Ketszintes kordon metszése: hogyan formáljuk a törzset és a karokat az optimális hozamért
A tőketörzs feladata a kordonkarok és a termőfelület tartása támrendszer mellett, amihez a törzsnek erősnek, egyenesnek és a gyökértörzs folytatásában, függőleges helyzetűnek kell lennie. A támrendszer kiépítése a frissen telepített szőlőkben, általában a második év végére készül el, azonban az előbb leírtak értelmében, törzsnevelés idején elengedhetetlen, hogy minden egyes tőke mellé karót szúrjunk, amihez a növekvő hajtásokat rögzítjük. Az első évben keletkezett vesszőkből metszés idején kiválasztjuk azt, amelyik a legerősebb és két rügyre visszametsszük, a többi vesszőt tőből eltávolítjuk. Így érjük el azt, hogy a következő évben is erős hajtások képződnek.
Az év vegetációs időszakában keletkezett hajtások közül kettőt hagyjunk meg. Ezekről rendszeresen, távolítsuk el, a lehetőleg minél kisebb méretű, hónaljhajtásokat. Ezzel egymenetben, de a növekedés ütemének megfelelően, rögzítsük a hajtásokat a karóhoz, hogy a függőleges helyzetű, egyenes törzs kinevelhető legyen. A hajtások kötözésénél célszerű rugalmas kötöző anyagot használni, amely a törzs vastagodását hosszabb ideig (6-7 évig) követni képes, annak veszélye nélkül, hogy azt elszorítaná, a nedvkeringést korlátozza. Azokon a területeken, ahol megvan annak a veszélye, hogy a téli fagy a törzs nevelésére szánt hajtást károsíthatja, a törzs alján, a földfelszínhez közel, fagycsapot érdemes hagyni. Az ebből kifejlődő hajtások alkalmasak lesznek a törzsnevelésre.
A harmadik évben, az előzőek szerint kinevelt vesszők egyikéből a megfelelő magasságú törzs kinevelhető. A tőketörzs magasságától és a hajtásnövekedés erősségétől, azaz a hajtás hosszától függően a tőketörzs kialakítására szánt vesszőből a kordonkar egy része is kialakítható. Kivételt képeznek az alól a magas törzsmagasságú művelésmódok, ahol a vessző hossza valószínűleg csak a törzs kialítására lesz elegendő. Bárhogy műveljük is a szőlőt, a metszési alapelvek nagyon hasonlóak: a kellő számú csapot a megfelelő rügyszámra metsszük vissza oly módon, hogy az idei termővessző alatt maradjon egy kétrügyes, ú.n. ugarcsap, amely a következő évi termőhajtásokat fejleszti ki.
A szőlő azon növények közé tartozik, amelyek a termésüket nem a vesszőn közvetlenül, hanem a rügyből előtörő hajtáson hozzák. A szőlőtőke rügyeiből is először hajtás fejlődik, rajta levelekkel és fürtökkel. Ez egészen más metszést követel, mint pl. a kajszi, vagy a szilvafa, amelynek a termőrügyeiből virág és gyümölcs lesz. Ha a szőlőtőkét helyesen metsszük meg, akkor a tőkék nyáron is szellősek lesznek, minden hajtásukat éri az áldásos napsütés és hatékony lesz az elkerülhetetlen permetezés is. A fürtök pedig elegendő napsütéshez és meleghez jutnak, a bogyók bőségesen gyűjtenek cukrot, savakat, íz-, illat- és zamatanyagokat.
Alapelvek és rendszerek a metszésben
A metszés mindhárom művelési módnál - sőt a falra, kerti lugasra futtatott tőkéknél is - azonos és lényege az, hogy elegendő számú csapot a megfelelő rügyszámra metsszük vissza oly módon, hogy az idei termővessző alatt maradjon egy kétrügyes ugarcsap, amely a következő évi termőhajtásokat fejleszti ki. A metszési rendszerek attól függenek, hogy a szőlő menedéket kap-e télen. Ettől függően megkülönböztetik a szőlő ventilátoros és szokásos metszését. A szőlő ventilátor általi oltása fajták takarására történik. Ez a módszer előnyös lehet a bokrok gyors megújulása és a hajtások szabad mozgása miatt, miközben lehetővé teszi a talajra hajlítást és téli takarást.
