La Siesta lakópark képviselő
Az elmúlt évtizedek során Budapest VIII. kerületében végbement városrehabilitációs törekvések közül kiemelkedő példát jelent a Corvin mozi-Práter utca-Szigony utca-Üllői út által határolt CSP, amelyet a Rév8 Rt. és a magánbefektetők vezetnek. A projekt középpontjában az épületállomány radikális átalakítása és a lakosság életminőségének javítása áll, még ha ehhez társuló társadalmi kötések és költségek megosztása is vitákat szült. A terület rehabilitációja ugyanakkor nem csak a CSP-re korlátozódik, hiszen a kilencvenes évek elejétől fogva átfogó, komplex városfejlesztési program része, amely a Práter utca és a környék teljes arculatát érinti.
A kezdetek és a korabeli elképzelések
A részletes rendezési terv (rrt) és az értékfelmérések már a rendszerváltás előtti időkre nyúlnak vissza. Perczel Anna városépítész dolgozta ki az üllői út és a Baross utca közötti területre vonatkozó első terveket, amelyek a zöld sétány rajzolásával és épületállomány megtartásával számoltak. A terv a régi pesti zsidónegyed rehabilitációs javaslatához hasonlóan a tömbök feltöltését és a sétányt helyezte előtérbe. 1989-ben hatályba lépett szabályozások ugyanazon zónán belül több kisebb területre is vonatkoztak, de a kilencvenes évek elején lezajlott privatizáció és felújítás rámutatott: sok romos ház bontásra került, és a kerület stratégiai döntései átkerültek a belső tömbök felújítása helyett a kerület egészének átalakítására.
Rév8 és az újfajta városrehabilitációs megközelítés
1997-ben megkezdődött a Rév8 Rt. megalapítása, amely a városrehabilitás menedzselését vállalta magára. Lehetőséget adott a differenciált rehabilitációs stratégiák kidolgozására, amelyek középpontjába a szlömös területek felzárkóztatása és a magánbefektetők bevonása került. A CSP a rehabilitációs ingatlanfejlesztési akcióterület részeként jelent meg, ahol a magánbefektetők megjelenésével rövid időn belül látványos változásokat vártak. A sétány terveinek kialakítását ötletpályázat útján kezdték, majd közbeszerzéssel választották ki a közterületek tervezőit.
A sétány mint közterületi tengely
A sétány kialakításának fő célja a gettósodás megállítása és emberi, komfortos lakókörnyezet biztosítása volt. A terv szerint a sétány a mozi mögött indul, majd két tömb után kiszélesedik, és a Klinikákhoz vezető úton át a Szigony utca felé halad. A korszakban a magántulajdonon belüli bontandó házak aránya jelentős volt, ezért a sétány és a környező utcák átalakítása kulcsfontosságú eszköznek számított a városkép megváltoztatásában.
Az ingatlanok felett a Rév8 az opciós szerződések alapján rendelkezett vételi joggal, és a program elsődleges célja az volt, hogy a CSP olyan városrész legyen, amely hosszú távon meg tudja állni a saját lábát. A terv értelmében a kerület átstrukturálásával jóval erősebb, városi jellegű negyed jöhet létre, amely a Belvároshoz közeli alternatívát kínál a fiatal középosztálynak és a pályakezdő értelmiségieknek.
A vitatott pontok és a műemlékvédelmi álláspont
A projekttel szemben sok ellenző hangot hallattak, köztük Ladányi János, aki a Rév8 felbukkanása óta a projekt egyik legnagyobb kritikusa. Szerinte a terület drasztikus bontásával és a városrész teljes megújításával nem érdemes a történelmi keretet feladni. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) végül két épületet nyilvánított műemléknek: a Tömő utcai Táncsics-házat és a Nagytemplom utca 32.-t. A vita tehát nem csak gazdasági, hanem kulturális és örökségvédelmi kérdéseket is érintett.
A pénzügyi modell és a beruházó szerepe
A 2000-es évek elején több tender és tanulmány előkészítése történt a CSP hasznosítására. A második nemzetközi tenderen a Corvin Rt. konzorciuma nyert, amely később a Futureal Csoport tulajdonába került. A Futureal elnöke, Futó Péter, a lakópark- és sétány-projektek szakértői hátterével vágt bele a Corvin-sétányba. A város és a kormányzati szervek is részt vettek a finanszírozásban: az önkormányzat, a fővárosi önkormányzat, a kormány, illetve az Európai Unió forrásai együttesen alakították a tízéves pénzügyi tervet. A projekt összköltségvetése mintegy 18 milliárd forintot tesz ki, amelynek nagy része lakáscseréket, bontásokat, közterületek és zöldterületek kiépítését finanszírozza.
A zamata, hogy az önkormányzat a beruházó számára átadta a telkeket, majd a lakók elhelyezésére és a közterületi fejlesztésekre vonja rá a forrásokat. A területet érintő első ütemben számos ház bontása történt meg, miközben az első ütem lakói közül sokan a CSP területén maradtak vagy más részeken találtak lakást. A befektető azt állította, hogy a közösségi programokon keresztül mutatja meg felelősségét, és a város számára is előnyöket jelent a városrész arculatát javító beruházás.
Változások és jövőképek
A CSP-ről szóló stratégia úgy fogalmazott meg, hogy a városrész egy olyan arculatot kapjon, amely a régi karaktert megőrizve szolgálja a lakók érdekeit és a város hosszú távú gazdasági stabilitását. Az ingatlanfejlesztés és a városrehabilitáció összhangja érdekében a közmű- és közterületi programokat is összehangoltan hajtották végre, és a közterületek új sétányai többek között a Magdolna negyed szociális rehabilitációjának esélyeit is felvetették.
Lezáró gondolatok
A CSP példája rámutat arra, hogy a városfejlesztés nem csupán épületek bontásáról vagy felújításáról szól, hanem komplex társadalmi, kulturális és gazdasági folyamatokról, amelyek során a lakosság áttelepítéseket, visszatelepítéseket és a városi arculat megváltoztatását is érintik. A projekt bemutatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a városi imázsja, a közösségi programok és a hosszú távú gazdasági fenntarthatóság igényeit egy terület fejlesztése során.
tags: #la #siesta #lakopark #kepviselo