János kórház alaprajz és történeti háttere
A János kórház egyes felépítményeinek elrendezése és a különböző osztályok elhelyezkedése szorosan összefügg a kórház hosszú történetével és funkcionális igényeivel. Az alapítás előzményei és a későbbi bővítések megmutatják, hogyan alakult ki ma is hasznosítható, több osztályt magába fogadó intézmény.
Az alapítás és korai fejlesztések
1887. június 28-án Budapesten a fő és székváros törvényhatóságának közgyűlése megjelölte a 300 ágyas új kórház építését, amely azóta Szent János Kórház néven vált ismertté. A régi Szent János Kórházat csak a jelenlegi budai autóbusz végállomásának környezetében álló emléktábla és a kórházi fal maradványa jelzi. A kórház eredetét a XIX. század végéig visszavezetik, amikor a kórházak a szegények ellátását szolgálták, és a jómódúak adományaiból tartották fenn magukat.
A kórház jelentős átalakuláson ment keresztül: 1820-ban polgári városi kórházzá alakították, a front felé néző egyemeletes homlokzat barokk stílusban készült, és egy új Nepomuki Szt. János-szobor is elhelyezésre került. Az 1848-1849-es forradalom idején már megkezdődött a műtő funkció kiépítése az emelet egyik végén.
Átalakulás és bővítés a kilencedik-tizedik évtizedben
Az 1873-as városegyesítés után külön igazgató vezette a kórházat, az ágylétszám 100-ról 234-re nőtt, 20 kórteremben 6 orvos látta el a betegeket. A szabadságharc előtti időkben feljegyzések német és gótikus német formában készültek, 1849 után azonban már magyarul vezették a kórlapokat.
A századforduló környékén a budai lakosság növekedése indokolta egy új kórház szükségességét. Hosszas vita után a diósárok dűlőre esett a választás, ahol Dárynky Ignác javaslatára pavilon rendszer mellett döntöttek. 1898. augusztus 3-án megnyílt a Budapest Székesfőváros Új Szent János Kórháza 420 ággyal, három emeletes épületekkel és alagsorral.
Tervezett és valós modulok: az intézmény szerkezete
A Margit körúton található kórházépület a szegényház jellegét is őrizte a második világháborúig. A háború utáni időszakban a vár ostroma során keletkezett romokat 1949-ben eltakarították a városrendezés részeként. Az 1903-as évben egy új lábadozó betegeket kiszolgáló pavilon épült Wodiáner Albert adományából. 1910-ben már Röntgen-laboratórium létesült, 1917-ben központi laboratórium kialakítása történt. 1918-ban megalakult az ország első ortopédiai osztálya.
A bőr- és nemi osztályt 1934-ben urológiai osztállyá alakították át, 1935-ben pedig egy modern szülészeti osztályt adtak át. Később a kórházban megnyíltak a száj- és fogászati osztályok, fül-orr-gégészeti osztály és más szakrendelések is. Az elme-idegosztály mintegy 150 ággyal indult, és a II. világháború időszakában sem állt meg a kórház működése, bár a körülmények rendkívül szélsőségesek voltak. A háború után a Vár alatti Sziklakórház is a János Kórház kezelésébe került.
Korszerűsítés és modernizáció
A századfordulótól a kórház nem csak technikailag fejlődött, hanem tudományos eredményekben is szerephez jutottak kiemelkedő orvosok. A belgyógyászat neves területei közé tartozott Gyurmán Emil és Fodor Imre, a gyermekgyógyászatban Lénárt György, a sebészetben Kuzmik Pál és Manninger Vilmos, valamint sok más kiemelkedő szakember. A második világháború idején a kórház ellátta a sebesülteket, és a forradalom idején is aktívan részt vett a lakosság orvosi ellátásában.
1952-ben poliklinikák ideiglenes kialakítása történt a kórház területén, amelyek kezdetben a VIII-XII. kerületek rendelőintézeteiként működtek, majd a XII. kerület járóbeteg-ellátásának helyszínévé váltak. Az 1956-os forradalom alatt a kórház mentőszolgálata megerősödött, Horváth Boldizsár professzor pedig fontos szerepet játszott a Nemzetközi Vöröskereszt tevékenységében. 1970-ben átadták az Ortopédiai Osztály műtőblokkját, 1988-ban pedig a Fül-orr-gégészeti Osztály új épületét találta megvalósítását Ungor Károly főorvos. A kilencvenes években korszerű konyha épült, és több osztály, például a II. Belgyógyászat átépítésre került, valamint megújult a műszerpark CT- és ultrahang-laborral.
Jelenlegi alaprajz és funkcionális megoszlás
Az alaprajz alapvetően a különböző klinikai osztályok és szolgáltatások együttes működését célozza meg, a központi raktárral, műszerügyi osztályokkal és a logisztikai egységekkel összekapcsolva. A különböző „porták” és kiszolgáló egységek (pl. büfé, vendéglátás, dietetika, étterem) a betegek és dolgozók kényelmét szolgálják, miközben a szakorvosi ellátások közvetlen elérhetőségét biztosítják. A 1903-as pavilonok és a későbbi modern részlegek kombinációja adja mai épületkomplexum alapját.
A kórházban a belgyógyászat, sebészet, urológia, ortopédia, szülészet-nőgyógyászat, szemészet, fül-orr-gégészet, belgyógyászat és onkológia csak néhány példa a sokféle szakterület közül, amelyek mind a betegek átfogó ellátását szolgálják. A Sziklakórház átültetése a rendszerbe alapján jelzi a történelmi összefonódást a budai városi egészségügyi ellátással és a korszerű modernizációval.
Az intézmény története és fejlesztése jól mutatja, hogyan nőtt a kórház a betegeket támogató, interdisciplináris egészségügyi központtá, amely a korábbi szegényház-kórház hagyományokból kiindulva ma a XXI. századi orvosi ellátás igényeinek megfelelő infrastruktúrát kínál.
Csökkentett kapacitással, de működik az ellátás – reagált a Szent János Kórház
| Év | Esemény | Kiemelkedő fejlesztés |
|---|---|---|
| 1898 | Új Szent János Kórházának megnyitása | 420 ágy, három emelet |
| 1910 | Röntgen-laboratórium | Első lépések a radiológiai ellátásban |
| 1917 | Központi laboratórium | Intézményon belüli országos laborközpont |
| 1934 | Urológiai osztály átalakítása | Speciális urológiai ellátás |
| 1970 | Ortopédiai Osztály műtőblokkjának átadása | Műtéti kapacitás növekedése |
Az 1950-es évektől kezdve pedig folyamatos modernizáció és technikai fejlesztés zajlott: CT- és ultrahang-labor létrejötte, a kórház műszerparkjának megújulása és a különböző szakterületek bővítése kiemelt fontosságú volt.
tags: #janos #korhaz #alaprajz