Millenáris építkezés: A budai zöldterület-fejlesztés kettős arca

A West Hungária Bau Kft. és a Garage Ingatlanfejlesztő Kft. közös ajánlattevőként nyerte el a fővárosi Millenárisra kiírt közbeszerzést, ami nettó 10,59 milliárd forint értékű fejlesztést jelent. A projekt keretében új közpark, közösségi tér, valamint felszíni és felszín alatti létesítmények jönnek létre a Millenárison. A beruházás a Millenáris Széllkapu Kft. égisze alatt valósult meg, és magában foglalta a Fény utca érintett szakaszának áthelyezését és lesüllyesztését.

Valódi közpark helyett azonban egy modern függőkert került Bel-Buda egyik utolsó nagyértékű, üres telkére. A Millenáris Széllkapu bár teli van gyönyörű tájépítészeti megoldásokkal, és a zöldhiányos városban garantáltan népszerű lesz, valójában nem más, mint egy lenyűgöző profizmussal feldíszített, mesterséges vasbetonhegy. Ez a létesítmény elzárkózik a környező utcáktól, és a fenntarthatóságnak csak üres gesztusokat tesz.

A Millenáris Széllkapu szélső értéket képvisel a 21. századi parképítés Budapesten. A felvetődő problémák a város más kiemelt zöldterületi fejlesztéseinél is jelen vannak, elsősorban a Városligetben zajló munkálatoknál. Érdemes visszamenni húsz évvel ezelőttig, a félbehagyott Nemzeti Színház helyén kialakított Erzsébet téri Gödör projektjéig. 2002-ben egy akkor frissnek ható, kortárs parkot hoztak létre a város közepén, a korábbi Nemzeti Színház föld alatti szintjének tetejére, ami kényszerből érdekes és páratlanul közkedvelt dolog született - meg súlyos félreértés is azzal kapcsolatban, hogy mit jelent parkot építeni.

A Millenáris Széllkapu az egykori Gödör új kiadása, az Erzsébet tér szteroiddal felpuffasztva. Buda sűrűn beépült belső részén, a Margit körút, a Kis Rókus utca, a régi Millenáris park és a Mammut II. között volt az utolsó nagy, egybefüggő fejlesztési terület. Ez a terület nagyrészt az egykori Ganz Villamossági Művek maradványa volt, amely hatalmas területet hasított ki magának az 1880-as évek elején. Az ipari zárvány 1999-ig, a gyár bezárásáig maradt fenn, és ahogy az a világon sok helyen lenni szokott, pont azért lehetett itt létrehozni egy új és vonzó városrészt - rehabilitált ipari épületekkel, tágas közparkkal, új sétálóutcával, színvonalas irodaházakkal és kulturális létesítményekkel -, mert erre a belvárosokban szinte már csak az ilyen rozsdafoltok adnak lehetőséget.

Ez a folyamat a Millenáris park kialakításával kezdődött 2001-2002-ben és az új Nemzeti Táncszínház átadásával zárult le 2019-ben. Ami a Fény utcától északra eső területrészen történt, az egészen biztosan Európa egyik legsikeresebb rozsdaövezeti fejlesztése. A Fény utcától délre eső területrész sorsa azonban szerencsétlenebbül alakult. Az első hullámból teljesen kimaradt, és csak 2013-ban dőlt el, hogy a rehabilitáció folytatódik a Millenáris újabb ütemével.

A terület épületállományát a sokféleség jellemezte: a telek belső részén a régi Ganz-gyár egyik legnagyobb csarnoka, az Új szerelde (M épület), a Kis Rókus utca felőli oldalon a Melegpörgető (L épület) és az N jelű irodaépület állt. A volt gyárterület északi részén megőrzött csarnokok mindhárom fiatalabb volt, a második világháború utáni évtizedekből származtak.

A 2013-ban kinevezett új nemzetgazdasági miniszter, Varga Mihály, a II. kerület országgyűlési képviselője is volt, és meglátta a lehetőséget az alulhasznosított, elhanyagolt területben arra, hogy ott valami nagyszabásút alkosson. A Széllkapu - így nevezték el a projektet egyrészt a közeli Széll Kálmán térre, másrészt pedig arra utalva, hogy a hegylábi terület a város egyik fontos átszellőzési csatornája - kezdettől Varga projektje volt.

