Pannonhalmi bazilika alaprajz 1840: a belső tér John Pawson tervei szerinti átalakítása
A pannonhalmi bazilika belső terének majdani átalakítása, amelyet John Pawson tervei mentén készülő koncepció irányít, vitákat és diskurzust generált mind a műemlékvédelem, mind az építészet területén. A projekt a II. Vatikáni Zsinat óta napirenden lévő igények között fogalmazódott meg, és hosszú érési folyamat eredményeként formálódott - kiindulópontja a történeti rétegek tisztelete és a liturgikus követelmények harmonizálása volt.
G. Zs.: A bazilika belső terének átalakítási igénye hosszú és lassú érési folyamat során alakult ki, amelyet a Bazilika Műhely erős teológiai alapelvei határoztak meg. Pawson ehhez igazodva dolgozta ki az építészeti koncepciót, és az átalakítás három fő szellemi pillére, a tér történelmi rétegződése, a liturgikus igények és a középkori szellemiség megőrzése együtt formálták a végső tervezési keretet. A terv 2007-ben készült engedélyezési szintre, de a részletek kivitelezése során is sok kérdés merült fel, amelyet a Bazilika Műhely, a Pawson-iroda és a műemlékvédelmi hivatal közti folyamatos egyeztetéssel kezdetben el kellett dőlnünk.
G.Zs.: A 19. századi átalakításokat - Storno Ferenc tervei nyomán - részben megőriztük, részben átértelmeztük. A cél az volt, hogy a középkori szellem erősebb legyen, miközben a liturgiai rend megfeleljen a modern követelményeknek. A fentieket jól tükrözi az, hogy a belső térben a régi tárgyak közül több döntés nélkül maradt: a liturgikus berendezés egy részét elmozdítható, illetve új megoldásokkal helyettesítettük, hogy az egységes, a tér szimbolikáját szolgáló megfogalmazás születhessen meg.
G.Zs.: A tervezés kiindulópontjai a tér lehetőségeinek felmérése és a meglévő berendezési tárgyak alapos vizsgálata voltak. Az első skicc-sorozat még drasztikus beavatkozást vetített előre, fehérre festett falakkal és purizálással, amely ellenállást váltott ki. Pawson azonban a hely különleges karakterét és a történeti rétegeket is figyelembe véve dolgozott ki koncepciót, amely a tér “személyiségi” jegyeit megőrzi, miközben a mai liturgikus igényeket is közelíti.
A tervezés árnyalatai és a történeti háttér
G.Zs.: A Mons Sacer-Pannonhalma 1000 éve című tanulmánykötet és Szilágyi Klára részletes építészeti felmérése (1:25, helyenként 1:5) meghatározó volt a felújítás elméleti megalapozásában. Rávilágított arra, hogy a bazilika egy viszonylag pontatlanul szerkesztett templom, amely a hosszú évszázadok alatt több átépítésen ment keresztül. A tervezés elsődleges feladata tehát az volt, hogy a liturgia igényeit úgy integrálják, hogy közben megőrizhető legyen az épület történeti identitása.
G.Zs.: A bazilika meglévő állapotát a műemléki hivatal szerint meg kell védeni, míg a szerzetesek a tér tisztítását és a liturgikus rend megfelelését sürgették. Ez kezdetben ellentmondásokkal terhelt, hiszen egy középkori bazilika egységének megteremtése és a Storno-féle korai neogótikus belső elemek közti harmónia megtalálása nehéz feladatnak tűnt. A liturgia és a belső tér összhangja érdekében szükség volt az eredeti elemek szelektív megtartására és néhány részlet módosítására.
A belső tér korszerűsítése - anyag és forma
G.Zs.: A belső terek reformjának egyik központi eleme az oltár, a ambó és a stallum tervezése volt, melyek új liturgikus funkciót töltenek be, miközben megőrzik a tér megkomponált arányait. A kivitelezésnél a lényeg nem a külső megújítás, hanem a belső tér rendezése és a történeti rétegek tisztelete mellett a modern liturgiai igényekhez igazodó esztétika megvalósítása volt.
