Kaptalanfüred–Kispesti úttörőtáborok alaprajza és történeti áttekintése
Káptalanfüredről legtöbben nem hallottak, nem egy frekventált célpontja a Balaton északi partjához látogatóknak. Aki ismeri, annak általában (úttörő)táboros élményei vannak, hiszen évtizedeken keresztül sok budapesti kerületnek és vidéki városnak itt volt a gyermekek üdültetését szolgáló tábora. A kezdetben Alsóörshöz, majd 1950-től Balatonalmádihoz tartozó terület kőbányáját már az 1840-es években említik, ahol a környékre olyannyira jellemző vöröskövet bányászták. Aki Balatonalmádiban, Káptalanfüreden megfordul, rengeteg épület, nyaraló, fal, emlékmű, geológiai képződmény esetében láthatja ennek nyomait. A valaha volt agyagbánya helyén mesterségesen hozták létre később a Köcsi-tavat, mely némi túlzással a környék „központja”, jellegzetessége lett. A változatos növény- és állatvilággal rendelkező kis tavacska látott szebb napokat is, jelenleg leginkább egy mocsaras, nádas terület, melyet egy bájos tanösvény vesz körül.
Az 1930-as évek táján fedezték fel Káptalanfüredet mint nyaralóhelyet, olyannyira, hogy 1938-ban a Belügyminisztérium gyógy- és üdülőhellyé nyilvánította, és ekkor már vasútállomása is volt. 1938-ban létre is hozták a Káptalanfüredi Fürdőegyesületet a környék villatulajdonosai. Az Egyesület kisebb megszakításokkal különböző formában azóta is létezik, nagy odafigyeléssel óvják-védik a környék értékeit. Eleinte sátras cserkész- és ifjúsági táborokat tartottak a környéken, majd az 1960-as évek második felétől a KISZ fantáziát látott az úttörőtáborok kialakításában. Ehhez viszonylag nagy, még beépítetlen terület állt rendelkezésre, így számos kerület és városi tanács telepítette ide ifjúsági táborát. Ezek már a kor elvárásainak részben megfelelő faházas, fél-komfortos létesítmények voltak, viszonylag modern kialakítással.
A táborok létrehozásában is részt vett Fenyvesi Dezső, Kispest volt tanácselnökének visszaemlékezése jól tükrözi a folyamatot: „Akinek része volt már hasonlóban, az tudja, hogy egy zöldmezős, infrastruktúra nélküli területen a követelményeknek megfelelő színvonalas, a táborozás élményét biztosító gyermeklétesítmény megvalósításához pénz, szakértelem, csapatmunka és a feladat lelkes vállalása is szükséges.”
Az 1970-es évek, 1980-as években virágzott Káptalanfüred: a táborok tele voltak gyerekekkel, egyre több nyaraló épült a környéken, a strand zsúfolásig megtelt, és az infrastruktúra is nagyot fejlődött. Az itt nyaraló tizenévesek a Köcsi-tótól pár méterre fekvő kertmoziban - folyamatos békakuruttyolás közepette - láthatták először a Házibulit vagy az akkor nagyon népszerű Bud Spencer-filmeket. Itt, a tó és a mozi párszáz méteres körzetében táboroztak évtizedeken keresztül - a teljesség igénye nélkül - Gyömrő, Kispest, Győr, a VIII. kerület, Szeghalom, Oroszlány, Törökszentmiklós, Szolnok, Nyírbátor városának fiataljai.
A VÁTI által 1980-ban készített tanulmányterv szerint akkoriban összesen 1650 gyermek tudott a káptalani táborokban nyaralni. E dokumentum tanúsága szerint egy, az üzemeltetők által kitöltött kérdőív alapján legfontosabb fejlesztési iránynak a „megfelelő méretű sport- és játszóterületek kijelölése” bizonyult. A Dokumentációs Központ terveit, anyagait kutatva láthatjuk, hogy a kezdeti lelkesedés és gyors kialakítás később több utómunkát, felújítást tett szükségessé.