Először azt jelentették be, hogy kiürítik és lebontják a minisztériumi irodaházat, mivel a Margit körúttal párhuzamos, magas épület elzárja a hegyek felől áramló levegő útját, és akadályozza a városrész átszellőzését. Ez 2014 tavaszán megtörtént, és valóban jelentősen javította nemcsak a környék levegőjét, hanem a városképet is. A minisztérium a 70-es évek építészeti szempontból nagyon sivár, szerethetetlen alkotása volt. Nem sajnálta senki, a mögötte álló három Ganz épület viszont korábban úgy tűnt, megmaradhat. A koncepcióváltást előrejelezte, hogy 2013 decemberében a belügyminiszter megszüntette a Melegpörgető és irodaszárny műemléki védettségét.

2014 januárjában a Millenáris Széllkapu Nonprofit Kft. ötletpályázatot írt ki a telek hasznosítására, amiben az állt, hogy a terület nagyobb részén zöldterületet kell kialakítani a szomszédos parkhoz szervesen illeszkedő módon, és csak olyan létesítmények maradhatnak meg, amik nem akadályozzák az átszellőzést. Aztán valahogy mégis másként alakult, augusztusban a kormány úgy döntött, hogy a Ganz épületeinek mind menniük kell, és 2015 januárjában az állami projektcég bejelentette, hogy kezdődik a bontás, a területen pedig nemcsak park, hanem a „parkolási gondokat enyhítő mélygarázs” is lesz 2017-re.

2015 tavaszára tehát új helyzet állt elő: az összes épület bontásával tabula rasát teremtettek, és világossá vált, hogy ezúttal nem a Millenáris első ütemére jellemző értékőrző rehabilitáció várható. A telek leradírozásának azonban előnyei is voltak: a Margit körútról hirtelen sosem látott panoráma nyílt a Millenáris park zöldje és épületei, a távolban pedig Rézmál és a Rózsadomb házakkal teli dombsora felé - ismét látható lett a több mint száz éve takarásban lévő, nem is érzékelhető táj.

A Széllkapu végül nem készült el két év alatt, már csak azért sem, mert 2017-ig gyakorlatilag nem történt semmi, a területet murvás felszíni parkolóként hasznosították. Egy körülbelül 2,5 hektáros terület parkosítása semmiképp nem tartott volna eddig, és nem került volna 18,6 milliárd forintba - ennyi lett ugyanis az eredeti tervekhez képest jelentősen megdrágult beruházás összköltsége. A második körben eredményes közbeszerzést egyébként a West Hungária Bau és a Garage Ingatlanfejlesztő Kft. nyerte el.

A parkosítás egy teljesen üres területen persze csak talajcserét, előnevelt fák, cserjék, virágok ültetését, ösvények, járdák, esetleg egy szökőkút vagy egy tavacska építését jelentette volna, aminek végén a Millenáris zöldje a Marczibányi tértől kiér egészen a Margit körútig. Nehezen lehetne több vasbetont adott területre beönteni.

Az elején feltett kérdésre, hogy park-e az új Millenáris, a választ valójában ezek az adatok adják meg: az új Millenáris nem park, hanem egy mesterséges vasbetonhegy a város közepén, amelynek teste jórészt a földbe süllyed, de azért még így is elég magasan kilátszik. A 4D Tájépítész Iroda (Majoros Csaba és Balogh Andrea) kapta a feladatot, hogy ezt a törvényszerűen rideg létesítményt parknak álcázzák. De, nyilván jobb lett. Sokkal jobb a Kohó- és Gépipari Minisztériumnál, a tönkrement gyártelepnél vagy a murvás parkolónál.

Aminél nem jobb viszont, az egy igazi park, amit hasonlóan tehetséges tájépítészek a területre tervezhettek volna, és ami mindent tudna, amiért a látogatók láthatóan szeretik az új Millenárist: az ejtőzést a tóparti nyugágyakban és a füvön, a szuper gyerekbirodalmat, a gazdag növénykiültetést és a 355 előnevelt fát, amik olyan nagy méretűek, hogy az ember azt hihetné, a park már legalábbis öt-hat éve létezik.

