Moszkvai körút 9 építés éve 1887: az iskola és a városi ars poetica Szegeden
A terület történetét szegedi szempontból vizsgálva elénk tárul egy szövevényes folyamat: a piarista rend Szegedhez kötődése, az iskola és rendház felépítésének hosszú folyamata, a város életében pedig a 19. század végén kibontakozó mérnöki és építészeti megújulás. A történet középpontjában az 1883-1887 közötti építkezések, az 1879-es árvíz utáni újjáépítés és a modern vasbeton építészet megjelenése áll. Ezek az események összefonódva alakították Szeged arculatát és oktatási intézményeit is.
A piarista iskola története: a kezdetek mondatai és az építés helye
A piarista rend szegedi bázisát sem a hagyományos módon kezdték kiépíteni: a 1718-as évfordulókból hiányzik olyan korábbi központi szertár vagy városi tanácsház, amelytől az ifjúság oktatásának szervezése könnyen indulhatott volna. Ennek ellenére a priestség és a kegyesek szándéka: lelki és gyakorlati nevelés biztosítása volt; a lúdas gondolkodás szerint a diákoknak élethivatkozást és közösséget biztosító intézményt kellett teremteni. 1792-től a liceum megindítását I. Ferenc császárhoz és a liceumi oktatási karhoz fűzték, és 1793-tól a plébániai működéstől független közös ház és iskolák jöttek létre.
Az épületek az idők során többször átépültek és felújításra kerültek, de az eredeti rendház és iskolák közös komplexuma, amely körül a diákok korukban tanulhattak, hosszú ideig a város képében is megmutatkozott. Az 1879-es árvíz után a környék és az épületek sorsa fordulópontot vett, és ezzel megkezdődött Szeged újképezetének formálódása, amely a 1880-as években tovább erősödött.
A nagykörút és a Moszkvai körút: a város körülete és az árvíz utáni újjáépítés
Az 1879. évi árvíz után Szeged újjáépítésének elsődleges célja a város védelmének megerősítése volt: az akkori mérnökök olyan töltések kiépítését és körutak megvalósítását tűzték ki célul, amelyek egyben városvédelmi funkciót is betöltenek. A nagykörút megépítése 700 centiméterrel a víz szintje fölé emelkedett, és 38 méter szélesre tervezték. A körutak védelmi funkcióját, a körtöltés méreteit és az új névsorokat részletesen megírták a közéletben és a sajtóban. A Moszkvai körút kilépve a római és a berlini nevű szakaszok közül a szegedi körút-lexikon egyik meghatározó elemévé vált, és különös figyelmet kapott a városi identitás megmaradásában.
Az árvíz utáni újjáépítés során a névváltoztatások és a címerek története is beindult: a berlini körút neve 1945-ig megjelent a városi sajtóban, majd fokozatosan a Moszkvai körút nevet vette fel. Bár többször felvetődött Berlin visszanevezésének ötlete, a történelmi események és a későbbi politikai változások hatására végül más döntések születtek. A nagykörút töltései és felújításai a város védelmét szolgálták, és egyúttal a városkép megújulását is hozták magukkal. A körutak ma is Szeged jellegzetes körkörös elrendezését adják, és nevek, mint Temesvári, Római, Brüsszeli, Berlini, Párizsi, Londoni, Moszkvai és Bécsi jelölik a város védelmi vonalait. A rendszer akkor kezdett változni, amikor a vasutak és a közlekedés szerkezete átalakult, és a város új katonai és közlekedési központjává vált.
A 19. század végének építészete: vasbeton, Bauhaus és a modern felépítés
A korszak egyik legjelentősebb jelensége a vasbeton öntésének monolitikus technikája volt, amely forradalmasította az építészetet. A vasbeton-monolit szerkezetet Barizon vagy Hennebique módszerrel öntik ki; a zsaluzás és a felületkialakítás új eljárásokat hozott, és a felületek megjelenése is megváltozott. Szegeden a 1930-as évektől kezdődően megfigyelhető volt az ilyen technika alkalmazása: az 1933-ban megépült Molnár Farkas-ház Berzsenyi út 2/b. például egy ős-Bauhaus jellegű lakóépület, amelyet az akkori modernizmus jegyében építettek. A városban a funkcionalista és konstruktivista jegyek egyre nyilvánvalóbbá váltak, miközben a kor másik nagy személyisége, Le Corbusier elmélete is befolyásolta a helyi építészetet. E példák között szerepel a Rákóczi tér középpontjába zöldövezettel körülvett megyeháza, Schrőmer Ervin tervei szerint.
A 20. század közepén a vasbeton technika továbbfejlődése következtében Szegeden is megfigyelhetővé váltak a paneles szerkezetek és a külső felületek reformértékű kialakításai. A külső panelek felületén is megjelennek a kavicsbeton- vagy márványtartalmú bevonatok, sőt a festés és a különböző felületi eljárások révén a sima felületek helyett a rusztikusabb, nyers hatást is elérik. A társadalmi és művészeti területek összekapcsolódása Szegeden gyakran megjelenik az épületek díszítésében is: például a Dóm téri árkádok vagy a Dóm tér 90 méter hosszú mennyezeti lemezének monolit kavicsbeton-élményét olyan domborművek, mint a 72 méteres erkély járólemez, vagy a belső terekre komponált szobordíszek egészítik ki. A modern építészethez kapcsolódóan a Vasarely-stílusú festett felületek és a különböző természeti kövek variációi is megjelennek a helyszíneken, például a Dóm téren vagy a szegedi panelházak külső burkolatán.
