Gépjármű bérbevétel áfa-levonási szabályai
Az áfa törvény idei változásaiból a bérelt személygépkocsikkal kapcsolatos új adólevonási szabályozás az, ami a legtöbb vállalatot érintheti.
A személygépkocsi fogalma az Áfa tv. szempontjából
Az Áfa tv. nem tartalmaz a személygépkocsira külön fogalmat, egyedül a személygépkocsi beszerzésre jutó áfalevonási korlátozásnál rögzíti a személygépkocsi vámtarifa számát (8703).
Az adóhatóság a témában 2018 végén megjelentetett egy tájékoztatót, mely szerint az Áfa tv. alkalmazásában személygépkocsi alatt: „2019. július 1-jéig a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31. napján hatályos, 2019. július 1-jétől pedig a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1925 bizottsági végrehajtási rendelet 2018. január 1-jei állapota szerint hatályos besorolás alapján a 8703 vámtarifaszám alá sorolt gépjárművet kell érteni."
A forgalmi engedély olyan hivatalos iratnak minősül, amely egyértelműen meghatározza a gépjármű kategóriáját.
A fentiek alapján egy jármű akkor minősül személygépkocsinak, ha forgalmi engedélyében M1 vagy M1G kategóriába tartozó bejegyzés található.
Előfordulnak olyan gépjárművek is, amelyek nem vesznek részt a közúti forgalomban, tehát nem rendelkeznek forgalmi engedéllyel, mégis személygépkocsinak kell őket tekinteni a vámtarifaszám szerinti besorolásuk alapján.
Ilyen gépjármű például a golfkocsi, a motoros szán, illetve a versenyautó.
Kiemelten fontos, hogy a könyvelő ne hagyja magát megtéveszteni olyan elnevezések által, mint a lakóautó vagy a kisbusz, ugyanis az adókötelezettség megállapítása szempontjából kizárólag a forgalmi engedélyben szereplő hivatalos bejegyzés bír relevanciával.
Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvényben szereplő személygépkocsi definíciója az általános forgalmi adó szempontjából nem alkalmazható, így az ebből fakadó értelmezés az áfa-kötelezettség megállapítása során nem vehető figyelembe.
A személygépkocsi bérleti szolgáltatás fogalma
Az Áfa tv. 259. § 4. definíciója nem tesz különbséget a rövid vagy hosszú távú bérbevétel között, így a rövidebb bérlések mellett a levonási jog hatálya alá tartoznak az operatív lízingek és a nyílt végű pénzügyi lízing szolgáltatások is.
Az áfa levonásának lehetőségei 2019-től
Az új szabályokat a 124.§ 4. bekezdés b) pontja, illetve a 125/A. szakasz tartalmazza.
A módosítás eredményeként a személygépkocsi bérleti szolgáltatást igénybe vevő adóalanyok 2019-től választhatnak, hogy:
- az előzetesen felszámított áfa 50%-t levonják, vagy
- az Áfa tv. 125/A. §-ban biztosított választási jogukkal élve, az útnyilvántartásnak megfelelően az üzleti használat arányában alkalmazzák az adólevonást.
2019. január 1-től alapesetben nem vonható le a személygépkocsi bérbevételét terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka.
Az 50 százalékos levonási tilalom független attól, hogy a bérbeadási szolgáltatás hogyan valósult meg, klasszikus bérleti szerződés alapján vagy nyílt végű pénzügyi lízing keretei között (zárt végű pénzügyi lízingszerződés nem szolgáltatásnyújtás, így az esetünkben nem érintett).
E rendelkezéssel függetlenül attól, hogy a bérbevett személygépkocsi ténylegesen milyen mértékben szolgálja az adóalany adóköteles gazdasági tevékenységét a bérbevételt terhelő általános forgalmi adó fele nem helyezhető levonásba.
Fontos kérdés, hogy - az 50%-os levonhatóság biztosítása érdekében - milyen gyakorisággal és milyen módon kell az adózónak igazolnia, hogy a bérbevett személygépkocsit adóköteles tevékenységhez is használta.