A tájépítészek ambícióját mutatja, hogy a Millenáris honlapján lévő növényhatározó szerint 25-féle fa és díszcserje került a parkba. Vannak köztük közismert hazai fajok és jól bevált egzotikus díszfák, elhelyezésük helyenként a természetes élőhelyükre utal, a fehér fűz például a tópart, a himalájai nyírfák egy meredek, füves „domboldal” díszei (ami valójában az egyik épület oldalának földtakarása). A 150 díszcseresznye egész ligetet alkot, ami a tavaszi virágzáskor különösen látványos lesz.

A tervezők úgy választották ki a fákat, hogy stressztűrők legyenek, bírják a városi klímát és a kedvezőtlen ökológiai adottságokat. Ez valódi lépés a fenntarthatóság irányába, mindenesetre valódibb, mint az inkább csak gesztusnak nevezhető három napelemes fa a Margit körúti bejáratnál. Ezek arról tanúskodnak, hogy a tervezők jól ismerik a globális trendeket, mert hasonló szerkezetek állnak például Melbourne-ben, Dubajban, Londonban és Belgrádban.

A probléma inkább azzal van, amikor egy beruházás valódi szellemisége mélyen ellentétes a fenntarthatósággal, mégis zöld divatelemeket aggat magára (ezt nevezik greenwashingnak). Például: jó ötlet egy belvárosi környékre ekkora új mélygarázst építeni? Az plusz parkolókapacitást jelent, még több forgalmat vonz a területre, miközben az odavezető utak, elsősorban a Margit körút áteresztőképessége nem bővíthető, ezért a mélygarázs építésének még több dugó és növekvő légszennyezettség lehet a következménye.

Különösen igaz ez akkor, ha a garázs fölé csilivili látványosságot is telepítünk: ezzel arra biztatjuk az embereket, hogy autóval jöjjenek megnézni az új Millenárist. Arra végképp nincs mentség, hogy a Széllkapu létesítését nem kötötték össze semmilyen érdemi felszíni forgalomcsillapítással és a felszíni parkolóhelyek számának csökkentésével.

Az autócentrikus szemlélet még erősebben érvényesül a Fény utca „lesüllyesztésénél”. Ez a keskeny utca választja el a parkot a régi Millenáristól. Ahhoz, hogy összefüggő zöldterület jöjjön létre, érdemes lett volna az egyébként nem túl forgalmas utcát megszüntetni - vagy ha ezt égbekiáltó merészségnek érezték, változatlanul meg is lehetett volna hagyni: a felszíni szakaszán az emberek most is gond nélkül átkelnek egy zebrán. A park egységére hivatkozva azonban egy közúti alagút épült, amely talán a legabszurdabb építmény ma Budapesten: annyira rövid, hogy alig lehetett neki mélységet adni, pedig még a nyomvonalát is megcsavarták, hogy hosszat nyerjenek.

Az alagútnak, a mélygarázs kihajtójának, a kiszélesítésnek, a forgalomcsillapítás hiányának és a park magasba emelésének köszönhetően a Kis Rókus utca forgalmas és barátságtalan útvonal lett. Itt megvolt az a Budapesten nagyon ritka lehetőség, hogy a Margit körút sarka és a Baka utca közötti részen egy parkra néző, a szomszédos zöldterülettel szerves és közvetlen kapcsolatban álló házsor legyen, felértékelve az ide néző lakóházakat, és új pozícióba hozva az itt álló dualizmus kori középületeket: az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal székházát.

Az új Millenáris városi kapcsolatai azonban nem csak errefelé rosszak: a megemelésnek köszönhetően elzárkózik a Margit körúttól is, bár itt legalább a járdaszélesítésnek és a Kis Rókus utcai sarok kellemesebb kiképzésének köszönhetően valamelyest javult a városi környezet színvonala. Maga a park persze kevésbé vesztese ennek a befelé forduló, katlanszerű kialakításnak. Védettebb érzetet biztosít, de azért a betonhegy tetején, a második-harmadik emeleti ablakok magasságában sétálva mégiscsak érezni lehet, hogy alapvetően természetellenes az egész.

A természeti tájat emberalkotta, mesterséges felszíni formák helyettesítik, amiket óriási anyag- és energiafelhasználással, nagy költséggel állítottak elő. A megemelés a parkra is rossz hatással van, mert kevés a valóban használható zöldterület. A teraszosítás a mesterséges domboldalakat valamennyire megközelíthetővé teszi, de a Margit körút felőli fogadóépületnél például a zöld folt kétharmada valójában lezárt zöldtető, ahova nem lehet kimenni, és amit kis drótkerítések rekesztenek le. Ugyanilyen kis drótkerítések akadályozzák meg, hogy a Kis Rókus utca fölötti épületsarokra kimenjünk: itt sűrű díszcserjékkel ültették be a megközelíthetetlen, lejtős zugot.