Egy 1969-es dokumentum a VIII. kerületi táborra vonatkozóan azt tükrözi, hogy „a Káptalanfüreden létesített Bp. VIII. ker. Ifjúsági Tábor (…) jelenleg ideiglenes létesítményekkel üzemel. Csupán két melléklétesítmény (illemhely) épült meg végleges formában.” A szeghalmi tábor esetében is a konyhát kellett bővíteni, láthatóan nem tudta kiszolgálni az eredetileg kialakított egység a kb. 100 fős gyereksereget. A táborok közül a Dokumentációs Központ gyűjteményében a XIX. kerületi, kispesti tábor kialakítása a legjobban dokumentált.
1969-ben kapta meg a Tanács a KISZ-bizottságtól a telepítéshez szükséges engedélyt. De már pár évvel később, 1976-1978 táján szükségessé vált a csatornahálózat, szennyvízelvezetés korszerűsítése, kialakítása, a tábor épületeinek, tereinek bővítése. A tervekből látható, hogy 200 fő napi fürdő- és mosdószükségleteit kellett megoldani: mosdó-zuhanyzó-wc telepítése vált szükségessé, emellett a főbb épületeket is bővíteni kellett. A feladatot az UVATERV kapta.
Káptalanfüred jellege az elmúlt pár évtizedben megváltozott, a táborozók nagy része eltűnt, a táborépületek állapota erősen leromlott. Néhány önkormányzat még igyekszik hasznosítani a birtokában lévő ingatlanokat, némi felújítás, állagmegóvás után szállásként adják ki az érdeklődőknek, vagy ők maguk szerveznek oda találkozókat, gólyatáborokat. Több önkormányzat ugyanakkor nem tud mit kezdeni az ingatlannal: felújítani rendkívül költséges lenne ezeket, és a hasznosulás kérdésesnek tűnik. A táborokhoz közel eső településrészen már nincs bolt, trafik, kertmozi, minden szolgáltatás a strandhoz és a partmenti részhez kötődik, nem a Köcsi-tó környéki területekhez. Káptalanfüred története, fejlődései és megtorpanásai jól tükrözik az elmúlt évtizedek társadalmi, nyaralási, szociális szokásait, változásait.
Az 1930-as években a Veszprémi Székeskáptalan fenyves és csertölgyes erdőbirtokát felparcelláztatta, így jött létre Káptalanfüred. Az üdültetés a kezdeti nyaralóépületek mellett, ifjúsági sátortáborozás formájában zajlott cserkészek, egyetemisták köréből. Az 1960-70-es években már korszerű faházakban üdültették a fiatalokat a Köcsi-tó környéki területen. Ezen a területen a Balaton fölé magasodó festői dombokon található a XIX. kerület Kispest Önkormányzat Üdülője, mely fekvése miatt egyszerre kínálja a háborítatlan erdei környezet nyugalmát, szépségét, valamint a Balaton 500 méteres közelségével az igazi nyár romantikus élményvilágát.
A vendégek elhelyezésére hangulatos, fürdőszobás, 2-5 férőhelyes, különböző felszereltségű faházak állnak rendelkezésre. Minden faházban található mikrohullámú sütő, vízforraló, hűtőszekrény és televízió. A faházak közül több minikonyhával is rendelkezik, néhány pedig klímával is felszerelt. A gyermektábori részen 4-8 férőhelyes, fürdőszobás, zömében emeletes ágyakkal rendelkező faházakban tudunk szállást biztosítani. Hűtőszekrény minden gyermektábori faházban van. A közigazgatásilag Balatonalmádihoz tartozó Káptalanfüred ma is a nyaralók kedvelt helye, ám évtizedekkel ezelőtt az úttörő-, később az ifjúsági táborok Mekkája volt. A sokszinuvidek.hu az internet segítségével próbált utánajárni, kik, mik, hogyan és miért üzemeltettek táborokat Káptalanfüreden, és találtak is néhányat. A sajtó először 1978 májusában írt a táborról. A Petőfi Népe napilapban jelent meg, hogy a bajai járás összefogásával 9 ezer négyzetméter területet kaptak Káptalanfüreden a járás úttörőinek táborozásra. A többi önkormányzat erre bojkottálta a tábort, nem küldtek nyaralni gyerekeket, valamint beperelték a bácsbokodi önkormányzatot. Gyakorlatilag a tábornak ekkor befellegzett, megszűntek a nyári táborok, ma gyakorlatilag romhalmaz az egész terület.
