének 9/2013. (XII. 30.) önkormányzati rendelete a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásról írja elő a szolgáltatás részleteit, beleértve a gyűjtési zónákat, a szállítás gyakoriságát és a lomtalanítás rendjét.

A rendelet meghatározza a használható gyűjtőedények méreteit és a szállítási szabályokat is. A közszolgáltató az „ÖKOVÍZ” Önkormányzati Kommunális és Víziközmű Üzemeltető Korlátolt Felelősségű Társaság.

A közszolgáltatási díjakról a 4. § rendelkezik, kiemelve, hogy az NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság szedi be a díjakat és fizeti ki a közszolgáltatóknak.

Az adatvédelmi rendelkezések (5. §) rögzítik, hogy a közszolgáltató nyilvántartást vezet az ingatlanhasználókról, és az adatkezelés során a vonatkozó törvényi előírásokat betartja.

Budapest XIII. kerületében, Újlipótvárosban a Mobilitási terv keretében a közlekedés- és gyalogos-biztonság javítása, a zöldfelületek növelése és a parkolási problémák kezelése a fő célok. A tömegközlekedési útvonalakon a sebességkorlátozást 30 km/h-ra csökkentették, és új típusú forgalomcsillapító párnákat helyeztek ki. A gyalogosközlekedés biztonságát új és felújított gyalogátkelőhelyek, valamint a járdák „felszabadítása” szolgálja.

A parkolási helyzet kezelése érdekében lakossági várakozási hozzájárulásokat adnak ki, és megvizsgálták az ingyenes lakossági parkolóhelyek kijelölésének lehetőségét. A Smart parkolás fejlesztése szenzorok telepítésével valósul meg.

A kerékpáros és mikromobilitási eszközök használatának növekedése miatt bővítik a kerékpáros infrastruktúrát, új rollerparkolókat és kerékpártámaszokat helyeznek ki. Tervezik korszerű, fedett kerékpártárolók kiépítését társasházak és munkahelyek számára.

A zöldfelületek növelése kiemelt cél: új parkok kialakítása, utcazöldítések, fák és cserjék ültetése, valamint a meglévő zöldterületek gondozása és védelme szerepel a tervekben.

tags: #gardonyi #tarsashaz #katona #jozsef #utcai

Népszerű bejegyzések:

• Új otthontervezési ötletek Budapest belvárosában
• Rákospalota kertvárosi kiadó háza
• Külterületi ingatlanok Kiskunmajsán
• Az Országház története
• Szent Margit Rendelőintézet tudnivalók