Az alagúthoz hasonlóan groteszk dolog a Mammut II. felőli oldalon épült kilátó is: egy kúszónövényekkel befuttatott, négyszintes, liftes, sehonnan sehova nem vezető monumentális acélszerkezet. Azért építették, hogy kitakarják vele a Mammut II. sivár oldalhomlokzatát, és a szándék érthető, mert a bevásárlóközpont valóban nem alkotna kellemes térfalat - bár láttuk, hogy a Széllkapu tervezői szerint a Kis Rókus utca sem. A szerkezetet meghosszabbították a régi Millenáris irányába, ismét csak azért, hogy a Fény utca fölött még egy ponton át lehessen kelni. Csak hát a Fény utca nem egy tízsávos szöuli városi autósztráda: senki nem fog azért felmászni a magasba, hogy ott menjen át, amikor van egy rendes zebra is a felszínen.

A látványosan fölösleges acélhíd viszont rátapad a Ganz gyárból megmaradt, szép G jelű épületre, a Fogadóra, és az egész oldalhomlokzatát kitakarja: a minden oldalról szabadon álló, eredendően jó pozíciójú házat sikerült beszorított helyzetbe hozni, ami egyfajta negatív tervezői bravúr.

Hogy mi a baj a Millenáris Széllkapuval, azt akkor érthetjük meg igazán, ha átsétálunk a régi Millenárisra, amelyet a mostani projekt részeként ismét felújítottak. Ez a park valódi park, a föld szintjén helyezkedik el, jó épületek veszik körül és racionális kialakítást kapott: az eredeti, izgalmas elemekkel teli, de nagy fenntartási költségű és túlzottan tagolt kertet egyszerű, gyepes felületek, fasorral szegélyezett sétányok váltották fel - és nem is kell ennél több. A húszéves fenntartási tapasztalat nyomán egy letisztult, könnyen karbantartható zöldterület született.

A Millenáris Park és a Margit körút közötti területen az építkezés és a parkosítás 2017 őszéig tartott volna. A Millenáris Park bővítésére az állam 2013-ban alapította meg a Millenáris Széllkapu Kft.-t, amelynek egyik első feladata volt, hogy terveztesse meg és vezényelje le a Margit körúton álló régi ipari minisztérium és a Ganz-gyár régi épületeinek bontását.

A Millenáris Budapest II. kerületében, a bel-budai városrész egyik legizgalmasabb, zöldövezeti részén található, mindössze néhány percre a Széll Kálmán tértől. Az egykori Ganz-gyár ipari területéből kialakított, több hektáros komplexum ma Budapest egyik legsokoldalúbb rendezvényhelyszíne, ahol a történelmi ipari építészet karaktere kortárs, modern rendezvényterekkel és gondozott parkos környezettel egészül ki.

A helyszín legnagyobb előnye a rendkívüli rugalmasságában rejlik. A felújított ipari csarnokok - köztük a Nagycsarnok, az Üvegcsarnok és a Kerengő - nagy belmagasságú, világos, technikailag jól felszerelt terei kiválóan alakíthatók konferenciákhoz, gálákhoz, kiállításokhoz, díjátadókhoz vagy céges rendezvényekhez. A beltéri helyszínek szervesen kapcsolódnak a parkosított kültéri területekhez, így a rendezvények könnyedén kiterjeszthetők szabadtéri elemekkel, teraszhasználattal vagy akár teljes egészében kültéri programokkal is.

A komplexum kifejezetten ajánlott nagy létszámú konferenciák, szakmai események, céges évzárók, partnertalálkozók, kulturális rendezvények, kiállítások, divatbemutatók, valamint fesztiváljellegű programok számára. A különálló épületek lehetőséget adnak arra is, hogy egy eseményen belül több funkció - például plenáris előadás, szekcióülések, catering és esti fogadás - egymástól elkülönítve, mégis egy helyszínen valósuljon meg.