Ezen körülményt nem adómegállapítási időszakonként, hanem jellemzően minden egyes (szerződés szerinti) elszámolási időszak kapcsán önállóan kell vizsgálni.
Az Áfa törvény ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy az adóalany az üzleti és magáncélra egyaránt használt személygépkocsik bérbevétele esetében eltérjen az 50 százalékos levonási tilalomtól.
Ha az adóalany több személygépkocsit is bérel, lehetősége van arra, hogy a magánhasználat meghatározására vonatkozó módszert (50%-os átalány vagy tételes nyilvántartás) személygépkocsinként alkalmazza.
A döntés lehetősége az Áfa tv. 125/A.§ szerint
Több autó bérlése esetén felmerülhet a kérdés, hogy az áfa levonás számítása során a módszerek közül egységesen vagy autónként választhatunk.
Az adóhatóság tájékoztatójából egyértelműen kiderül, hogy személygépkocsinként lehet eltérő (50 százalékos átalány vagy tételes nyilvántartás) a döntés.
Abban az esetben azonban, amikor az adóalany egy bérleti szerződés keretében több személygépkocsit bérel, akkor választhat csak személygépkocsinként eltérő módszert, ha a bérleti szerződés személygépkocsira lebontva tartalmazza a bérleti díjakat.
Számlánkénti választási jog csak rövid távú bérlet egyes eseteinél értelmezhető.
Rövid távú bérbeadásról az Áfa tv. 44.§ (4) bekezdés b) pontja alapján a 30 napot meg nem haladó használat esetén beszélhetünk.
Ha igazolható, hogy a bérlés során nem történt magánhasználat, akkor az áfa teljes mértékben levonható.
Ha felmerült magánhasználat, akkor:
- vagy élnek az egyszerűsített adminisztrációval és a bérleti díj 50%-át vonják le,
- vagy útnyilvántartást vezetnek és az alapján vonják le a bérléssel kapcsolatos áfát.
Hosszú távú bérleti szerződés esetén az adóalany személygépkocsinként dönthet.
Útnyilvántartás
Ha az adóalany a személygépjárművet gazdasági tevékenysége mellett magáncélra is használja és nem az 50%-os levonással szeretne élni, akkor útnyilvántartást kell, hogy vezessen az üzleti célú útjairól.
A nyilvántartás formájáról nem rendelkezik a jogszabály, így bármilyen módszer megfelel (GPS alapú, műholdas, vagy egyéb nyilvántartás).
Ellenérték fejében teljesített hasznosítás
Abban az esetben, ha az adóalany továbbterheli a személygépkocsi bérleti díját, akár megtérítteti munkavállalójával a gépjármű magáncélú használatát, a bérleti díj áfájának teljes összegét csak akkor helyezheti levonásba, ha legalább a bérleti díj 50%-át a továbbszámlázott szolgáltatásnyújtás adóalapjába beépíti.
Kizárólag adóköteles célra használt autó
Ha az adóalany a személygépkocsit kizárólag adóköteles gazdasági tevékenységéhez használja, akkor teljes egészében megilleti az adólevonás joga.
Itt azonban figyelni kell ennek a ténynek a részletes dokumentálására (útnyilvántartás).
Kizárólag magáncélra használt autó
Ha az adóalany a személygépjárművet nem használja gazdasági célra, úgy adólevonási joga nem keletkezik.
Ebben az esetben viszont kérdéses lehet a bérleti díj, vagy pénzügyi lízingügylet esetén az értékcsökkenési leírás költségként történő érvényesíthetősége.
Adómentes tevékenységet is végző adóköteles adóalanyok levonási joga
Az áfa törvény felépítéséből következően ilyen esetben első lépésben az áfatörvény 124. § (4) bekezdésének levonási tilalmát kell figyelembe venni.
Az ennek alapján meghatározott, 50 százalékos mértékű tételes levonási tilalom alá nem eső előzetesen felszámított áfa-összeget lehet azután az adómentes tevékenység miatti arányosításba bevonni.
