Kotsis Iván आणि Endre Kotsis: Építészet, városfejlesztés és modernizmus a 20. században

Dr. Kotsis Ivánt a harmincas évek közepén hívta meg a Schmidl Ferenc vezette Városi Mérnöki Hivatal, hogy szakértelmével és tapasztalatával segítse a fehérvári építészek munkáját a Szent István király halálának 900.

Amszerint 1939. Az építész mellszobra a Budapesti Műszaki Egyetem szoborparkjában. Kotsis Iván 1889. december 15-én született Aradon.

A családi hagyományt folytatva - mivel édesapja, Kotsis Lajos is építész volt - miután elvégezte középiskolai tanulmányait az aradi állami főreáliskolában, 1907-ben beiratkozott a budapesti Műegyetemre.

Útját olyan kiváló építésztanárok egyengették, mint Hauszmann Alajos, Nagy Virgil és Schulek Frigyes. 1911-ben megszerezte diplomáját, és igen korán oktatóvá is vált: nem sokkal később kinevezték Hültl Dezső professzor mellé segédtanárnak.

Külföldi tanulmányútjai után, 1912-ben már a Műegyetemen tanított, és emellett több tervpályázaton is elindult.

A világháború után, 2 év katonai szolgálatot követően nőül vette Tuzson Rozáliát. Az 1930-as évek közepén Csitáry G. Emil polgármester elhatározta, hogy Fehérvárra hív egy tekintélyes és nagy szakértelemmel bíró műegyetemi professzort, akinek döntő szava lesz majd a nagyszabású városfejlesztési koncepció megvalósításának vitás eseteiben.

A választást a Mérnöki Hivatal építészeire, többek között Schmidl Ferencre és Molnár Tiborra bízta, akik Dr. Kotsis Ivánra szavaztak, mivel ő - a tanártársaival szemben - az újabb, irányzatok híve volt.

Az építésztanár első és legfontosabb munkája a Városháza átalakítása volt. A tervei szerint 1936-ban elbontották a Városháza főépülete és a Zichy palota közé "ékelődött" Bierbauer-házat, a palotát mindkét tűzfalas végén meghosszabbították - ezt követően pedig immár a két nagyobb tömegű épületet kötötték össze függőfolyosóval.

A Városház utca "beolvasztásával" létrejött a belső udvar, és az e teret kettéosztó, új összekötő szárnyban kapott helyet az ülésterem. Kotsis Iván eme új épülettömb példaszerű megkomponálásával egy a város jelentőségéhez és a közintézményi funkciójához méltó épületegyüttest hozott létre.

Kotsis Iván több bérházat is tervezett Székesfehérvárnak, ezek közül elsőként, 1938-ban épült fel a Szent István tér sarkán a zártsorú beépítésbe csatlakozó, háromemeletes - úgynevezett - TÉBE bérház, melyet a Takarékpénztárak és Bankok Országos Nyugdíj Pénztára építtetett.

Egy évvel később készült el az építész következő bérháza a Budai út és a Prohászka Ottokár út sarkán. A Szent István téri épülethez hasonlóan e modern, ám barokk hatású sarokház is finoman, egyszerűsített formában idézi fel a közeli történelmi belváros barokk épületeinek hangulatát.

Legérdekesebb részlete is a város múltja előtt tiszteleg - zárterkélyén egy jellegzetesen magyar, barokkos art deco díszítés látható. Az L alakú, szerencsés tömegalakítású épület az erősen visszaugrasztott sarokfordulóval harmonikusan illeszkedik az útkereszteződés - Fábián Gáspár tervezte - iskoláinak térképzéséhez.

Ugyancsak 1939-ben épült fel a ciszterci rend bérháza az egykori Vásártér beépítésével kialakított Horthy Miklós (ma III. Béla király) téren, szintén Kotsis tervei alapján. Az elegáns háromszintes lakóépület higgadtságával később mintaként szolgált az 1948 és 1956 között a térre épített szocreál lakóházak tervezői számára.

Sajnos az Ányos Pál utca 1. alatti bérház külsejét 2010 környékén megváltoztatták - karakteridegen színeket és öncélú mintázatot kapott.

1940-ben sorháztelep készült a Felsővárosban, elsősorban a Vadásztölténygyár munkásai számára. Három utcában (Orgona, Szövetség és Hajnal utcák) összesen 222 ház épült fel Kotsis Iván típustervei alapján.

Az egyszerű, ám karakteres kislakásokból álló házsorok egységessége már a múlté: az épületek nagy részét többé-kevésbé átalakították, talán a Hajnal utca 12.

Székesfehérvár - városi beépítés részletei

A Szekfű Gyula utcai Egészségház (Bőr-, Nemibeteg-, és Tüdőgondozó) 1941-ben épült fel. A történelmi belváros rendezésében ugyancsak vezetőszerepet vállalt a műegyetemi professzor, ám több régi épület homlokzatának átalakításáért és lecsupaszításáért joggal kritizálható.

Az Országzászló téri - eredetileg klasszicista - múzeumépület lehet ez alól kivétel, hiszen a Schmidl Ferenc-Molnár Tibor kettős által tervezett új, modern szárnyakkal kétségkívül jobban harmonizál a leegyszerűsített homlokzat. Ám a modernizálásnak áldozatul estek olyan épületek is, mint az ország egyik legszebb magyar terének sarkán álló Lauschmann-ház, a Szent István-katedrális melletti Tergovics-ház vagy az egykori izraelita szeretetház a Koronázó téren - ezen egykor barokk házak dísztelenítésével műemléki értékek vesztek el.

Kotsis Iván később, a világháború után is visszatért Fehérvárra, hogy ismét részt vegyen a város megújításában. Ez a korszaka azonban korántsem volt oly termékeny: az ötvenes-hatvanas években csupán két épületet tervezett az egykori koronázó városnak. Ezek közül a korábbi a Várkörút 1-es szám alatt található zártsorú beépítésbe illeszkedő, kétemeletes épület, fröcskölt vakolattal és a sarokain konzolos zárterkélyekkel. Utolsó itteni munkája az Ady Endre utca és a Fő utca sarkán álló, az utcavonaltól visszaugrasztott, árkádsoros lakóház volt, mely 1963 és 1965 között épült fel.

Az építész mellszobra a Budapesti Műszaki Egyetem szoborparkjában. Annak ellenére, hogy Kotsis Ivánt a II. világháború után politikai okokból eltávolították a Műegyetemről, az akkor már hatvan éves építész nem tört meg, tovább alkotott, s emellett az egész magyar építésztársadalom mindvégig a legnagyobb tisztelettel tekintett rá, mint kiváló építészre és példamutató tanárra.

1961-ben Ybl Miklós-díjat kapott "az építészek nevelésében kifejtett több évtizedes munkásságáért", 1969-ben pedig a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktorává választották. 1980. január 11-én hunyt el, sírja - melyet a Nemzeti Kegyeleti Bizottság 2002-ben védetté nyilvánított - a Farkasréti temetőben található (sírkövét maga Kotsis Iván tervezte még az édesapja síremléke számára).

tags: #kotsis #ivan #berhaz #1939

Népszerű bejegyzések: