A Lakatos lakótelep Története
Budapest XVIII. kerülete, amely Pestszentlőrinc és Pestszentimre két korábban önálló település egyesítésével jött létre 1950-ben, ma Budapest 5. legnagyobb lélekszámú kerülete. A főváros délkeleti szélén elhelyezkedő kerületet két, korábban független település, Pestszentlőrinc és Pestszentimre alkotja, amelyeket a Halmierdő választ el egymástól. E terület gazdag történelemmel rendelkezik, mely egészen a népvándorlás koráig nyúlik vissza.
A középkori Szentlőrinc falu központja a mai Kispest területén, a Wekerletelep helyén lehetett. 1332-ben említik először Szentlőrincet és a környező birtokokat. A török hódoltság alatt a terület elnéptelenedett, és a 17. század végén pusztaként említik Lőrincet és Péterit. A mai település története a XVIII. században kezdődik, amikor a terület Grassalkovich Antal tulajdonába került. Szent Lőrinc pusztán majorsági központot alakítottak ki, és itt épült fel a ma is látható Szent Lőrinc-kápolna, kerületünk egyetlen műemlék jellegű épülete.
A 19. században a birtok felvirágzott Mayerffy Xavér Ferenc bérlete alatt, aki szőlészete, méhészete és vadaskertje révén vált ismertté. Szőlőskertjének helyén, a „Ferihegyen” ma a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér működik. A század második felében az intenzíven fejlődő főváros és az új vasútvonalak segítették elő a mezőgazdasági terület benépesülését, megalapozva a mai település kialakulását. A Budapest-Lajosmizse vasútvonal 1889-es átadása tovább növelte a terület jelentőségét.
Péteri puszta uradalmi központja, az ún. Belső major valamikor 1836-1861 között épült fel. A 1870-es években Lőwy Bernát és Mór, valamint Auspitz Mór vásároltak Péteri pusztán birtokot, ahol később Pestszentimre nagyközség jött létre. Lőwy Bernát 1875 körül építtette fel kastélyát az Új-majorban. A terület 1889-ben, a lajosmizsei vasút megépítése után értékelődött fel, és elsősorban házhelyeket parcelláztak ki.
A 19. század végén és a 20. század elején több jelentős fejlesztés zajlott. Krepuska Géza orvos-professzor homokos területet vásárolt szőlőkísérletei számára, és felépítette Magyarország első beton épületét. Lónyay elegáns nyaralótelepet létesített a tölgyerdőben, ahol báró Eötvös Loránd és Margó Tivadar is nyaralót tartott fenn. Herrich Károly örökösei birtokán meginduló parcellázás más réteget vonzott: az Üllői úti gőzvasút üzembe helyezése után olcsó házhelyet keresve egyre többen költöztek Lőrincre.
Cséry Lajos birtokába került a puszta majorsági központja, tehenészete, és fia szemétfeldolgozó üzemet létesített. Szemere Miklós országgyűlési képviselő 1902-ben vásárolta meg a Szent Lőrinc pusztai birtok nagy részét, és lövőházat, céllövőpályát létesített rajta. A vasútvonalak és Budapest közelsége kedvezett az ipari fejlődésnek, és a 1870-es évektől több gyár és üzem működött Lőrincen.
Az egyre növekvő gyermeklétszám miatt 1903-ra felépült az első emeletes iskolaépület a mai Bókaytelepen. A 20. század elejétől folyamatosan, az 1920-as évektől pedig intenzíven bővült a közintézmény-hálózat Pestszentlőrincen: iskolák, óvodák, templomok, gyógyszertárak, posta, tűzoltóság és temető létesült. Pestszentlőrinc 1910-ben önálló nagyközséggé, majd 1936-ban megyei várossá vált.
A két világháború között hozták létre Szent Imre-kertvárost. Pestszentlőrincen, a mai Havanna-lakótelep helyén az I. világháború után az Állami lakótelep épült, Magyarország legnagyobb szociális lakásépítési beruházása a két világháború között. A városban számos civil szervezet és sportegyesület működött, köztük a Szentlőrinci Atlétikai Club (SZAC).
Pestszentimre lakossága is intenzíven emelkedett, elsősorban a közeli gyárak szegényebb munkásai vásároltak itt házhelyeket. 1931-ben vette fel a Pestszentimre nevet. Az önállóan működő községben több iskola, óvoda, mozi, gyógyszertár, templom, szeretetházak, kultúrházak és könyvtárak létesültek.
A II. világháború miatt az intenzív fejlődés egy időre megrekedt. 1950-ben Pestszentlőrincet és Pestszentimrét a főváros XVIII. kerületeként Budapesthez csatolták. Új gyárak, üzemek létesültek, villamosvonal épült a két település között, és új közintézményeket hoztak létre. A homokos talaj megkötésére védőerdőt telepítettek (Halmierdő).
A főváros részeként településünk egyre városiasabb arculatot öltött. A korábbi mezőgazdasági területeken modern lakótelepek épültek. Az első ilyen a Lakatos-lakótelep volt, amelyet 1963-1967 és 1975-1987 között építettek ki. A lakótelep tervezője, dr. Brenner János Ybl-díjas építész nagy figyelmet fordított a házak tájolására és a zöldfelületek méretére. A lakótelep ma is otthont ad több mint 11 000 embernek, és számos közintézménnyel rendelkezik, mint például iskolák, óvodák, bölcsődék, orvosi rendelők, művelődési házak, posták és könyvtárak.
A Lakatos lakótelep közösségi célú rehabilitációs programja keretében a zöldfelületek revitalizációjára került sor. Megújultak a meglévő zöldfelületek, kialakult a '63-as Emlékpark, a Központi Agóra, valamint egy közösségi kert, a Lőrinci Kertelő. A közösségi kert lehetővé teszi a lakók számára a saját termesztést, a közösség építését, és a helyi iskolák és óvodák környezeti oktatását is segíti.
A Lakatos lakótelep története jól példázza a városfejlődést és a közösségépítést. A kezdeti nagyívű tervek, a rohamtempóban zajló építkezés, az oktatási és szolgáltató intézmények lassú átadása, majd a közösségi kezdeményezések mind részei ennek a folyamatnak.
A GÉNEK ÉS A GENETIKA TITKAI: Dr. Lakatos Péter, egyetemi tanár / a Friderikusz Podcast 26. adása
A XVIII. kerületben számos új közintézmény nyílt és épült az elmúlt évtizedekben, hozzájárulva a lakosság életminőségének javításához. A kerületben ma is élénk a közösségi élet, számos rendezvényt és programot szerveznek a lakók számára.
tags: #lakatos #lakotelep #wolks