Az alaprajz és a használatba vett területek jellemzői
A Káptalanfüred-i üdülő- és táborterületek alaprajzát az 1960-as évek végéig és a 1970-es évek elejéig viszonylag nyitott zöldmezős koncepció jellemezte, ahol a faházas szállások és a központi létesítmények elsősorban a gyermektáborokat szolgálták. A későbbi korszerűsítéseknél a központi infrastrukturális elemek és a vízellátás, csatornázás fejlesztése került előtérbe. A közigazgatásilag Balatonalmádihoz tartozó területen a vendégek kiszolgálását biztosító apartman-szerű faházak és a gyermekek részére kialakított kisebb létesítmények egyaránt megtalálhatóak.
A terület földrajzi adottságai, domborzata és erdősége lehetővé tették a nyári üdülést tágabb keretek között, egyfajta ökológiai, zöld környezetben. A Köcsi-tó közelsége és a tó körüli tanösvény pedig a természetközeli programok adta vonzerőt növelte. Az infrastruktúra kiépítésénél különös figyelmet fordítottak a mennyiségi igények kielégítésére: a gyermektáborokban 4-8 fő közötti férőhelyes faházak fértek el, a felnőtt vendégházak pedig 2-5 főre lettek tervezve, mindegyikhez mosdó, zuhanyzó, wc járult. A faházak közül több minikonyhával és néhány klímával is rendelkezett.
Helyi közösségek és korabeli működés
A Köcsi-tó környéki területeken hosszú időn át működtek táborok, melyekben részt vettek Budapest VIII., XIX., és más kerületek, valamint városi tanácsok. A 1980-as évekre a tanulmányok és a dokumentációk szerint több száz gyermek nyaralt itt - például 1650 gyermekről szól a VÁTI tanulmányterv. Ugyanebben az időszakban az üdülőtelep a környező közösségek központi eleme volt, ahol a fiatalok közösségi programokra és kulturális eseményekre is szert tettek.
Az 1978-as sajtónyilatkozat szerint Bajai járás összefogásával 9 ezer négyzetméter területet kaptak a járás úttörőinek táborozásra, de más önkormányzatok bojkottálták a tábort, és beperelték a bácsbokodi önkormányzatot. Ennek következtében a táborszezonok fokozatosan visszaszorultak, és a területek egy része ma romhalmaz állapotban maradt.
Jelenleg néhány önkormányzat megkísérli hasznosítani az ingatlanokat: felújítás után szállásként adják ki, vagy pedig saját rendezvényeket, gólyatáborokat tartanak ott. Ugyanakkor a teljes átépítés költséges, a hasznosítás pedig bizonytalan marad, mivel a környéken egyre inkább a strand- és parti szolgáltatások a meghatározóak, és a Köcsi-tó környéki területek funkciói háttérbe szorultak.
Összegzés a helyzet jelenéről
A Káptalanfüred-i táborok története és alaprajza jól tükrözi a balatoni üdülési szokások hosszú távú változásait: az úttörő- és ifjúsági táborok virágzását, a faház alapú “nyaralótelepek” kialakulását, és a későbbi gazdasági-költségvetési korlátokat, amelyek a nagyarányú felújításokat és hasznosítást megnehezítették. Ma a területek többsége romlott állapotban van vagy üzemeltetett rendezvényhelyszínként funkcionál, miközben a környék szolgáltatásai a strandhoz kötődnek, egyfajta kulturális és történeti emlékhelyként megőrzik a Káptalanfüred-i üdülőterületek hagyományait.
tags: #kaptalanfured #kispesti #tabor #alaprajza