Inotai Hőerőmű: múlt századi társadalmi-gazdasági mérföldkő és műemléki emlék

Az erőmű építésének igénye 1949-ben vetődött fel. A létesítmény terveit csehszlovák mérnökök dolgozták ki az 1949 őszén kötött államközi megállapodás keretében. Az erőművet az első ötéves terv keretében, Várpalota keleti külterületén tervezték megvalósítani, közvetlenül a várpalotai alumíniumkohó számára kijelölt terület mellett. Az erőmű építése 1950 márciusában kezdődött, az erőműépítő Inotai Erőmű Vállalatot 1951. november 29-én alapították meg. A kivitelezés magyar fővállalkozói a Magyar Gyárépítő Vállalat és 31-es Állami Építőipari Tröszt voltak. Az erőművi berendezések beltéri szerelését a csehszlovák partnercégek végezték.

A létesítmény 1951. november 7-én kezdte meg a próbaüzemét, akkor kapta hivatalos nevét is: November 7. Hőerőmű. A létesítmény ugyanezen év december 6-án kezdte meg az áram betáplálását a magyarországi elektromos hálózatba. A létesítmény működését kezdetben jelentős nehézségek hátráltatták: belső erőművi berendezések meghibásodásai, amelyeket a csehszlovák féllel kellett javíttatni. A működés első időszakában folyamatosak voltak a meghibásodások, amelyeket a felek közreműködésével orvosoltak.

Inotai_Hőerőmű_képektől_függő_térkép

Az erőművi kapacitás bővítését a 1950-es évek közepére tervezték: 1973 és 1975 között gázturbinás csúcserőművet építettek ki, amely a csúcsterhelések idején működött. A csúcserőmű üzembe helyezésével az inotai létesítmény névleges teljesítménye 164 MW-ra nőtt. 1977-től kezdődött az erőmű kazánjainak fokozatos renoválása.

Az 1980-as évekre fokozódó környezetszennyezés problémája nyilvánvalóvá vált: egyetlen nap alatt 120 tonna kén-dioxidot bocsátottak ki a levegőbe. A környezetvédelmi előírások szigorodása miatt 1990-ig pernyeleválasztó berendezéseket telepítettek. Ebben az időszakban átépítések és bontások indultak a telephely modernizációjának érdekében.

1998. március 2-án a Bakonyi Erőmű Vállalatot privatizálták, így az erőmű is magánkézbe került. 1999-ben a létesítmény egyik kéményét lebontották. A fejlesztési projekt azonban elkésett: az erőműre ekkor már nem volt igény. 1999-ben a Magyar Villamos Művek jelezte, hogy nem kívánja meghosszabbítani az erőművel fennálló szerződését. 2000 márciusát követően már nem üzemelt a gázturbinás csúcserőmű.

Ekkorra az erőmű már csak árnyéka volt önmagának: a korábbi időszak alig tizedére zsugorodott a teljesítmény. A szenes erőművet végül 2001. december 30-án állították le, majd a következő hónapokban a berendezéseket leszerelték, az épületek egy részét lebontották. Az erőmű 105 méter magas kéményét 2011 szeptemberében balesetveszély miatt felrobbantották.

Inotai_Hőerőmű_kémény_robbantás

Az 1950-es években az Inotai Hőerőmű a szocializmust építő hazánk második legnagyobb építkezése volt, a dolgozók naponta kemény harcot vívtak, hogy 1951. november 7-én meginduljon az első gépegység. A Filmhíradók Online videója szerint a negyvenöt tonnás betonoszlopokat előbb a földön összeállították, majd daruk segítségével emelték a helyükre. A hatalmas födémgerendát Vinis Károly brigádja egy darabban emelte be a kilenc emelet magas épület tetejére. Az erőmű mellett dolgozó csehszlovák munkások jelentős segítséget nyújtottak.

A hőerőmű 1951. november 7-én kezdte meg működését, majd 1951. december 6-án rákapcsolták az országos hálózatra. Az erőműben a vezérlőterem volt az agy, innen irányították az erőmű bonyolult gépi berendezéseit. A hűtőtornyok különleges, hiperboloid formájú, vasbeton építmények, amelyek 62 méter magasak és környezetvédelmi védettséget élveznek. A hűtőtoronyok működési elvét a Heller László által kidolgozott és Forgó László szerkesztette berendezés biztosította: a vákuum-gőzt hideg víz befecskendezésével kondenzálták, majd a hűtőtornyokban a lehűlt víz visszakerült a ciklusba.