G.Zs.: A padlóburkolat és a szentély kapcsolata fontos részlet volt. A padlóban a 19. századi elemeket részben megőriztük, de a burkolatot új, középkorközeli karaktert idéző kőfajtával cseréltük. A padlólapok vastagsága és mérete a monumentalitás érzetét erősíti, miközben textúrája követi a rétegek megcsiszolását. A kőburkolat választásánál az itthoni, süttői mészkő bizonyult a legmegfelelőbbnek; a megfelelő keménység és tömörség biztosította a gyönyörű, mégis tartós felületet.
G.Zs.: A boltozati mezők és a freskók megőrzésére irányuló döntések során nagy súlyt fektettünk a színek tompítására és a korai vakolat helyett minőségi, követ imitáló falfestést alkalmaztunk. A színeknél és a textúráknál az egyszerűsítés, a sallangok eltávolítása vezérelte a tervezést, hogy a tér nyugalmas, contemplatív volta érvényesüljön.
Üveg és szimbolika
G.Zs.: A középkori üvegezés sok apró részletből állt össze, ám Szent Márton üvegablakának jelenléte a térben túl domináns volt. Ennek eltávolítása a tér koncentrálását és a szemlélés meditációját szolgálta. A szimbólumok indirekt megidézésére törekedtünk: a rózsaszoborban elhelyezett ónix lapok fölött beáradó fény a kereszténység örök értékeit jelképezi.
G.P.: A 19. századi Storno-berendezés visszafogását az örökségvédelmi hatóság is támogatta: a vakolatszövetek visszaalakítása és a falak festésének megújítása segíti a belső tér mai igényeinek megvalósítását, miközben a régi elemek jellegzetes karaktere is érvényesül marad.
Finomhangolások és a végső koncepció megvalósítása
G.Zs.: A tervezési folyamat során a Storno-berendezések közül sokat elmozdíthatatlan, illetve nehezen helyettesíthető elemekként kezeltünk; a megújítás során az ilyen elemeket liturgikailag összeegyeztethető módon helyeztük át vagy újraértelmeztük. A cél az volt, hogy a tér középkori szellemisége megidéződjön, de a modern liturgia igényeihez is igazodjon. A padló, a falak és a kőfelületek egymáshoz viszonyított tónusa fontos szerepet játszott abban, hogy a tér új arculatot kapjon, miközben megőrizte a történeti identitást.
G.Zs.: A plan szerves része volt annak a dinamizmusnak, amelyet Pawson az egyeztetések során képviselt: ő az első skicpektől kezdve a részletekig közreműködött a kifejezésben, tartva a kereteket, amelyeket a Bazilika Műhely és a műemlékvédelmi hivatal határozott meg. A közös munka eredményeként 2007-re elkészült az engedélyezési terv, amelyet később részletekben dolgoztunk ki a kivitelezés érdekében.
G.Zs.: A liturgikus eszközök módosítása során a szószék, a padok és a szent István és Szent Benedek szobra sorsa is átértékelődött. A baldachinos oltár megvalósítása végül a középkori szellemiséget szolgálta, miközben megfelelt a modern liturgiai előírásoknak. A kőből készült elemek kiemelt helyet kaptak, a mennyezeti és falfestmények pedig a tiszta, egyszerűsített tónus felé tolódtak el.
G.P.: A 19. századi berendezési tárgyak új helyzetét úgy alakítottuk ki, hogy központi elemekként szolgáljon az őszi belső térben, miközben a modern liturgia kifejeződése megmaradjon. A tér összhangját azáltal is erősítjük, hogy a padlóburkolat karaktere a középkor szellemiségét idézi, a kő textúrája és a rajzolata összhatást teremt a térben.
tags: #pannonhalmi #bazilika #alaprajz #1840