Józsefvárosi foldszintes hazak tervei: bontás, felújítás és értékmegőrzés a kerület vagyongazdálkodási tervén alapulva
A józsefvárosi önkormányzat 2022-2029 es vagyongazdálkodási terve alapján elkészült térkép segítségével megtudható, milyen jövőt szánnak az adott önkormányzati tulajdonú háznak - a lakók értesülhetnek a házuk sorsáról, ha beírják a címüket.
A Józsefvárosi Önkormányzat összesen 130 önkormányzati tulajdonú bérházzal rendelkezik. A térképet itt találhatja meg. Kerületünk felújítandó, veszélyes és bontandó épületei a térképen (kattintson a képre). A térképen az összes ház szerepel, kategóriákra osztva: külön színnel jelölik a rövid és hosszú távon bontandó, a felújításra szoruló és az épületszerkezeti felújítást nem igénylő bérházakat. A felhasználóbarátságra nem lehet panasz: elég beírni a jobb oldali keresőbe az általunk lakott ház pontos címét, és a program - a térképen rázoomolva a házra - jelzi is annak státuszát.
Sok háznál már az az információ is megjelenik, hogy mikorra várható a felújítás vagy bontás, és konkrétan milyen beavatkozásokra volna szüksége egy adott bérháznak. Például egy Lujza utcai háznál ilyeneket találhatunk: elektromos fővezeték felújítás tervezés, függőfolyosó csere tervezés, közbenső és zárófödémek állapotvizsgálata - de ez a funkció még nem teljes.
Az önkormányzat idén fogadta el a közép- és hosszútávú vagyongazdálkodási tervet, melynek egyik fókusza a lakhatási szegénység csökkentése. A rossz minőségű lakások nagy száma nemcsak önmagukban jelentenek problémát, hanem ez szegregátumok, gettók kialakulásához és romló egészségügyi helyzethez vezet. A kerület sokszínűségének fenntartása érdekében meg kell akadályozni a szegények kiszorulását - írja a koncepció.
A sokszínűséget nemcsak a dzsentrifikáció - a magasabb társadalmi osztályok betelepülése a régi, elszegényedett belvárosi kerületekbe - veszélyezteti, de a rossz minőségű bérlakásállomány miatt kialakuló leromló, szegregált kerület-részek kialakulása is. A terv szerint a legrosszabb állapotú és városképi értéket nem jelentő épületeket el kell bontani, majd az üres telkeket értékesíteni, az így nyert bevételből pedig a többi önkormányzati épületet és üres lakást kell felújítani. Az épületbontások azonban együtt járnak a lakók kiköltöztetésével is.
Az önkormányzat alapelve, hogy a költöztetés folyamata méltányos, humánus és a részletekre is figyelő eljárás legyen, és mindenki a kerületben jusson megfelelő minőségű lakáshoz, elsősorban felújított, jelenleg üres lakásokban. A lakások eladása a terv szerint nem az önkormányzati lakásvagyon felélését szolgálja, hanem ellenkezőleg, az értékének növelését. A kritikusok számára pedig egy érdekes adattal is szolgál a vagyongazdálkodási terv: számításaik szerint egy négyzetméternyi rossz állapotú lakás eladási árából mintegy két négyzetméternyi hasonló állapotú lakást lehet felújítani, komfortosítani.
Egyébként nem minden lebontandó ház telkét akarja az önkormányzat eladni, lesznek olyanok, amelyek helyén közterület, park létesül majd. Azt azonban biztosra veszi a terv, ha a jelenleg (még) nem bontandó önkormányzati bérházakat nem fejlesztik, akkor 10 év múlva ezek is bontandóvá válnak. A legtöbb önkormányzati bérház a Magdolnanegyedben van, az összes épület 42 százaléka.
Az önkormányzat bérház- és bérlakásállománya összességében nagyon elhanyagolt, egy részük méltatlan lakhatási körülményeket képes csak biztosítani. A dokumentumból kiderül, hogy az önkormányzat összesen 130 önkormányzati tulajdonú bérházzal rendelkezik, ezen felül van egy olyan bérház, mely a fővárosi önkormányzattal közös tulajdon, így a tervben összesen 131 bérházzal foglalkoznak. Az önkormányzat bérház- és bérlakásállománya összességében rendkívüli mértékben elhanyagolt, egy részük méltatlan lakhatási körülményeket képes csak biztosítani. Mint megjegyzik, több évtizedes örökségről van szó, bár a helyzet javítására történt már néhány kísérlet, itt említik a Corvin-sétány és a Magdolna negyed programot, amelyek a kétezres évek első felében kezdődtek.