Hatályba lépés
A Tanács derogációs határozata alapján 2019. január 1-jétől 2021. december 31-éig van lehetőség az egyszerűsített levonási módszer választására.
Ez az időszak meghosszabbítható.
Két feltételnek kell megfelelni, hogy alkalmazható legyen 2019-től az 50%-os áfalevonási lehetőség:
- a számla olyan elszámolási időszakról került kibocsátásra, amely 2018. december 31-ét követően kezdődik, és
- a levonási jog keletkezése (azaz a számla teljesítési időpontja) is 2018. december 31-e utáni.
A személygépjármű beszerzéséhez kapcsolódó ÁFA szabályok
Személygépkocsi beszerzése esetén az általános szabály szerint az általános forgalmi adó nem vonható le.
Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a járművet kifejezetten továbbértékesítési céllal, vagyis kereskedelmi forgalomba szánt árunak szerzik be, ekkor az adólevonás lehetősége fennáll.
További kivételt jelent az is, ha a gépjárművet túlnyomó részben, ésszerű időn belül, legalább 90%-os arányban adóköteles taxiszolgáltatáshoz vagy adóköteles bérbeadási tevékenységhez használják fel.
Az ésszerű időtartam hosszát a jogszabály nem konkretizálja, ezért célszerű azt egyéves időintervallumban meghatározni.
A 90%-os felhasználási arány megállapítására a futásteljesítmény, azaz a kilométeróra állása alapján célszerű támaszkodni.
A szabály alkalmazásakor figyelemmel kell lenni az Áfa törvény 135. §-ában foglalt előírásokra is.
Például, amennyiben a vásárlás évében nem történt meg a jármű bérbeadása, a beszerzéskor felszámított áfa nem volt levonható.
Ha azonban az elkövetkező öt év - vagyis a figyelési időszak - bármelyikében a járművet legalább 90%-ban bérbeadásra használják, úgy az adott évre vonatkozóan a beszerzéskor felszámított általános forgalmi adó egyötöd része levonhatóvá válik az adott év utolsó adóelszámolási időszakában.
Ugyanezt a szabályt fordított esetben is alkalmazni kell: amennyiben a beszerzéskor levonható volt az adó, de a figyelési idő alatt olyan év fordul elő, amikor a 90%-os bérbeadási arány nem teljesül, úgy a felszámított áfa egyötöd részét vissza kell fizetni az adott év utolsó adóbevallási időszakában.
A jogszabály külön nevesíti a halottszállító járműveket, amelyek esetében megengedi az adó levonását.
Személygépjármű bérbevétele, nyíltvégű vagy operatív lízing esetei
Személygépkocsi bérbevétele, valamint nyíltvégű vagy operatív lízing keretében történő használatba vétele esetén az egyes időszakokra vonatkozó használati díjakat tartalmazó számlák általános forgalmi adó tartalmának levonására nem vonatkozik tételes tilalom.
A vállalkozás számára két lehetőség áll rendelkezésre.
Az egyik módszer szerint a vállalkozó útnyilvántartás vezetésével megosztja a havi díjakat tartalmazó számlák áfa-tartalmát levonható és nem levonható részre, az üzleti célú és magánhasználat arányának megfelelően.
A másik megoldás az 50%-os átalány szerinti levonás alkalmazása, amely során a számlán szereplő áfa-tartalom felét a vállalkozó automatikusan levonhatja.
A két megközelítést a vállalkozás akár havonta is váltogathatja, ami azt jelenti, hogy a havi díjak áfa-tartalmának legalább 50%-a mindenképpen levonható.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal további jogértelmezése szerint, ha az adózó egyaránt végez áfa-levonásra jogosító és ilyen jogot nem biztosító tevékenységet is, akkor a személygépkocsi bérleti díjének áfa-tartalmát első lépésben e tevékenységek arányában szükséges megosztani, és ezt követően az így meghatározott levonható adó 50%-a érvényesíthető a vállalkozó által az átalány levonás szabálya szerint.
Fontos megjegyezni, hogy a nyíltvégű lízing első, általában jelentősebb összegű díjrészlete esetében az adólevonási jog ugyanúgy megilleti az adóalanyt, mint a későbbi, rendszeres részletek esetében.
