Moszkvai metróépítés: történet, jelen és tervek a városi hálózat bővítésére

A moszkvai metró 1935-ben megnyitott első vonala azóta a város infrastruktúrájának alappillérévé vált. A hálózat jelenleg 12 vonalból áll, ebből 11 nehézmetró és 1 könnyűmetró. A metróhálózat mélyen fut, hosszú állomástávolságokkal és mélypontokon elhelyezett állomásokkal, miközben a külvárosi területekre is kiterjed. A klímája és a telepítések történelmi periódusai eltérő stílusokat és mérnöki megoldásokat eredményeztek, így az állomások gyakran monumentális építészeti remekművek. A közlekedési rendszer mind a mindennapi utazók, mind a turisták számára fontos közlekedési alternatívát kínál, miközben a tarifarendszer zárt és korszerűsített: mágnescsíkos jegyek, érintésmentes plasztikkártyák és Trojka elektronikus pénztárca található a kínálatban. A tervek szerint folyamatos bővítés zajlik: új vonalak, külső körgyűrű és további állomások megnyitása. A beszámolók szerint 39 új metróállomás épül és kilenc új/rekonstruált állomás nyílik meg három új vonalon, melyek a regionális összeköttetést erősítik, és a tarifarendszer kiterjed az elővárosi vasúti vonalakra is. A projekt részeként megkezdődhet az utazási idő csökkentése a Moszkva-Tver-Velikij Novgorod-Szentpétervár nagysebességű vasútvonal projektjéhez való kapcsolódás révén.

Építési és üzemeltetési jellemzők

A moszkvai metró az egyik legforgalmasabb a világon, napi 8-9 millió utasszállítással. Az állomások mélyen fekszenek, például a Park Pobedy a világ egyik legmélyebb állomása a 84 méteres mélységével és a hozzávetőleges 126 méter hosszú mozgólépcsővel. A földalatti hálózat hosszúsága eléri a 327,5 kilométert, de a jövőbeni bővítésekkel összességében akár 456 kilométert is elérhet. Az állomások közötti átjárások hosszú folyosókon keresztül zajlanak, és a tömegközlekedés hatékonyabbá tétele érdekében a körgyűrű építése és a külső körgyűrű első szakaszának megvalósítása folyamatban van. A 3-as vonal például különböző történelmi korszakokat idéz a mély alagútépítés és a szocialista realizmus stílusában tervezett csarnokok révén. A járműparkot a Mitisinszki gyár (ma Metrovagonmash) készíti, és különböző típusú kocsik futnak: E, Ezs, 81-717/714, 81-740/741 és a későbbi - Ruszics - típusok közül több mint 6-8 kocsi per szerelvény a jellemző. A járműkészítés története és a típusok megjelenése azt mutatja, hogyan adaptálódik a rendszer a technológiai korszakokhoz.

Az állomások elnevezése általában a kiszolgált városrészekről szól, és gyakran összetett az átszállási logika: több helyen két vonal találkozása nem mindig egyezik a két állomás neve, vagy azonos név ellenére különböző helyen találhatóak. A tájékoztatás mikroklímája és a kommunikáció automated rendszerei is fejlettek: a hangos bemondásban a női és a férfi hangváltás része a korszerű felületeknek, és az átszállási információkat is közli. A tarifarendszer zárt; jegyeket és mágnescsíkos kártyákat használnak, később pedig érintésmentes és elektronikus pénztárca alapú jegyek jelentek meg. A jegyárak olcsók maradtak, az egyszeri utazás ára 50 rubel körül alakul, míg a gyűjtőjegyek kényelmesebbé teszik a hosszabb utazást. A metró üzemidő hétköznapokon reggel fél 6-tól éjfélig vagy 1 óráig tart, és a közepes ütemben közlekedő szerelvények általában 1,5 perces sűrűséggel járnak, sokszor 8 kocsis szerelvényekkel. A kocsiszín-hálózat 16 metrókocsiszínre oszlik, és néhány kocsi szintén a kocsiszín-átjáráson keresztül átmegy más vonalra utasszállítással, például a 2-es vonal egyik kocsiszínje a 11-es vonalon található.

