István Akna lakópark: történet, építészeti értékek és hasznosítási koncepció
Az István-akna Pécs egyik meghatározó ipari komplexuma volt, amely a mecseki szénbányászat fénykorának emléke. A telep épületei dombos, teraszos területen helyezkednek el, északról és keletről az akna megközelítését szolgáló közút határolja. Amikor 1925-ben megnyílt, az aknatorony és a hozzá kapcsolódó intézmények a korszak egyik legmodernebb bányaüzemét alkották; a nagyszabású esemény nemcsak helyi, hanem országos szinten is kiemelkedő volt.
Történeti háttér
A Mecsek-hegységben és Pécs környékén a szénbányászat a 18. század végén indult. A 19. század közepétől az Első Császári és Királyi Szabadalmazott Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) vált a térség meghatározó bányavállalatává, amely 1852-től 1945-ig irányította a pécsi szénmedence bányászati tevékenységét. A DGT jelentős fejlesztéseket hajtott végre, korszerűsítette a bányákat, és kiépítette saját bánya-birodalmát.
Az István-akna 1925. április 26-án került átadásra; Zichy Gyula pécsi megyéspüspök szentelte fel, és a korszak nemzetközileg elismert szakértői is a legmodernebb bányák közé sorolták. Wertheimer Lajos, a DGT vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy a pécsi bánya Európa legmodernebbül berendezett bányái közé tartozott.
Az épületegyüttes elrendezése és főbb elemei
Az István akna épületegyüttese dombos területen, teraszon áll. Az eredeti épületek a telek keleti felén találhatók; ezektől nyugatra és délre az István II. épületei helyezkednek el. Az aknaudvar keleti oldalán levő út az udvarhoz képest két emelettel magasabban található, melyhez meredek rézsűvel és lépcsővel lehet feljutni. A rézsű és az épület közötti keskeny udvaron fenyőfák állnak, így az út felől az aknaház szinte teljesen takarva van.
Az eredeti épületek négy, illetve két elemből álló csoportot alkotnak. Az aknaház, felolvasó, öltöző és fürdő épületsora L-alakban szerveződik; hosszabb szára az úttal párhuzamos, észak-déli irányú. A rövidebb szár végéhez a közelmúltban elbontott híddal kapcsolódott az aknatorony. Ettől délre a kompresszorház és a kapcsolóház szintén híddal összekapcsolt épületegyüttese áll.
Aknatorony és aknaház
Az aknatorony a létesítmény legkarakteresebb része; nagyjából tízemeletnyi magas tömbként emelkedik, és magassága 41,2 méter. A torony testének kialakítása a XX. század ipari építészetének stílusjegyeit viseli, ahol a tartószerkezet erőjátéka és funkciója is megjelenik. A kaput díszítő indadíszes, irizáló mázas kerámia keret és a rizaliton elhelyezett domborművű címer a homlokzat gazdag építészeti jegyei közé tartoznak.
Az építmény földszintje szolgált a szén és a bányászok fogadására; középső részét terasz fedi, innen emelkednek ki a torony vasbeton pillérei. A szállítógépek a torony három felső szintjén helyezkedtek el: az alsó a vasbeton pillérek közötti teret foglalja el, a következő két szint konzolosan kiugró kialakítású.
Iroda-, öltöző- és fürdőépületek
Az irodaépület manzárdtetős irodaszárny földszint + két emelet + tetőtérbeépítéssel. Északra néző főhomlokzatát a lépcsőházat magába foglaló középrizalit tagolja, ennek két oldalán szintenként 3-3 ablak található. A földszint három tengelynyi mélységben a homlokzat elé lép, tetején terasszal. A felolvasó tömbjéhez az öltöző és fürdő tömege kapcsolódik, haránt irányú nyeregtetővel, nagy belmagasságú terekkel; a nyeregtető gerincén egy alig magasabb torony emelkedik ki, kis hajlású kontyolt nyeregtetővel fedve.
Kompresszorház és kapcsolóház
A téglány alaprajzú kompresszorház az aknatoronytól délre áll, monolit vázszerkezetű, pince + földszintes csarnok. A homlokzatokat a lábazati sáv fölött lizénák tagolják; a főpárkány erőteljes vasbeton lemez. Keleti oldalához híddal kapcsolódik a kisebb tömegű kapcsolóház. A kompresszorház egyterű csarnoka és nagy belmagassága alkalmas ipari jellegű felhasználásra.
Műszaki adatok és bányaműködés
Az akna átmérője 6 m volt, és mélysége 638 m-ig nyúlt, ezzel a Szent István-akna a legmélyebben termelő bánya volt a régióban (mélyebben csak az uránbányák nyúltak). Az aknatorony hajtótárcsás rendszerű, egyenáramú meghajtással üzemelt; a hajtótárcsa átmérője 5000 mm volt. A 47 mm átmérőjű sodronykötél 4 m/s sebességgel mozgott az aknában; az 1,35 tonnáig terhelhető csillékkel jelentős mennyiségű szenet juttattak a felszínre.
A megőrzés és a műemléki státusz
Az István-akna újabb épületeit lebontották, de a megmaradt épületeket 2005-ben ipari műemlékké nyilvánították. Az együttes műemlékké nyilvánításának indokai közé tartozik az építészeti érték, a korszak technikai megoldásainak bemutatása és a helyi ipartörténeti jelentőség.
Lezárás, elhagyás és jelenlegi állapot
Az István-akna kőszénbányáját 1998-ban lezárták; a külszíni fejtési tevékenységet 2004-ben teljesen beszüntették, és azóta senki sem őrzi az üresen álló épületegyüttest. A telep és környezete az enyészeté vált: omladozó épületek, gazos területek és leromlott lakókörnyezet fogadja a látogatót. A korábban működő bányák bezárásával a lakások nagy részét elhagyták, és a maradékban gyakran szegényebb sorsú lakók élnek nyomorúságos körülmények között.
