Makovecz Imre lakóház és emlékház: organikus építészet Budapesten

A paksi templom csúcsíves tornyainak, a makói Hagymaháznak vagy a piliscsabai Stephaneum dómszerű tereinek megálmodója, a hazai organikus építészet megteremtője és mestere, Makovecz Imre. Családja otthonául tervezte a XII. kerületi Városkúti úti házat, ám a beköltözést már nem érhette meg. Halála után több mint fél évtizeddel mint archívum és közösségi központ nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Kis-Hárs-hegyi kalandozásaink során már egyszer Budapesten is találkoztunk Makovecz Imre egyik alkotásával, az újjáépített kilátóval, most pedig meglátogattuk a nagyközönség számára januárban megnyílt központot és archívum.

Az organikus építészet hazai és nemzetközi helye

A Makovecz-örökség lényege nem egyszerű definíció, hanem egy összetett filozófia. A Makovecz Archívum és Központ megnyitása lehetővé teszi, hogy a nagyközönség megismerje az építészet alapelveit, az életfelfogást, amely szerint a szerves építészet nem kizárólag népieskedés, hanem sokrétű és mélyebb gyökereket hordoz. A 60-as évek közepén induló folyamat éppen olyan szintre jutott, amely a vasfüggönyön túli szovjet blokkban is kiemelkedő építészeti mozgalommá nőtt, a 80-as, 90-es években pedig nemzetközi figyelmet keltett. A világszerte legismertebb magyar építészek között Makovecz Imre a maga területénPuskás, Bartók és Rubik után a negyedik helyre sorolható.

A szerves építészet alapelvei szerint az épület természetesen nő ki környezetéből, harmonikusan illeszkedik a helyére, és a fa nem csupán díszítőelem, hanem az épületek lelke és szerkezete. Makovecz e gondolatokkal írja le saját építészetét: „Az én építészetem humanizált építészet, emberközpontú. Mindig az arc berendezésére, fiziognómiájára figyelek, mert nem csak a kifejeződés helyét, hanem a formáját is megtalálom benne.” Az építészet számára fontos az emberi arc imaginárius földrajza, és ez adja az épületek jellegzetes látványát, ahol a ház „látó házaknak” is nevezhető: szemük van, szemöldökük, orrféléjük is; ezzel fejezik ki a belső lényeget.

Makovocz Központ és Archívum Budapesten

A budapesti Makovecz Központ és Archívum eredetileg családi házként épült Makovecz Imre és felesége számára. Beköltözését már nem érhette meg, de a ház a sorsára várva betölti funkcióját: közösségi tér, kiállítótér és kutatható archívum lett. A ház csigavonalban tekeredik a telken, az utca felől óvón öleli a belső kertet. A makovecz-i mintákat idéző motívumok között megjelenik a „felrepedő magház” motívum, a kupola és az égi sátor is, amely a művészet emblematikus toposza. A belső térben a nagy üvegajtók fényt engednek, és a közösségi térbe érkezve kertre látunk.

A kiállítási rész rekonstruálja egykori Kecske utcai irodáját, személyes tárgyaival és mindennapi eszközeivel. Emellett könyvtár és rendezvényekre alkalmas közösségi tér is helyet kapott az épületben. A ház központi eleme a közösségi tér és a benne található kemence, amely a szív lüktetését adja. A Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány által működtetett központ 2017 óta látja el tevékenységét, és 2018 januárjától látogatható az archívum és kiállítás, heti három alkalommal.

A dolgozószoba és a személyes tárgyak nyomában

A Háza ötvözi a családi múltat és az archívumot: a dolgozó szoba ott talált otthonra, ahol korábban a Kecske utcai Irodaházból költözött be a család.

Tudományos és kulturális kontextus

A szerves építészet elvei szerint az épületeknek nemzetközi és hazai kötődése van, amely túlmutat a becsomagolt stílusokon. Makovecz Imre és követőinek alkotásai a környezet üzenetét hordozzák, és a társadalmi-közösségi folyamatokra is hatással vannak: a gyógyítás és a környezet javításának célja a tervezésben is megjelenik. A központ célja, hogy a hagyatékot kutathatóvá, megismerhetővé tegye a közönség számára, és hogy a kortárs közbeszédhez is hozzájáruljon.

Kapcsolódó történetek és összefüggések

A cikkben említett más budapesti és magyarországi építészeti és kulturális témák kapcsolódó példákat kínálnak az építészet sokszínűségére: a Leiner-ház Újpesten a 1900-as évek elejét idézi, a Petőfi híd felújítása és a különböző köztéri építészeti alkotások egyaránt a város fejlődésének/hagyományainak részét képezik. Ezzel párhuzamosan a Hauszmann Alajos életműve és a Magyarországon található egyéb ikonikus épületek feltárása hozzájárul a budapesti építészet gazdag történetének megértéséhez.