Építészeti és tervezési megközelítések a két új állomáson

A tervezési koncepciók a közösségi és urbanisztikus kifejezések középpontjába helyezik az új állomásokat. A bejáratok a környező kerületek kapuját adják, és a középső részre helyeznek fókuszt: háromféle időtöltést különböztetnek meg az utasok számára. A csúcsidőben a peronszakaszok a két véghez közel eső bejáratokat használják, a többi időben pedig a középső sávon haladnak az utasok, ahol az állomás középső része gyönyörű mozaikokkal és világító elemekkel díszített. A mozaik a környék településeinek egykori térképét idézi meg. Az installáció és a kommunikációs térképek a környéken élő közösségek részvételét is elősegítik: a közösségi installációk alkalmával a környékre kihelyezett grafikus térképra jegyzetelhetnek, ráfirkálhatnak.

Az átszállásoknál az állomások nevei rendszerint összhangban vannak, de előfordulnak olyan esetek, ahol három vonal találkozik, két vonal ugyanazt a nevet használja, a harmadik pedig másképp jelöli. A környéki infrastruktúra bővítésével párhuzamosan a külső körgyűrű nyomvonalának építése folytatódik, és az új szakaszok tehermentesítik a meglévő metróvonalakat. A hosszú állomástávolságok miatt a felszíni közlekedés is fontos szerepet játszik; a felszíni járatok gyakran a metróállomások között közlekednek, és a közlekedési kapcsolatok bővítését segítik elő.

Történelem és legendák a moszkvai metróról

Megemlékezésre kerül a Metro-2 legendája, amelyet gyakran emlegetnek a moszkvai metróval kapcsolatban. A legenda szerint létezik egy titkos hálózat a Kreml, Vnukovo és más kormányzati helyszínek között, amelyet állítólag atomcsapás esetén lehetne használni. Sokan úgy gondolják, hogy a történet részben vagy teljes mértékben mítosz, de az ilyen történetek a moszkvai metró mítosz- és kulturális örökségének részei. A Metro-2 állítólag a Szportyivnaja és az Egyetem megállók között nyílik az elágazásra, ugyanakkor hivatalos bejelentések szerint nem létezik nyilvános információ e hálózatról. A történet megjelenését részben egy 1990-es években publikált novellának tulajdonítják, amely a város mítoszait felfedező megközelítést kínálja. A párhuzamot más legendákkal és történetekkel gyakran említik, de a részletek maradnak spekulációnak.

Jövőbeli tervek és hatások

A tervezett 39 új metróállomás és kilenc új/rekonstruált állomás megnyitása három új vonalon keresztül várható. Ez a fejlesztés lehetővé teszi, hogy a fővárosi jegyrendszer lefedje az összes elővárosi vasútvonalat, és erősítse a közlekedési hálózat integrációját a moszkvai régióban. A VSZM-1 - Moszkva-Tver-Velikij Novgorod-Szentpétervár nagysebességű vasútvonal projektjét a moszkvai hatóságok az orosz kormányzattal és a Szberbankkal összefogva valósítanák meg; ennek köszönhetően az utazási idő Moszkva és Szentpétervár között jelentősen csökkenhet, a tervezett 135 perces menetidő felé közelítve.

Infografika: Moszkvai metróhálózat és közelgő bővítések

Metrózás Oroszországban // Szentpétervári Metró // Moszkvai Metró

  • A moszkvai metró 12 vonallal, 327,5 kilométeres hálózattal rendelkezik; a jövőben a hosszabbítások és a külső körgyűrűk tehermentesíthetik a rendszert.
  • A modern jegyrendszer magában foglalja a mágnescsíkos jegyeket, érintésmentes kártyákat és Trojka elektronikus pénztárcát.
  • A 3-as vonal mély alagútjai és a Park Pobedy 84 méteres mélysége kiemelkedő példái az alagútépítés mélységének és a mozgólépcsők hosszának.
  • A környező kerületekhez kapcsolódó új állomások hozzájárulnak a városi életminőség javításához és a regionális mobilitás növeléséhez.

A moszkvai metró múltja és jelenje egybefonódik a grandiózus építészeti, mérnöki és társadalmi aspektusokkal: a földalatti paloták, a legnagyobb állomáskapacitás, a mély alagutak és a gazdag történeti rétegek mind hozzájárulnak a város mint világváros hingegen erőteljes identitásához. A folyamatos bővítés és modernizáció pedig azt jelzi, hogy a moszkvai metró nem csupán közlekedési eszköz, hanem kulturális és technológiai megoldások laboratóriuma is.

tags: #moszkvai #metro #epites

Népszerű bejegyzések: