A Pilisi Tájvédelmi Körzet természeti értékei és fejlesztési programjai
A Pilisi Parkerdő Zrt. vezetésével valósul meg az a természetközeli erdőgazdálkodási mintaprojekt, amelynek célja a Pilisi Bioszféra Rezervátum ökológiai stabilitásának, biodiverzitásának és társadalmi elfogadottságának növelése.
A Pilisi Parkerdő egyik programhelyszíne az óbudai Mocsáros területén található. A Mocsáros egykor a Duna ártere volt, teljes területe 156 hektár, ebből több, mint 70 hektár helyi védettséget élvez. A teljes Mocsáros 85 hektárján található kaszáló és erdős, fás terület, amelyből 11 hektárt kezel a Pilisi Parkerdő. A Biodiverse City LIFE projekt keretében természetvédelmi fejlesztésre kiválasztott helyszín egy pusztuló nyáras terület, mely 30 évvel ezelőtt még sittlerakóként működött. Az ide telepített nemesnyár és hazai nyár mellett más vízigényes fajok, például fűz és éger is megtalálható itt, de második lombkoronaszintben természetes úton jelentős területet borítva megjelent az invazív zöldjuhar is. Ezt az erdőt alakítja át a Pilisi Parkerdő az eredeti termőhelyre jellemző, elsősorban őshonos, elegyes erdőállománnyá, miközben a meglévő éger, platán, nemesnyár fákat sem tüntetik el egészen, mivel ezek adják majd a leendő erdőben az idősebb faállományt, az erdő ökoszisztémájában nélkülözhetetlen, álló és fekvő holtfákat és az újulat számára szükséges takarást. Az erdőszerkezet-átalakítás mellett a projekt lehetővé teszi a helyszínen nagy mennyiségben jelenlévő inert, hulladék elszállítását.
A Parkerdő másik természetvédelmi programhelyszíne a Tétényi fennsík. A Szoborpark mögötti tisztáson, amely a Natura 2000 hálózat része, a természetes szukcesszió következtében a természetes gyepvegetációt lassan visszaszorítja a fás szárú növényzet. Az eredeti élőhelyek megóvása érdekében a Pilisi Parkerdő itt cserjeirtást végez, így biztosítva a területen őshonos gyepvegetáció megmaradását, az itt élő védett növények túlélését.
A Biodiverse City LIFE projekt integrált szemlélettel foglalkozik a természetvédelemmel. Városi környezetben a természetvédelmi erőfeszítésekbe indokolt bevonni a helyben lakókat, kirándulókat is, annak érdekében, hogy az eredmények hosszútávú fenntarthatósága biztosítható legyen. Ezért a projekt a Budapest természeti környezetét sújtó káros emberi hatások okait és következményeit veszi célba, ily módon ösztönözve a fenntartható városi tájhasználati gyakorlatokat, valamint a természet és a városi életmód békés együttélését. A cél a városi biodiverzitás megőrzése és fokozása, valamint az ökoszisztéma szolgáltatások értékének megismertetése.
A Pilis hegy egész tömbje a Duna-Ipoly Nemzeti Park fokozottan védett természeti területe, amely a nemzeti park 1997-es alapítását megelőzően, már az 1978-ban létrehozott Pilisi Tájvédelmi Körzetben is annak számított. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szabályozása alapján fokozottan védett természeti terület csak a jelzett turistautakon látogatható szabadon. A Pilis-tető elkerített területén soha nem vezetett jelzett turistaút, mégis taposott ösvények szelik át. Egy olyan területről van szó, ahol minden emberi tartózkodás illegális, beleértve a területen bármilyen szabadidős tevékenység végzését, így többek között a terepfutást, terepkerékpározást, siklóernyőzést, sárkányrepülést, sátrazást, tűzrakást, de még a bakancsos turizmust is. Ezek mindegyike különböző mértékben és rendszerességben mégis tapasztalható a területen, nyomot hagy maga után. Sem a kerítés, sem a törvényi szabályozás, sem a rendszeres természetvédelmi őrszolgálati ellenőrzés nem tudta és tudja biztosítani a terület érintetlenségét, védelmét.
