A Veszprémi Érseki Palota: Történelem, Építészet és Művészet
A veszprémi érseki palota Veszprémben, a vár egyik legjelentősebb épülete. Az épület 1765-1776 között épült Fellner Jakab tervei szerint.
A püspöki - 1993 óta már érseki - palota a magyar barokk építészet egyik kimagasló remekműve. Az épület, jellemzően a barokk stílusra, U alakot formáz.
A palotába beépítették az itt lévő régi épületek maradványait, és akkor tűntek el a régi királyi vagy régi püspöki palota megmaradt romjai. Az épület helyén állt hajdan egy gótikus palota, majd később itt volt a régi püspöki rezidencia is, ez azonban szintén elpusztult a török harcok idején.
1704-ben az egész vár leégett, így új palotát kellett építeni. Amikor 1723-ban gróf Esterházy Imre Veszprém püspöke lett, nekilátott a Vár újjáépítésének, rendezésének, de a rezidenciára nem volt ideje, mert 1725-ben kinevezték esztergomi prímásnak. Később utóda, Acsády Ádám a pápai bullában feladatul kapta a püspöki épület újjáépítését. Ezt meg is tette, de se ő maga, sőt utóda, Padányi Biró Márton sohasem lakott benne. Padányi egyébként is elégedetlen volt az épülettel, szűkösnek és püspökhöz méltatlannak találta, ezért a szemináriumot helyezte el benne.
Koller püspök már püspökké iktatása után közvetlenül felkereste Fellner Jakabot, mint ezt egy 1763-ban küldött levélben olvashatjuk, melyet a családi jószágkormányzó írt a szintén nagy építtető, Esterházy Károly egri érseknek: "Sok a dolga a jámbornak, már a veszprémi püspök is bombardérozza pro residentia való projektumnak készítésére".
Már az építés közben oly nagy híre volt a készülő mű szépségének, hogy messze földről jöttek emberek, hogy megcsodálhassák az épületet. Ráadásul annak is híre ment, hogy még vízvezetéket is építenek, ami akkoriban nagy luxus volt Magyarországon.
E páratlan vízvezetéket Tumler György, az ezermester molnár kezdte építeni, halála után fia, Henrik fejezte be 1767. szeptember 13-án.
Az érseki palota levéltárában körülbelül másfélezer Mohács előtti oklevelet őriznek, de jelentős a könyvtár középkori és kora újkori gyűjteménye is. A levéltárban van Magyarország legkorábbi, eredetiben megmaradt magánoklevele, a Guden-féle végrendelet 1079-ből, de van itt több irat Kun Lászlótól és Vetési Albert püspöktől is. A könyvtár régi gyűjteménye jelentős.
Az építtető Koller Ignác püspök címere a vár belseje felé eső homlokzaton látható. Az épület falképeit Johann Cymbal készítette. A Képteremben a veszprémi püspökökről és érsekekről készült festményeket őrzik, és egy gyöngyházberakásos bútort, ami pedig Mária Terézia adománya; Koller püspök halála után ugyanis a királynő maga fejeztette be a palota építését.
A palota május 1-jétől október 15-ig nyitva van, keddtől vasárnapig, 10-től 17 óráig.
Az építészet és a barokk stílus
A magyar püspökök többsége a XVIII. században főúri családok tagja volt. Székhelyükre érkezve először többnyire nem az új székesegyház, hanem egy rangjukhoz, hivatásukhoz méltó püspöki palota építésébe kezdtek, a szerényebb régi helyett.
A tridenti zsinat határozata értelmében a püspököknek székvárosukban kell tartózkodniuk, hogy egyházmegyéjük vallásos életét a helyszínről irányítsák, s ennek érdekében az egyházi élet minden területéhez szükséges épülettel rendelkezniük kellett. A korszakban épült magyarországi püspöki paloták (melyekhez építészetileg a pozsonyi érseki palota is hozzásorolható), közel azonos építészeti feladatot jelentenek. Megformálásukban alapvetően a mintául szolgáló főúri kastélyokhoz igazodnak.
