A Bős–Nagymarosi Vízlépcső újraépítésének kilátásai és a tárgyalások dinamikája
Ötödik alkalommal egyeztettek a Bős-Nagymarosi vízlépcső kérdésének megnyugtató rendezése érdekében a téma kormánybiztosai január 8-án Pozsonyban. A találkozók hátterében a Czepek Gábor által 2024 márciusától vállalt felelősség áll, és azóta rendszeresek a szakmai egyeztetések a két ország partnerei között. A dinamikus megbeszéléssorozat és a szomszédos országok kormányai közötti jó viszony erős alapot teremt a rég esedékes megállapodásra. Szlovákiát továbbra is Peter Molda kormánymeghatalmazott képviseli. Taraba szerint a végleges megállapodástervezetnek mindkét fél számára a lehető legjobbnak kell lennie. „Ha most nem jutunk megállapodásra, akkor nem hiszem, hogy valaha is sikerül megállapodni. Ha a vita nem zárul le, akkor Hágának újra döntenie kell.”
A Bős-Nagymarosi Vízlépcső megállapodását 1977-ben írták alá Budapesten a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság miniszterelnökei. Kimondta, hogy mindkét félnek közösen kell újravizsgálnia a bősi erőmű használatának környezeti hatásait, hogy a gazdasági fejlődést és a környezetvédelmi szempontokat összeegyeztethessék. A pozsonyi találkozót követően mindkét fél kiemelte, a kétoldalú tárgyalások célja a mielőbbi közös nevezőre jutás - a Duna vízhozamának megosztásában és energetikai kérdésekben is. A megbeszélések idei első fordulóján főként a bősi erőműben megtermelt áram átvételi ára kapcsán értek el érdemi előrehaladást.

Orbán Viktor a rezsicsökkentés védelmére hivatkozhat, ha a bűnben fogant, de olcsó áramért feladja Magyarország 33 éves álláspontját arról, hogy Szlovákia jogtalanul terelte el a Dunát 1992-ben. Beszállnánk egy másik szlovákiai erőműbe is ingyen áramért. Még nem tudni, hogy Nagymaros megépül-e, de a Szigetközbe jöhetnek az újabb duzzasztások: ezzel ott megszűnik az Öreg-Duna is. 56 után a rendszerváltás újabb emlékét engedi el a Fidesz.
A draft alapján az előző részben összefoglaltuk, amit tudunk a két ország közti jelenlegi tárgyalásokról, felidéztük a rendszerváltás egyik legnagyobb ellenzéki témája, a Bős-Nagymarosi Vízerőműtörténetét, majd a hágai bíróság ítéletét. Most körbejárjuk a szigetközi, vízpótlási célú duzzasztások kérdését, megnézzük, hogy a magyar kormányok hogyan kezelték a dunai ökológiai katasztrófa ügyét, és hogyan, milyen mandátummal tárgyaltak Szlovákiával, végül azt, miért mehet bele most az Orbán-kormány abba, hogy elfogadja a Duna elterelését.
A jogi és történeti hátterek áttekintése
Az 1977-es államközi szerződés a Dunakilitinél lévő gátat, a bősi erőmű csatornáját és Nagymarosnál a nagymarosi duzzasztót tartalmazta, a Duna vízmegosztására és az energiatermelésre vonatkozó közös tervekkel. A szerződés ezt követően többször módosult és halasztásokat szenvedett. A 1989-es rendszerváltást követően azonban a magyar fél felfüggesztette a nagymarosi építkezéseket, majd 1992-ben felbontotta az eredeti szerződést. A hágai Nemzetközi Bíróság ítélete 1997-ben mindkét felet elmarasztalta, és kötelezte államközi szerződésekkel rendezni az ügyet. A bírói döntés szerint Magyarország jogtalanul szüntette meg az 1977-es szerződést, Szlovákia pedig jogtalanul üzembe helyezte a bősi erőművet.
A legújabb megállapodások útja 2024-től kezdődött meg párbeszéd formájában, amely a kompromisszumos megoldások feltárására törekszik a bősi erőmű ügyében. Emellett a Duna vízmegosztásának ideiglenes megoldásait is felülvizsgálják a közös érdekek figyelembevételével. A harminc évnél is hosszabb patthelyzetet fel kell oldani, és ebben a folyamatban a fenntartható fejlesztési programok, például az Insula Magna koncepció is szerephez jutott.