A Pilis-tető a főváros közelében a legkedveltebb siklóernyős- és sárkányrepülő starthelyek közé tartozik, ugyanakkor itt él a hazánk kiemelkedő természeti kincseként őrzött magyarföldi husáng világállományának mintegy 50%-a. A sportolók taposása a fokozottan védett vadvirág kipusztulásához vezethet. Ezt a konfliktust oldhatja meg a Pilisi Parkerdő és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság közös projektje azzal, hogy megvalósítják az ország első kiépített siklóernyős elugrópontját. Emellett felújítják az élőhelyet védő vadvédelmi kerítést és egy új, emelt fémszerkezetű tanösvényt létesítenek. A különleges növény élőhelyét jelenleg több károsító tényező veszélyezteti. Ezek közül a legfontosabb a megnövekedett turizmus és az illegális területhasználat okozta terhelés, taposási károk, amit főleg a siklóernyősök és sárkányrepülősök, valamint a kirándulók, kerékpárosok idéznek elő. A magyarföldi husáng élőhelyének megóvása érdekében a Pilisi Parkerdő és a Duna-Ipoly Nemzeti Park a területen komplex rendszert alkalmaz, amelynek fő elemei az emelt szintű acélszerkezetes tanösvény és a biztonságos kialakítású elugrópont. A tanösvény és az elugrópont kialakításakor gondoltak a kerékpárral érkezőkre, így a kerítéshez kerékpártároló is csatlakozik. Az új elugrópont tervezésébe bevonták a siklóernyősök és a sárkányrepülősök képviselőit is. A fokozottan védett magyarföldi husáng jégkorszak előtti maradványfaj (preglaciális reliktum). Úgynevezett bennszülött (endemikus) faj, az egész világon csupán hat helyen található meg - a legtöbb a Pilis-tetőn. Nagytermetű, ernyős virágzatú, sárga-sárgászöld színű növény. Bár leginkább rokonára, a kaporra hasonlít, de a husáng hazánk egyik legféltettebb természetvédelmi értéke, amely szerepel a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) Vörös Listáján is.
A LIFE endemic PANALP „Szárazgyepek endemikus növényfajainak megőrzése a Pannon és Alpesi biogeográfiai régió határterületén” című, LIFE19 NAT/SK/000895 számú projekt keretében nyerte el a támogatást a Pilisi Parkerdő Zrt. a természetvédelmi fejlesztésre, amelyben a Pilis-tetői projektrész a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) védelmét célozza meg. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) szakmai irányításával zajló munkálatok 2025. február elején kezdődnek és várhatóan 2025. december végére fejeződnek be. A tervek a Pilisi Parkerdő Zrt. megrendelésére a KIMA Studio Kft. A fejlesztés során megújul a területet határoló kerítés és létesül egy emelt fémrácsos ösvény, amelyen szabályozott keretek között körbejárható lesz a látogatástól korábban elzárt terület. A beruházás előkészítése, tervezése, és engedélyezése során minden olyan élőhely- és fajvédelmi szempont megfogalmazásra és érvényesítésre került, ami a létesítménnyel, illetve a kivitelezéssel járó fizikai hatások minimalizálását, az esetleges károkozás elkerülését, megelőzését szolgálja.
Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzet
A Kis- és Nagy-Szénás vidéke, melynek értékeivel itt megismerkedhetsz, több mint kétszáz éve a hazai zoológusok és botanikusok zarándokhelye. Pilisszentiván egykori földbirtokosa, Karátsonyi Imre gróf már az 1930-as évek elején gondoskodott a pilisi len védelméről - megelőzve az első hazai védett növény- és állatfajokat kihirdető 1935-ös erdőtörvényt. A budai berkenye( Sorbus semiincisa ) elterjedési területe a Budai-hegység és a Pilis. Pilisi len (Linum dolomiticum) - A dolomithegyek völgyeiben zárt erdőket találunk. A gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben a társulás nevét adó fafajok közé madárcseresznye, bükk, kis- és nagylevelű hárs, magas kőris elegyedik. Az erdőirtások révén létrehozott kaszálókon és legelőkön másodlagos, de fajgazdag hegyi rétek, sztyepprétek, sziklagyepek alakultak ki. A legnagyobb ilyen jellegű gyepes terület a Nagy-Szénás, de kiterjedt gyepfoltok vannak a Kutya-hegy aljában is.
A Budai-hegyek fokozódó beépülése, a természetes élőhelyek egyre gyorsuló pusztulása, nemcsak az élővilágot, de a folyamatot gerjesztő lakosság testi és lelki egészségét egyaránt veszélyeztetni kezdte. Így 1978-ban létrejött, a Budai-hegység nagy részének jogi védelmét biztosító, 10528 hektár területű Budai Tájvédelmi Körzet.
A Pilisi Bioszféra-rezervátum a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban, a korábbi Pilisi Tájvédelmi Körzet területén fekszik (27081 ha). A Pilisi Bioszféra-rezervátumot a mérsékeltövi lombhullató erdők képviselőjeként 1981-ben jelölték ki. Elsődleges kutatási célként a turizmus és a földhasználat erdőkre, élővíz-rendszerekre és a talajokra gyakorolt hatásainak vizsgálatát határozták meg. A bioszféra- rezervátum magterületeinek kijelölését főleg a változatos terepalakulatokon kifejlődött és viszonylag eredeti állapotban mindmáig fennmaradt élővilág indokolja. A területek kijelölésénél elsősorban a fakitermelésben nem jelentős állományokat- amelyek viszont élővilágukkal különösen értékesek természetvédelmi szempontból - részesítették előnyben. Figyelembe vették továbbá az élővilág mellett a geológiai alapkőzet, sziklakibúvások-, alakzatok és a talajtípusok reprezentálásának lehetőségét is. A kijelölésben általános szempont volt a flóra és fauna gazdagsága is, e területek jelentősége a védett fajok megőrzésén túl a géntartalékok biztosítását szolgáló (élő génbank területek) élőhelyekben rejlik, ahol minden, még a legközönségesebb fajokat is fokozott védelemben kell részesíteni.