Az U alakú alaprajz (a zárt sorú beépítést követő érseki palota kivételével) a barokk kastélyok cour d'honneur elrendezését követi. Ezt a formát még a század legvégén épült székesfehérvári püspöki palota sem változtatja meg. Az alaprajzi rendszer szintén az általánossá vált teremsoros-folyosós kialakítást mutatja; ez ugyanis gyakorlati szempontból nagyon jól betölti feladatát.
A homlokzatok a bécsi palotahomlokzatok nyomán kialakult kastélyhomlokzatok sémáját követik: a földszínt talapzatszerű, elkülönül a gazdagabban alakított, reprezentatív felső zónától. Az első emelet a kiemelt piano nobile, afölött egy kevésbé hangsúlyos mezzaninszint következik. Mindez a funkciónak megfelelő belső hierarchiát követi - mint a XVIII. századi magyar kastélyokban. A homlokzat hierarchiáját az ablakok méretének növelésével, szemöldökdíszük változtatásával, esetleg pilaszterek alkalmazásával vagy elhagyásával jelzik - mint az érett barokk építészetben.
Mindez azt mutatja, hogy az építészeti feladat a reprezentációnak, lakóigénynek ugyanazt a jellegét kívánja meg, mint ami a kor világi építészetében megnyilvánul. Bár építészeti rendszerben nem tér el a barokk egyes fázisainak püspöki palotája, de a részletekben, az ornamenshasználatban, a tömegalakításban, az elemek stílusában változás mutatkozik.
A század végén például az építtető kerülik a megmozgatott tömegeket, a kiugró rizalitokat. Általában a középrizalit marad csak, de nem a homlokzatból kihajló tömeggel, hanem alig kilépve, inkább az építészeti elemek differenciálásával megkülönböztetve a homlokzat többi síkjától.
Nem használják a manzárdtetőt, amely a budai királyi palota s az azt követő gödöllői Grassalkovich-kastély megépülte óta szinte kötelező eleme volt kastélyainknak. Szimbolikus jelentésére még támaszkodott Patachich püspök Nagyváradon és Kalocsán, de két évtizeddel később sem Szombathelyen, sem Pozsonyban nem alkalmazták. Külön vizsgálatot érdemelne, hogy a legkésőbb épült palota, a székesfehérvári, miért alkalmazta mégis - sok egyéb régies elemmel együtt.
A részletképzésben eleinte a díszterem felső szintjét ovális ablakok világítják meg; ezek felváltása egyenes záradékú mezzaninablakokkal, a legnagyobb változások közé tartozik a homlokzat képében.
Belső terek és funkciók
Az belső terek kialakításáról, a funkciónak megfelelő térelrendezésről részletesen szól a traktátusirodalom. Az igények nyilván hasonlóak, mint a kastélyépíttetőké - hiszen a főpapok társadalmi háttere ezt valószínűsíti, illetve ha mégsem főúri származásúak, az életvitelük sokban hasonló az arisztokratákéhoz.
A paloták reprezentatív térsora (előcsarnok - lépcső - díszterem) minden püspöki palotában jelen van.
A díszterem (ebédlő) középen van, a többi helyiséget a szükséges magán, illetve hivatali funkciónak szánják anélkül, hogy meghatározott, adott helyük lenne, amely minden palotában nagyjából azonos.
A lakó- és hivatali helyiségeken kívül általában házi kápolna és könyvtár is található a püspöki palotákban. A kalocsai érseki palota jobb oldali, a kert felé futó szárnyában ötteremnyi könyvtár helyezkedik el, míg ugyanebben a pozícióban a szombathelyi palotában házi kápolna szerepel a tervrajzon. A magánkápolna Kalocsán a jobb oldali rizalit mögött van, Veszprémben ugyanígy a sarokrizalit mögött, de az északnyugati sarokban.
