Az adóigazgatási eljárás alapelvei és gyakorlata
Az adóigazgatási eljárás szabályozása az idők során jelentős átalakulásokon ment keresztül Magyarországon. Az első magyar adórendszer az 1868-ban elfogadott adótörvényekkel jött létre, melyek közül az 1868. évi XXI. törvénycikk a közadók kivetésével, befizetésével, biztosításával, behajtásával és pénzügyi törvényszékek felállításával foglalkozott. A pénzügyi közigazgatási bíráskodás tartalma és eljárása a polgári korban az 1883. évi XLIII. törvénycikk elfogadásával és hatálybalépésével jelentős mértékben átalakult, ami mérföldkőnek tekinthető a jogérvényesítés szempontjából.
A rendszerváltás utáni adóreform keretében az adóigazgatási eljárás külön jogszabályban, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben kapott helyet, amelyet később a 2003. évi XCII. törvény váltott fel, megtartva annak számos elemét. 2018. január 1-jétől új adóigazgatási szabályrendszer lépett hatályba, amely az adóigazgatási eljárásról szóló 2017. évi CLI. törvényben (Air.), az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvényben (Art.) és az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvényben (Avt.) került szabályozásra.
Bármelyik változatáról is legyen szó az adóigazgatási eljárás szabályozásának, közös jellemző, hogy egyes alapelvek nevesítésre kerültek, amelyek az eljárás egészére alkalmazandók. Ezek az alapelvek részben a kötelezettségek teljesítését segítik elő, részben pedig az adózó számára jelentenek garanciákat. Az adóigazgatási eljárás változásának rövid áttekintése mellett ez a tanulmány az adóigazgatási alapelvek változására fókuszál, kiemelve néhány újabb kúriai döntést a pénzügyi közigazgatási bíráskodás köréből.
Az adóigazgatási eljárás történeti fejlődése
Az első magyar adórendszer az 1868-ban elfogadott adótörvények révén, az 1868. évi XXI. törvénycikkben öltött testet, amely a közadók kivetését, befizetését, biztosítását, behajtását és pénzügyi törvényszékek felállítását szabályozta. Eljárásjogi szempontból ez a törvény ugyan nem nevesített alapelveket az igazgatási szervek számára, és az adófizető jogorvoslati lehetőségei is korlátozottak voltak.
A pénzügyi közigazgatási bíráskodás tartalma és eljárása jelentős átalakuláson ment keresztül az 1883. évi XLIII. törvénycikk elfogadásával és hatálybalépésével, amely mérföldkőnek számít a jogérvényesítés szempontjából. Az 1883-ban felállított pénzügyi közigazgatási bíróság lényegében fellebbezési fórumként működött a közigazgatási szervek (adóhatóság) által hozott határozatokkal szemben. A törvénycikk 8. §-a lehetővé tette új tények és körülmények felhozatalát a fellebbezés során, amelyek az alapeljárás során nem voltak ismertek vagy nem terjesztettek be.
Az elmúlt 140 évben mind az adóigazgatási eljárás, mind az adózók számára rendelkezésre álló jogorvoslati mechanizmusok jelentősen fejlődtek. A mai adóigazgatási rendszer alapjai a rendszerváltás idejére nyúlnak vissza, amikor az adóreform keretében az adóigazgatás szabályozása külön jogszabályban, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben kapott helyet. Ez a jogszabály az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozását tűzte ki célul.
A gyakorlati tapasztalatok és az adójog gyors fejlődése szükségessé tette az eljárási szabályok pontosítását és kiegészítését, így a 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) váltotta fel a korábbit, bár számos részletét megtartotta. A 2003-as törvényt számos módosítás érte, míg 2017-ben ismételten újraszabályozásra nem került.
A 2018. január 1-jétől hatályba lépő új szabályrendszer újdonsága, hogy nem egy, hanem három törvény és egy kormányrendelet tartalmazza az adó- és vámigazgatási eljárás szabályait. Ezzel párhuzamosan az általános közigazgatási eljárásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) hatálya az adó- és vámigazgatási eljárásra nem terjed ki, így az elvesztette szubszidiárius jellegét.
Az adóigazgatási ügyekben a jogi szabályozás széttagolttá vált, mivel bizonyos esetekben egymás mellett az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.), az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) és az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) rendelkezéseit is alkalmazni kell. Ez a differenciálódás részben annak tudható be, hogy az Ákr. már nem mögöttes jogszabály az adóeljárásokban, ellentétben a korábbi szabályozással, amikor is a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) így volt alkalmazandó. Az Air. tartalmazza az adóigazgatásra vonatkozó speciális (közigazgatási) eljárási szabályokat, míg a régi Art. végrehajtásra vonatkozó szabályai önálló jogszabályban, az Avt.-ben kaptak helyet.
Az új szabályrendszer megalkotásának célja az adóhatóság ügyfélközpontú szolgáltatásának erősítése, az adózók adókötelezettségeik teljesítésében való segítése, miközben a költségvetési bevételek biztonsága és a közteherviselésből való igazságos részesedés is biztosított. A törvények adónemektől független, közös szabályok mentén határozzák meg az adózási eljárás rendjét. További célkitűzés a bürokrácia csökkentése és a szankcionálás helyett a motiváció előtérbe helyezése.
