Népek harca a fennmaradásért: a Kárpát-medence ősi gyökerei, nyelvünk és a nemzeti identitás súlyos kérdései
Újat mondok, de nem új, hanem nagyon régi igazságot, amelyik azonban mindezideig rejtve volt a magyar nép elől. kódexanyagunkat, vagyis a nyomtatásban is megjelent történeti és jogi okleveleinket, Egyetlen történetírónk sem hivatkozik ezekre, hanem a már mások által megírt, kész könyvekre. Igy a régi tévedések tovább élnek. magyar nép társadalmi, gazdasági, és jogi berendezkedését és ezek fejlettségét. Ennek az elhanyagolása miatt tévedtek el valamennyien a vogulszármazás útvesztőjében és nemcsak elhitték, hanem fölényesen hirdették is a magyar népnek az oláh cigányok életszínvonalán élő és a legnyomorúságosabb életviszonyok között tengődő voguloktól való származását. Kitalálták azt is, hogy ezt a népet őserdei nyomortanyáin Kr. e. az V. században meghódította egy magára sokat adó törökfajú lovas nép. És az velük össze is házasodott. Ennek a násznak a szülötteiből alakult volna ki azután a magyar nép. Tudják, hogy mekkora csoda ez, kedves Olvasóim?
Ekkora még a világon sem történt, mert azok a török daliák, akik a vogul nőkkel ott az őserdőben összeházasodtak volna, akkor még meg sem születtek! Már pedig egy meg; nem született legény nem tarthat lakodalmat, még a vogul mesében sem. Majd alább bizonyítani fogom, hogy a török nép Kr. u. a VI. század közepén született meg, a vogulok pedig Kr. u. a XII. században kezdtek szórványosan felszállingózni a mai hideg hazájukba. Majd alább azt is megírom, hogy miért kellett ezt a magyar népet lealacsonyító vogul mesét kitalálni és az egész világ elé kitálalni. E mű megírásának ösztönző ereje sokat szenvedett és saját íróitól is leócsárolt, de balsorsában is nagyszerű fajtánk szeretete és nagyrabecsülése.
Tudom, hogy milyen nehéz egy megrögzött szokást elhagyni. Még nehezebb egy szenvedélyről lemondani. De legnehezebb egy téves felfogást, egy helytelen tudományos meggyőződést az emberek széles rétegében, de különösen a szakemberek tudatában megváltoztatni. És e könyv szerény írója e nagy és nehéz feladatra vállalkozott, még pedig a siker reményében, mert olyan ősi, perdöntő bizonyítékokat tár a nagy nyilvánosság elé, amelyek létét és döntő erejét letagadni nem lehet!
Föld és nyelv: a Kárpát-medence ősi lakottsága és nyelvi örökségünk
Dr. I. Magyarország az északi mérsékelt égövön az északi szélesség 43-ik fokától a 49-ig terül el. Körülbelül egyenlő távolságra van a forróégöv határát jelentő Ráktérítőtől és az északi örök hó és jég határát jelző északi Sarkkörtől. tartózkodást kellemetlenné. A délszaki növényeket kivéve földjében minden megterem, ami az emberi életet nemcsak táplálja, hanem kellemessé és változatossá is teszi. Nemcsak az éghajlata mentes a szélsőségektől, de a csapadék viszonyai is mentesek tőlük. Szántóföldjének felső, termőrétege - humusza - eléggé vastag rétegezésű és jó talajműveléssel bő termést ad. Hegyei minden szükséges ércanyagot bőven tartalmaznak, sóbányái pedig az ország sószükségletét ellátják. A vízrendszere a legtökéletesebb egész Európában, de különösen gazdag volt vízrajza az ősi időben. okleveleink oly bőven bizonyítják. Vizeinek halbősége is hozzájárult a lakosság könnyebb és biztosabb megélhetéséhez.
