A kerítésépítés szabályai és szerepe a településképen
A kerítés a telek területét a közterülettől, illetve a szomszédos telkek területétől térbelileg elválasztó, lehatároló építmény. A kerítés szerepe az elkerítésen túl az adott telek védelme a behatolók ellen. A kerítés nemcsak telekhatáron állhat, hanem létezik belső kerítés is, amely a telek területén álló, a telek különböző rendeltetésű vagy használatú részeit térbelileg elválasztó, lehatároló építmény. Tipikusan kőfalból, deszkákból, lécből, vesszőből, nádból, földből vagy fémből készítik el, de más anyagból is állhat (például beton). A vesszőkből font kerítést sövénynek is mondják, az élő fákból vagy cserjékből alakított kerítés pedig élőkerítésnek vagy élősövénynek nevezik.
A kerítés mint lehatároló, védelmi elem hosszú évszázadok óta meghatározó szerepet játszik. A kerítés nemcsak véd, hanem formálja a településképet, ezért az építésére vonatkozó szabályok is egyre összetettebbek. A kerítés ma már nem csupán határvonal a saját kertünk és a külvilág között - ma már a településkép része.
A kerítésépítés általános szabályai
A telek határvonalain kerítés építési engedély nélkül létesíthető. A kerítésnek teljes egészében a saját telken kell állnia. Ha a kerítést a telek hátsó határvonalán az arra kötelezettek közösen létesítik, ettől eltérően is megállapodhatnak. A kerítés kapuja a közterületre (kifelé) nem nyílhat. A telek homlokvonalán álló kerítésen a közterület használatát veszélyeztető megoldást (pl. szögesdrót) nem szabad alkalmazni.
Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (röviden: OTÉK) határozza meg az általános előírásokat. A jogszabály szerint a kerítés nem lehet tömör és 2 méternél magasabb. A járdaszint felett legalább 2 méterrel lehet csak olyan elemet (pl. szögesdrótot) elhelyezni, amely a közterület használatát veszélyeztetheti.
A kerítés építése nem engedélyköteles, azonban ez mégsem jelenti azt, hogy bármilyen kialakítású kerítést szabadon építhetnénk. Mielőtt tehát nekilátnánk, hogy felépítsük kerítésünket, minden esetben tájékozódjunk a jogszabályi feltételekről. A kerítés létesítésére vonatkozóan az OTÉK határozza meg az általános előírásokat. Telepítés előtt mindenképpen informálódjunk a helyi építésügyi előírásokról.
Helyi önkormányzatok szabályozásai és a településkép
Az országos kereteket az önkormányzatok saját rendeletekkel pontosítják, így jelentős eltérések lehetnek településenként. A helyi szabályozások célja, hogy a kerítések ne rombolják a települések arculatát, hanem beleilleszkedjenek annak hangulatába. Éppen ezért, mielőtt bármilyen kerítésépítésbe fogunk, érdemes alaposan áttanulmányozni a helyi önkormányzat rendeleteit.
Például Békéscsabán a belvárosban csak áttört, átlátható kerítés engedélyezett, a tömör lábazat legfeljebb 50 centiméter lehet. Sarkadon már engedélyeztetni kell az utcafronti kerítést, és itt a természetes anyagokat - például fát, téglát - részesítik előnyben. Vésztőn például tilos élénk színűre festeni a kerítést - csak a földszínek és a természetes árnyalatok engedélyezettek. Kalocsán az áttört kerítés az alapelv, és csak városképi indokkal engednek eltérést.
A kerítésépítés a múlt év óta csak előírt szabályok szerint lehet, ez településenként változhat. Az utcafronti kerítések esetében különösen szigorúan veszik a vonatkozó szabályok betartását, ezért érdemes mindig körültekintően eljárni. Az új rendelet célja, hogy a kerítések ne csak esztétikusak, hanem biztonságosak és közösségi érdekeket szolgálók is legyenek.
Mikor szükséges bejelenteni vagy engedélyt kérni?
A legtöbb esetben elég egy településképi bejelentés az önkormányzat felé. Ez általában formanyomtatványon történik, és néhány hét alatt elbírálják. Ha viszont a kerítés közvetlenül befolyásolja mások jogait, vagy műemléki környezetben épül, akkor építési engedély is szükséges lehet.
Bejelentés nélkül általában a hátsó és oldalsó telekhatárok mentén építhető kerítés, amennyiben az nem haladja meg az előírt magasságot, és nem veszélyezteti sem a közlekedést, sem a közműveket. Ugyanez igaz lehet a drótkerítésre vagy élősövényre is, de csak bizonyos feltételek mellett.
Szükséges bejelenteni vagy engedélyt kérni az alábbi esetekben:
- Ha a kerítés közterületre néz (utcafront).
- Ha az megváltoztatja a településképet.
- Ha 2 méternél magasabb.
- Ha betonlábazattal, tömör fallal készül.
- Ha a szomszédos ingatlant közvetlenül érinti (pl. lejtős terepen vízelvezetés miatt).
A kerítés anyaga és karbantartása
A kerítés készülhet kőfalból, deszkákból, lécből, vesszőből, nádból, földből vagy fémből, de más anyagból is állhat, például betonból. A vesszőkből font kerítést sövénynek, az élő fákból vagy cserjékből alakított kerítés pedig élőkerítésnek vagy élősövénynek nevezik. Az OTÉK üdülőövezetben kizárólag nem tömör kerítés vagy élő sövény létesítését teszi lehetővé.
A gondozásmentes kerítésrendszerek telepítést követően nem igényelnek rendszeres karbantartást. A szomszédokkal való megállapodás a kerítés építéséről és karbantartásáról is elengedhetetlen lehet, ezt érdemes írásban rögzíteni a későbbi jogviták elkerülése érdekében.
A kerítésépítés minden ingatlan- és telektulajdonosnak jól felfogott érdeke. A kerítés egyértelműen elkülöníti a telekrészeket, a kertet vagy udvart az utcától, emellett komoly védelmi funkcióval is bír. Kerítésépítésnél a biztonsági mellett az esztétikus külső is fontos szempont.
tags: #kerites #jellegu #epitmeny