Több püspöki palotában kialakítanak metszetes szobát - olyan termet, amelynek falát tapétaszerűen beborítják a keretezett metszetek. Ezek a termek a francia traktátusokban szereplő salle d'assemblée-nak nevezett tértípusnak felelnek meg, vagyis azoknak a helyiségeknek, amelyekben a vendégeket fogadták, vagy ahová a társaság visszavonult a díszteremből, beszélgetni vagy muzsikát hallgatni.
A Veszprémi Érseki Palota építéstörténete
1. A veszprémi püspöki palota megépítésével Koller Ignác püspök 1763-ban bízta meg Fellner Jakabot. Annyira megtetszett ugyanis néhány korábbi műve, hogy miközben az építész Tatán a piaristák rendházát építette, állandóan levelekkel „bombardérozta", hogy minél előbb jöjjön Veszprémbe rezidenciája megtervezésére. Koller ekkor már eldöntötte, hogy palotáját nem a vár alatti sík terepen, hanem fent a várban építteti meg.
Vállalta a nehezebb és a felmerülő technikai problémák miatt költségesebb építkezést, mert a várhegy középkori épületei, történeti aurája nagyobb majestast kölcsönzött rezidenciájának. Eleinte igyekezett a várhegyen telekcserével megnövelni az építkezésre felhasználható területet, majd beletörődött abba, hogy viszonylag szűk területet (31 × 17 ½ öl) használhat fel. Ezért a régi, az 1730-as években emelt, egytraktusos püspöki palotát is felhasználták - beépítették az új épületbe.
A kivitelezést 1765-től 1774-ig Fellner pallérja, Hausensteiner Vencel irányította. A munkálatok gyors ütemben haladtak - hála a püspök magánvagyonából ráfordított nagyobb összegeknek. 1772-re az épület kívülről elkészült. A püspök halála (1773) után rövid ideig szünetelt az építkezés, de a királynő engedélyezte, hogy az üresedésben lévő püspökség jövedelmeiből befejezzék a munkálatokat. A befejezés és az épület felszentelése 1776-ban történt.
Az U alakú, cour d'honneur épületet Fellner úgy alakította ki, hogy részben felhasználta a 30 évvel korábbi, egyszerű palota falait. A régi építmény tömbje alkotta az új egyik sarokrizalitját, az építész egy kb. 10 méteres előudvart szegélyező szárnyat tervezett, majd egy újabb, az elsővel szimmetrikus rizalit következett. A főhomlokzat tehát a két rizalit között, az előudvar miatt hátraugorva épült meg. Oszlopos-teraszos kocsifelhajtó hangsúlyozza a bejáratot, amely gazdag, de keskeny, egytengelyes középrizalitba vezet. Ide koncentrálja az építész dekoratív ötleteit.
A francia építészetelméletből jól ismert forma, a porte cochere en niche, azaz egy fúgázott felületű, hornyolt nyílással áttört, kosáríves fülke alkotja a középrész főmotívumát. Ilyen elem az egri líceum udvari homlokzatán, a csillagvizsgáló torony alatt is látható - hangsúlyozva a Fellner két műve közötti, egyéb részletekben is megmutatkozó stílusrokonságot. Fent két-két állókonzolra helyezett, egymásba tolt íves és háromszögű timpanon koronázza a rizalitot, és afölött egy újabb gazdag motívum, egy fonatos, vázadíszes attika áll.
A homlokzat földszinti része fúgázott; felületén egyszerű, dísztelen, szegmentíves ablakok nyílnak. A három-három tengelyes szakaszok után, a sarokrizalitok és a törzsépület lekerekített sarkú találkozásánál ferde falszakasz következik. Földszintjén ajtó, emeletén a többi emeleti ablaktól eltérő szemöldökdísz hangsúlyozza a nyílást. Az emeleten egyenes záradékú ablakok sora vonul végig, egyenes szemöldökkel. A szemöldökmezőben sima tábladísz látható. A ferdén álló falszakasz ablaka felett konzolokon álló, középen felszakadó timpanon helyezkedik el.