Ez az ország azonban nemcsak Európának, hanem Európát még az ősidőben ellepő árjanépek tengerének is a közepén van, még pedig úgy, hogy ennek a tengernyi népnek az északi határai, telephelyei, otthonai az északi jégövvel határosak. Az árják kivándorlásának ösztönző ereje az volt, hogy esőtlen, száraz klímájuk miatt az ősi föld csak gyér lakosságot tudott eltartani. Jellemző például, területen ma is 12 ember él, Magyarországon pedig 105. Éppen azért, már a történeti idő előtt az árják ellepték Indiát, Kisázsiát, ahonnan azután állandóan nyomult az emberfeleslegük az üres európai földrészékre, még pedig oly létszámmal, hogy a jégkorszakot átvészelő fehér európai fajtát is mindenütt magukba olvasztották. Ennek nyomai különösen a germán és szláv népeknél találhatók meg, mert az árja és az őseurópai fehér fajta nyelvkeveredése hozta létre a germán és szláv nyelveket. Mindkét nyelv Európában alakult ki és nem készen került oda, amint azt különösen számos német nyelvész hirdeti.
A germán és szláv nyelvekkel is úgy vagyunk, mint a magyarral. Egy csomó ázsiai nyelvvel meg lehet állapítani rokonságukat, de a közvetlen leszármazást egyikből sem, mert mindegyik önállóan fejlődött ki a ráható nyelvi tényezők és törvények eredőjeként. ősidőktől fogva nem csak megvetette a lábát, hanem fenn is tudta tartani-ott magát. Vajon véletlen-e ez vagy pedig történelmi erők egymásra hatásának, mérkőzésének az eredménye? Véletlen nem lehet; mert az nem történelmet formáló, kialakító erő. A történelem az egymással folyton mérkőző erők egymásra hatásának átmeneti, vagy végleges eredője. A véletlen fogalmilag sem lehet állandó erőtényező, bár néha döntő hatással van úgy az egyes emberek, mint a nemzetek életének fejlődésére is. Tehát akkor az a kicsi sziget a nagy árjatenger közepén csak a történeti erők mérkőzésének eredménye lehet!
De ez akkor mit bizonyít? Azt, hogy ha a Kárpát-medencében nem turáni nép vert volna gyökeret már az árják vándorlása előtti ősi időben, akkor ott is az árják bokrosodtak volna el, mint körülötte minden irányban, egész Európában!
A nyelv, a föld és a történelem összefüggéseinek bizonyítéka
A nyelv is meg a faj is csak olyan helyen marad meg eredeti és érintetlen tisztaságában, ahol emberek még nem laktak. Másutt nyelv és fajkeveredés következik be. Ezért nincs Európában sem tiszta faj, sem tiszta nyelv. Kárpát-medencében? Kétség kívül az a nyelv és az a nép, amely minden viharon és vészen át megmaradt, amely nyelvet így ott ma is beszélnek. A nép pedig nem lehet más, mint amelyik ezt a nyelvet már az ősidőben beszélte és megtudta tartani a mai napig. Ebből pedig szigorú logikával az következik, hogy a mi mai magyar nyelvünk őse már jó pár ezer évvel előbb ott volt a Kárpát-medencében mint Árpád vezér honfoglaló serege, amelyik csak 896-ban Kr. u. telepedett ott le. Kárpát-medencébe! Ennyi ésszerűséget ugyebár legalábbis fel kell tételeznünk azokról a hidegagyú árjákról?
Épp azért ez a tisztán elméleti megállapításom feltétlenül elbír minden kritikát, még a kákán csomót keresők bírálatát is. Azért az igazsághoz vezető útnak első mérföldkövéül nyugodtan választhatom, sőt elsőszámú alapigazságnak is minősíthetem. De természetesen történelmi tényekkel és igazságokkal is elfogadhatóvá kell tennem ez állításomat. Kárpát-medence már az ősidők óta emberileg lakott és aránylag népes terület volt. Továbbá bizonyítani kell azt a tényt is, hogy az őstelepes nép beszéte a nyelvet, illetve annak ősét, amit mi ma beszélünk és magyar nyelvnek nevezünk. Ezt úgy kell érteni helyesen, hogy a mai nyelvünknek egy kezdetleges ősét beszélték, mert az emberi nyelv is alá van vetve annak a nagy törvénynek, amit fejlődésnek, szóval változásnak nevezünk.
Ősrétegek és településtörténet
II. köznapi hír, hogy Magyarországon, a Komárom megyei Vértesszőlős községben 400.000 éves emberi csontokat találtak egy tűzhely mellett megégett állati csontokkal és igen kezdetleges kőeszközökkel együtt. A szakemberek megállapították azt is, hogy ez az emberi lelet a legősibb Európa földjén. aurignaci leletek embermaradványai. Ez a telephely közel van a tatai öreg-tóhoz, amelynek vizét az őskorban meleg források is táplálták. Természetesen nincs szándékomban e leletet a magyar nemzet településtörténetével összekapcsolni, csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy ott nemcsak egy ember tanyázott, mert az emberi életet fenyegető sok veszély közepette abban az időben az emberek csoportosan jártak, hogy élelmüket megszerezhessék és magukat pedig megvédelmezhessék.