E nagyobb összegű első részletre semmilyen speciális szabály nem vonatkozik.
Ennek ellenére egyes szerzők - feltehetően belső igazságérzetük vagy bizonyos félelmek vezérelte megfontolások mentén - megszorító értelmezéseket próbálnak megalkotni az első részlettel kapcsolatban.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ezen vélekedések nem rendelkeznek törvényi alapokkal, továbbá a Nemzeti Adó- és Vámhivatal sem tett közzé e tárgykörben semmilyen hivatalos iránymutatást.
A személygépkocsi bérlője a jövőben - ugyanúgy, mint a jármű tulajdonosa - nem jogosult a gépkocsihoz kapcsolódó üzemanyag és alkatrészek áfa-tartalmának levonására.
Autólízing okosan! Tedd olcsóbbá az autóvásárlásod!
Üzemanyag és alkatrészek áfája
Függetlenül attól, hogy az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik-e, az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján főszabály szerint nem vonható le semmilyen, a személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges üzemanyag (pl. motorbenzin, gázolaj, elektromos energia) beszerzését terhelő előzetesen felszámított adó.
A főszabály alóli kivételként levonható ugyanakkor a személygépkocsi üzemeltetéséhez kapcsolódóan beszerzett üzemanyag áfája, ha az üzemanyag beszerzése igazoltan továbbértékesítési célt szolgál [Áfa tv. 125. § (1) bekezdés a) pont].
A továbbértékesítési cél Áfa tv. 259. § 22. pont szerinti fogalma feltételezi a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítését.
Ez azt is jelenti, hogy amennyiben az üzemanyag értékesítése nem önálló ügyletként, hanem egy másik ügylet részeként teljesül, így például annak költsége a személygépkocsi-bérleti szolgáltatás részeként jelenik meg, annak díjába (díjképző tényezőként) vagy adóalapjába (járulékos költségként) épül be, akkor az üzemanyag a bérleti szolgáltatás részévé válik, és így az üzemanyag egyéb módon történő hasznosítása valósul meg.
Ebben az esetben az Áfa tv. alkalmazásában az adóalany nem üzemanyag értékesítést teljesít, hanem bérbeadási szolgáltatást, ezáltal az üzemanyag ilyen módon történő értékesítése nem felel meg az Áfa tv. továbbértékesítési cél fogalmának.
Ennek eredményeképp az ilyen a konstrukcióban értékesített üzemanyag beszerzésének előzetesen felszámított adóját a bérbeadó nem vonhatja le.
Ilyen eset lehet például, ha a bérleti szerződés értelmében a bérlő meghatározott összegig a bérbeadó által rendelkezésre bocsátott üzemanyagkártyával meghatározott üzemanyagtöltő állomásokon tankolhat, és ezen összeg erejéig a bérlőnek nem kell külön fizetnie az üzemanyagért, mivel ennek költségét már tartalmazza a bérleti díj.
Azonban, ha az adóalany úgy értékesíti az üzemanyagot a bérbeadási szolgáltatás mellett, hogy az megtartja önálló jellegét, vagyis a kettőt nem lehet egy, egységes ügyletként kezelni az áfában, akkor teljesülni fog a továbbértékesítési cél, és az adóalany levonhatja az üzemanyag beszerzését terhelő áfát.
Ez alapvetően akkor áll fenn, ha a bérlő szabadon dönthet arról, hogy az üzemanyagot a bérbeadótól vagy mástól vásárolja meg, szabadon dönt arról, hogy mikor és mennyit tankol, és a bérbeadó pontosan azt a mennyiséget számlázza ki a bérlő felé a bérbeadástól elkülönülten (külön számlán vagy önálló tételként), amit a bérlő felhasznált, és a bérbeadó nyilvántartása alkalmas az önálló értékesítés feltételének való megfelelés alátámasztására (pl. mely személygépjármű tekintetében, mely bérlő, milyen időszakban milyen mennyiséget, milyen egységáron tankolt, illetve számlázott tovább a bérbeadó).