A Millenáris megközelíthetősége kiemelkedő: tömegközlekedéssel több irányból könnyen elérhető, a Széll Kálmán tér közelsége miatt metróval, villamossal és busszal is gyorsan megközelíthető, míg az autóval érkező vendégek számára mélygarázsok és környékbeli parkolási lehetőségek állnak rendelkezésre.

A különböző terek befogadóképessége széles skálán mozog: a Nagycsarnok akár több mint ezerfős rendezvények lebonyolítására is alkalmas, az Üvegcsarnok és a Kerengő közepes létszámú eseményekhez ideális, míg a park és a kapcsolódó szabadtéri területek több ezres rendezvények számára is teret biztosítanak.

A Millenáris bő húsz esztendővel ezelőtt igazi ékszerdobozként nyitotta meg kapuit. „A Park” (ahogy mi egymás között hívjuk) nemcsak kívülről újult meg az elmúlt években, az ügyfélmenedzsment és a szolgáltatások is sokkal profibbá váltak.

„Kedves Luca, Gyöngyvér, Katica, Attila, Bara, és Kedves Mindenki, aki részt vett a múlt hétvégi esemény előkészítésében, lebonyolításába, zárásában. Ezúton szeretném megköszönni a közös munkát. Az együttműködésre jellemző szavak, amik először eszembe jutnak: segítőkész, megoldásorientált, professzionális. Nagyon jó volt a veletek töltött egy hét, köszönöm, hogy ott lehettünk. Remélem mielőbb újra jönni tudunk Hozzátok.”

A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központja az ehhez méltó gyönyörű helyen, a budapesti Millenáris parkban kapott helyet. Az épületet az EQUITONE elegáns szálcement homlokzatburkolata díszíti.

A ZDA - Zoboki Építésziroda és az Archiflex Stúdió építésziroda által tervezett új Nemzeti Táncszínház épülete könnyedén és határozottan illeszkedik környezetébe, akár egy táncos mozdulatai. Az erős fa építőanyagot az eleganciát, lágyságot és egyszerűséget sugárzó szálcement homlokzatburkolattal egészítették ki.

A homlokzatra - kívül és belül - körülbelül 500 négyzetméternyi EQUITONE [linea] LT60 termék került homok színben, amelyet néhány síkon a cég [natura] modellje egészít ki. A szálcement természetes ásvány tartalmú kompozit anyag egyedülálló esztétikai és fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, amely könnyű alakíthatóságával és esztétikus felületével kiválóan alkalmas szerelt, átszellőztetett homlokzatburkolatok kialakítására.

A Ganz Villamossági Művek 1910-es években épült „G" épületét a nagymúltú gyártelep 2000-es revitalizációja, azaz a Millenáris Park létrehozása során csupán ideiglenes jelleggel újították fel. A park igencsak kihasznált csarnoka végül kedvelt Fogadóépületté vált, így a tervezett szanálás elmaradt. Olyannyira, hogy az egykori vasöntöde, majd gépjavító-, egy időben revolverműhely épülete 2005-ben műemléki védettséget is kapott.

A CÉH Zrt. és a Mata-Dór Architektúra Kft. által végzett beruházás már nem korlátozódott az „egyszerű" felújításra és korszerűsítésre, hanem a Millenáris igényei szerint növelte az épület hasznos területét. Az alapvető műszaki igények teljesítése, a meglévő funkciók megtartása mellett kellett új irodai-, rendezvény-, kiszolgáló- és gépészeti területeket létrehozni.

A projektben igényelt többlet hasznos alapterületek biztosítása részben a meglévő, háromhajós épületen belül közbenső födém(ek) beépítésével, részben az északi homlokzat mellett újabb hajó építésével történt. A negyedik hajó építésének történeti előzménye a korábban ezen a területen álló, elbontott galvanizáló épületszárny.

A főbejárat továbbra is a park Fény utcát keresztező főközlekedési útvonalára néz. A fogadótérben a recepció, ruhatár és vendégmosdók érhetők el; mögötte az épület legnagyobb, 300 fő befogadására alkalmas rendezvénytere következik. A csarnok itt osztatlan belmagasságával ad lehetőséget különféle installációt igénylő rendezvényekre. A galériaszinten újabb nagyméretű, osztható rendezvényteret hoztak létre, melynek előterét a régi épület csarnoka(i) biztosítják; innen a földszintre is rálátás nyílik, különösen a megőrzött régi futódaruból kialakított hídról.