Arra nem látnak esélyt, hogy központi költségvetési forrásból kapjanak támogatást a megújításra, így egyetlen tényleges lehetőségként azt tekintik megoldásnak, ha a meglévő vagyonra építve hajtják végre ezt: „Döntő jelentőségű körülmény, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta nincs állami lakáspolitika, nincsenek állami bérlakásépítések, megszűnt az akár csak kis mértékű lakhatási támogatás, és nincs központi forrásból érdemi támogatás az önkormányzati lakásállomány felújítására sem. Az önkormányzati bérházakról készített ábra. A terv összesen 45 bérházat jelöl bontandónak, ugyanakkor a vita eredményeként ezek száma és köre változhat, a bontásra javasolt épületek egy része átkerülhet a felújítandóba, és fordítva is.
A bontásra kijelölés mérlegelésekor figyelembe veendőek városképi, emlékőrzési szempontok is, hogy maradjanak olyan épületek, amelyek őrzik Józsefváros hagyományos építészetét. „Józsefvárosban még mindig megtalálhatók a XIX. században épült földszintes házak, amelyek önmagukban nem képviselnek építészeti értéket, de városképi jelentőséggel bírnak; emlékeztetnek a régi Józsefvárosra. Mindent azonban nem lehet megőrizni, mert nem tudjuk miből felújítani és előbb-utóbb menthetetlenül tönkremennek.”
Az optimális az lenne, ha megtalálnák az egyensúlyt az értékőrzés és a bérházfejlesztést szolgáló bevételtermelés között, a társadalmi egyeztetésnek ez az egyik központi célja. Az értékőrzés módjáról azt írják: nem biztos, hogy mindegyik régi épületet lakóházként kell megtartani, más funkciók is elképzelhetőek, és azt is lehetségesnek tartják, hogy kiürített épületeket a megtartásuk kötelezettségével terhelten adnak el.
A bontással érintett házak a Bauer Sándor, a József, a Magdolna, a Karácsony Sándor, a Tolnai Lajos, a Bérkocsis, a Vajdahunyad, a Tisztes, a Kis Fuvaros, a Kőris, a Dugonics, a Szigony, a Dobozi és a Lujza utcában állnak. Emlékőrzési szempontok miatt 11 ház bontása kérdéses, ezek az Auróra, a Koszorú, a Lujza, a Karácsony Sándor és a Kis Fuvaros utcában találhatóak. A bontandó önkormányzati bérházak ábrája.
"A bontandó épületeket és üres telkeket az ingatlanfejlesztők széles körével kell megismertetni. Józsefvárost rá kell tennünk a fejlesztők térképére", írják. „Az értékesítési tevékenység akkor lesz sikeres, ha keresletet tudunk generálni, ha a fejlesztők minél szélesebb körét Józsefvárosba tudjuk csábítani." Ugyanakkor "az sem lehet cél, hogy minden lebontott ház helyén hatalmas új épületek jöjjenek létre. A terv készítése során 49 önkormányzati bérházat jelöltek felújítást igénylőnek. A műszaki felmérések szerint a bérház-állomány mindössze 29 százalékával nincs felújítást igénylő alapvető szerkezeti probléma, ami annyit jelent, hogy sürgős beavatkozásra nincs szükség.
Az önkormányzat tulajdonában jelenleg összesen 4128 lakás van, közel kétharmaduk önkormányzati bérházban található, egyharmada társasházi lakás. A lakások kétharmada egyetlen lakóhelyiséggel rendelkezik, közel 30%-a komfort nélküli vagy szükséglakás. A tervben a Diószegi tömbnek nevezett, a Diószegi utca - Kőris utca - Orczy út - Sárkány utca által határolt területen egy nagyobb léptékű fejlesztési terv potenciális megvalósításáról is írnak, amely az Orczy negyed városrehabilitációs program folytatásaként, a Semmelweis Egyetem fejlesztési tervei mellett jöhetne létre több, bontásra javasolt ingatlant érintve. A részben többemeletes, részben pedig földszintes bérházas ingatlanok csoportjának területe több mint 10 ezer m2, a telekcsoportba összesen 6 ingatlan tartozik, amelyeket "célszerű együtt kezelni, és egy tömbszintű fejlesztési tervet kidolgozni rá". A kijelölt tömb területe nem áll értékvédelem alatt. A vagyongazdálkodási tervről szóló lakossági fórumot március elsejére szervezték.
