Önsúly teher alaprajzon megoszlása vasúti villamos felsővezetékek és tartószerkezeti szempontból

Az épület-tartószerkezeti tervezéshez hasonlóan a vasúti felsővezetékeknél is kiemelten fontos a teherterhelések értelmezése, csoportosítása és megfelelő méretezése az MSZ EN 50119, az MSZ EN 1997-1 és az EC-szabványok előírásai szerint. A felsővezetékek és az oszlopok terheléseit a MÁV jelenlegi 61-es előírás terhelési eseteire lehet alapul venni, és a terhek csoportosítása szerint állandó és változó (meteorológiai) terhek különülnek el. Az állandó terhek magukban foglalják az önsúlyt, állandó feszítőerőket, kígyózást és az ezekből származó nyomatékokat, iránytörést és a kihorgonyzást.

Változó terhelések közé tartozik a szél, a jég és az ebből származó nyomatékok, amelyeket a tervezés során gyakran figyelembe kell venni a rendszeres terheléskombinációk meghatározásához. A csoportosítás tipikusan három terhelési esetre ad lehetőséget, ezek közül kell kiválasztani a kedvezőtlenebb teherkombinációt. Az EN 1997-1 megengedi, hogy a földnyomásokból származó terheket és ellenállásokat függőleges falú szerkezeteknél Rankine-szerű feszültségekből határozzuk meg.

A vízszintes terhelések forrásai közé tartozik a 1. vasúti forgalomból származó vízszintes terhelés, amelyet az LM71 helyettesítő járműterheléséből adódó földnyomás vízszintes összetevőjéből kapunk, és ezt egyenes pályán a 2. ábra szerint kell számítani. A Q erő kiegészül a centrifugális, a hőmérsékleti, az oldallökő és az indítási-fékezési erőkkel a íves pályaszakaszokon. Az alaptestre ható vízszintes erőket gyakran a sínkorona szintjén vagy a befogási szinten értelmezzük. Ψo a járműteher egyidejűségi szorzója, amelyre az EN 1990 szabvány 0,7-et, a VH 0,8-at ír elő.

A külpontosság meghatározása a terhek karakterisztikus értékéből történik, így ex = Mxk/Vk lesz, ha az x irányú terhelés a kedvezőtlen teherkombináció. A síkalapokat a következő határállapotokra kell vizsgálni: általános állékonyság elvesztése; alap alatti talajtörés, átfúródás, kipréselődés; tönkremenetel elcsúszás miatt; tartószerkezet és az altalaj együttes tönkremenetele; tartószerkezet tönkremenetele az alap mozgása miatt; túlzottan nagy süllyedések; túlzottan nagy megemelkedés duzzadás, fagy vagy más ok miatt; elfogadhatatlan mértékű rezgések. Az 1-5. sorszámú határállapot teherbírási határállapotnak, a 6-8. pedig használhatósági határállapotnak minősülnek.

Az általános állékonyság vizsgálata GEO teherbírási határállapot alá esik, és akkor szükséges, ha az alaptest töltésbe vagy bevágási rézsűbe kerül, vagy földkiemelések és támfalak közelében helyezkedik el. Ekkor az alapot külső tehernek modellezve rézsűállékonysági vizsgálattal kell igazolni az összefüggő töltés és az alap együttes állékonyságát. A vizsgálatot a harmadik módszerrel végezzük, amikor a parciális tényezőket a hatásokhoz rendeljük, az ellenállást a nyírószilárdságok tervezési értékéből határozzuk meg. A nyírószilárdság tervezési értékét a karakterisztikus érték és a hozzá rendelt parciális tényezők szorzatából számítjuk. Ha homogén talajú rézsűkben és kisebb magasságkülönbség esetén egyszerűbb módszerrel is elvégezhető például Taylor-grafikonokkal.

A felsővezetékekkel kapcsolatos hátteret és a teherkiszámításokat részletesen bemutatta az 1997-1 és a 1990-es szabványok, amelyeket a közbeszerzési projektek tervezése során szükséges figyelembe venni. A terhelések és ellenállások meghatározásakor a hagyományos geotechnikai megközelítések és a modern számítási módszerek kombinációja jellemző. A fentiek összefoglalásaként a teherfelvétel és a releváns viselkedés alapfogalmai alapján a tartószerkezetek méretezése a hazai és európai szabványok alapján történik, és a kedvezőtlenebb teherkombináció kiválasztása elengedhetetlen a biztonság és a használhatóság szempontjából.

Végül fontos megjegyezni, hogy a Geotechnikai tervezés és a tartószerkezeti méretezés célja, hogy a tartóoszlopok és alaptestek úgy legyenek megtervezve, hogy az emberek és a használati tárgyak súlyát, valamint a raktározandó anyagokat a terhelési környezetben biztonságosan elviseljék. A fenti karakterisztikus értékek és parciális tényezők alkalmazásával a terhek támadáspontjától az alapozásig visszavezethető a teherút, amely a jagított terepen is megbízhatóan működik.

Hasznos források és irodalmi áttekintés

1. Szepesházi Róbert: Geotechnikai tervezés. Tervezés az EC7 és a kapcsolódó európai geotechnikai szabványok alapján. Business Media Magyarország Kft., Budapest, 2008.
2. Kézdi Árpád: Talajmechanika II. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975.
3. Dr. Vértes György: Építmények dinamikája. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1976.
4. Dr. Szécsy Károly - dr. Varga László: Alapozás I. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1971.
5. Karafiáth László: Alkalmazott talajmechanika. Építésügyi Kiadó, Budapest, 1953.
6. Rónai Endre: Vasúti villamos felsővezeték. MÁV Rt., Szakjegyzet, 1997.
7. Rónai Endre: Vasúti villamos felsővezeték. MÁV Rt., Szakjegyzet kivonat, 2009.

Megjegyzés: A 2019-es folyóiratszám és a kapcsolódó irodalmi hivatkozások alapján a könyv célja, hogy általános eligazodást adjon az építmények tartószerkezeti viselkedéséről, a modellezés lépéseiről, az erő útjáról a terhek támadáspontjától az alapozásig, a számítási lehetőségekről, a tartószerkezet tönkremeneteli lehetőségeiről és a szerkezetválasztás legfontosabb szempontjairól. A példafeladatok és egyszerű viselkedés-elemzések segítségével a hallgatók megérthetik a tartószerkezeti méretezés alapjait, beleértve a teherfelvételt és a szükséges használhatósági és teherbírási követelmények kielégítésének módszereit.

tags: #onsuly #teher #alaprajzon #megoszlo

Népszerű bejegyzések:

• Ismerje meg a Dunakanyar Residence legújabb projektjét
• Pesterzsébeten található felújított garzonlakás Török István útján
• A hektáronkénti szilvatermés kialakulása és fő tényezői
• Építésügyi Hatósági Főosztály tájékoztatói
• Kerítésépítés a Minecraftban: stílusos tippek modern és klasszikus megoldásokhoz