Az adóigazgatási eljárás alapelvei
Az adózás alapelveinek csoportosítására többféle lehetőség kínálkozik az adójogi szakirodalomban. Két fő csoportot szokás kiemelni: a társadalompolitikai és a jogi elveket. A jogi elveken belül beszélhetünk alkotmányos, anyagi jogi és eljárásjogi alapelvekről.
A társadalompolitikai alapelvek az adózás társadalomra, gazdaságra és az államra gyakorolt hatásait alakítják. Ilyen elvek például a hatékonyság (többletteher minimalizálása, adminisztrációs és adófizetői költségek optimalizálása) és a méltányosság (fizetőképesség elve, haszonelv). Ezek érvényesülése nagymértékben függ a kormányzati politikától.
A jogi elveket az adott ország jogrendszere határozza meg, különösen alkotmányos rendelkezései az adózásra és a közteherviselésre vonatkozóan. Az anyagi jogi elvek közé tartozik a pénzügyi szükségletek fedezésének elve, az adósemlegesség, az adótorzítás és a káros adóverseny korlátozásának elve. Az alkotmányjogi elvek közül az általános, egyenlő és arányos adóztatás, valamint a közteherviselés elveit szokás kiemelni.
Az adózás eljárási alapelvei az adózók tisztességes eljáráshoz való jogából fakadó jogait és kötelezettségeit, valamint az adóhatóság hatáskörgyakorlásával kapcsolatos általános jogelveket testesítik meg. Az alapelvek segítik az egyedi eljárási szabályok értelmezését, és közvetlenül jogalkalmazási döntések alapját képezhetik.
Az adóigazgatási eljárásra vonatkozó alapelveket az Air. és az Art. is tartalmazza. Az Art. Alapelvek fejezete meghatározza azokat az alapvető követelményeket, amelyek az eljárás során valamennyi adóügyben alkalmazandók. Ezek a követelmények az adózás rendjének törvényességét és eredményességét hivatottak biztosítani, egyensúlyt teremtve az államháztartás működése és az adózókat védő garanciák között.
Az Art. öt alapelvet nevesít:
- A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye.
- A szerződés tartalom szerinti minősítésének követelménye (valódisági klauzula).
- Az ügylet gazdasági eredmény szerinti minősítésének és a kapcsolt vállalkozások közötti szerződések minősítésének követelménye.
- A nemzetközi szerződéssel érintett jövedelem magyarországi adóztatása.
- Becslés alkalmazásának lehetősége nem rendeltetésszerű joggyakorlás esetén.
A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye
Ez az elv tiltja az adójogi normák társadalmi rendeltetésétől való adójogi eltérést. Rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül, ha a szerződés vagy jogügylet létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy túlnyomóan adómegtakarítás, amely közvetve kárt okoz az államháztartásnak. Ez az elv nem tiltja a legális eszközökre szorítkozó adóminimalizálást.
A szerződés tartalom szerinti minősítésének követelménye (valódisági klauzula)
Az adóhatóság eljárásában a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalma szerint minősíti. Ez az elv biztosítja, hogy az adóztatás során mindig a valódi gazdasági eseményt kell alapul venni. Az adóhatóság köteles a szerződéseket a valódi tartalmuk szerint minősíteni, és ha a szerződés nem felel meg a valóságos szándéknak, azt bizonyítékokkal alátámasztva kell indokolnia.
Az ügylet gazdasági eredmény szerinti minősítésének és a kapcsolt vállalkozások közötti szerződések minősítésének követelménye
Az érvénytelen szerződésnek is lehet adózási jelentősége, ha gazdasági eredménye kimutatható. Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magatartás törvényi rendelkezésbe ütközik vagy sérti a jó erkölcsöt. A kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni, kivéve, ha magatartásuk megfelel a független felektől elvárható piaci magatartásnak. Ez az elv biztosítja, hogy az azonos érdekkörbe tartozó vállalkozások és a független vállalkozások adózásában érvényesüljön a jogegyenlőség.
A nemzetközi szerződéssel érintett jövedelem magyarországi adóztatása
Ha nemzetközi szerződés szabályozza a jogviszonyt és az abból származó jövedelmet, de a részes államok eltérően értelmezik a tényállást vagy a szerződés rendelkezéseit, ami kettős adóztatás elmaradását eredményezné, akkor Magyarország nem mentesíti e jövedelmet az adóztatás alól. Nemzetközi szerződés rendelkezése alapján állampolgárság szerint megkülönböztetés tehető.
Becslés alkalmazásának lehetősége nem rendeltetésszerű joggyakorlás esetén
Az adóhatóság az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel állapítja meg. Ha az adó alapja így nem állapítható meg, becsléssel kerül sor az adó megállapítására.
Adózási alapismeretek kezdőknek (Adók 101)
Az új Art. a felszólító mód kijelentő módra történő cserélésével az adózóbarát szemléletet hangsúlyozza. Az adózás alapelveinek megértése és alkalmazása kulcsfontosságú az adóigazgatási eljárásban mind az adóhatóság, mind az adózók számára a jogszabályoknak való megfelelés és a kiszámítható adózási környezet biztosítása érdekében.
tags: #illetek #az #adoigazgatasi #eljarasban