Guzsik Tamás építészettörténeti kutatásai a középkori pálos építészetről
A pálos rend építészetének kutatása kétségkívül Guzsik Tamásnak (1947-2002) köszönhető, de mindenképp megemlíthetjük Ádám Ivánt (1844-1928), Rómer Flórist (1815-1889) és Zsiray Lajost (1910-1978) is, akik munkájuk révén hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerjük a pálosok épített örökségét. Guzsik Tamásnak és a többi kutatónak a segítségével mára körvonalazódtak a pálos építészet jellemzői, melyet kortárs építészeink, kutatóink is kiegészítenek. A kiváló építész, Guzsik Tamás megfogalmazta a korai pálos építészet jellemzőjét, mely szerint a remeteközösségek szükségleteiknek és a kor szokásainak megfelelően építették fel monostorukat, templomukat. Nem alakítottak ki olyan egységesnek mondható stílust, mint például a bencések vagy a ciszterciek, épületeik hasonlósága inkább a rendi tevékenységek és a kor általános építészet-szokásainak azonosságára vezethető vissza. A középkori pálos templomok egyhajósak, födémük hálóboltozatos. A hajó a legtöbb esetben alig szélesebb a szentélynél. A monostort a templom északi oldalára építették, ez alól kivétel Ürög, Tüskevár és Wondorf, bár Ürög esetében nem zárható ki, hogy az eredeti monostor a templom északi oldalán állt. A templom bejáratát a nyugati falba építették, ellentétben középkori falusi templomok déli bejáratával. Ezek a jellemzők rámutatnak a pálos építészet sajátos karakterére, amelyet a 13. század kezdetén a szerzetesrendek elterjedt gyakorlatától független kontextusban vizsgálhatunk.
A kutatók és források nélkülözhetetlen hozzájárulása
A szakemberek vizsgálatainak köszönhetően leszögezhető, hogy Guzsik Tamás azon megállapítása, mely szerint a 13. századi alapítású épületek tekintetében nem beszélhetünk pálos építészetről, mai napig helytálló. A középkori pálosok szinte mindig lakott területektől távol, erdőben települtek le, a monostor elhelyezkedése pedig a helyi viszonyokhoz igazodott. A templomok kelet felé néztek, de a pontos keleti iránytól gyakran eltértek, mert a helyi napkelte irányát vették figyelembe az év egy kitüntetett, de egymástól eltérő napján. A diadalív a szentély és a hajó között rendkívül szűk volt, amely a stallumok elhelyezését egyszerűsítette. A középkori pálos templomok bejárata nyugati falba került, néha külső ajtókkal csak a monostor falai mögött érhetők el.
Számos monostorra és helyszínre vonatkozó leírást dolgoztak fel a kutatók, például az Újhely monostor vagy Gönc feltárásai is ezt támasztják alá. A monostor kerengője elengedhetetlen rész volt, gyakran egy kis udvart fogott közre. A keleti szárnyat északi szárny követte, de előfordult, hogy a nyugati szárnyat kőfal helyettesítette. A szentély diadalíve és a féloszlopok elhelyezése mind hozzájárult a középkori pálos templomok jellegzetes arculatához. A monostor architektúrája a kerengő körül épült, a sekrestye és a szentély között pedig gyakran volt egy kis helyiség, amelyhez külső falába kőmosdó került.
Ádám Iván, Rómer Flóris és Zsiray Lajos szerepe
Ádám Iván (1844-1928) építészettörténeti alapműveket hagyott maga után, katalogizálva a Sümegi és veszprémi építészeti örökséget, amely hozzájárult a pálos és más középkori építészeti emlékek megértéséhez. Rómer Flóris a magyar régészet atyja, aki a korábbi kutatások motorja volt, segítve a pálos kolostorok elméleti és gyakorlati feltárását. Zsiray Lajos (1910-1978) a középkori pálos építészet területén végzett munkáival tette lehetővé az örmény és magyar középkor kutatásainak összekapcsolását, hozzájárulva a korszakok közötti párhuzamok felismeréséhez. Guzsik Tamás élete és munkássága pedig összeköti ezt a hagyatékot az oktatás és a kutatás új szintjére emelve: a középkori pálosépítészet rendszerezett feltárását és a liturgikusépítészet iránti kiegyensúlyozott érdeklődést teremtette meg.
M5 TV – Pálos emlékhely Márianosztrán – 2020/25. adás – 2020.07.18.
A pálos templomok építészete: részletek és tipológiai megközelítés
- A középkori pálos templomok egyhajósak, födémük hálóboltozatos.
- A szentély és a hajó közötti diadalív rendkívül szűk, ezért a mellékoltárok számára egyszerűbb lehetőségek nyíltak meg.
- A monostorok kerengője a legtöbb esetben teljesen körbeveszi az épületet, a keleti szárny északi szárnyával együtt.
- A templom bejáratát nyugati falba építették; a nyugati előcsarnokot gyakran a szertartások részeként használták.
- A nyugati rész a húsvéti ünnepeknél fontos szerepet kapott, mert a feltámadási körmenet innen indult.
Liturgia, tér és szobrászati jelképek összefüggései
A keresztény templomok vizsgálatánál gyakran a szentélyre koncentrálnak, de a nyugati oldal szerepe sem elhanyagolható. A keletelés szimbóluma a fény oldalát, míg a nyugati oldal a sötétséget jelképezi. A liturgikus tér alakítása során a nyugati tér fontos a katechumenátus és a beavatási szertartások szempontjából, ahol a hívek a templomon kívülről léptek be és részt vehettek a keresztségben. A gallikán liturgiák jellegzetességei között megtalálható a keleti elemek átvétele és a rejtélyes, ábrázoló szimbólumok használata a liturgia külső részleteiben és a templomépítésben is. A húsvéti ünnepkör összetett liturgiája a nyugati rendszer és a keleti elemek keveredéséből alakult ki, ami a Westwerk szakrális tér-funkciójában és a kegyúri elrendezésben is tetten érhető.
A Westwerk-es példákban a tér két fő funkciót ötvöz: a húsvéti szertartások kiszolgálását és a kegyúri család magánkápolnáját/temetőhelyét. A karoling kort megelőző időszakban ismertek a nyugati előcsarnokokra vonatkozó minták, de az igazi térformát a Westwerk adta meg, amely a későbbiekben világszerte hatásos mintákat adott. Az Aachen-i karzaton például a császári trón is a nyugati tér része volt, amely a kegyúri funkciót is támasztotta. Az előcsarnok és a kapu közti kapcsolatok jelképezik a liturgikus és temetési hagyományokat, amelyek a késő középkorban is meghatározóak maradtak a nyugati templomterekben.
tags: #guzsik #epites #epiteszet