Budapesti társasház süllyedése: 24 órás kiköltöztetés egy Angyalföldi utcában
Huszonnégy órás kiköltöztetést írt elő január elején a kormányhivatal az Angyalföldi Mosoly utca 25. szám alatti társasház lakóinak, miután az épületet életveszélyesnek nyilvánították. A szemle szerint a főfalak kifelé dőlnek, egy lakásban pedig leszakadt a mennyezet, és az ingatlan folyamatos mozgásban van. A hatóság döntése alapján a lakók azonnali evakuációra kötelezettek voltak, a fővárosban élők pedig többféle megoldást keresnek a lakhatásuk megőrzésére.
A múlt árnyai és a jelen állapota
Az épület - a II. világhárom után felhúzott társasház - több évtizede problémákkal küzd: a gyenge alapanyagok és a rossz helyre történő építés következtében a szerkezet már hosszú idő óta instabil. 1956 óta többször meg kellett erősíteni a falakat, és a 1994-es társasházzá alakítás után is folyamatosak voltak a mérnöki beavatkozások. Az 1994-es értékbecslés szerint a falak repedései, a falnedvesedés és a tetőszerkezeti hibák közrejátszottak a városvezetés korábbi döntéseiben is, de a felújítás több magánszemély és az önkormányzat részéről mindig költségkérdés volt.
A lakóingatlanok közül 14 lakást megvásárolt az önkormányzat, a többi 16 azonban továbbra is az önkormányzat tulajdonában maradt, legtöbbjük már üresen állt. 2013-as felmérés szerint 213 millió forintból még megmenthető lett volna az épület, de a tulajdonosok közül sokan nem vállalták a felújítással járó költségeket, az önkormányzat pedig nem tartotta etikusnak, hogy egyoldalúan döntsön a kérdésben a tulajdoni hányad felhasználásáról.
Az evakuáció és a lakók sorsa
A főközöttségük rokonokhoz vagy albérletbe költözött, kettőt pedig idősotthonba költöztettek. Mások még mindig bizonytalanok a hosszabb távú lakhatásukat illetően, és jelenleg nehéz szociális helyzetben élnek. A lakók között olyan személyek is akadnak, akik több évtizedes lakóként érkeztek vagy születésük óta itt éltek, például Lajos bácsi, aki gyereknevelésből és hosszú élettapasztalatból fakadó kötődés miatt mélyen érintett az eseményekben.
Az önkormányzat és a közös képviselet közti vita hosszú ideig húzódott: az önkormányzat 213 millió forintos felújítási kölcsönt ajánlott, de a magántulajdonosok többsége ezt nem szavazta meg. A közös képviselet szerint az adósságot jelzálog formájában kellett volna vállalni és a lakásokon belül 7 millió forintos hozzájárulást elérő összeget kellett volna fizetni. A döntéshozatal késése és a költségek növekedése miatt azonban a felújítás elmaradt, és a házat júniusig lebontják, miközben a telek sorsa továbbra is bizonytalan marad.
Beruházói érdekek és szabályozási akadályok
Közös képviselet szerint egy befektető felvetése reális lehet, aki egy 40 lakásos új épületet húzna a jelenlegi helyére, és ehhez ki kellene bővíteni a pinceszintet. Ehhez azonban előbb módosítani kell a helyi szabályozást: a föld alatti rész akkor lenne elég nagy, ha a ház alapterületével egyezne. Az önkormányzat és a befektető közti szabályozási egyeztetések azonban eddig nem zárultak le, így a projekt továbbra is bizonytalan marad. A közös képviselet szerint a befektetői érdeklődés megvan, de a konkrét feltételekről és a kockázatokról hiányzik az átláthatóság, és ezt a lakók sem látják tisztán.
Az önkormányzat a társasházban tulajdonosként van jelen, és állítja, hogy azonos jogai és kötelezettségei vannak, mint a többi tulajdonosnak. A beígért pénz a levél szerint rendelkezésre állt, de a magántulajdonosok nem vállalták a kölcsönt. Szabó Tamás a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. vezetője szerint az önkormányzati vagyon védelme érdekében tették meg ezt a lépést, és nem tekinthető kötelezettségvállalásnak, ha a magántulajdonosok kizárólagos döntést hoznak a felújításról. A bejelentett befektetői érdeklődés esetén követendő szabályozási javaslatokról azonban még nem született végleges döntés.
A lakók élete a bontás küszöbén
További nehézség, hogy a 2013-as felmérés óta jelentősen romlott az állapot és az építőipari árak is emelkedtek, így a 213 millió forintos terv már a valóságban sem elég. A közösség szerint több statikus nem vállalta el a munkát, és a bontás elkerülhetetlennek tűnt. A D lépcsőházban a falak vezetékekkel történő felújítását követően egyre kilátástalanabb lehet a helyzet, már csak injektálással és lépések sorozatával lehetett a szerkezetet stabilizálni, de ez sem volt garancia a tartósságra. A legidősebb lakó, Lajos bácsi, és a többiek számára a kilátást a befektetői megoldás hozhatja el.
Az életveszélyes állapot miatt a helyszínt lezárták, és a lakók most a befektetői megoldások felé irányuló tárgyalásokon keresztül remélhetik a megoldást. A környéken látható a falak süllyedése és a közeli szomszédos épület állapota is felkeltette a figyelmet. A lakók közötti érzelmeket jól összegzi a beszámoló: egy évtizedek óta itt élő asszony úgy véli, nem kapott volna megoldást a Marina Parton, és egyetlen tortúra a rendezett kilátás helyett a költözés.
Az érintettek úgy érzik, hogy a kormányhivatal intézkedése és az önkormányzat közreműködése közötti csúszás tette ezt a helyzetet végzetessé: a ház állapota folyamatosan romlik, a süllyedés és a falak repedései pedig mindennaposak voltak már az elmúlt évtizedekben. A most zajló folyamatokban a lakók reménykednek egy befektetői megoldásban, amely megmentheti a telket és az ott lakók otthonát.
Infografika és adatok a helyzetről
Jogi és közösségi dimenziók
A történet rávilágít, hogy a városrendezésre szánt közösségi beruházások és a magánszemélyek érdekei gyakran ütköznek egymással. A közös képviselet és az önkormányzat közti viszonyban a transzparencia és a gyors döntéshozatal hiánya sokszor költségesen visszaüt a közösségre. A lakók számára kulcsfontosságú az átlátható finanszírozás és a reális ütemterv, amely mentén a bontás vagy a felújítás megtörténhet anélkül, hogy a közösség tagjainak vagyona veszélybe kerüljön.
tags: #nagyon #sullyedo #sorhaz