Az üzemanyag-értékesítés önálló jellege megvalósulhat például üzemanyagkártya használatát biztosító elszámolási konstrukció keretében (a bérbeadó a bérbe adott gépjárművei mellé, az üzemanyag forgalmazó által kibocsátott, a tankoláshoz szükséges üzemanyagkártyát is átadja a bérlői részére).
Így, ha a bérbeadó az üzemanyagkártyával vásárolt üzemanyagot nem a bérbeadási szolgáltatás részeként, hanem - a fentebb leírtak szerint - önállóan értékesíti és eszerint bizonylatolja, úgy a továbbértékesítési célú beszerzés a bérbeadó részéről megvalósul.
A személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges egyéb termékek (pl. téli/nyárigumi, motorolaj) áfája az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés c) pontja alapján főszabály szerint nem vonható le, szintén attól függetlenül, hogy a termékek egyébként az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét szolgálják-e.
Főszabály alóli kivételként ugyanakkor mégis levonható e termékek beszerzésének előzetesen felszámított adója, ha a személygépkocsit bérbeadással hasznosítják, és a bérbeadó közvetlen anyagjellegű ráfordításként beépíti a termékek költségét a bérbeadási szolgáltatásának adóalapjába [Áfa tv. 125. § (2) bekezdés c) pont].
A személygépkocsi üzemeltetéshez, fenntartáshoz szükséges szolgáltatások (pl. mosatás, szerelés) áfájának 50%-a vonható le [Áfa tv. 124. § (4) bekezdés a) pont], feltéve, hogy egyébként azok az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez legalább részben kapcsolódnak.
Teljes egészében levonható azonban ezeknek a szolgáltatásoknak az áfája, ha a járművet egészében vagy túlnyomó részben bérbeadással hasznosítják, és a bérbeadó a bérbeadási szolgáltatásának adóalapjába beépíti közvetlen anyagjellegű ráfordításként e szolgáltatások költségeit [Áfa tv. 125. § (2) bekezdés c) pont].
Továbbá teljes egészében levonható ezen szolgáltatásokat terhelő áfa abban az esetben is, ha azok igénybevétele fejében járó ellenérték legalább 50%-ára igazoltan teljesül, hogy az a 15. § szerinti szolgáltatásnyújtás adóalapjába épül be.
Így, amennyiben a személygépkocsi üzemeltetéshez, fenntartáshoz kapcsolódó költségek nem a bérbeadás járulékos költségeként merülnek fel, de annak ellenértékét a bérbeadó legalább 50%-ban továbbszámlázza, úgy teljes egészében levonhatja ezen szolgáltatások igénybevételét terhelő áfát.
[Áfa tv. 125. § (1) bekezdés f) pontja].
Főszabály szerint nem vonható le a parkolási szolgáltatás (parkolási díj) és az úthasználati szolgáltatás (autópályadíj) áfája sem [Áfa tv. 124. § (2) bekezdés e), f) pont], melynek kapcsán szintén nem bír jelentőséggel, hogy az egyébként az adóalany adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységét szolgálja-e.
Ezen szolgáltatások adója csak akkor vonható le, ha igazoltan az Áfa tv. 15. § szerinti, azaz ún. közvetített szolgáltatásnyújtás teljesítése érdekében veszik igénybe [Áfa tv. 125. § (1) bekezdés d) pont].
[1] Az Áfa tv. 125. § (2) bekezdés h) pontja alapján levonható továbbá e szolgáltatások igénybevételét terhelő áfa, ha e szolgáltatásokat az adóalany igazoltan az általa üzemben tartott, 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű szárazföldi közlekedési eszköz üzemeltetése érdekében hasznosítja.
Kapcsolódó cikkek
2026. március 26. A cserét pótló vétel megváltozott szabályai
2026. március 26. Mobilgarázs értékcsökkenési leírása
2026. március 25. NAV-Figyelő 12. hét: Adómentes lett az éttermi és cukrászdai reprezentáció
tags: #gepjarmu #berbeadas #afa