A rezervátumot érő intenzív emberi behatások miatt ugyanakkor viszont éppen ez a rezervátum a legveszélyeztetettebb, így különösen kell ügyelni az ember és a természet közötti törékeny egyensúly fenntartására. A nagy szintkülönbségek miatt kialakult zonális és extrazonális erdőtársulások megjelenésére, megfigyelésére és kutatásárára is nagyon jó lehetőség nyílik. A rezervátum a karsztos alapkőzetű Pilis hegységet és elsősorban annak lomberdeit foglalja magában. Nagy szintkülönbségek, meredek, sziklás gerincek, mély völgyek jellemzik a területet. A nehezen megközelíthető, változatos fajösszetételű élőhelyek helyzetüknél és gyenge termőhelyi adottságaiknál fogva alkalmasak az őserdőszerűen fenntartott kísérleti területeknek. Az idős bükkös, cseres-tölgyes, bokorerdő-állományok, dolomit sziklagyepek, hársas törmeléklejtő-, illetve sziklaerdők adják a fő értéket, de előfordulnak a száraz tölgyesek, extrazonális gyertyános tölgyesek is. A bioszféra- rezervátumban számos további védett növényfajjal találkozhatunk: például több árvalányhaj, nőszirom, és kökörcsin faj, valamint a magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), a hegyközi cickafark (Achillea crithmifolia), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), és a hangyabogáncs (Jurinea mollis) is él itt. A megbúvó lápok a védett fajok közül többek között a vidrafű (Menyanthes trifoliata), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) és a mocsári kosbor (Orchis laxiflora) menedékhelyei. A terület bennszülött faja a magyar bogáncs (Carduus collinus). A Pilis üledékes kőzetvonulata több ritka faj termőhelye, például a fokozottan védett magyarföldi husángnak (Ferula sadleriana), amelynek itt találhatók az ország legnagyobb, még életképes egyedszámú állományai. Itt él továbbá a harangláb (Aquilegia vulgaris), a fehér sás (Carex alba), az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) és a sápadt kosbor (Orchis pallens). Jellemző növénytársulások még a sziklai cserjések (csepleszmeggy, gyöngyvesszőcserjés). A dolomit jelenlétének köszönhetően a napvirág (Helianthemum ovatum), a naprózsa (Fumana procumbens), az ezüstvirág (Paronychia cephalotes) és a gubóvirág (Globularia punctata) is előfordul.
A bioszféra rezervátum állatvilágát sok más faj mellett ritka endemikus csigafajok, mint például a bödöncsiga (Theodoxus transversalis) és a rajzos csiga (Theodoxus danubialis) alkotják. A terület értékes bennszülött halfaja a Petényi-márna (Barbus meridionali petényi). Igen gazdag a terület madarakban. Madárvilágának ragadozói közül kiemelkedő jelentőségű a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a kígyászölyv (Circaetus gallicus) fészkelő állománya. Él itt továbbá fekete gólya (Ciconia nigra), fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) és rétisas (Haliaeetus albicilla) is. A leszakadó löszfalakban telepesen fészkelnek a színpompás gyurgyalagok (Merops apiaster). A barlangokban népes denevérkolóniák élnek, például a csonkafülű denevér (Myotis emarginatus), nagyfülű denevér (Myotis blythii) és pisze denevér (Barbastella barbastellus) egyedei.
A Pilisi Parkerdő munkatársai 190 új kíméleti területet jelöltek ki Esztergom, Pilisszentelek, Pilismarót és Dömös térségében, gondosan választva ki azokat a kisebb, 500-5000 m² közötti foltokat, ahol a természetes állapot megőrzése különösen indokolt. Ezeken a helyeken - például meredek lejtőkön, idős állományokban vagy források közelében - gazdálkodás a továbbiakban egyáltalán nem történik. Emellett 3431 ún. „élőhelyfát” - szaknyelven habitat-fát - is felmértek, amelyek odvaikkal, korhadó ágaikkal és más mikroélőhelyeikkel számos állatfaj számára biztosítanak menedéket. A habitat-fákon a Parkerdő szakemberei 9757 mikroélőhelyet azonosítottak mobilapplikációval támogatott adatgyűjtés során. Harkályodúk, korhadó kéregzsebek, gombatelepek, vízmegtartó mélyedések - ezek a kis élőhelyek kulcsszerepet játszanak az erdei ökoszisztéma egészségének fenntartásában. A felmérések során több védett állatfajt is észleltek, például nagy pelét, barna varangyot vagy ritka rovarokat. A programban részt vettek a Soproni Egyetem hallgatói is, akik szakmai gyakorlatuk során a helyszíni adatgyűjtéstől a digitális feldolgozásig megismerhették a fenntartható erdőkezelés modern eszközeit.
tags: #pilisi #tajvedelmi #korzet #epitkezes