A három-három tengelyes sarokrizalitok gazdag kialakításúak - kiegészítik a nagyon reprezentatív, de keskeny középrészt. Sarkaik karéjos visszametszése végig fúgázott. Az épület többi földszinti ablakával azonos nyílások felett osztópárkány húzódik, amelyre az ablakok könyöklődísze támaszkodik. A két szélső ablak az emeleti ablakokhoz, míg a középső, felszakadó timpanonos a sarokablakkal hasonló, de azoknál díszesebb. Az egyenes szemöldök alá gyűrűbe fűzött füzér, a timpanon alá pedig koszorú kerül.
A püspöki palota hátsó homlokzata a völgy fölé emelkedő sziklafal széléig nyúlik. Ez a homlokzat hagyományos, szélesen (59 méter hosszúságban) elterpeszkedő, és három rizalittal tagolt. A három árkádíves terasz mögött álló középrizalit kissé nehézkes arányú. Három, íves záradékú ajtó nyitja meg a páros lizénák között. A felület különösebb díszítést nem mutat. A háromszögű oromzatot páros, állókonzolok tartják. Az oromzat mögött hatalmas manzárdtető emelkedik; az épülethez képest kissé nagy tömeggel, de a város felőli nézetből előnyösebben mutatkozva.
A sarokrizalitokig húzódó oldalszakaszok fugázott földszintjén az ablakok a főhomlokzat megfelelő ablakaival azonosak. A két-két tengelynyi sarokrizalitokat önálló manzárdtető zárja le, előtte fekvő, ovális tetőablakokkal. Emeleti ablakaik eltérnek a többitől.
A palota elrendezése megépítése óta alig változott, így eredeti alaprajzát feltehetőleg jól megőrizte. Eredeti tervrajzai megsemmisültek vagy lappanganak. Az alaprajz két teremsoros, belső folyosós törzsépületből és két, arra merőleges rövid szárnyból áll. A déli, a régi palotát magába foglaló szárny beosztása eltér a másikétól, amely a magyar kastélyok és püspöki paloták építészetében elterjedt teremsoros-folyosós kialakítást mutatja. A díszudvar felé a két szárny lekerekített sarokkal kapcsolódik a középső tömbhöz.
A bejárat után a vesztibülbe jut a látogató. Háromszakaszos, csehboltozatokkal fedett folyosó. A tervező nyilvánvalóan a szűk telek miatt nem tudott tágasabb, reprezentatívabb előcsarnokot kialakítani, miként a század második felében a magyar püspöki palotákban szokás volt. A traktátusirodalom kívánságainak megfelelően a vesztibül jobb oldalán nyílik a díszlépcsőház. Az alaprajz beosztása a hagyományos, barokk rendszert követi: a középrizalit mögött (a völgy felőli oldalon) helyezkedik el a díszterem, mellette kétoldalt négyszögű termek sorával. A termek alakja még nem olyan változatos, mint a klasszicizmus idején lesz; az egyedi térformák, az egymásnak feszülő, eltérő alaprajzú termek még nem jelennek meg Fellner alkotásán. A díszterem kialakítása a barokk hagyományoknak megfelelő. A többinél magasabb terét - oldalfalakat és mennyezetet egyaránt - freskódísz borítja.
A versailles-i palota az égből
Összehasonlítás más palotákkal
2. Az esztergomi prímások pozsonyi palotája, melynek az 1535-1541 közötti átépítés során alakult ki a barokk korszakot megelőző utolsó formája, a XVIII. századra kicsinek bizonyult, nem felelt meg a prímás reprezentációs igényeinek. A pozsonyi országgyűlések rendszeressé válása, az országos ünnepségek, a koronázások, a királylátogatások ceremóniáiban a prímásoknak is fontos szerep jutott, s Batthyány József prímás az ország egyházfőjéhez méltó palotát kívánt a régi helyett építtetni.
A palota tervezés- és építéstörténete Melchior Hefele nevéhez fűződik (1778-1781). Bár több terv is előkerült, sőt a prímás által kivitelezésre elfogadott alaprajzot is ismerjük, a végleges formához sem alaprajz, sem pedig homlokzatrajz nem maradt. A megvalósult épület külseje, architektonikus formáinak stílusa és alaprajza komoly változást jelent a megelőző időszak püspöki palotáihoz képest (pl. Nagyvárad, 1762-1777).
A mai alaprajz egyetlen négyszögű belső udvar körül elhelyezkedő traktusokból áll. A palota főhomlokzata 11 tengelyes. Az 5 tengelyes középrészhez kétoldalt sarokrizalitok nélküli oldalszakaszok járulnak. Ezzel Hefele szakít a magyar barokk építészet hagyományaival; feladja a kiemelt középrizalitos és azt két sarokrizalittal ellensúlyozó tömegalakítást.
A homlokzat két, világosan elkülönülő, osztópárkánnyal is elválasztott részre oszlik. Az alsót tábladíszekkel kiemelt pillérek tagolják, köztük az egész földszint magasságát átérő, fülkeszerű mélyedések sorával. A fülkékben a lábazat felett egy nagyobb ablak és egy kisebb, fekvő mezzaninablak nyílik, szorosan kitöltve a teret. Az ablakok felett konzolokon nyugvó, egyenes szemöldökpárkány húzódik. A középrizalit is hasonlóképpen tagolt, ugyanilyen ablakokkal - kivéve a középső tengelyt, az egész fülkét kitöltő portállal.
A középrizalit három tengelye előtt négy, posztamensen álló, toszkán oszlop látható, amelyek az első emelet három ablaka előtt végigfutó, vasrácsos erkélyt tartanak. Az osztópárkány feletti két szintet korinthoszi pilaszterek fogják át, s tagolják egyenletes ritmusban. Az ablakok mérete, díszítése világosan elárulja az épület belső hierarchiáját: az első emeleten a reprezentatív terek és lakosztályok, a legfelső szinten pedig az alárendeltebb termek helyezkednek el. A piano nobile ablakai nemcsak díszesebbek, hanem magasabbak is a többinél, így hangsúlyozva az emelet reprezentatív funkcióját. Könyöklőjük alatt tábladísz, szemöldökmezőjükben három konzol tartja a háromszögű timpanont.
A rizalit középső ablaka e szinten különbözik a többitől: keskeny pilaszterek szegélyezik, s felette a szemöldök a többinél jóval magasabban helyezkedik el, szemöldökmezőjében még egy inskripciós táblát is magába foglalva. A középrizalit többi ablaka az első emeleten azonos méretű a többivel, de erős, egyenes szemöldökkel díszített, míg azok felett a szemöldök háromszögű. Legfelül a mezzaninablakok végig a homlokzaton egyforma méretűek. Erőteljes, profilozott könyöklőjük alatt két konzol, középen egy tárcsadísz, s az alatt téglány alakú tábla látható.
Az oldalszakaszokon az első szint timpanonjai benyúlnak a tábladíszbe, a rizaliton viszont a szemöldökök nem érik el felettük e motívumokat. A mezzaninablakok felnyúlnak a főpárkányig, s így a pilaszterek fejezetzónájával kerülnek azonos magasságba. A homlokzat háromrészes, dísztelen párkánnyal folytatódik. Efelett a középrizalitot hatalmas, háromszögű oromzat zárja le, tetején a prímás címerével. Az oromzat mögött mellvéd indul, s tömör, illetve balusztrádos szakaszaival végigfut a homlokzaton. A mellvéden vázák, allegorikus szobrok, valamint talapzatszerű felmagasításokon szobrok, csoportok állnak. Egykor az oromzat is díszített volt...
A Veszprémi Érseki Palota napjainkban
Az Érseki Palota Veszprém várhegyének északi peremén emelkedik, és a műemléki felmérések szerint a 1765-1776 között épült épület a késő-barokk stílus egyik kimagasló hazai példája. Az építkezést Koller Ignác püspök indította el, terveit pedig a híres építész Fellner Jakab készítette. Belső terei rendkívüli gazdagságról tanúskodnak: a földszinti nagyterem mennyezetét a Johann Cimbal által 1772-ben festett illuzionisztikus freskó díszíti, míg az épület stukkóit a látványos olasz mester, Giuseppe Orsatti készítette.
A palota belső berendezései - többek között egy párizsi gyöngyházintarziás ülőgarnitúra Erzsébet királyné fogadására, illetve empire stílusú bútorzat Ferenc József látogatására - kimagasló kulturális értéket képviselnek.
Napjainkban is a mindenkori veszprémi érsek lakóhelye, de látogathatóak egyes részei. Különlegességnek számít a palota metszetterme is, amely országos védettséget élvez.
A palotát végigjáró vezetés során megtekinthetjük a tehetős püspökök fényűző lakóhelyét, korabeli bútorait, és a számtalan ajándékot, amelyet a püspökök kaptak az évek során a magyar királyoktól, királynéktől és egyéb fontos személyektől.
A veszprémi várnegyed fejlesztésének újabb fontos projektjét mutatjuk be. A Körmendy őrkanonok háza a XVIII. század elején, a vár délnyugati házsorának záróelemeként épült meg. Az épület nem kapott különösebb hangsúlyt, pusztán pozíciója miatt vált az épületegyüttes kitüntetett szereplőjévé, a vár nyugati látképének fotótémájává.
A várhegy északi csücskén már István idejében, sőt valószínűleg korábban is, egymás mellett kapott helyet az egyházi és a világi központ. Az egyházi építmények között mindenképpen helyet kellett kapni a mindenkori püspöki palotának is, ám ennek legkorábbi formáiról igen kevés adat maradt fenn.
Az érseki, korábban püspöki palota, legkorábbi formáiról annyi bizonyos, hogy többször leégett és, hogy a(z egyik) régi püspöki palota 1712-ben még állt. Ezt a Rákóczi-szabadságharc alatt gabonaraktárnak használták, majd 1719-ben végleg lerombolták.
A mai érseki palotát Koller Ignác püspöknek (1762-1763) köszönhetjük, aki 1763-ban Fellner Jakabot bízta meg az épület terveinek elkészítésével. Az építkezés 1765-ben kezdődött, és 1776-ban fejeződött be, Hauensteiner Vencel kőművesmester irányításával.
Fellner az U-alakú épület kialakításánál szimmetrikus elrendezést alkalmazott, a XVIII századi barokk kastélyok elrendezését követve. A főbejárathoz szépen ívelő kétoldali feljárót építtetett , hogy a lovaskocsik kényelmesen közlekedhessenek. A középkori palota maradványait lebontatta, ugyanakkor az Acsády-féle püspöki palota falait felhasználta, és az épület középső, fő részét kihelyezte a várhegy peremére.
A belső térrendezésben a barokk palotaépítészet hagyományaira támaszkodva Fellner olyan modern alaprajzot hozott létre, amely minden funkciónak megfelelt. Az emeleten a magánszféra és a reprezentáció tereit úgy helyezte el, hogy a főpap számára biztosítva legyen a visszavonulás és az elmélyedés lehetősége akkor is, ha az irodákban a földszinten épp dolgoztak, vagy akár vendégek érkeztek. Az elvonulás fontos tere például az északi szárny felső emeletén található püspöki házi kápolna, melynek a Szentháromságot az első emberpárral és ősatyákat ábrázoló mennyezeti freskóit a világhírű mester Johann Cymbal alkotta.
A palota a XIX. század végén már felújításra szorult, mind az épületszerkezet, mind a freskók restaurálásra kerültek.
A palota jelenleg felújítás alatt van, de már látogatható! A Érseki Palota felkeresése bármely a Veszprémi Várra fókuszáló városnézésbe beépíthető, vagy felkereshető a városnézés után is.