Az 1887-es építési év: moszkvai körút és a kapcsolódó építészeti művek
1887-ben Szegeden az épületállomány és az oktatási intézmények megújulásának egyik jelentős mérföldköve a Moszkvai körút 9. szám alatti ingatlan korábbi és későbbi története. Az erre az időszakra vonatkozó adatok alapján az 1880-as évek végén zajló újjáépítés és a rendház-iskola komplexum bővülése egyesítette az oktatási és vallási intézményeket, miközben a városi körútépítés a 19. század végén a modern városrészek alakítását szolgálta. A körút neve és a hozzá kapcsolódó épületek a város modern identitásának részévé váltak, és a 20. században is meghatározták a városi arculatot. A Moszkvai körút 9. szám alatti építmény tehát nem csupán egy adó-hivatali ingatlan; az építés és a nevek mögött a város fejlődésének és a fagylaltos, zene- és tudományos életének összefonódó története áll.
A körutak és a városi emlékművek kapcsolata a mai Szegeden
Az 1879-1880-as évek szegedi megújításai, a nagykörút és a kiskörút kialakítása, valamint az árvíz utáni újjáépítés egyrészt a város védelmét szolgálták, másrészt pedig egy olyan modern városkép létrejöttét segítették elő, amely a későbbi technikai és kulturális fejlődést is magában hordozta. A város számos épülete és emléktáblája ma is szimbolizálja ezt a korszakot: a domborműves emléktáblák, az emlékoszlopok és az 1997-es jubileumi események bolondulatos történetei mind a városi identitás részét képezik. Szeged olyan várossá formálódott, amely a történelmi események mellett a művészek, építészek és mérnökök közös munkája révén ad ötleteket a jövőnek.
Az SZTE Mérnöki Karának jelenlegi állapota és az egyetem új épülete is a város történetiségének logikáját követi: a modern technológiát ötvözik környezeti fenntarthatósággal. A főépületben elméleti oktatás folyik, míg a négy előadóterem és a nyolc szemináriumi terem a hallgatók gyakorlati képzését támogatja. A geotermikus energiafelhasználás, a naperőműpark, a háromrétegű üvegfalak és a hőszivattyú-rendszer megfigyelése révén a diákok közvetlenül tanulhatnak a fenntartható építészetről.
Az infografika a város régi és modern körútjait, valamint a 1879-es árvíz utáni újjáépítés főbb állomásait mutatja be. A moszkvai körút és a berlini körút történeti megnevezéseinek változásait is felviszi a térkép.
A videó bemutatja az árvíz utáni újjáépítés főbb állomásait, a vasbeton technika terjedését Szegeden és a város modern építészetének kialakulását. A Dóm tér, a Dóm látképe és a korszak épületeinek részletes bemutatása hallható.
Az építészet tudománya: anyag- és szerkezeti forradalom
A vasbeton öntésének történetét a római korból induló, majd a 19. században megújult technológiák és húsz-harminc év alatt eseményekkel teli fejlődés jellemzi. A cement és a hidraulikus kötőanyagok megjelenése lehetővé tette a monolitikus szerkezetek széles körű elterjedését. A Hennebique-féle monolit épületszerkezet kiemelten fontos mérföldkő, amely Szegeden is megjelent a Szt. István téri víztorony és a többi szenzációs projekt megvalósításában. A kavicsbeton és a csúszó zsaluzás megoldásai lehetővé tették a nagy léptékű, belső terek és fedők megvalósítását, amelyet ma is használnak a modern építészetben. Emellett a felületek esztétikája is megújult: a simított felület helyett a nyers kavicsbeton és a domborműves díszítés mutat gazdag, többszínű megjelenést. A panelekkel és a külső burkolatokkal kapcsolatos kísérletek a mai Szegeden is megfigyelhetőek, például a Nagyáruház és a SZOTE Oktatási Központ külső felületén is.
Összegzés: egy város építészete és oktatása összefonódva
Az 1887-es építés évének kontextusa a piarista iskola történetétől az árvíz utáni újjáépítésig, majd a vasbeton korszakig vezet. Szeged városépítészete és oktatása ezekben az évtizedekben szoros kölcsönhatásban fejlődött: az iskolát és rendházat összekötő épületek mellett a körutak és a város védelmének megteremtése hozzájárult ahhoz, hogy a város az 1900-as évekre egy modern, európai körvonalú metropolisz legyen. A modern vasbeton technika és a Bauhaus-szerű építészeti törekvések Szegeden is megjelentek, és ma is példaként szolgálnak a közösségiépítés és az oktatás összekapcsolására.
tags: #moszkvai #korut #9 #epites #eve #1887