Hűtőtornyok_iskola_felület

Az erőmű áramtermelése 1962-ben érte el teljes névleges kapacitását, és az ország alaperőművei közé tartozott. 1967-ben azonban csúcserőművé minősítették át, mivel olcsóbb szovjet olajra épülő új erőművek kerültek üzembe. A további fejlesztések 1970-ben indultak: a leningrádi turbinagyár két új gázolaj-tüzelésű csúcserőművet épített az eredeti szénüzemű erőmű mellé, az első 1973-ban, a második 1975-ben kezdett termelni.

Az olajárak növekedésével a gázturbinás egységek hátránya egyre nyilvánvalóbbá vált, ezért az inotai üzemet ismét alaperőművé minősítették. A 1980-as és 1990-es évek során a kazánokat felújították, s a füst pernyeleválasztását elektrofilterekkel látták el. A csúcsidőszakban a csúcserőmű segítette az ország villamosenergia-ellátását.

A szenes kazánokat részben felújították, részben leszerelték: 1995-ig négy kazánt, két generátort és két turbinát bontottak le; 1999-ben további bontás történt. 1991-ben a tulajdonos Magyar Villamos Művek összevonta az Inotai Hőerőművet az Ajkai Hőerőművel, így a Bakonyi Erőmű Rt. vette át az ellenőrzést. 1999-ben a MVM felmondta az áramvásárlási szerződést, így a korábbi terv szerint megvalósított, új 150 MW-os széntüzelésű blokk fenntarthatatlanná vált.

Végleges leállítás 2001. december 30-án kezdődött és fél évig tartott. A 2002. január elsejéig a dolgozók többsége nem kapott új munkát. A kazánházban egyetlen kazán maradványai és a turbinaszárnyak kerülnek elő; a gőzturbinákat kiszerelték Skoda-generátorokkal együtt. A közelben a Béke Művelődési Ház továbbra is működik műemléki védelem alatt, és időnként színművészeti előadásokat adnak benne.

Béke_Művelődési_Ház_műemléki_védettség

A jelenlegi állapotban az Inotai Hőerőmű területe filmforgatások kedvelt helyszíne: a Szárnyas fejvadász 2049 és más felvételek is itt készültek. Túrajó által szervezett vezetett séták népszerűek, ahol a látogatók megismerhetik a hajdani erőmű működését és a környező ipari táj nyomait. A három hűtőtornyok ma is jelképezik Várpalota és Inota városrészeit, s a kilátókból látni a közeli Baglyas-hegyet.

ÉvEseményRészletek
1951Első próbaüzemNovember 7, megnyitó neve
1951Hálózatra kapcsolásDecember 6, 10:00
1962Teljes névleges kapacitás164 MW
1973-75Gázturbinás csúcserőmű2x100 MW
2001LeállításDecember 30

Az Inotai Hőerőmű a szocialista ipar egyik ikonikus, hatalmas létesítménye volt: a lignit, a szén és a gőz unikális körforgását mutatta be. A hűtőtornyok hiperboloid formája és a vákuum-gőz kondenzálásának technikája a korszak mérnöki innovációját is szimbolizálja. A megmaradt Béke Művelődési Ház és a tornyok ma is kulturális és történelmi értéket képviselnek, miközben a környék ipari emlékei új funkciók után kutatnak.

Elhagyott helyek: Inotai Hőerőmű

Az erőmű persze nem csak technikai, hanem társadalmi rehabilitációs példát is mutat: a munkások összetartása, a lakótelep kialakulása, a közösségi élete - közösen étkezés az üzemi menzán, közösségi rendezvények a művelődési házban - mind hozzájárult a szocialista városkép kialakulásához. Ma a látogatók számára is fontos tanulság, hogy a múlt hogyan formálta meg a jelen városképeit, és hogyan lehet az elhagyatott ipari tájakat kulturális helyszínekké alakítani.

tags: #inotai #eromu #epitese

Népszerű bejegyzések: