Makovecz Imre Visegrád erdei építményei: Erdei Művelődés Háza és a Mogyoró-hegy titkai
A visegrádi Mogyoró-hegyen az Erdei Művelődés Háza létrehozásának ötlete a Pilisi Parkerdőgazdaságot 1969-ben éve megalapító igazgatótól, dr. Madas Láslótól származik, aki a hetvenes években bevonta az erdei fejlesztésekbe az akkor pályakezdő Makovecz Imrét.
A szakember 1977 és 1981 között a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítészeként dolgozott, és a Parkerdőben a mai napig legismertebb alkotása az 1988-ban átadott, erdei iskolaként funkcionáló Erdei Művelődés Háza épülete.
Az épület dombház, amely mintha kiemelkedne a föld alól. A Dunakanyarra pazar kilátást biztosító Mogyoró-hegyen működő intézmény az alapító, dr. Madas László nevét vette fel.
A hegy a kirándulók kedvelt úticélja, számos látnivalója akár több napra is programmal szolgál. A Madas László Erdészeti Erdei Iskolában 2003-ban három lépcsős oktatási rendszer kiépítése kezdődött, amely keretén belül azóta 3 tanösvény készült el a hozzá kapcsolódó vezető füzetekkel, mesekönyvekkel és oktatási programmal együtt.
2025 januárjában jelent meg a rendelettervezet számos Makovecz Imre által tervezett épület műemléki védettség alá helyezéséről. A következő Makovecz-épületek kerültek fel a védettségi listára: felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kollégiuma (2009), Kis-Hárs-hegyen álló Makovecz-kilátó (1982), III. Makovecz Imre utca 25. alatti irodaház (1996), a Makovecz Központ és Archívum épülete, a család otthona, XII. Városkúti út 2/A.
1. Kis-Hárs-hegy kilátó, 2. Csenger görögkatolikus temploma (2000), 2. Eger, sportuszoda, 2000, és más példák idézik Makovecz-építészeti örökségét. A magyar organikus építészet megteremtője így lett 1977 és 1981 között a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítésze. Tudta, hogy az erdő maga a templom és az emberi alkotások csak mellékoltárok lehetnek benne.
A Makovecz-imre életmű összetett, hiszen a tervei alapján több mint ötven éve meghatározza a kortárs organikus építészet irányát. Makovecz Imre öt évtizedes munkássága alatt több mint ötszáz épületet tervezett, és a tervek közül több mint kétszáz megvalósult - ezek közül ötven kapott műemléki védettséget 2011 óta. Itt megismertetik őket a füvekkel (…), a gombákkal, az állatokkal, az erdővel (…).
Maga az épület dombház, amely mintha kiemelkedne a föld alól, szétszakítva a földet, sárgaréz fémpikkelyekkel fedve, s ez alatt a föld- és fémfedés alatt, amelyet egy korona koronáz meg, egymásba ható kettős kupola áll, amelyet tizenkét oszlop tart, az oszlopfőkre a zodiákus csillagjegyei vannak felírva, és úgy van tájolva az épület, hogy a két nagy főbejárat tengelye a március 21-én felkelő Napra mutat, maga az opeion napóraként tud működni a téren belül.
A kapukat naturálisan megfaragott sasok tartják, az opeionon át a koronán keresztül besüt a nap, stabilizálja és jelzi az épület helyzetét, és a táj helyzetét is a múló időben. Makovecz Imre 1977-től dolgozott a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságnál, miután a sárospataki Művelődés Házához kapcsolódó nézeteltérések miatt elhagyni kényszerült a VÁTI-t.
A Parkerdőgazdaságnál töltött évek során a tervei alapján kiépült a Nagyvillám lábánál a kirándulóközpont, melyhez a Mogyoróhegyen és környékén nagy területű pihenőterület tartozott. A bevezetőben idézett interjúban azt olvashatjuk, hogy ebben a házban maradéktalanul megvalósulhatott mindaz, amit Makovecz Imre az építészetben új gondolatként hozott.
Az Erdei Művelődés Háza legátfogóbb elemzését és kontextusba helyezését azonban Gerle Jánosnak köszönhetjük. Ő írásában két dolgot említ meg, melyek miatt az életmű kiemelt épületének tekinthetjük ezt a házat. Lényegében új módszer a magyar nyelv ősi rétegeiben őrzött, az építés elemeire vonatkozó és valamilyen lényszerűségre utaló kifejezések szó szerinti alkalmazásából adódik.
Ez a törekvés az antropomorf jelleg objektivizálására végigkíséri a nyolcvanas évek terveit. Makovecz a Napló 2. kötetében ír az „építés szavairól”: Az épületek tetejével kapcsolatos szavak: a konty, taréj, szarv (szaru), haj (héj), és a gerinc, far (farazott) szócsoportok kétféle felfogást fejeznek ki. Az egyik szócsoport azt sugallja, hogy a ház és teteje egy lény feje; hajjal, taréjjal, szarvakkal. A másik egy lény domborodó hátának képét állítja elénk.
A népi építészet szavai elvesztették valódi tartalmukat, a szavak technikai és tárgyi eredetű megfelelői az évszázadok során megváltoztak. A szavak a nyelv élő szerkezetében azonban megmaradtak. A megértés, a képzelet és a valóság határán a szavak épületlénnyé csoportosulnak, hogy egy új valóságot hozzanak létre.
Gerle másik megállapítása, hogy a mogyoróhegyi épület az első mérföldkő a Makovecz-életművet meghatározó kupolák sorozatának. Új gondolatként jelenik meg benne a föld alól előtörő erő, az éjféli Nap motívuma. Arról az éltető fényforrásról van szó, mely a Megváltó pokolra szállása óta, Káin megszabadítása óta a Föld középpontjában ragyog, és sorsunk függvényében átragyog a Föld kérgén, mert új Nap, új Ég teremtése a feladatunk a Megváltás óta. Az éjféli Nap, ugyanúgy, mint 1956-ban, ebben az évben is átragyogta Kelet-Európát.
A földből kiemelkedni látszó, aranyosan fénylő tetejű épület, amely azonban már születésekor össze van kötve az éggel, a természetes talajt emeli meg: ráfut a fűvel borított föld. A pillérek gyűrűje egy félgömb és egy azt körülölelő fél tórusz terét választja el, pontosabban a belső tér és a körbefutó folyosó egységes, de a funkcionális igényeknek megfelelően elválasztható terét hozza létre. A föld alól feltörő forma, amely egy tiszta és mágikus természeti formát, fák által körbevett tisztást idéz fel a belsejében, sok további tervben a múlt sötét erőivel, hatásaival szembeállított, jövőbeli impulzust képvisel. Az egész életművet végigkísérő megoldás, az épületeket körülvevő fűborította földfeltöltés az alépítmény földkarakterét őrzi, a dombház ezt a földkaraktert egyesíti az éggel, mert az éjféli Nap a föld alatti ég-karakter megszemélyesítője, ami a föld alól kiemelkedve az ég és föld határán ölt testet.
A fenti Gerle-szöveg alapján beláthatjuk, hogy az Erdei Művelődési Ház valódi jelentősége abban áll, hogy első megvalósult példája Makovecz Imre eget és földet összekötő kupoláinak, melyek aztán Szigetvártól Százhalombattán át Piliscsabáig számos épület fő motívumai.

2024.11.13. - Makovecz Imre tablókiállítása tekinthető meg Zentán
Rövid áttekintés a makovecz-i örökségről: az Erdei Művelődés Házától a Mogyoró-hegyi épületekig vezető út, amely a kortárs magyar organikus építészet egyik kiemelkedő példája. A földből kiemelkedő formákat és az ég felé vezető motívumokat egyesítő megközelítés mindig inkluzív köztereket és oktatási funkciókat is magában foglal, így az intézmény ma is fontos oktatási központ.
Részletek és kontextus a Makovecz-épületek védettségi listájáról: a 2011 óta műemlékké nyilvántartott épületek között megtalálhatók a nagyközönség által ismert példák mellett a kifejezetten helyi tájakhoz kötődő alkotások is. A történeti sorban ezek az épületek nemcsak emlékek, hanem élő példák is maradtak az organikus építészet ma is releváns beszédmódjából.
Az Erdei Művelődés Háza tehát nem csupán egy épület a név alapján, hanem összetett kulturális és oktatási program része, amely a természet és az emberi alkotás közös szimbiózisát mutatja be, és amelynek története szorosan összefonódik Madas László erdészeti és Makovecz Imre építészeti pályájával.
tags: #makovecz #imre #visegrad #erdei #epitmeny