Az 1960-as évek végén Budapest fejlesztésének egyik kényes pontja volt Józsefváros átépítése. Az egyik cél a lakásínég enyhítése volt, azaz minél több új lakást szerettek volna építeni. A szakemberek úgy számoltak, hogy 1970-ben Budapesten 110 ezer lakás hiányzik, és figyelembe véve a lakosságszám növekedést, úgy vélték, hogy további 120 ezer lakást kell építeni. Azaz közel 400 ezer lakás felépítésére volt igény. A Buváti szakemberei által készített terv az új Józsefvárosra (Fotó: Budapest folyóirat, 1970. december, dr. A másik cél pedig a sűrűn lakott belváros fellazítása volt úgy, hogy a külsőbb részeken alakulnának ki regionális központok. A Budapest folyóirat 1970. áprilisi számában, dr. „A soron következő feladatok közé tartozik az, hogy ebbe a fővárosi második gyűrűbe, az ún. Józsefváros esetében ez a kettős szorítás 1970 végére abban a városrehabilitációs döntésben érlelődött meg, amelyet a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1970. december 23-án tárgyalt meg. A kerület egészéről azt állapították meg, hogy 10 ezer lakás nem újítható fel, ezek helyett jobban megéri újakat építeni. A városrehabilitációs terveket a Buváti készítette el, ezekről a Budapest folyóirat 1970. októberi számában számoltak be. Ebből kiderül, hogy a teljes rehabilitáció alatt Józsefvárosban összesen több mint 6000 lakást kívántak lebontani, míg 7000-et építeni. A beépítést elsősorban az Illés utca - Práter utca - Szigony utca - Baross utca által határolt területeken tervezték. Az új épületeket paneles technológiával kívánták felépíteni, ám a területen ez sokszor nehézségekbe ütközött.
A bontásra kijelölés mérlegelésekor figyelembe veendőek városképi, emlékőrzési szempontok, hogy maradjanak olyan épületek, amelyek őrzik Józsefváros hagyományos építészetét. "A bontandó épületeket és üres telkeket az ingatlanfejlesztők széles körével kell megismertetni. Józsefvárost rá kell tennünk a fejlesztők térképére." A terv kitér arra is, hogy az értékesítés akkor lesz sikeres, ha a fejlesztők minél szélesebb körét tudják vonzani. Ugyanakkor nem cél, hogy minden lebontott ház helyén hatalmas új épületek jöjjenek létre. A terv készítése során 49 önkormányzati bérházat jelöltek felújítást igénylőnek, és a műszaki felmérések szerint a bérház-állomány mindössze 29 százalékával nincs felújítást igénylő alapvető szerkezeti probléma, ami sürgős beavatkozást nem igényel.
Az önkormányzat tulajdonában jelenleg összesen 4128 lakás van, közel kétharmaduk önkormányzati bérházban található, egyharmada társasházi lakás. A lakások kétharmada egyetlen lakóhelyiséggel rendelkezik, közel 30%-a komfort nélküli vagy szükséglakás. A tervben a Diószegi tömbnek nevezett, a Diószegi utca - Kőris utca - Orczy út - Sárkány utca által határolt területen egy nagyobb léptékű fejlesztési terv potenciális megvalósításáról is írnak, amely az Orczy negyed városrehabilitációs program folytatásaként, a Semmelweis Egyetem fejlesztési tervei mellett jöhetne létre több, bontásra javasolt ingatlant érintve. A részben többemeletes, részben pedig földszintes bérházas ingatlanok csoportjának területe több mint 10 ezer m2, a telekcsoportba összesen 6 ingatlan tartozik, amelyeket "célszerű együtt kezelni, és egy tömbszintű fejlesztési tervet kidolgozni rá." A kijelölt tömb területe nem áll értékvédelem alatt. A vagyongazdálkodási tervről szóló lakossági fórumot március elsejére szervezték.
Az 1960-as évek végén Budapest fejlesztésének egyik kényes pontja volt Józsefváros átépítése. A szakemberek szerint 1970-ben 110 ezer lakás hiányzott, ezért további mintegy 120 ezer lakás építésére volt szükség a teljes lakásigény kielégítéséhez. A terv a sűrű belváros fellazítását célozta regionális központok kiépítésével a külsőbb részeken. A korszak városrehabilitációs koncepciói között a tömbszintű fejlesztés hangsúlyos volt, és több, mint 6000 bontandó lakás és 7000 új lakás terve szerepelt a programokban. Ezek a régi tervek és a jelenlegi vagyongazdálkodási tervek között is tükröződnek, mind a múltra, mind a jövőbeli fejlesztési lehetőségekre tekintettel.
tags: #jozsefvuros #foldszintes #hazak