Kárpát-medencében, például a budai és egyéb hőforrások környékén. Innen ugyancsak az Átalér mellett a második falu Környe, ahol meg egy 3000 éves fémöntöde maradványát találták meg a tatai múzeum emberei. Az előkerült leletek szerint nemcsak rezet, hanem bronzot is öntöttek ott. Ahol fémöntöde volt, ott fémbányászoknak is kellett lenniök fémiparosokkal együtt, akik készítményeiket már egy igényesebb fogyasztóközönségnek adták el élelem és egyéb közszükségleti tárgyakért. Ott tehát már földművelésnek és állattenyésztésnek is kellett lennie az ezekkel foglalkozó lakossággal együtt.
Nálunk a rézkor kezdetét Kr. e. a III. elejére teszik és tartott Kr. e. 1000-ig. Ezt váltotta fel azután a vaskor. maradványai kerültek elő. Urnában természetesen csak, úgy lehetett temetkezni, hogy a halott testét előbb elhamvasztották. urnákat szorosan lezárták nehogy babonás hitük szerint a meghaltak lelkei ki jöhessenek az élőket háborgatni. Találtak ott olyan urnákat is, amelyeknek a nyakán körben három lyuk volt. Ezek az úgynevezett léleklyukas urnák azt a célt szolgálták, hogy a lélek ki-be járhasson az urnából, s hogy megnyugodjék, még enni és innivalót is tettek a sírjába. A Neszmély melletti Süttőn ugyane korból szintén találták egy urnatemetőt. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy a vidék már a korai, vagyis a csiszolatlan kőkorszakban is emberlakta hely volt.
Várpalota a nagykiterjedésű Bakony erdőség szélén van. Az ott talált ősi telep lakói még halász, vadász, vadgyümölcsöt és magvakat gyűjtögető és ezekből táplálkozó nép volt. Sok urnasír került napfényre a régi Dunapentele, a mai Dunaújváros környékén a Kr. e. közti időből. Különösen említésre méltó e tekintetben a "Kosziderpadlás" nevű magas domb a Duna partján. Itt még a korai kőkorszaki ember nyomait is megtalálták. körülbelül 40 hold földet magában foglaló temetőt találtak. Igaz, hogy e temető ily nagymérvű kiterjedésének korát nem tudjuk meghatározni. De arra mindenesetre bizonyíték, hogy az ilyen nagy területű temető körül sok embernek kellett laknia, ha nem is egy időben. De hasonlóan népes települések nyomai kerültek elő a Táborszálláson, a Rácdombon és a Pipacsdűlőben -is. Ez utóbbiban eddig már nagyon sok bronzkori sírt ástak ki.
Pentele nem ősi neve a településnek, mert Pantaleon görög származású keresztény vértanú nevéből származik, aki az ott levő görög apácák templomának védőszentje volt. Ez az apácakolostor pedig a Veszprém völgyi görög apácakolostorhoz tartozott, amelyet Szent István bőségesen megajándékozott földi javakkal. A neki ajándékozott falvak közül kettő, Szántó és Ompod Pentele szomszédságába voltak. Szántó sumir nyelven szontu, Ompod (Em-pa-d) pedig asszonyfejet vagy főnököt jelent. Ka-szudar-város-víz-magas, vagyis magas vizi város. vagyis mély nagy víz, mert hiszen névadó a Duna. Ugyancsak sumir eredetű szó Környe is: ker-na - körnagy, vagyis nagy kör, nagy területű település. eredetű telepesek otthoni voltak, mert csak ezek adhattak sumir nevet ősi otthonaiknak. Koszidert a rómaiak Intercisanak nevezték el és tekintettel a telep fontosságára, egy kohors római katonát helyeztek oda. Tizedik római légiónak volt az egyik osztálya s a légió legénységének származási és után pótlási helye Szíriának Emese nevű városa volt. Ez arról nevezetes, hogy a sumirok szétszóródása előtt már sumir-rokon nép lakta a szomszédos Emattal együtt. Eme a sumir nyelvben tápláló anyát jelentett, mint a mi emse szavunk is. Emat jelentése: táplálék. E szó lerövidítve a magyar ét, étel, étkezni szavunkban maradt meg. Árpád nevű város, a tengerparton pedig egy Arad nevű városállam. Kárpát-medence telepesei az ókori világ mely részéről indultak el új hazát keresni.
Historikus összefoglaló a bibliai és történelmi igazságkeresésről
De térjünk vissza a Dunapenteléhez, mert annak szomszédságában van egy Nagyperkáta nevű község is, ahol egy ősi földvár alapjait tárták fel a kutatók ásói, közben Kr. e. az 1800 körüli időből gazdag bronzleleteket találtak. megállapították, hogy a lakosság ott már földműveléssel foglalkozott. Ugyanezt állapították meg egy Buda környéki faluról, Budakalásziról is. Itt egy 4000 éves agyagszekér került elő egy homokbányából, emberi csontokkal együtt. A szekér tulajdonképpen egy agyagból szekérformára alakított ívóedény. Ennek a rendeltetése az lett volna, hogy a halott lelkét a hosszú túlvilági úton vízzel ellástyja. Érdekes a szekérformára gyúrt ivóedény, mert azt pótolhatta volna egy egyszerű ivóbögre is. A szekérforma tehát azt bizonyítja, hogy az a nép akkor "már ismerte és használta is a négykerekű szekeret, mint járművet. De a legérdekesebb az, hogy a budakalászi szekérformájú ivópohárhoz hasonlót találtak a sumirok ősi városának, a mezopotámiai Urnak a királysírjaiban is körülbelül a Kr. e. Ill. évezredből. Ennek a városnak az alapítása pedig körülbelül három és félezer esztendőre megy vissza Kr. e. A kocsi a legősibb földművelő népnek, a sumirnak a találmánya. A legrégibb formája a kétkerekű volt, amelyet a sumirok "gig"-nek neveztek. De ugyanígy hívták gyermekkoromban mifelénk Győr- Tolna- és Baranya-megyében is az olyan kétkerekű futókocsit, amelyet két rúd között egy ló húzott. Ez sem lehet véletlen. A kétkerekű gigből az idők folyamán négykerekű gígir, szigir, szekér lett. Hazánk földjére tehát a kocsit azok vitték, akik sumir földről kivándorolni kényszerültek. Felrakták a cók-mókot szekérre, tevére, vagy lóra, és mentek világgá új otthont keresni.
A Baranya megyei Nagyvárad, vagy másképp Pécsvárad nevű községben 4000 éves kő és rézkorszakbeli falu maradványai kerültek elő. A leletek azt bizonyítják, hogy a későbbi bronz, hallstadt-ita, latain, római és magyar korszakban is állandóan lakott hely volt. Fontos központi hely lehetett, mert Szent István 1015-ben egy nagy bencéskolostort építtetett oda és 41 faluból összesen 1107 rabszolgacsaládot adott a bencéseknek. Közülük 40 család volt a szőlőműves. A szőlőművelés, a borszűrés már fejlettebb fokú földművelés volt. A sumirok a szőlő nedvét "sahtu"-val nyomták ki, s a mai magyar ugyancsak satuval végzi ezt a munkát.
Hasonló volt a népesedési helyzet az Alföldön is. Csongrád megyei Szegvár község határában egy kőkorszaki falunak a nyomaira bukkantak. Ennek a korát a szegedi múzeum emberei körülbelül 4500 évre becsülik. Szegvár és Szentes között az országúthoz közel öt egymás mellé rakott hatalmas földhalom található. Ezek korát nagyon nehéz megállapítani, de mindenesetre emberi kezek hordták össze azt a temérdek földet még az ősidőben a Tisza áradásai. Az is bizonyos, hogy sok embernek lehetett az közös munkája. Az ott talált leletek a korai kőkorszakra mutatnak. Ottlétemkor azon csodálkoztam leginkább, hogy azt a temérdek földet a kőkorszaki gyarló eszközökkel hogyan áshatták ki és hordhatták össze? Azután arra a gondolatra jutottam, hogy a faeszközöket kővel bizonyára előbb tudták csiszolni, mint a követ. Tehát a kőkorszak előtt egy fakorszaknak is kellett lenni.
