A magántulajdonban lévő út közforgalom elől el nem zárt magánúttá minősítésének problémái
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
Az Alkotmánybíróság (AB) egyhangú határozatával megsemmisítette a Kúria döntését, amelyben a bíróság egy magántulajdonban lévő út közforgalom elől el nem zárt magánúttá minősítését írta elő a tulajdonosok számára. Az AB szerint a Kúria döntése anélkül korlátozta az indítványozók tulajdonjogát, hogy az indokolásából egyértelműen kitűnne a beavatkozás mögötti közérdek, a közforgalom elől el nem zárt magánúttá minősítés magyarázata, és azok az okok, amelyek a közforgalom elől elzárt jelleget kétség kívül kizárják.
Az ügy háttere
Az indítványozók 2006-ban vásároltak meg egy, az ingatlan-nyilvántartásban „kivett, saját használatú út” megnevezéssel szereplő, 2044 m2 területű ingatlant. Ez az út eredetileg az állami erdőgazdasághoz tartozott, és az ott dolgozók kizárólagos használatára, közforgalom elől elzárt útként létesült. Az út évtizedeken át sorompókkal volt elzárva a közforgalom elől, és funkciója az erdőben lévő erdészház, majd később üdülő megközelítése volt. A tulajdonosok megvásárolták az utat és az ahhoz tartozó üdülőépületet is, amelyet átépítettek és jelenleg ott laknak.
Az út közforgalom előtti megnyitását sem a tulajdonosok, sem jogelődjeik nem kérték, így erről rendelkező hatósági engedély, vagy ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nincs. A helyi Építési Szabályzat és Szabályozási terv szerint az út nincs összekapcsolva a közúthálózattal.
Hatósági és bírósági eljárások
A helyi polgármesteri hivatal Építésügyi Osztálya bejelentéssel fordult a kormányhivatal Közlekedési Felügyelőségéhez az út engedély nélkül történt közforgalom elzárása miatt. A hatóság kötelezte az indítványozókat, hogy az út közforgalom elől történő elzárását szüntessék meg.
Fellebbezés nyomán a másodfokú hatóság a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) magánutat és közforgalom elől elzárt magánutat definiáló rendelkezéseire hivatkozva azt a következtetést vonta le, hogy az érintett út nem közforgalom elől elzárt magánút, mert nem volt sorompóval vagy más fizikai eszközzel elzárva, nem volt kitéve az elzárásra utaló közlekedési jelzőtábla, az elzárás ténye nem szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban, és nem történt ezt engedélyező hatósági eljárás sem.
A másodfokú közigazgatási határozattal szemben az indítványozók bírósági felülvizsgálat iránti keresetet nyújtottak be. A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy az út erdészeti magánútként létesült, amelynek megnyitását a korábbi tulajdonosok nem kérelmezték.
A Kúria azonban a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az indítványozók keresetét elutasította. A Kúria döntése szerint nem releváns, hogy az út milyen útként létesült, hanem az a fontos, hogy az út az erdészet tulajdonából magántulajdonba került, és ezzel az út funkciója is megváltozott. A kérdéses út a Kkt. hatálya alá tartozik, ezen belül nem közút, hanem magánút, amely lehet közforgalom elől elzárt, vagy közforgalom elől el nem zárt.
Az Alkotmánybíróság döntése
Az indítványozók amiatt tartották a tulajdonhoz való jogukkal ellentétesnek a Kúria ítéletét, mert az a tulajdonosi autonómiájukat figyelmen kívül hagyva, használati jogukat - ellentételezés nélkül - jelentősen korlátozva írta elő számukra, hogy a tulajdonukat képező magánutat nyissák meg a közforgalom előtt.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott bírói döntésben foglalt kötelezés azzal jár, hogy az indítványozóknak a tulajdonukban lévő és csak a lakóingatlanukhoz vezető magánút használatát, ellenérték nélkül, meg kell osztaniuk mindenki mással, aki az útszakaszt használni kívánja. A döntés pedig ezzel anélkül korlátozta az indítványozók tulajdonjogát, hogy az indokolásából egyértelműen kitűnne a beavatkozás mögötti közérdek, a közforgalom elől el nem zárt magánúttá minősítés magyarázata, továbbá azok az okok, amelyek a közforgalom elől elzárt jelleget kétség kívül kizárják.
Az Alkotmánybíróság korábban már több esetben vizsgálta azt a kérdést, hogy az alapjogi védelem kiterjed a tulajdonjog részjogosítványaira. Így az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a használati, a birtoklási és a rendelkezési jog a tulajdonjog tartalmát adó részjogosítványok. A tulajdonjog korlátozásának alkotmányosan elfogadható indoka lehet a korlátozás közérdekűsége.
Az AB szerint a Kúria döntésének indokolásával összefüggésben az AB megállapította, hogy az részben azt vizsgálta, milyen feltétellel kezelhető egy út közforgalom elől el nem zárt magánútként (az ingatlan-nyilvántartási feltüntetés), majd e feltétel hiányából mégis arra következtetett, hogy a jogvita tárgyát képező út nem közforgalom elől elzárt magánút. Az indokolás e hiányosságai miatt az Alkotmánybíróság nem is volt abban a helyzetben, hogy a korlátozás elkerülhetetlenségét, közérdekűségét és arányosságát megvizsgálhassa, ezért a bírói döntés a megszerzett tulajdon korlátozásához, az indítványozó tulajdonosi pozíciójába történő behatoláshoz vezetett.
RENDKÍVÜLI INTÉZKEDÉST VEZETETT BE A MAGYAR KÖZÚT
Az Alkotmánybíróság egyhangú határozatával megsemmisítette a Kúria döntését, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 29. § (2) bekezdése, és 47. § 8. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt azonban visszautasította.
Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben arra is felhívta a figyelmet, hogy a tulajdonjog (és részjogosítványai) korlátozásának alkotmányosan elfogadható indoka lehet a korlátozás közérdekűsége.
tags: #maganut #tulajdon #jogi #megosztasa