Urbexesek, alkalmi túrázók és fotósok járják a területet a veszélyesség ellenére; az épületek teljesen ki vannak zsákmányolva, sok helyen üvegszilánkok, törmelék és graffitik jelzik az elhanyagoltságot. A helyzetet bemutató korábbi cikkek szerint a lakásokban átlagban hat-heten élnek, és a közbiztonság, valamint az élet- és egészségügyi állapotok aggasztók.

Építészeti értékek és tervezési vonások
Az István-akna épületeinek tervezésében részt vettek magyar tervezők és kivitelezők; a bányaházat Gút Árpád és Gergely Jenő tervezték, akik Zielinski irodájában tanultak - Zielinski a hazai és nemzetközi vasbeton-építészet úttörője volt. Az aknatorony és az irodaépület részletei a korszak egyedi ipari építészetét jelenítik meg: a rizalit, timpanon, domborművek, manzárdtetők és a vasbeton szerkezet architektúrája mind fontos karakterjegyek.
A gépház felmenőfalazatai pillérvázas szerkezetűek, a pillérek között tégla kitöltőfalazat található. A kompresszorház monolit vázszerkezete, a nagy belmagasságú csarnok és a tervezett tetőfelülvilágítók is jellemzők. Az épületek tartószerkezete vasbeton volt, ami a szélterhek és a nagy önsúly viseléséhez szükséges stabilitást biztosította.
Hasznosítási javaslatok és koncepciók
Több javaslat készült az István-akna komplex hasznosítására. Egyik kiemelt elképzelés egy Nemzetközi Művészeti és Turisztikai Centrum létrehozása, amely a 21. század kortárs művészetét bemutató művészeti park és kiállítótermek komplexumát foglalná magában. A koncepció része egy határok nélküli nemzetközi képzőművészeti szabadiskola, színház- és filmművészeti kísérleti műhely, szabadtéri színpad, szoborpark, valamint szállodakomplexum éttermekkel, koncert- és hangversenyteremmel, balettteremmel és filmstúdiókkal.
A terv célja a meglévő épületegyüttes értelmes és poétikus kiterjesztése a teljes területre, a táji értékek, a zöldbe ágyazottság és a panoráma kihasználásával. A külső terek „helyek”, hangulatok és lehetőségek együttesei lennének; a központi nagy tér szolgálna aktivitások mezejéül, landart és szabadtéri rendezvények helyszíneként.
Funkciók az egyes épületekben
- Bányaház: galériák, kiállítótermek, műtermek, bányászati emlékek elhelyezése, alagsorok szobrászati és keramikus műhelyekre.
- Aknatorony: információs központ, kávéház, panoráma-terasz, konferenciaterem, luxus apartmanok, műtermek.
- Trafó: televíziós és filmes szakma számára stúdiók, elő- és utómunkálatok helyszínei.
- Kompresszorház: színházterem, balett- és zenei terek, próba- és kamaratermek, öltözők és műhelyek.
- Öltözőépület: szállodai funkció, 120 vendég elhelyezése, gépkocsi tárolás az alagsorban.
- Sport- és szabadidő csarnok: új épületként javasolt, a rekreációs funkció beemelése a komplexumba.

A megvalósítás kihívásai és lehetőségei
A terület megmentése és átalakítása számos kihívással jár: műszaki állapotfelmérésre, műemlékvédelmi tervek kidolgozására, biztonsági intézkedésekre és finanszírozási források feltárására van szükség. Többször készültek tervek és pályázatok a hasznosításra, de sok esetben a megvalósítás elmaradt, vagy csak részlegesen valósult meg. Ugyanakkor a terület egyedülálló ipari műemléki értéke, a táji adottságok és az épületek változatos terepi lehetőségei vonzó alapot adnak egy komplex kulturális-turisztikai projekt számára.
Ha a koncepció megvalósulna, az nemcsak az építészeti örökség megőrzését szolgálná, hanem új munkahelyeket teremtene, növelné a térség turisztikai vonzerejét, és kulturális frissességet hozna a helyi életbe. A művészeti park és a kreatív iparágak bevonása a finanszírozásba és működtetésbe stratégiai lehetőségként kínálkozik.
István-akna 2019-ben
Látogatás és óvatosság
Az István-aknához aszfaltos úton Pécs, Árpádtető felől lehet eljutni; akár tömegközlekedéssel is megközelíthető (a 12-es helyijárat fordul az István-aknánál). A Mecseki Szénbányász Emlékút egyik látványos helyszíne. Ugyanakkor a látogatók számára fontos az óvatosság: a romos épületek veszélyesek, belépésük kockázatos, és a terület jelenleg őrizetlen.
Összegzés-szerű megjegyzések
Az István-akna az ország ipartörténetének jelentős emléke: építészeti kvalitásai, műszaki megoldásai és történeti szerepe miatt védelemre és megőrzésre érdemes. A terület komplex hasznosítási tervei - művészeti központ, turisztikai attrakció és kreatív iparági bázis - reális alternatívát kínálnak a pusztulás folytatása helyett. Megvalósításuk a műemlékvédelmi szempontok, a műszaki felújítás és a fenntartható üzemeltetés összehangolt munkáját igényli.
Népszerű bejegyzések:
- Budapesti VIII. kerületi földhivatal: eljárások és elérhetőségek a közösségi földhivatali platformon
- Hogyan határozzuk meg az ingatlan piaci értékét bevétel-alapú értékelés segítségével
- Budapesti Római kert lakópark részletek
- Lakóépület építés 300 m2 felett
- Berend utcai felújított otthon saját parkolóval a III. kerületben