Öthalomtól délre a Tisza és a Maros összefolyásának szögletében van egy Lebő nevű dűlő, Tápé község határában. A természettől jól védett helyez, éppen azért nagyon alkalmas volt már a korai kőkorszaki ember letelepedésére. Ennek bizonyossága az egymásra...
Politika, forradalmak és a Biblia megőrzésének összefonódása
Az 1848. februári forradalom a harmadik forradalom volt Franciaországban az 1789-es és az 1830-as júliusi forradalom után. A forradalom 22-én kezdődött és 25-éig tartott, és véget vetett a júliusi monarchiának. A „júliusi monarchia” 1830-tól 1848-ig tartott. Alkotmányos monarchia volt, és I. Lajos Fülöp király igyekezett a különböző politikai irányzatok között lavírozni. Nem volt könnyű a helyzete, mert a monarchistákkal szemben több politikai irányzat állt: a legitimisták, a bonapartisták, akik a császárságot akarták visszaállítani, és a köztársaságpártiak. Sőt, a monarchisták is kétfelé szakadtak: a „kitartás pártja” szerint nem kellett több reform, a „mozgás pártja” viszont több demokráciát akart. A forradalom február 22-én a diákok tüntetésével kezdődött, amibe a hatóságok nem avatkoztak be. Másnap a Külügyminisztérium előtti tüntetésnek 16 halottja volt. 24-én reggel kitört a forradalom. A király kérésére délelőtt a katonaság abbahagyta a harcot, majd a Nemzetőrség átállt. Ezt 25-én kihirdették a városháza elé gyűlt tömeg előtt. Ideiglenes kormány, Franciaország, 1848. Ezzel megbukott a júliusi monarchia, és nyomában létrejött a Második Francia Köztársaság.
Az áprilisban tartott választás után a 900 tagú Alkotmányozó Nemzetgyűlésben 500 mérsékelt köztársaságpárti és 200 monarchista volt. A munkások követeléseit csak részben elégítette ki a kormány, ezért lázadoások törtek ki, amelyeket a hadsereg fékezett meg. A november 4-én megszavazott új alkotmány előírta a köztársasági elnök általános szavazással való megválasztását. December 10-én Louis Napóleon Bonaparte lett a köztársasági elnök, aki később államcsínyt hajtott végre. 1852-ben császárrá kiáltották ki, és országa modernizálódott.
Az 1848-as események kapcsán felmerül a Biblia és a történelem viszonya is. A Biblia példája mutatja, hogy sokszor a fennmaradásért folytatott küzdelem nagy történelmi erők találkozásában dől el. A Biblia olyan megoldásokkal és bizonyítékokkal szolgál, amelyek szerint Isten Szava fennmaradt az évszázadokon át tartó üldözések és nehézségek ellenére is.
2. A Biblia írásának és fennmaradásának története összetett: a Héber Írások és az Újszövetség másolói mindennapi küzdelmeket vívtak a fennmaradásért, és a kéziratok hosszú idő alatt, sok példányban maradtak fenn. 3. A Holt-tengeri tekercsek összhangban állnak a masszoréta szöveggel, kivéve néhány elvetést, amelyeket a kutatók vizsgálnak. 4. A kézzel írás és másolás veszélyei ellenére a Biblia szövege autentikus maradt a korai források és mai összevetések alapján. 5-6. A zsidók és a keresztények védelme és a történelmi események megőrizték a Bibliát, miközben más ősi művek elfeledődtek.
Az utolsó részben összegzem: a magyar nemzet gazdasági és jogi berendezkedésének tökéletes tudatosítása, a nyelv ősi eredete és a Kárpát-medence öröksége mind összekapcsolódik abban a törekvésben, hogy a fennmaradásért folytatott harc ne csak múltról szóljon, hanem a jelen és jövő identitásának megerősítését szolgálja. A történelem egy kölcsönhatás, amelyben a nép és a nyelv együtt írják a sorsot.
Az 1848-as francia forradalom története és a bibliai megőrzés példája rámutat arra, hogy a fennmaradásért folytatott küzdelem nem csupán politikai, hanem kulturális és vallási összefüggésekben is értelmezhető. Ezeket az összefüggéseket érdemes tovább vizsgálni, hogy megértsük, hogyan formálta minden kor saját identitását a nemzetek történelmében.
tags: #nepek #harca #a #fennmaradasert