A fiatal szőlő metszése az év első felében kezdődik: a hajtást 2-3 rügyre rövidítjük az első évben. A második év őszén a két legerősebb hajtást kell megtartani; a többit eltávolítjuk. A harmadik évben a megőrzött vesszőkből alakulhat ki a törzs; a negyedik év őszén pedig a törzs és a karok véglegesebb formája kezd létrejönni. A következő években a karokra és a törzsre kerülő hajtások kötözése és visszametszése biztosítja a megfelelő vastagságot és a termőalapok kialakulását. A gyakorlatban a hajtások megkötése rugalmas kötözőanyaggal történik, amelyet körülbelül 20-30 cm-enként kell használni, hogy az ne szorítsa el a törzset és ne gátolja a nedvkeringést.
Különböző kordonművelési rendszerek is alkalmazhatók: Royat kordon alacsony törzzsel, Cazenave kordon középmagassággal, Moser-féle magaskordon és Sylvoz, illetve ernyőművelés, amelyben a törzset és a kart különböző módon alakítják ki. Az egyes rendszerek lényege, hogy egy törzs és egy kart tartalmazzanak, melyek mentén a termőalapokat ültetik. A döntést befolyásolja a terület éghajlata, a fajták, a téli védelem igénye és a talajbokrok szerkezete. A kar felépítésénél figyelembe kell venni a fajta igényeit: mereven felfelé törekvő hajtásrendszerű fajták nem mindig alkalmasak függönyművelésre, míg kisfürtű fajták téli takarást igényelhetnek.
A gyakorlatban a metszés fokozatai
A szokásos módszer szerint a metszés több szakaszban történik: az első évben a hajtás 2-3 rügyre rövidül, majd tavasszal kiválogatják a legerősebb hajtást; a második év őszén a fiatal hajtások közül a leggyengébbeket távolítják el, a maradékot meghagyják kettő vagy három rügyes csap formájában. A harmadik év őszén a csapokat és a törzset‑kordonvállat‑kialakítást végzik, a negyedik év őszén pedig a gyümölcsöző ágak fektetése történik. A legtöbb fajta esetében a későbbi években a szőlőmetszés a gyümölcsöshajtások kivágásából és a fiatalító metszésekből áll. A karok és törzsek rögzítése egy kordon mentén történik, a sarkantyúk távolságát pedig úgy érdemes beállítani, hogy az egyenletes legyen.
A fentiek alapján a metszés célja kettős: egyrészt a bokor megfelelő formájának és stabil törzs‑kar rendszerének kialakítása, másrészt a termőalapok számbavétele és a hajtások optimális növekedésének fenntartása. A megfelelő metszés és karbontartás hozzájárul a jó szellőzéshez, a fény hozzáféréséhez és a permetezés hatékonyságához, ami végső soron az egészségesebb és ízletesebb fürtökhöz, a bogyók cukortartalmának és zamata gazdagodásához vezet.
Kérdezzen egy favágót: A metszés ABC-je
Megállapítások: az ültetést követő első 5-6 évben a szőlő nem hoz gyümölcsöt, a növény tömegesen növekszik, jövőbeli gyümölcsszőlőt képez. Ezt követően a szőlőfajtától függően 20-25 évig tart a termőenergia kiépítése. A metszés ebben a korban a bokor alakjának megőrzéséből, a régi és beteg hajtások eltávolításából és a fiatal termő szőlő kialakításából áll. A szőlő további teljesítményére meghatározó jelentőségű az életének első, nem termő szakasza, így a korai hibák hosszú távon nehezítik a termelést.
Ha öreg szőlőt metszenek: a metszés legmegfelelőbb időszaka tél végén, kora tavasszal van, mert ilyenkor a növény energiája a gyökérrendszerben koncentrálódik. A Simonit-Sirch módszer például a minimális sebezést és az éles kanyarok csökkentését célozza, elősegítve a víz- és tápanyagáramlást a tőkében. A kettős kordonos rendszerben a törzs és karok kialakítása lehetővé teszi a hosszú távú termelést és a tőkeformák fenntartását, miközben a metszés során a rügyszámban meghatározzuk, hogy mely csapok maradjanak meg a következő szezonra.
További megkötések és tippek
- A nedvkeringés megindulása idejének figyelése fontos: a könnyezés jelzi a tavaszi ébredést; ideális esetben a metszés ezt megelőzően történik.
- A fagyvédelmet szem előtt tartó területeken a téli takarás és a megfelelő törzsmagasság megteremtése kulcsfontosságú.
- A hajtásnövekedés folyamatos figyelése és a többlethajtások menedzselése elengedhetetlen a kiegyensúlyozott növekedéshez.
- A táblák és lugasok kialakítása során mindig a tartóberendezés megfelelő karbantartása legyen szempont: a karók, kötőanyagok és a törzs közti távolságokat rendszeresen ellenőrizni kell.
tags: #ketszintes #szolokordon #metszese