Insula Magna és a Szigetköz-Csallóköz regionális fejlesztése
Az Insula Magna Komplex Vízgazdálkodási és Fenntartható Fejlesztési Program célja a Szigetköz-Csallóköz hosszú távú fejlesztése és egy fenntartható ökoszisztéma megteremtése, amely a Tisza-tóhoz hasonló monitorozott környezetet hozna létre. A projekt részeként 2023-ban átadtak látogatóközpontot, könyvtárat és kiállítást az 1,89 milliárd forint vissza nem térítendő európai támogatásból finanszírozott program keretében. A program vezetői hangsúlyozzák, hogy a fenntartható fejlesztés és a vízgazdálkodás összhangban legyenek a környezeti feltételekkel.
A projekt elvi célja tehát a közös regionális fejlesztés és a mellékágak rehabilitációja, amely azonban nem minden érintett szerint jelent ökológiai megoldást. A szakértők véleménye szerint a négy keresztgátas duzzasztás részleges ökológiai összhangba hozható, de a hullámtér beavatkozásai és a fizikai környezet átalakítása komoly vitákat generál. A Natura 2000 területek és a helyi ökoszisztéma védelme kiemelt prioritás, és ezek integrálása mindenképp szükséges marad a hosszú távú megoldáshoz.

A jelenlegi tárgyalások dinamikája és a mandátumok
A magyar és a szlovák kormányzati képviseletek között a tárgyalások során az volt a jellemző, hogy a felek különböző elképzeléseket vitatnak meg, és igyekeznek a kompromisszum felé lépni. A kormánybiztosok szerint a kétoldalú megállapodás akkor lenne tartható, ha mindkét fél számára a lehető legjobb megoldást kínálná, és elkerülhető legyen a nemzetközi bíróság további beavatkozása. A tárgyalások célja a Duna vízhozamának igazságos megosztása és az energiaszektor közös érdekének kiegyensúlyozása.
Palkovics László a megoldást abban látja, hogy a politikai-nevelési kereteket tágabb, Insula Magna-szintű projektté alakítsák át, amely többféle fejlesztést tartalmaz, nemcsak a BNV kérdését. Ez a megközelítés lehetővé tenné, hogy a környezeti, gazdasági és társadalmi igények széles körét vegyék figyelembe a tárgyalások során, és kilépjenek a korábbi, egymással szemben álló érdekekből felépített keretek közül. Szlovákiában ugyanakkor van felvetés a fenékküszöbös vízpótlás megőrzésének és a környezeti hatások minimalizálásának fontosságára, amit a szakértők is alátámasztanak.

Nézetek a fenntarthatóság és a gazdaság közötti egyensúlyról
A halászati és ökológiai nézőpontok szerint a duzzasztás és a hullámtér beavatkozásai jelentős ökológiai kockázatokat rejtenek. Több szakértő hangsúlyozza, hogy a Natura 2000 területek és a mellékágak menti élővilág megőrzése érdekében szükséges a környezeti hatások teljes körű vizsgálata és a fenntarthatósági garanciák beépítése a megállapodásba. Ugyanakkor a regionális fejlesztési programok finanszírozása és a növekvő energiaigények is motiválják a gyors megoldást. A felek tehát egy olyan keretrendszert keresnek, amely mindkét fél igényét kiszolgálja, miközben a környezeti katasztrófa elkerülését is biztosítja.
Képek és adatok a kérdésről

Az elmúlt években előtérbe kerültek a kockázatok és az intézkedések, amelyek a fenékküszöbök, a zsiliprendszer és a hullámtér árvízlevezető elemeinek felülvizsgálatát jelentik. A megoldások megkövetelik a nemzetközi együttműködést és a környezeti szempontok részletes bevonását a felek közötti megállapodásba. Az Insula Magna projekt tervezése pedig tükrözi, hogy a regionális fejlesztés és a környezetvédelem szempontjait integrálni kell a gazdasági érdekekkel szemben.
| Részlet | Leírás |
|---|---|
| Jogi háttér | 1977-es államközi szerződés, 1997-es hágai ítélet |
| Regionális fejlesztés | Insula Magna program, fenékküszöbök, hullámtér újragondolása |
| Jelenlegi mandátum | Kormánybiztosok és kormányközi egyeztetések hangsúlya a kompromisszumon |
Vízmegosztási számokról és konkrét arányokról a szlovák fél részéről eddig nem sikerült nyilvános egyeztetés alapján teljes körű adatsort visszafejteni. A tárgyalások során a felek hangsúlyozzák: a megállapodásnak mindkét fél számára előnyösnek kell lennie, és a fenntartható fejlődés felé vezető út legyen a középpontban. A vita lezárásához a bírósági ítélet megvalósításához vezető út szoros együttműködést és racionális mérlegelést igényel.
tags: #nagymarosi #vizlepcso #ujra #epites