A galéria a külső térben a Táncszínház felé folytatódik nyitott terasszal. A csarnok légterében álló, íves vasbeton falat követő, lebegőfokos lépcső mellett látványlift vezet a felsőbb szintekre, ahol irodai és gépészeti tereket alakítottak ki.

Az épület szerkezetre csupaszításával vált szemléletesen érzékelhetővé az évszázados, szinte légies konstrukció, melyet az idő és a háborús sérülések, a belövések okozta deformációk sem tudtak tönkre tenni. A tömör, tégla kitöltőfalazattal épített acélvázas épület - lehetőségek szerinti - energetikai javítását a belső falsíkra helyezett ásványi, kristályszerkezetű-, illetve habüveg lappal, a tetőn pedig szendvicspanel alkalmazásával oldották meg.

A meglévő, filigrán osztású ablakok restaurálása kibontva, műhelyben készült, az üvegezés eltávolításával és a hiányzó elemek stilizált pótlásával. A homlokzati téglafelületek felújítása restaurátori terv alapján történt, szakszerűen javítva vagy pótolva a sérült, hiányzó részeket, konzerválva az építőanyagot. A meglévő épület a falakba felszivárgó talajnedvesség ellen injektált utólagos falszigetelést kapott. A gépészeti és elektromos rendszerek értelemszerűen teljes körűen megújultak.

A decentralizált elhelyezésű gépészeti rendszerek padlófűtést, hűtő-fűtő légtechnikát működtetnek. A kivitelezést a Park működésének lehető legkisebb mértékű zavarásával, korlátozott területen kellett végezni, védve az épület közvetlen közelségében álló Széllkapu hidat és az üvegezett felvonót, illetve a játszóteret.

A Millenáris Park a magyar főváros és Európa jelentős kulturális és életmódbeli értékeit bemutató - közérdekű és üzleti rendezvényekre is alkalmas - hat hektáros parkja és kulturális központja. Az eredetileg a múlt században Ganz Ábrahám által a Pesti Hengermalom területén alapított vasöntödéből fejlesztették ki a későbbiekben a magyar ipartörténet nemzetközi hírű gyáregységét a Ganz Villamossági Műveket.

A műemléki gyárcsarnokok újraformálásáért a Millenáris Park építészeti kialakítása 2002-ben Europa Nostra-díjat kapott. Ganz Ábrahám 1844-ben alapította meg öntőműhelyét Budán. A kis üzem alig egy emberöltő alatt jelentős gépipari vállalattá növekedett.

A gyár Ganz halála után a kiemelkedő tudású gépészmérnök, Mechwart András fejlesztő tevékenysége révén emelkedett rövidesen a hazai üzemek élére. Mechwart 1878-ban hozta létre a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. keretein belül az erősáramú villamosipar alapjait megteremtő villamossági osztályt, amelynek vezetését az elektrotechnika legújabb eredményeivel foglalkozó fiatal és agilis Zipernowsky Károlyra bízta.

A kezdeti sikereket az 1884-85-ben Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó Titusz és Déri Miksa által kidolgozott transzformátorrendszer, és 1885-ben az első transzformátor megalkotása (amely először tette lehetővé a villamosenergia nagyobb távolságra történő szállítását) koronázta meg. A Ganz-gyár az elektromos rendszerek gyártásával rövidesen világszerte ismertté, elektrotechnikai gyártmányai és berendezései két évtizeden át a világpiac egyik vezetőjévé váltak.

1897-ben épült fel az akkor világszínvonalon álló elektrotechnikai gyár Lövőház utcai épülete, ahol akkor már kétezernél is többen dolgoztak. 1906-ban a gyár önállósította magát, és Ganz-féle Villamossági Rt. néven működött 1929-ig, amikor is visszaolvadt az anyagyárba.

Az újabb elismerést és sikert az 1920-as években megindult hazai villamosítás vezető vállalataként érte el a Ganz, majd sikeres korszerűsítései eredményeként rövid időre ismét nemzetközi sikereket is elkönyvelhetett. A sok nehézség árán újjáépült gyár 1949-től Ganz Villamossági Gyár néven ismét önállóvá vált, majd számtalan szervezeti változást átélve neve 1963-tól Ganz Villamossági Művek lett.

Időleges kiutat jelentett a külföldi tőke bevonásával a Ganz Ansaldo Villamossági Rt. létrehozása 1991-ben, ám a termelés fokozatosan csökkent, majd megkezdődött a fővárosi gyártelep vidékre költöztetése. A villamossági vállalat 2000-től Ganz Transelektro Rt. néven működött tovább.

A Ganz Villamossági Művek területe több évszázada kiemelkedő szerepet játszik Budapest fejlődésében. 2000-től a megtartott és felújított épületek kulturális funkciót kaptak, az épületek környezete pedig igényes közparkká alakult át.

A közelben, a mai Margit híd budai hídfőjében már a római korban is katonai tábor működött, de a Budai Vártól északra fekvő térség gazdasági hasznosítása a 13. század végén indult el. A mai Margit körút beépítése döntő mértékben az 1809-1850 közötti időszakban történt meg. E virágzó időszakban indította meg termelését az egykori Kórház (ma Ganz) utcában a Ganz Vasöntöde.

A gyár területe a városrész fejlődése nyomán felértékelődött, így már a két világháború között felmerült kiköltöztetése, azonban a háborús konjunktúra következtében az erre irányuló tárgyalások megszakadtak. A második világháború befejeztével az épületállomány és a géppark több mint fele megsemmisült vagy használhatatlanná vált.

Az 1990-es évek közepétől ismét napirendre került a környezetszennyezés problémája, és a felértékelődött térség környezethez illeszkedő hasznosítása érdekében a gyár áttelepítése. Jelentős anyagi vonzatai és a tulajdonosváltások miatt erre csak 2000 közepétől kerülhetett sor.

A Ganz-telep átépítésének alapelve az volt, hogy az értékes és megtartható épületek, épületrészek korszerű térformálással és igényes kialakítással váljanak a kiállítási- és rendezvényközpont méltó környezetévé. A koncepció-alkotás egyik legnehezebb feladata a megtartandó és elbontandó épületek kiválasztása, a vonzó térarányok, téralakítások meghatározása volt.

A bontási munkák 2000. augusztus 12-én kezdődtek meg, és szeptember 25-ig hat robbantással került elbontásra a két 37 m magas, 126 m hosszú ipari épület és a gyárkémény. A bontási munkákat megelőzően több tízezer liter olajat kellett elszállíttatni a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően.

A magyar tudomány, ipar, technika, művészet és kultúra kiemelkedő személyiségeit és találmányait mutatta be 2001 és 2002 között az „Álmok álmodói - világraszóló magyarok” című tárlat, amely célja nemcsak az volt, hogy tematikusan felvonultassa a magyarok találmányait, kezdeményezéseit, hanem az is, hogy kedvet csináljon a felnövekvő nemzedékeknek a kulturális, tudományos, technikai, művészeti, ipari életben való kreatív részvételhez.

A Jövő Házában helyet kapott számos kortárs magyar médiaművészeti alkotás is, amelyeket a Nemzeti Kulturális Alap külön e célra kiírt pályázatának nyertesei hoztak létre. A pályázatot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 50, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium 100 millió forinttal támogatta.

A Csodák Palotája egy 1994-ben indult kiállítássorozat, melyet 2005 és 2012 között a Millenáris D épületében, az egykori nagyforgácsoló üzem csarnokában üzemelt. Az intézmény Öveges József álma volt, aki a természet és a fizika törvényeit játékos formában kívánta bemutatni az érdeklődőknek, fiataloknak, gyermekeknek egy arra alkalmas helyen.

Az épületkomplexum egy füves területekkel és tavakkal tarkított zöldövezeti parkban fekszik. A Park lehetőséget biztosít alternatív szabadidős, pihenő tevékenységeknek, illetve programok kültéri fogadására is. A Park egyik előnye - amely miatt a látogatók is különösen kedvelik - a pihenésre szabadon használható füves területek nagysága és kulturált kialakítása.

A Park szabadidős céljait szolgálja az összesen mintegy 850 m² területű játszótér. A Zöld Péter játszótér mellett, amely egy magyar népmese motívumait eleveníti meg és a 3-12 éves korosztály igényeire szabottan készült, 2019 ősz óta egy mozgáskoordinációt fejlesztő akadálypálya-rendszer is működik, amelyet az 5-14 éves korosztály számára terveztek.

2001-es megnyitása óta, 2019. második felében a Park és épületei először estek át egy komolyabb revitalizáción. Az utcabútorokat és a térköveket mindenhol lecserélték, a tó új gépészetet kapott, a gyep és a park teljes növényzete megújult. Elkészült a Fény utca felszín alatti átvezetésétől a Nemzeti Táncszínházig húzódó terület parkosítása is. Mintegy 60 új fát telepítettek, 1300 m²-en cserjéket és évelő növényeket ültettek, és 1100 m²-rel nőtt a gyeppel borított terület nagysága.

A Fény utca és a Margit körút között megmaradt Ganz épületeket a Kohó- és Gépipari Minisztérium, később Ipari Minisztérium 1968-1970 között, a Margit körúti fogház helyére épült Margit körúti irodaházával együtt 2014-2015 között bontották le.

A „Millenáris Széllkapu” integrált zöldfelület-fejlesztési program eredményeként a korábbi Ganz gyár területén 2017-2019 között egy kortárs közpark jött létre, kiegészítve a Millenáris Park meglévő területét és szervesen összeépülve azzal. A fejlesztés azon túl, hogy hozzájárult a korábban alulhasznosított terület megújításához, számos közvetett hatáson keresztül erősítette a környező városszövet átalakulását, illetve az itt lakók és a környéket használók életminőségének javulását.

A 2,5 hektáros zöldfelület jelentősen javítja a környék levegőjét, egyedülálló zöld növényfalával, őshonos, de stressztűrő növényzetével és nagy vízfelületével utat enged a friss dunai szélnek. A tervek szerint ezenkívül az ötszáz férőhelyes mélygarázs és a Fény utcának a park zöldfelületeibe integrált lefedésével a környék felszíni autóforgalmát is csillapítanák.

A Nagycsarnok (B épület) hatalmas belmagasságával, és az ezt kihasználó több szint kiépítésével impresszív látványt nyújtó műemlék épület. A közel 16 méter belmagasságú B épület engedélyezett befogadóképessége 1500 fő, így tökéletes helyszín nagy létszámú fogadásoknak is. Az ablakokon keresztül természetes fény jut az épületbe.

A C épület a New York-i Guggenheim Múzeumot idéző spirális elrendezésével, nagyvonalú, lendületes belső terével közös előcsarnoka, fogadótere és több szintű összekötője a B és D csarnoknak, de modern kialakítása miatt rendezvény-helyszínként és önálló kiállítási térként is jól hasznosítható.

A D épület a Park legöregebb épülete. Eredeti méretét rossz állapota miatt nem lehetett megtartani. Az épület monumentális üveghomlokzatának köszönhetően a rendezvénytér szinte összeér a parkkal. Az 1100 m² alapterületű, 15 méteres belmagasságú rendezvényteret, a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően természetes fény világítja be. Az Üvegcsarnokban két különterem található.

2019. február 15-én nyitotta meg kapuit Budapest egyedülálló új kulturális színtere: a Nemzeti Táncszínház új épülete, mely a Millenáris Parkban kapott helyet. Az épület a ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján készült el. A legmodernebb színháztechnikával felszerelt, különleges építészeti megoldásokat felvonultató épületben két színházterem és kamaraterem várja a tánc szerelmeseit, emellett próbatermek segítik a professzionális táncosok felkészülését.

A 6950 négyzetméteres új Nemzeti Táncszínházat a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek a kétezres évektől stúdióként működő egykori ipari épületéből alakították ki. A beruházás eredményeképpen az épület új főhomlokzatot és előcsarnokot kapott, valamint létrehozták a 368 főt befogadó nagytermet, a 120 fős kistermet, a két próbatermet, a kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket.

A Fogadó (G épület) a harmincas években épült gépjavító, galvanizáló üzem 2001. február 1-jén nyitotta meg kapuit a Millenáris Park első elkészült épületeként. A Fogadó épülete jelen állapotában is megőrizte ipari jellegét. A G épület 2021-ben kezdődő teljes körű felújítása után ismét a családi és gyerekprogramok, kulturális és üzleti rendezvények, koncertek közkedvelt helyszínéül szolgál.

tags: #millenaris #epitkezes #bomba

Népszerű bejegyzések:

• Hitel a garázs megvásárlásához
• Jogszabályok földvásárláshoz
• Házvásárlás OLX-en
• Érdekességek a Tokol Lakótelepi Iskoláról
• Ingatlanok Kazincbarcikán: Csorba Martin tippjei