A fényűző, késő-barokk stílusú palota a 18. században épült. A veszprémi érseki palota Veszprémben a vár egyik legjelentősebb épülete. Az épület 1765-1776 között épült Fellner Jakab tervei szerint. A püspöki - 1993 már óta érseki - palota a magyar barokk építészet egyik kimagasló remekműve. Az épület jellamzően a barok stílusra U alakot formáz. A palotába beépítették az itt lévő régi épületek maradványait, és ekkor tűntek el a régi királyi vagy régi püspöki palota megmaradt romjai.
A mindenkori püspök (később érsek) lakóházaként a palota megőrizhette eredeti karakterét, struktúráját, alaprajzi rendjét. Ezen túl, a folyamatosságnak talán a legnagyobb hozadéka, hogy a térkincs - hol fedve, hol eredeti voltában - mind a mai napig őrzi a barokk stílusjegyeket, és a szerkezeti rendszerek nagyrészét is. A tervezést támogató kutatások segítségével jól olvashatóvá vált az épület, de természetesen voltak-vannak rekonstruálhatatlan felületek, szerkezeti elemek is, amelyeket a feljövő stíluskorszakok természetüknél fogva felülírtak.
A kutatások során felhalmozott tudás egy adott pillanatban megteremtette annak a lehetőségét, hogy az épület eredeti atmoszférája megidézhetővé váljon. A viszonylag jó és rekonstruálható minőségben megmaradt reprezentációs terek (nagyebédlő, főlépcsőház, metszetszalonok, képgaléria, Koller-könyvtár és érseki kápolna, emeleti enfilade) hordozzák azt az atmoszférát, melyet a fennmaradt inventáriumok segítségével lehet hitelesen körvonalazni. Az eredetiségre való törekvés azonban nem ír felül mindent. Abban az esetben, ahol nem volt teljes bizonyosság a barokk kori állapotról, teret engedtünk a klasszicista vagy historikus stílusjegyeknek - amennyiben ezek hiteles módon megmaradtak.
Érdemes megemlíteni két olyan pillanatot, amikor rejtett, több száz éves szerkezetek, felületek váltak láthatóvá. Az érseki kápolna kutatása során, feltehetőleg Steiner Rudolftól származó, 19. század végi átfestés alól előbukkant az eredeti, teljesen ép állapotú, freskóban festett, barokk díszítő festés. Nem kevésbé izgalmas pillanatként éltük meg, amikor váratlanul egy a külső oldalon vakablakként megjelenő falfülkébe épített bútor mögül, teljes épségében előbukkant egy eredeti barokk kori ablak ólompálca betétes üvegezéssel, hibátlanul működő vasalatokkal és faanyaggal.
Az épület alapfunkciója továbbra is változatlan marad. Lakóépület, mely a mindenkori, a Főegyházmegyét vezető érsek és az általa megjelölt egyházi vezetők lakhelyéül szolgál. Az utóbbi évtizedekben beköltözött gyűjteményi és levéltári funkció megszűnik a földszinti területeken, s helyüket lakóegységek, illetve az érseki reprezentáció terei (érseki magánkönyvtár, tárgyaló, vetítőterem) töltik be. Az emeleti szinten jelentős beavatkozás nem történik, jellemzően a történeti terek rekonstrukciója tervezett. A keleti szárny enfilade továbbra is az érseki reprezentáció és a rendezvények térsora. A központi ebédlőszalon kamarakoncertek helyszíne, amelyben megszólal majd a Pécsi Orgonaműhelyben készülő barokk hangolású mobilorgona. A déli keresztszárnyba tervezett lakosztály magas igényszintű apartmanegyüttes, funkcionálisan kapcsolódó érseki ebédlővel.
Az önálló épületrésznek tekinthető pinceszinten egy vendéglátó egységet alakítanak ki, melynek jellemző szolgáltatásai a borkostolók, borvacsorák, a borkultúra ápolásához köthető kulturális rendezvények kiszolgálása lesz.
tags: #veszpremi #palota #alaprajz